Hajózástörténet
Titanic mesék 5. – A hajócserés biztosítási csalás – 3. rész
Az 1. rész ,
A 2. rész
Folytatás – A cáfolat tételei
5. Lehetett-e egyáltalán szükség a hajócserére?
Magyarul: Valóban olyan súlyosan sérült-e az Olympic az 1911. szeptember 11-én a Hawke cirkálóval való ütközésekor? Ezt fontos megvizsgálni, hiszen a hajócserés biztosítási csalás konteó kiötlői szerint mindennek az alapja, kiváltó oka, hogy az Olympic helyrehozhatatlanul súlyos sérüléseket szenvedett. Ha ez nem igaz, akkor értelmét veszti az egész elmélet.
A Titanic Magyar Kutatócsoport már többször hivatkozott kitűnő filmjének (Válaszok a felszín alatt) 3. részében tárgyalja az Olympic balesetét, és annak következményeit, összevetve a Robin Gardinertől származó csaláselmélet állításaival. Mike Brady pedig, az általa vezetett Oceanliners Designs csatornának az ügyről készült filmjében még egy hajómérnök szakértőt is megkérdez arról, hogy általánosságban elképzelhető-e olyan méretű sérülés az adott baleset eredményeként, mint amilyent az elképzelt biztosítási csalás alapjaként emlegetnek, és a javítás költségei mennyire lehettek súlyosak.. Akit érdekel a részletes okfejtés nézze meg a feljebb elérhető linken, de elárulom a tömör következtetést: semmilyen körülmények között nem sérülhetett meg úgy az Olympic, ahogy azt Robin Gardiner, és a nyomdokaiban járók állítják.
De, mit is állítanak az elmélet hívei?
Azt, hogy az Olympicnek megsérült, elferdült a gerince, valamint súlyosan sérült a középső hajócsavart forgató tengely és az azt hajtó fő gőzturbina. Valamint azt, hogy a hajótestet borító acéllemezek egyharmadát is cserélni kellett.
Az utolsó állítással kezdve: Ha a hajó borítólemezei ilyen mennyiségben cserére szorultak volna, akkor 669 darab acéllapot kellett volna megmozgatni. Ezzel szemben az Olympic testét burkoló lemezek közül összesen 22 darabot kellett cserélni, és persze kijavítani az ütközési területen megrongálódott öt hajóbordát, és egy vízhatlan rekeszt záró ajtót is cserélni kellett.
A gőzturbina nem sérülhetett meg, mert messze volt az ütközés helyétől. Ütés legfeljebb a hajócsavar tengelyét érhette volna, és így talán valamiféle tovaterjedő sérülés jelentkezhetett volna a gőzturbinánál. Ám a Hawke nem érhette el a középső propeller tengelyét. Hiszen még a tőle jobbra, kijjebb lévő, dugattyús gőzgép által hajtott propeller tengelyének is csak a burkolatán voltak ütésnyomok, illetve a hajócsavar lapátjaink felszíne sérült meg. Ugyanis a Hawke döfőorra mindössze 2,5 méter mélyen hatolt be az óriás utasszállító testébe, miközben a középső propeller tengelye ettől még 9 méterrel beljebb volt. a gőzturbina maga pedig 39 méterrel előrébb.
A rajz a Titanic Magyar Kutatócsoport filmjéből származik
Emellett a Hawke merülése is messze kevesebb volt, vagyis az Olympic testébe befúródó orr a tengelyhez, de akár a turbina elhelyezkedésének mélységéhez képest magasabban ütötte a lyukat a hajótestbe. Ha a hadihajó keresztirányban kellő mélységben (11,5 méter mélyen) belefuródott volna az utasszállító oldalába, akkor is a hajó orra minimum 3,2 méterrel magasabban döfött volna a hajótestbe, mint, amilyen mélységben az Olympic motorjának a tengelye volt. Ugyanezek az adatok azt is kizárják, hogy a gerince sérülhetett volna.
A korabeli kárfelmérés 100-200 ezer fontra becsülte a sérülést, ami önmagában értelmetlenné tesz bármilyen bonyolult és ennél sokkalta költségesebb biztosítási csalással való foglalkozást.
6. Végül a biztosítási érték
Talán ezzel kellett volna kezdeni az egészet.
A Titanic értéke az elsüllyedés körülményeit tárgyaló vizsgálóbizottság adatai alapján 7 és fél millió dollár volt, ami akkori árfolyamon körülbelül másfél millió angol font. Ehhez még hozzá adandók az egyéb károk, mint például a rakomány, vagy a hajón lévők személyes tárgyaiban keletkező veszteség. Az összes becsült veszteség így 9 millió, 420 ezer dollár. Ezt az összeget még növeli az Olympic javíttatási költsége mellett még a csaláshoz szükséges hajó átépítések nem kis összege is.
Arról nem is beszélve, hogy a világ legnagyobb és elsüllyeszthetetlennek tartott hajójának első útján való elsüllyedése (szándékos elsüllyesztése) mekkora kárt okozott volna a White Star Line jóhírén.
Ugyanakkor a White Star Line üzletpolitikájához tartozott, hogy a hajóit mindig alulbiztosította. Ez olyannyira tudott volt, hogy cégszabályzat 101. pontja tartalmazta is. Erről a hajóparancsnokok írásos figyelmeztetést kaptak, nehogy kockáztassanak.
Végezetül létezik és nem titok a Titanic biztosítási szerződése, amely 1912 március 25-én kelt, és a Lloyds biztosítóval köttetett. A hajó teljes elvesztésére is érvényes volt. Erre az esetre 5 millió dolláros kifizetés szerepel a dokumentumban. Ha valóban biztosítási csalásra készültek a hajóstársaság vezetői, akkor vajon miért kötöttek volna egy alulértékelt biztosítást bő két héttel a hajó indulása előtt, amikor a konteó hívei szerint már úgymond minden el volt rendezve, és az Olympic, Titanic néven már csak az indulásra várt a végzete felé vezető úton.
Ugyan a biztosítási csalásos elmélet hívei azt állítják, hogy egy héttel az indulás előtt a biztosítási értéket váratlanul a két és félszeresére, 12 és fél millió dollárosra emelték, ám ennek sehol, semmilyen írásos nyoma nincs. Persze az összesküvés elméletet népszerűsítő 2012-es „Why they sank the Titanic” című filmben a narrátor erősen a néző szemébe nézve állítja, hogy a Lloyds ki is fizetett 12 és fél millió dollárt…
Ki ne hinné el? Hiszen olyan határozott keményen néz a kamerába!
Papp Zoltán pedig – bár korábban elmondja, hogy még nem volt ideje utána nézni, hogy vajon kivel is szerződött a hajóstársaság – az erre vonatkozó kérdésre rezzenéstelenül 120 (!) millió dollárt mond. Amennyiből akkoriban éppen 16 darab új Titanic épülhetett volna…
Igaz, azt is ő mondja a saját, tehát bizonyára sokszor és alaposan ellenőrzött anyagában, hogy a Titanicot vezénylő Edward John Smith commodore rangja „komondor” volt.
Vauuuu…
Kapcsolódó cikkeink
Hajózástörténet
Titanic mesék 5. – A hajócserés biztosítási csalás – 1. rész
Olympic – Titanic csere? 112 éve ezen a napon a...
Hajózástörténet
