Őt is utolérte a szinte kikerülhetetlen csapás

December 5-én a Golden Globe Race 157. napján a Csendes-óceánon 2000 tengeri mérföldnyire a Horn-foktól a versenyben 4. helyen vitorlázó Susie Goodall felborult és leszakadt a teljes rudazata. A verseny egyetlen női versenyzője és legfiatalabb résztvevője sérülésekkel, de megúszta a nagy esést.

60 csomós szélbe került DHL Starlight nevű Rustler 36-osával

Mindent megtett, amit egy jó hajós megtehet

Lehúzta a vitorláit és a hajót vonókötelekkel fékezve és hátszélbe fordítva menekült a legrosszabb elől. A hajója nem is fordult keresztbe a hullámokon, ám egy óriás előre, a hajó orrán át borította fel. Susie is repült a kabinban, beütötte a fejét, megsérült.

A hajó természetesen visszaállt, de leszakadt a teljes rudazat. Susie azt hitte léket kapott, mert a kabinba rengeteg víz került. Később kiderült, hogy a hajótest nem lyukadt ki. Amint túljutott az első sokkon, biztosította a hajóját és értesítette a rendezőséget. A mentést szervező chilei hatóságok a közelben járó, Argentínába tartó 38 ezer tonnás hong kongi Tian Fu nevű teherhajót kérték fel a mentésre. Kopár István ekkor még legalább hatnapnyi vitorlázásra járt Susie-tól.

A Tian Fu december 7-én napkelte előtt ért a DHL Starlight mellé. Szerencsére az időjárás addigra lecsendesedett, a mentőakció rendben lezajlott és a fedélzetükre emelték Suzie-t. Karácsony előtt két nappal érkeznek meg vele Argentínába.

Abhilash Tomy, Gregor McGuckin, Loic Lepage után ő a negyedik versenyző a Golden Globe Race-en, akit életveszélyes helyzetből, hajója hátrahagyásával kellett kimenteni. Ötven évvel ezelőtt, szatelit telefon híján nem úszták volna meg mindannyian.

Kopár István még 2500 mérföldnyire jár a Horn-foktól

Bőven van miért aggódnunk érte. A kormányának csapágyazása az utolsókat rúgja, igyekszik javítani, tehermentesíteni, de a lehetőségei korlátozottak. A szélkormánya amúgy is megbízhatatlan, nagyon sokat kell magának vezetni a hajót. A vízkészlete minimális, és a tartályban lévő kevés is szinte ihatatlan. Ha valaki keveset iszik, annak egészségi kihatásai is lehetnek, de mindenképp csökkenti a kitartást és a koncentráló képességet.

Nincs kapcsolata a világgal, mert a rádiója csak vesz, de adni nem tud. Csak remélhetjük, hogy eljutnak hozzá a pontos idő jelzések, ami elengedhetetlenül fontos a pontos csillagászati navigációhoz.

Ráadásul anélkül, hogy időjárás-erőjelzései lennének, nem tudva pontosan, hogy miként mozognak körülötte az időjárási rendszerek, a versenyben előírt védőzóna által korlátozottan vitorlázik. A szerencsén múlik, hogy egy érkező alacsonnyomású rendszerből azt kapja, amit Susie megkapott most, vagy éppen kedvezőbb helyen lesz, kicsit távolabb a legdurvább csapásoktól.

Magánvélemény a Golden Globe Race-ről

Ami ezután következik a cikkben, az abszolút csak a saját véleményem.

Azt gondolom, hogy ez a jelenleg zajló Golden Globe Race több ponton rosszul kitalált verseny. A szándék persze jó, idézzük fel a hősi időket, tegyük próbára magunkat hasonló módon. De a próba nem lehet ugyanolyan a legjobb szándékkal sem. A résztvevők dolga sok szempontból nehezebb, mint az elődjeiké volt fél évszázaddal ezelőtt. Az Indiai-, majd a Csendes-óceánon kifejezetten veszélyesebb, nehezített körülmények között vitorláznak.

Szigorúan az ötven évvel ezelőtt már létezett eszközökkel kell versenyben körülvitorlázniuk a Földet, ám a körülményeik mégis jelentősen mások, mint annak idején Robin-Knox Johnstonéknak. És nem a megnövekedett hajóforgalomra vagy a tengerekben úszkáló szennyeződésre, például elveszett, félig elsüllyedt balesetveszélyes konténerekre gondolok.

Kevesebb info, mint ötven éve

Kopár István és társai nem használhatnak elektronikus navigációs eszközöket, szextánssal és kronométerrel dolgoznak. Mivel internetet használó eszközeik nem lehetnek, így nem kapják meg a mai modern, nagyon pontos időjárás-előrejelzéseket. Nem is kommunikálhatnak mai eszközökkel.

Viszont nem léteznek a hatvanas években élő szolgáltatások. Akkoriban persze pontatlanabb, elnagyoltabb előrejelzésekhez juthattak csak hozzá a hajósok, ám azok a hírforrások és hírközlési módok, amelyekkel a kereskedelmi tengerészek dolgozhattak, mára jórészt megszűntek, átlakultak és az internetre kerültek.

Ötven évvel ezelőtt fejlett rádióamatőr hálózat is létezett a világon, amelyet a földkerülő vitorlázók bárhonnan elértek. Mára már ez a hálózat is szinte megszűnt. Vagyis a mai versenyzőknek kevesebb az információjuk, mint ötven éve az elődöknek lehetett.

A zárt zónák veszélye

Még nagyobb nehezítést jelenthetnek a déli óceáni biztonsági zónák, ahová tilos behajózniuk. Ezeket a határokat az Indiai-óceánon és a Csendes-óceánon is azért húzták meg a rendezők, hogy a résztvevők biztosan távol maradajanak a jégveszélyes területektől, illetve szükség esetén a lakott szárazföldekről repülőgéppel mentési céllal már nehezen megközelíthető vízektől.

Igen ám, de ezek miatt az Indiai, és a Csendes-óceán nagy területein a versenyzők tulajdonképpen óceáni mértékben egyenes vonalon egy szűk sávban hajóznak. Nincs pontos időjárás-előrejelzésük, meg amúgy is lassúak a hajóik, mindenesetre semmi esélyük sincs arra, hogy például kikerüljék egy alacsonnyomású ciklon legveszélyesebb sávjait vagy akár a középpontját. Átrohannak fellettük, azt kapnak, ami jut, kikerülhetetlenül.

Ha pedig egy magasnyomású anticiklon északi oldalán vannak, akkor alig jutnak előre cirkálva, hiszen a déli féltekén a magasnyomású rendszerek az óramutató járással ellentétes irányba forognak. Ha viszont előre látták volna ugyanezt a rendszert érkezni és nem akadályozza őket semmilyen tiltás, akkor némileg délre huzódva a rendszer közepétől délre nyugati szélben bőszelezhetnének.

A Vendé Globe-on is van korlátozás. De ott az elzárt zóna délebbre van, így a versenyzők hatalmas utat tehetnek meg az alacsonnyomású rendszerek északi oldalán vagy az magasnyomásúak déli oldalán bőszelezve. Szinte mindig bőszelezve. Ezzel szemben a Golden Globe versenyzők északabbra kényszerítve a magasnyomású rendszerek északi oldalán vergődhetnek.

Extra nagy szelek és hullámok kikerülése

A Vendée Globe vagy a Volvo Ocean Race kapcsán ritkán hallani olyat, hogy a versenyzők 50 csomó feletti szelekben hajóznak. Persze, mert lényegében egy héttel előre tudhatják merre fog elhaladni az éppen közeledő időjárási-rendszer, és ennek megfelelően tervezik, alakítják az útvonalukat, kitérve a legkeményebb helyzetek elől. Raádásul ezt meg is tehetik a húszcsomó feletti átlagokra is képes hajóikkal. Arról nem is beszélve, hogy a nagy sebességük miatt sokkal kevesebb ciklonnal és anticiklonnal találkoznak, hiszen sokkal rövidebb idő alatt tudhatják maguk mögött a déli óceánokat. Másképp fogalmazva egy-egy rendszerrel együtt, azok kedvező szélirányú oldalán haladva sokkal nagyobb távolságokat tesznek meg, mint a Golden Globe Race lassú hajóival vitorlázók. Pláne, ha azok a rossz oldalra kényszerülnek.

Hatvancsomós szél az nem pusztán tízzel erősebb, mint egy ötvenes fújás! Egyrészt abban a tartományban már plusz tíz csomó félelmetes ugrás. De még nagyobb baj, hogy a hullámok is sokkal-sokkal nagyobbak. Susie Goodall esete azért sokatmondó, mert a brit lány lényegében mindent szakszerűen elkövetett, hogy elkerülje a bajt. Levette a vitorláit, fékezőhorgonnyal vagy legalábbis vonókötelekkel irányba tartva a hajóját hátszélben menekült. Ezért nem fordította a víz keresztbe, ezért nem görgette, nem gyűrte maga alá. Csakhogy már olyan nagyon magas hullám érhette utol, amitől a hajó az orrán át előre bukfencezve borult fel! A Rustler 36 remek tengerállóságát bizonyítja, hogy ebből is képes volt egyben maradva felállni, még ha a rudazata nélkül is!

Összegezve a Golden Globe Race minden biztonsági törekvés ellenére is – vagy részben éppen azok által – talán már értelmetlen, eltúlzott keménykedés, kockáztatás, macsózás a nehézségek között. Minden tiszteletem a résztvevőké. Ugyanakkor kiváncsi vagyok, melyikük fog négy év múlva visszatérni!

Persze lesznek jelentkezők, és legyen is Golden Globe Race emberileg megfizethető hagyományos hajókkal a kalandvágyóknak. És mehessenek, tehessék próbára magukat ilyen kockázatok tudatában is. Hiszen az ő életük! De azért remélem lesznek a tapasztaltak figyelembevételével okos módosítások a szabályokban. Ha bizonyos feltételek éppen hogy nehezedtek az ötven évvel ezelőttiekhez képest, akkor lehetne a mai kor lehetőségeiből valamit megengedni, mintegy kompenzálásként.

Addig is nagyon izgulok Kopár Istvánért, hogy bírja ki ép ésszel és egészséggel a rá még váró megpróbáltatásokat! Ezer sebből vérző hajójával (szélkormányával) mielőbb jusson túl a Horn-fokon, és ne kapja el sehol olyan kivédhetetlenül nagy szél és hullám, mint korábban Abhilash Tomy-t, Gregor McGuckint, Loic Lepage-t és legutóbb Suzie Goodallt!

Ruji