18 órás büntetés az első helyezettnek

A tradicionális szólóvitorlás versenyen az élen nagy előnnyel vitorlázó Jean-Luc Van den Heede időbüntetést kapott. Ettől persze a francia vitorlázónak nem kell fejfájást kapnia, hiszen a földkerülő 131. napján a Csendes-óceánon már közel 2100 tengeri mérfölddel jár a legközelebbi ellenfele előtt. Ám az eddigi “sima menet” november 5-én neki is hirtelen alaposan megváltozott. Aznap ugyanis 60-70 csomós szélben (110-130 km/óra), 10-11 méteres hullámokon hatalmasat borult. A hajója nem fordult körbe, de az árbóca 150 fokra lefelé mutatott, mielőtt a Rustler 36 típusú Matmut újra talpra nem állt.

A borulás következtében megsérült az alsó négy diagonál vantniját (a fedélzeti vantnitartó verettől a száling alatti bekötésig feszülő drótok) tartó rozsdamentes acél tengely. A sajtóhír szerint ez a tengely 5 centivel lejjebb “csúszott”.  Az árbóc állva maradt és Van den Heede is sértetlenül megúszta a kellemetlen élményt. Az eset útán még sokáig vitorla nélkül hátszeles irányba sodródva vészelte át a vihart. A kár felmérése után először azt jelentette a versenyrendezőségnek, hogy ki fog kötni a chilei Valparaisóban árbócának megjavítása érdekében. Ez azt jelentette volna, hogy kiesik a Golden Globe Race-ből és csak a Chichester-osztályban folytatja a vitorlázást. Ám két nappal később úgy döntött, hogy versenyben marad és óvatos vitorlázással igyekszik teljesíteni a távot.

Ha az alsó vantnijai lelazultak, azt még tudná talán orvosolni anélkül is, hogy felmászna az árbócra. (Van Heede 73 éves!) Ám ha a vantnikat tartó tengely 5 centinyit elmozdult a helyéről, az azt is jelenti, hogy megsérült az árbóccső. Na ez, már komoly veszélyt jelent!

Jean-Luc Van den Heede

Addig, amíg úgy volt, hogy kiköt, nem volt jelentősége, de a szatelit telefonnal a baleset után kétszer is felhívta a feleségét. Miután bejelentette a verseny folytatását a GGR rendezősége fontolóra vette a versenyből való kizárását, státuszának Chichester-osztályba sorolását, ám miután a telefonálással nem kapott technikai segítséget árbócának javításához, ezért végül beérték 18 órás időbüntetés kiszabásával.

Van den Heede legutóbb azt mondta, hogy igyekszik kijutni a Csendes-óceánról, megkerülni a Hoorn-fokot, majd valahol Argentínában egy megfelelő öbölben megállva javítani az árbócát. Az mindenképpen bizonyos, hogy óvatosabban kell mennie mint eddig. Ha az eddigi mindenkinél gyorsabb átlagsebessége mostantól fogva 1 csomóval lassabb lesz, mint a második helyen vitorlázó Mark Slats-é, akkor 90 nap múlva a holland óriás utolérheti… Valahol a célbafutás tájékán.

Ez tehát nem közvetlen fenyegetés. Ám az árbócának állapota, biztonsága annál inkább az!

Van den Heede a Matmut Rustler 36-ossal

Kopár István minden nehézség ellenére újra a Csendes-óceánon

Kopár István, aki a rajt utáni utolsó helyéről komoly nehézségein túljutva jött fel a jelenlegi ötödikre, november 5-én rendkívül megviselten érkezett meg a hobarti kötelező megállóba. Nem pusztán azért, mert az érkezése előtti négy napban brutális időjárásban volt része. Sokkal inkább az eszközeinek állapota és főleg az életkörülményei miatt.

A Storm Baybe érkezése előtti négy napot a szárazföld közelében működő rádió és így rádiós iránykereső valamint biztos pontos idő hiányában navigálva önmagában is nehéz feladat. Ám ugyanezt végrehajtani 50+ csomós szelekben, ráadásul bő négyhavi magányos, testileg és lelkileg kimerítő küzdelemmel a tarsolyban elképzelhetetlenül kemény küzdelem lehet. Nem csoda, hogy miután végre horgonyra állva beszélhetett Don MacIntyre főrendezővel, azt mondta, hogy ebben a pillanatban jobban vonzaná őt a kertművelés, mint az óceáni hajózás!

Kopár István és Don MacIntyre

István a nehézségeiért önmagát, a hiányos felkészülését okolja.

Persze jól tudjuk – amiről ő maga csak érintőlegesen, azt nem kihangsúlyozva beszél –, hogy ennek fő oka a többiekhez képest különösen gyenge anyagi támogatottsága, a szponzor hiánya. Ugyan akadtak kisebb, persze fontos támogatói, akiknek jó részét éppen úgy sikerült megtalálnia, hogy az indulás előtti hónapokban a sok időt emésztő, precíz felkészülés helyett az anyagi háttér megteremtésén fáradozott. De nincs olyan főszponzora, mint a versenyben lévő ellenfeleinek. Mégis itt tart!

Mindez már a rajtnál megmutatkozott, hiszen egy támogató által biztosított olyan szélkormánnyal kezdte a versenyt, amelyet végül csak a Zöldfoki-szigeteknél tudott elfogadható működésre bírni. Így az utolsó helyekről kellett felküzdenie magát jelenlegi pozíciójába.

Egy durva hullám már a verseny kezdeti szakaszában megrongálta az elektromos rendszerét, még a zenehallgatás lehetőségét is elmosva. Különösen bosszantó lehetett az is, amikor egy madár megpróbált leszállni az árbócának csúcsára, és eközben a szélműszer egyik karját a VHF antennára görbítve megszakította a vételi lehetőséget.

Már jó ideje nem tud válaszolni a távoli, őt segítő rádióadásokra, de tudatja, hogy veszi a jelet és minél többször lenne szüksége pontos idő közlésre, ami a pontos navigációjához elengedhetetlenül fontos.

A Puffin bizony nem a Salammbo!

Azonban a legnagyobb baj talán a vízhelyzet, amiért István is ostorozza önmagát eleget. A hajó réges-régi víztartályait ugyan kitakarította, de nem megfelelően és a víztartalékai borzasztó állagúak, miközben a hajóban bent is felütötte a fejét a penész.

„Talán Ghánában is tisztább a víz, mint nálam. Az édesvízem zavaros, gusztustalan. Felforralva fogyasztható, de rettenetes ízű. A hajó belseje is egészségtelen, penészedik. A körmeim feketednek és elválnak a körömágytól és ez aggaszt. Nem tudom, hogy ez valamiféle gombafertőzés következménye, az ivóvíz állapota okozza vagy a hajóbelső gombásodása.”

István odafigyel a megfelelő étkezésre, elegendő kalóriabevitelre. Csak remélhető, hogy a vízkészletének rossz minősége ellenére megfelelő egészségi állapotban marad a még a célba érkezésig hátralévő 3-4 hónapos küzdelem során! Közel 13ezer tengeri mérföldet kell még megtennie a Puffinnal!

Nem említi ugyan, de bizonyosan sokat gondol korábbi szerelmetes társára a Balaton 31-es Salammbóra. István még a rajt előtt Budapesten mondta egy előadásán, hogy ha a Goden Globe Race után eladja a Puffint, akkor abból a bevételből visszavásárolja magának Salammbót. Bár azt sem zárta ki, hogy a földkerülés alatt Puffin ugyanúgy a szívéhez nő majd… Hát, ez most nem így fest.

Elkapni Susie Goodallt!

De senki se gondolja, hogy a felsorolt nehézségekkel küzdve Kopár István megtört vagy kétségbeesett lenne. Az igazán nem az ő stílusa. Sokat gondol a szeretteire és segíti a küzdelemben a vágy, hogy mielőbb viszontlássa őket.

200-250 mérfölddel előtte a negyedik helyen Susie Goodall vitorlázik. István persze szeretné utolérni és megelőzni! A lehetőségeit nagyban korlátozza, hogy ő egy Tradewind 35-össel vitorlázik, míg az első négy helyen haladók mind Rustler 36-ossal. Már a rajt előtt is tudtuk, de mostanra már bizonyított is, hogy a lehetséges hajótípusok közül ez a legmegfelelőbb a Golden Globe Race-en való eredményes és biztonságos részvételre. De ettől még István nem adja fel!

Puskás Öcsi megmondta: „kis pénz, kis foci…”. Hát, hogy is mondjam, Öcsi bácsi nem volt hajós.

Kopár István ha tengerre szállt, egész életében mindig nagy focit adott, akármilyenek is a játék feltételei!

Ruji
Fotó: Jesse Martin / PPL / GGR

Kopár István élő videós magyar nyelvű interjúja a Storm Bay-ből ITT!