Vitorlázás
Nálunk a tavainkon téli pihenő szakaszban vagyunk. Bár sok hajó vízen maradt, a jégnek sincs nyoma, de persze különösen a hideg napokon vitorlás szempontból halott a Balaton. Verseny pedig pláne nincsen. (Inkább csak az MVSz berkeiben folyik a csatározás az elnök eltávolítását célzó elnökségi lemondásokat követő új választások körül) Nem úgy a nagyvilágban, ahol pörög a versenyélet.
133 napja kerülik a Földet a különleges, hagyományos hajókkal és ehhez illesztett korlátozásokkal nehezített feltételeknek megfelelve hajózó szólóvitorlázók a Golden Globe Race-en. A mostani versenyen a déli óceáni feltételek sokkal békésebbek, kedvezőbbek, mint négy évvel ezelőtt. Köszönhetően részben a két hónappal későbbi időpontnak, illetve az idén erős sarki légörvény időjárást módosító hatása miatt.
Célba értek a leggyorsabbak, a foiler trimaránok az RORC transzatlanti versenyen, de az egytestű hajók mezőnye még javában vitorlázik a passzátszél-övezetben.
Ezen a hétvégén újabb forduló zajlott le a SailGP sorozatban. Ezúttal Szingapúrban találkozott a kilenchajós vitorlás versenycirkusz mezőnye. Javában készülnek és edzenek az America’s Cupra hajtó csapatok, akik közé ötödik kihívóként nemrégiben beszálltak a franciák is.
Ma, január 15-én vasárnap elrajtol az Ocean Race csapatos földkerülő verseny IMOCA 60-asokkal és a csak rész szakaszokat teljesítő VO65-ösökkel. Eközben túljutva a Horn-fokon már az Atlanti-óceánon jönnek fel észak felé az Ushuaia – Recife szakaszon a Class 40 hajókkal földkerülő Globe 40 versenyzői.
Mindezek mellett a Route du Rhum győztes Ultime trimarán a Maxi Edmond de Rothschild fedélzetén a Gitana csapat Charles Caudrelier vezetésével Brestben készenlétbe állt, hogy a foiler háromtestűvel újabb kísérletet tegyenek a vitorlás földkerülés csúcsidejének megdöntésére. Ha ehhez megfelelő időjárás ablak ígérkezik, akkor a jövő héten nekivágnak a 41 naposnál félórával rövidebb idejű 2017 óta érvényes csúcsidő javítására.
Simon Curwen vezet a Csendes-óceánon természetesen a virtuális határral tiltott terület északi peremén kelet felé vitorlázva. A hobarti médiamegállónál jelentősen lecsökket előnye újra magabiztos, bő 900 tengeri mérföld. Kirsten Neuschafer, aki a Tazmánia közelében már hozzá száz mérföldön belülre került, visszaesett a harmadik helyre miután megelőzte őt az indiai Abhilash Tomy.

Simon Curwen Biscay 36-os hajójával magabiztos előnnyel vezet a földkerülőn – Fotó: B. Gergaud
A negyedik helyen az osztrák Michael Guggenberger Új-Zéland déli sarkánál jár. Jeremy Bagshaw most érkezik a tasmán médiamegállóba és ott van mögötte ötven mérföldön belül Kopár István egykori hajójával a Puffinnal hajtó Iain-Herbert Jones is. Ám ő kihagyta a fokvárosi, a fotók és videók leadására előírt kaput, így a szabályok értelmében a Chichester-osztályba sorolandó. Ami a verseny nyomkövetőjéből még nem látszik. (Igaz ott a nyomkövető térkép Tapio Lehtinent is jelöli, aki már réges-rég elsüllyedt…) Ők ketten még tovább vitorlázhatnak a Horn-fok felé.
Nem teheti ezt már meg Elliott Smith és Guy Waites. Igaz az amerikai éppen a rudazatának sérülései miatt amúgy sem Tazmánia felé tart, hanem kiköt majd Ausztráliában. Guy Waites pedig a Chichester-kategóriába tartozik már, hiszen megállt Fokvárosban a hajója fenekének megtisztítása érdekében. De nem is indulhatnának tovább, mert január 31-ig nem érnek oda a hobarti médiamegállóba, ahonnan ezen időpont után a verseny szabálya szerint tilos a tovább indulás, tekintve, hogy túl veszélyes lehet az időjárás a Horn-foknál, mire odaérnének.
Január 8-án rajtoltak a Kanári-szigetektől és 17 egytestű hajó még úton van az RORC transzatlantin. Három MOD70 trimarán érkezett meg január 13-án a grenadai célba. Elsőként a Maserati, Giovanni Soldini csapatával. Mögöttük a Snowflake és a Zoulou.
Az egytestűek mezőnyében több olyan hajó is vitorlázik, akiket a Wild Joe ellenfeleiként ismerhettünk meg a Middle Sea Race-eken. Ilyen az abszolút sorrendben fölényesen vezető I Love Poland Volvo 70-es, vagy a Teasing Machine. Természetesen a végső sorrendet az IRC előnyszámok alapján számítják ki. A mezőnyben olyan klasszikus is vitorlázik, mint például a Pen Duick IV. Marie Tabarly vezetésével

Az RORC 2022 abszolút első Maserati a cél közelében. A luv oldalon a kormánynál Giovanni Soldini – Photo: Arthur Daniel
A szombati gyengeszeles nap után vasárnap már szárnyalásra alkalmas 10-15 csomós szél fújt. A hármas döntőbe ezúttal a hétvégi sorozat futamainak összetett első helyén Dánia került Új-Zéland és Ausztrália társaságában. A hármas döntőt és ezzel a szingapúri fordulót a Peter Burling vezette Új-Zéland nyerte. Második lett Dánia (Nicolai Sehested), és ezúttal harmadik a szezon versenysorozatát vezető Ausztrália Tom Slingsbyvel a kormánynál.
A Whitbread és a Volvop Ocean Race utódjaként a verseny története 1973-ban kezdődött négyévenkénti földkerülőkkel. A mostani a pandémia miatt halsztással rajtol most. Ez annyiban persze szerencsés, hogy akár egy félévvel ezelőtt is még nem lehetett volna itt a mostani öthajós IMOCA 60-as mezőny, hiszen a résztvevő hajók közül három akkoriban egyszerűen még nem volt kész.
A rajt élőben nézhető. Előbb a földkerülést nem teljesítő, de az első (majd az európai, utolsó két) szakaszon vitorlázó VO65-ösök rajtoltak. Másfél órával később követik őket az IMOCA 60-asok.
A Class 40 hajókkal futott verseny 2022 júniusában indult Tangerből, így az első vitorlás földkerülő regatta, amely az afrikai kontinensről startolt. Nyolc hajó indult, hatan vannak még versenyben. Most a 6. szakaszon vitorláznak, az egyébként nyolc etapra bontott földkerülőn. Ha megérkeznek a brazil Recifébe, onnan még a karibi Grenada a következő kikötő, ahol megállnak, majd onnan indulnak a franciaországi Lorient, a cél felé.
Az Edmond de Rothschild harmadszor vág neki a Jules Verne Trophy elhódításának, amely a Földet leggyorsabban körülvitorlázó csapatnak jár. Ők a Francis Joyon vezette IDEC Sport trimaránnal 2017-ben elért 40 nap, 23 óra és 30 perces csúcsidőt szeretnék megdönteni. Két korábbi, műszaki hibák miatt megszakadt kísérletük közül 2021-ben már sikerült rekordidő alatt leérniük az India-óceánra, vagyis megmutatták, hogy képesek lehetnek a vitorlás földkerülést akár 40 nap alá szorítani. Az ezért járó Jules Verne Trophy induló szlogenje 1993-ban a híres író regénye nyomán a „nyolcvan nap alatt a Föld körül” volt. Mára már a felezésre törekszik a Charles Caudrelier vezette csapat, amelyben a társ-szkipper Franck Cammas, aki 2010 és 2012 között már egyszer birtokolhatta a kupát.

Charles Caudrelier vezeti a Maxi Edmond de Rothschildon a Gitana csapatot – Fotó: Alexis Courcoux
Ahhoz, hogy nekivágjanak olyan időjárás ablaknak kell nyílni, amely lehetőséget adhat arra, hogy kellő tempóban leérjenek az Indiai-óceánra. 2021-ben ez már sikerült, amikor 11 nap, 14 óra és 3 perc alatt értek az Aghulas-fok vonalába. Ez kb. 800 mérföldes előnyt jelentett ahhoz a pozícióhoz képest, ameddig az érvényes földkerülő rekord idején 2017-ben az IDEC Sport ennyi idő alatt eljutott. Ám ezután a Gitana csapatnak a kormányszerkezet meghibásodása miatt fel kellett adni a csúcskísérletet.
A csúcskísérlet csapat azonos a tavalyival. Most bíznak abban, hogy baj nélkül és a hajón végrehajtott fejlesztéseik révén még gyorsabb tempót vitorlázva 40 nap alá szoríthatják a földkerülő csúcsot.
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.