A célhoz közeledik az első hajó

A négy éppen zajló földkerülő vitorlás verseny egyike a Solo Global Challenge. Keveset írtunk róla, tulajdonképpen csak a rajt előtt, valamint a „Csúcsforgalom a Horn-foknál” című cikkben. A mezőny – természetesen – ahogy az a kikötés nélküli földkerülő versenyeken, pláne a félamatőr résztvevőkkel zajlókon szokásos, erősen fogyatkozik. A Global Solón is az eredetileg elrajtolt 16 hajós közül már csak a fele mezőny, nyolcan vannak versenyen, és közülük is egy  a Horn-fok közvetlen közelében törött bummal Ushuaia kikötőjébe hajózott, hogy a hibát kijavítsa.

Az élen a francia Philippe Delamare vitorlázik Mowgli nevű hajójával (Actual 46). A célba érkezését jelenleg február 23-ára teszik, bár egy erős alacsonnyomású ciklon érkezik az Atlanti-óceánon, amely a viharos szél mellett 9-10 méter magas hullámokkal érkezhet a spanyol partokhoz. Delamare 600 mérföldnyire van a céltól. Nagy előnnyel vezet, akár ki is várhatja, hogy tőle északra a viharos idő elvonuljon. Az is könnyebbség, hogy a rajt-cél kikötő a spanyol La Coruna, így nem kell erős szélben a Viszkája-öbölbe bevitorláznia, mint ha például Les Sables d’Olonne-ba kéne mennie.

Második helyen az egyetlen női versenyző, az amerikai Cole Breuer (First Light – Class 40) nem rég jutott túl az Egyenlítőn, és 2900 mérföldet kell megtennie, míg a harmadik Andrea Murának (Vento di Sardegna – Open 50) 4900 van hátra a földkerülő távból.

A mostani cikk apropóját az adja, hogy az egyik versenyzőt menteni kellett a Csendes-óceánon

Nem is akárhol, hanem aránylag közel a Némó ponthoz, a legelhagyatottabb, a lakott emberi világtól legtávolabb eső ponttól a Horn-fok felé párszáz mérföldnyire.

A holland lobogó alatt rajtolt William MacBrien Phoenix nevű Class 40 típusú hajójával mondhatni komótosan haladt. Ő az előnyszáma alapján 2023. október 17-én rajtolhatott. A vele egy napon indult másik két hajó már kiállt a versenyből. A finn Ari Känsäkoski (Zero Cjhallenge – Class 40) az árbócát vesztette az Indiai-óceánon, de segédrudazattal partot ért Afrikában, míg a bolgár Pavlin Nadvorni Espresso Martini – Farr 45) kikötött Új-Zélandon. Az egy héttel később rajtoltak közül öten – jórészt szintén Class 40 hajók – viszont versenyben vannak és messze előrébb járnak, mint ő.

A Phoenix egy jól felkészített a Földet már kétszer megkerült Class 40

Will MacBrien egy olyan jól felkészített Akilaria RC1 Class 40-val vitorlázott, amelyikkel például 2008-ban Boris Hermann kerülte meg a Földet, és 2021-ben MacBrien is megtette ugyanezt. Amikor február 11-én MacBrien elhagyta a Némó pontot kedélyesen üzent, hogy hideg van, szívesen fűtene gyakrabban, de gondként csak azt említette, hogy fogyóban a cigarettakészlete. Ám február 14-én 2 óra 50 perckor aktiválta az EPIRB-jét (Emergency Position Locator Beacon – Vészhelyzeti helyzetjelző rádiójeladó). 1300 mérföldnyire a Horn-foktól. A helyzetétől a legközelebbi lakott terület tőle 1600 mérföldre északra a Mataora-sziget volt, ahol 90 ember él.

A vészjelzés természetesen nagy riadalmat keltett a verseny rendezőinél, hiszen semmilyen információt nem kaptak, holott MacBriennek volt szatelittelefonja is. Egy EPIRB bekapcsolhat automatikusan is, ha víz árasztja el. Ugyanezért véletlenül is elkezdhet jeleket küldeni, ha mondjuk a tartójáról leesve kerül tartósan víz alá, miközben a hajó nincs veszélyben.

A Phoenix EPIRB-je a holland parti őrség központjában jelez, akik azonnal továbbították a vészhívást a chilei, a Punta Arenas mentőközpontba. A verseny főrendezője Marco Nannini és a chilei mentők is próbáltak kapcsolatot teremteni MacBrieddel, ám sikertelenül jártak. Nem tudták, hogy William MacBried a hajón van-e, netán mentőszigetre szállt, és egyáltalán, mi történhetett vele.

A rendező kérésére a versenyzők GPS nyomvonalát közvetítő Yellow Brick sűrűbbre állította a hajó jeleinek frissítését. A fedélzeten lévő két Iridium telefont is kikapcsolt állapotúnak érzékelte az Iridium-központ. A hajós az adott pozícióban nem volt mentőhelikopterrel elérhető távolságban, így csak a környéken járó hajók jöhettek szóba. Aránylag közel járt az Arkea Ultim Challenge versenyben hajtó Actual Ultim trimarán, ám Athony Marchand is 1300 mérföldnyire vitorlázott MacBriedtől, igaz 30 csomós tempóval közeledhetett. Ezért a mentőközpont elsősorban közelebb lévő kereskedelmi hajót keresett.

Ekkor még senki nem tudta, hogy mi van Williem MacBrieddel, él-e, hal-e. A nyomkövetés alapján a Phoenix sebessége egyre csökkent, 3-ról 2 csomóra, de ez még mindig gyorsabb volt, mint amennyivel az adott körülmények között egy árbócát vesztett Class 40 sodródna. Ennek megítélésében segített Ari Känsäkoski, aki korábban ugyanolyan hajón vesztette el az árbócát, és állt ki a versenyből. Vagyis arra számíthattak, hogy a Phoenix még úszik, és talán az árbóca is áll. De vajon a versenyző a fedélzetén van-e?

12 órával a vészjelzés  után William élettársa hívta Marco Nanninit, ám ő nem vette fel a telefont, mert éppen a chilei mentőkkel beszélt. Szerencsére a barátnő nem hagyta annyiban és újra telefonált. Éppen azelőtt beszélt Williammel szatelit telefonon. A hír óriási megkönnyebbülést keltett. WIlliam állítólag a kabinban csobogó víz hangjára ébredt. Tudatosult benne, hogy a vészjelző működésbe lépett és a riasztó pillanatokban a baj okát keresve elfelejtett telefonálni.

MacBride, a Watatsumi és a Phoenix

Eközben az üresen, csak ballasztvízzel hajózó japán Watatsumi nevű teherhajó 300 mérföldnyire MacBriedtől irányt változtatott. Viszont csak 10 csomós sebességgel közeledett. A barátnőnek a hajós elmondta, hogy felvette a túélélőruhát, nem fázik és képes lesz 24 órát várakozni a mentésre. Ezután a kikapcsolta a telefont, és ismét nem lehetett vele kapcsolatba lépni, ami persze ismét komolyan aggasztotta Marco Nanninit.

A mentés helye. Kék színnel a Watatsumi útvonala látható

A Phoenix a a Watatsumi (kéretik nem viccelődve What a Tsuminak olvasni!) fedélzetéről nézve. Az árbóc ép, a vitorlák megvannak, a hajó félig telve vízzel.

22 óra 42 perckor (UTC) A Watatsumi kapitánya küldött értesítést, hogy a Phoenix közelébe ért és sikerült VHS rádión kapcsolatot teremteni MacBrieddel.  23 óra 36 perckor pedig a japán hajó elküldte az értesítést, hogy sikerült a fedélzetre emelni a szólóvitorlázót. Amint az címlapképünkön látszik, ezt egy kötelekre kötött raklappal hajtották végre.

A verseny rendezői még nem tudják, hogy pontosan mi történhetett a Phoenix-szel. Remélik, hogy idővel majd MacBried képes lesz elmesélni, feltárni a balesete körülményeit.

Global Solo Challenge

Olyan kikötés nélküli szólóvitorlás földkerülő, amelyen aránylag kis költségvetéssel és a legkülönfélébb hajókkal rajtolhattak el szólóvitorlázók. Különleges a verseny értékelése is. A hajósok nem egyszerre rajtoltak, hanem az indulásukat négyhónapos intervallumba széthúzva. Mindenki a vitorlásának potenciális sebessége alapján meghatározott időpontban. Előbb a lassabbak, majd sorban az egyre gyorsabb hajók. A rendezők igyekeztek úgy kiszámolni a várható menetidőket, hogy elvileg a résztvevők ugyanazon a napon érkezhetnének meg mindannyian, ha mindenki egyforma időjárásban egyforma jó teljesítményt nyújt. Természetesen ez elméleti számítás, de a lényege az, hogy a győztes az lesz, aki elsőként ér célba, nem kell előnyszámítással bajlódni. 20 hajó rajtolt, de többen kiálltak már.

Global Solo Challenge nyomkövető ITT

Kapcsolódó

Csúcsforgalom a Horn-foknál

Három földkerülő verseny hajó a híres sziklánál Attól persze még...

Kapcsolódó

Global Solo Challenge – egy új szóló földkerülő verseny indult

A nagy földkerülők versenyekhez képest kisebb költségvetéssel, bármilyen vitorlás típussal amatőrök számára is teljesíthető előnyadásos menet