Az USA vízimentők tanulmánya – A munka nagyrészt istenverte idióták megmentéséből áll

Külföld

2026. március 6. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Az esetek nagy többségének oka az ostobaság

Megdöbbentő eredményeket mutató felmérést, és erről üdítően őszinte hangvételű jelentést írt az Egyesült Államok Parti Őrségének Kutatási és Mentési Hivatala. Megvizsgálták szinte az összes 1960 és 2024 között kezelt belvízi és tengeri mentési eseteiket. A tanulmány összegző mondata: Az 1960 óta végrehajtott vízimentések közel 83 százaléka kérlelhetetlenül ostoba viselkedéssel és/vagy emberekkel kapcsolatos.

Bár a szolgálat minden kutatási és mentési helyzetet egyenlően kezel, a legtöbb körzetparancsnok egyetért a tanulmány megállapításaival. A tanulmány szerzői szerint az esetek elszenvedői többségükben „csak valami ostoba barmok voltak, akiket nem érdekelt a személyes biztonságuk”.

„Ezek a statisztikák elképesztőek” – mondta Carla Wilmington hadnagy, a Parti Őrség szóvivője. „Szolgálatunk büszke a gyors reagálási időre, a szervezettségére és az átfogó mentési mintaelemzésre. De nehéz a feladatra koncentrálni, amikor ezeknek az eseteknek a többségében nyaktól felfelé lebénult embereket kell menteni…”

Ráadásul az 1971-es szövetségi hajózási törvény megjelenését követően az „istenverte idióták” által elkövetett esetek száma döbbenetes mértékben nőtt, ami nagy kihívást jelent az esetszámhoz képest minimális költségvetéssel küzdő szolgálat számára. A tendencia pedig tovább romlik. 2010 és 2024 között, a legutóbbi vizsgált években, a „teljes seggfejség” eseteinek száma 10 687-ről 38 335-re nőtt.

A mentésekben dolgozók a jelentés megállapításait még közvetlenebb megfogalmazásban kommentálják

„Azért csatlakoztam a Parti Őrséghez, mert úgy tűnt, hogy mi egy jól működő katonai szolgálat vagyunk, még akkor is, ha nem harcolunk valamilyen háborúban” – mondta Bill Horvath műveleti szakvezető a Humboldt-öböl szektorból. „De aztán rájössz, hogy igenis háborúban állunk, éppen csak a seggfejekkel megrakott hajókkal támadó sereg ellen.”

„Láttam már elég ostoba dolgot az életemben” – mondta Carla Wilmington. „De, arra sosem fogok rájönni, vajon miért dönt egy hajós úgy, hogy jó ötlet behajózni egy hurrikánba mentőmellény, jelzőrakéták és efféle „jelentéktelen” fontosságú eszközök nélkül? Miért kellene egyáltalán erőfeszítéseket tenni ezekért az emberekért? Őszintén szólva én a darwini kutató-mentő terv híve vagyok, ha érti, mire gondolok.”

„Tudom, hogy vannak olyan hajósok, akik felelősségteljesen birtokolják és üzemeltetik a hajókat. – mondta Bill Horvath – De, statisztikailag nézve az emberek többségének egyszerűen távol kellene maradniuk a víztől! Már így is alacsony költségvetéssel, megbízhatatlan eszközökkel dolgozunk. Az utolsó dolog, amire szükségünk van, az egy csomó céltalanul úszkáló szendvics, akik az időnket vesztegetik, és akikért gyakran az életünket is kockáztatjuk.”

Kapcsolódó