A jégvitorlázás a vitorlássport téli, jégen alkalmazható extrém változata. Tengerparton űzött nyári változata a homokvitorlázás.

A jégvitorlások mindössze abban hasonlítanak a hajókhoz, hogy a szél erejét használják fel a haladáshoz. Van árbócuk, vitorlájuk és kormányuk, igazi hajótestük azonban nincs. A többnyire egyszemélyes szerkezetek, a háromszögben elhelyezett korcsolyákra épülő hídból és a testből állnak, amely éppen csak akkora, hogy a hajótest vezetője benne ülve irányíthatja járművét.

Napjainkban a sportágat leginkább Ausztriában, Németországban, Angliában, Lengyelországban, Norvégiában, Svédországban, Hollandiában, Finnországban, Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában gyakorolják. Több osztályban szerveznek versenyeket, ahol a jégvitorlásoknak meg kell felni az előírásoknak.

A legnépszerűbb kategória, a Nemzetközi DN osztály. Elnevezése egy amerikai hírújság, a Detroit News nevéből született 1936-ban, amikor a lap egyszemélyes jégvitorlás építésére versenyt hirdetett.

Leggyakrabban alkalmazott egy személyes hajótest fából készül, hossza 3,65 méter, az árbóc 4,84 méter magas, a vitorlafelület 6,5 négyzetméter. A Vitrol osztály al- osztályokra van bontva ( A, B és C), leginkább a vitorla felülete határozza meg az eltérést. Rendszeresen rendeznek versenyeket, nemzeti, kontinentális és világbajnokságokat. Népszerűségére jellemző, hogy a 2014. évi téli olimpiai játékokon bemutatkozó sportként szerepelt.

Ma a Tisza-tavon gyönyörködhettünk ebben a rendkívüli sportban.

Jégvitorlások a Tisza-tavon Abádszalóknál. MTI Fotó: Czeglédi Zsolt

Jégvitorlások a Tisza-tavon Abádszalóknál 2016. december 29-én.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt