Timur Bozca is tudja

Tán olvasta a „Tizennégykarátos autó” című Rejtő-klasszikust?

Hiszen mi kell az embernek, ha nekivág a végtelen tengerek és óceánok felfedezésének? Hát, legyen nála teniszpálya!

Álljon ott a polcon a kétárbócos vitorlás, a hidroplán és még vagy hetven szegényes, ám igen hasznos játékszer. Ha vízre tenné a hajóját, a valamelyiket, akkor nehogy már daruzgatnia kelljen! Merüljön le alóla a hajó, aztán klafán kiúszik a csolnak!

Ez-az elfér kinn a „kertben”. Csak a legszükségesebbek, ha elugranánk kirándulni

Nansen, Amundsen és Shackleton mai korszellemhez illeszkedő (vagy éppen azt alakító? ) utóda, egyik nyaralója huszadik emeletén hanyatt dől szegényes priccsén és álmodozik. A Föld, az érintetlen természet felfedezéséről, eldugott távoli világok és érdekes népek megismeréséről, nemesen férfias (vagyis izé, hé, Bancroft, hogy is kell ezt ma másképp mondanom?) kalandokról, amint távolba meredő tekintettel, a lemenő nap sugarainak aranyozó fényében kemény, szélbe feszülő arcéllel keblére öleli a földi csodákat. Az ám az élet!

Hé Jean, Jeeves, Hyppolit vagy hogy is hívnak, világgá megyünk!
Igen uram, és mit csomagoljak az útra?
Csak, ami itt van velünk ebben a nyaralóban, a legszükségesebbeket. Keríts nekem egy hajót!

Mit tesz hát Passepartout mai távoli, nagyon távoli leszármazottja? Felhívja Timur Bozcát. És a kis, akár nyolcvan nap alatt körüljárható tizennégykarátos hajó rövidesen előáll!

Timur Bozca pedig tehetséges, kreatív tervező (de komolyan, előtte le a kalappal!). Megnézi a csomagolási listát. Tervezett ő már luxusautót, luxusyachtot, ezzel a bolonddal is tudja, mihez kezdjen.

Timur Bozca alkotása Black Hawk luxusyacht is. A képzelete nem földhözragadt, az biztos!

OK

És megszületik a nem hétköznapi szerény luxushajó, amelyet Bozca és a törökországi Karmarine hajógyár a csomagolási lista alapján alkotott. Alapnak egy 146 méteres, 1982-ben Japánban épült különleges félmerülő-hajószállító teherhajót vettek. Az egykori Super Servant 3-ból lett az új úszó luxuslak.

Hajószállítóból „expedíciós hajó”

A névadás talán átvételkor történhetett, amikor az új tulaj vagy az inasa rábólintott: OK.
Huh, de jó név, mondhatta hízelegve a hajógyár titkára, aki gyerekkorában magyarországi cserediákként tán szintén forgatta Rejtő Jenő műveit.

A hajón van például teniszpálya. A nemzetközi sajtóban megjelent beszámolók némelyike szerint füves. De szerintem tévednek, műfüves az bizonyára, vagy még rosszabb, talán csak színes műburkolat. Hiszen a hajó olykor leereszti a teniszpályát is a víz alá, amíg elmegy a kétárbócos és beúszik a hidroplán. Nem fogja ezt bírni a rendes fű, órákig sós víz alatt.

Béláim, találjunk ki valamit! Lefedjük Bélám, lefedjük, ha víz alá megy. Ha meg nem bírja, viszünk friss gyeptéglát. Ne már valami gagyiburkolat legyen!

Teniszpálya a víz alá, amíg elmegy a kétárbócos vagy a vízibusz és beúszik a hidroplán

Borzasztó, hogy ez a felfedezőlét milyen kompromisszumokat kíván az embertől! Hát, nem? Scott is megfagyott szegény, tanuljunk hát a példájából!

Ja igen, azt nem mondtam, hogy az OK-t is , mint manapság még számos épülő és már úszó óriás luxusjachtot „expedition ship”-ként, vagyis expedíciós, felfedező hajóként tárgyalja a szaksajtó, és ezeket alaposan megnézve, ez biztosan így is van! Neem nincs semmiféle adózási háttér, meg effélék. Azt csak az összeesküvés-elmélet-laposföld hívők mondják, fujj…

A Super Servant 3 átalakítása OK-vá, még szerény költségből is készült. Állítólag  – a sajtó írta, tehát biztosan igaz, nem? – 40 millió dollárból elkészült a munka. Ha azt veszem, hogy Jeff Bezos új luxusvitorlása, amely miatt majd el is kell bontani (csak ideiglenesen ám!) egy történelmi hidat Rotterdamban, hogy kijusson a tengerre, nagyjából 500 millióba kerül, az OK negyvenért abszolút visszafogott darab. És ennyiért, hoppá, mégis lenyomják Jeffit hajóhosszban 19 méterrel!

De, én legyek az utolsó… vagy az utolsóelőtti, aki egyetlen rossz szót is szólnék arra, aki egy teherhajót luxusszigetté alakítva megy felfedezni a tengereket, magával vonszolva a bakancslistáján eddigre már kipipált javakat! Mélyen a természetbe simulva felfedezni távoli helyeket, megismerni az ott élőket, úgy…  hogy közben odahurcol egy kicsit nagyobbat, egy sajátot. Talán tudja, hogy milyen sokat kap, milyen sokat lát. Hát, csak ő is akar mutatni valamit!

Aki – talán „A szőke ciklon” hatására – igyekszik a maga visszafogott módján kijátszani a kegyetlen igazságot, miszerint: „Az életünk olyan mint egy nyári ruha mellénye: rövid és céltalan.”

Vagy inkább Forrest Gumpnak van igaza? Sosem tudhatod.

Ruji