Nem sikerült a rekord a furcsa proával
Akadnak még bőven egyszerűbb eszközökkel elhódítható klasszikus rekordok
Nem kell ahhoz 80-100-120 lábas különleges és főleg méregdrága modern óceáni többtestű, mondjuk egy párszáz milliós Ultime trimarán, hogy valaki eséllyel vághasson neki egy-egy klasszikus távolsági rekord megdöntésének. Ilyen például a New York – San Francisco táv levitorlázása, ami egyébként nem piskóta teljesítmény egyedül. Ezen a 14.000 tengeri mérföldes (26 ezer kilométer) útvonalon az eddigi leggyorsabb szólóvitorlázó teljesítmény 81 nap.
Ezt a csúcsidőt szerette volna megdönteni a 43 éves Ryan Finn, aki januárban kezdte a rekordkísérletét. Végül nem járt sikerrel – 93 napig tartott az útja – ámde a teljesítménye mégis figyelemre méltó. Elsősorban azért, mert egy 26 évvel ezelőtt épült különleges, de nagyon egyszerű, puritán kivitelű többtestűvel, egy Russell Brown tervezésű 36 lábas proával vitorlázott.
Fahajó, fa bordázaton rétegelt lemez héjjal
Ryan Finn mondta a hajójáról: “Sokat gondolkoztam olyan többtestűről, amely jól cirkálhat, anélkül, hogy ez alapvető szerkezeti nehézségeket okozna a hajónak. Így találtam rá a Russell Brown tervezésű hajóra. Tudtam, hogy milyen nagy utakat tett meg és rájöttem, hogy a proa felépítése megoldja azokat a strukturális kereszttartó gondokat amilyenekkel a nagy katamaránok és trimaránok küszködnek.”
Videó a Jzerro fedélzetéről 2015-ből
Finn évekig dolgozott “delivery skipperként” (aki hajókat visz lábon akár egyedül is tengereken, óceánokon át a kijelölt kikötőbe), illetve ez előtt még versenyzett a Mini Transaton. De amikor újra valamilyen különleges célt tűzött maga elé, nem fordult vissza a hagyományos szólóvitorlás versenyzés felé.
“Semmi esélyem nem volt arra, hogy elegendő pénzt gyűjtsek a Franciaországba való visszatéréshez, az ottani versenyzéshez. Korábban már próbáltam, és tudom hogy olyan költségvetésem nekem sosem lesz. Ezért úgy döntöttem, hogy nem szállok be újra az ő játékukba, hanem valami olyat célt tűzök ki magam elé, ami a kedvemre való. A New York – San Francisco rekord nagyon nehéz, nagyon hosszú menet, de elérhetőnek gondoltam, mert ezt szólóban, megállás nélkül eddig senki sem tette meg. Gondoltam, megpróbálom.”
A táv 81 napos szólóvitorlás csúcsidejét a francia Philippe Monnet vitorlázta 1989-ben egy Shuttleworth-tervezésű trimaránnal, ám útján jéghegynek ütközött és ki kellett kötnie, hogy a sérülést kijavítsa.
Ryan Finn a Jzerróval az első rekordkísérletét 2021 januárjában kezdte, de azt meglehetősen hamar meg kellett szakítania és visszatérni hajójavításra. Ugyanis túlzottan telepakolta a kis proát, például ivóvízzel, mivel a költségvetése kevés volt édesvízkészítő berendezés beszerelésére. De tanult az esetből és idén már a hajója terhelését jelentősen csökkentve vágott neki a második kísérletének.
New York – San Francisco
Az amerikaiak számára ez egy történelmileg jelentős útvonal. Az 1840-1850-es években a nagy kaliforniai aranyláz idején Európából érkezett kalandra kész migránsok tömegesen hajóztak ezen az útvonalon a keletiről a nyugati partra. Nagyon veszélyes út volt, sokan odavesztek abból a negyedmillió emberből, akik hajón siettek Kaliforniába. Mégis sokan vállalták a kockázatot.
A kor legszebb vitorlásai, háromárbócos klipperek teljesítették a leggyorsabban a távot – ha odaértek. 1849-ben például több, mint ötszáz hajó kerülte meg ezen az úton a Horn-fokot.
Az amerikaiaknak ezek a menetek olyan becses emlék, mint a briteknek a teaklipperek korabeli küzdelmei. A New York San Francisco távon a leggyorsabb menetet a Flying Cloud háromárbócos klipper futotta 1859-ben, amikor 89 nap és 8 óra alatt tette meg a távot. Ez a rekord 135 évig élt. Ezeket a csúcsidőkaet annak idején “horgony felszedéstől horgonyvetésig” mérték.
Mellesleg a Flying Cloudot nem csak ezen az útján, hanem korábbi, gyakran csúcsidőket hozó menetein is női navigátor irányította. Eleanor Creesy (1814 – 1900) legendás hajós volt.