Bevezető önvallomás

Tartozom egy beismeréssel az RSM csapatnak és Vándor Róbertnek.
Egy évtizede az első vagy a második katamarános Kékszalag részvételüket közelről, motorosból figyelhettem. Robi és csapata számomra rendkívül amatőr módon kezelte a hajót. Egy-egy pöffben némi riadalamat is éreztem a fedélzeten, de általában a legénységi mozgások, a reagálások vagy éppen azok elmaradása, a manőverek és a vitorlacserék arról győztek meg, hogy ez a csapat hihetetlen messze van attól a vitorlás tudástól, amit egy ilyen hajó eredményes használata igényel. Vagyis kialakult bennem egy kép róluk, a tudásukról, mi tagadás, elég negatív.

A következő években, ahogy a hajókat váltogatták már előrébb jártak a mezőnyben, de ha egyszer-egyszer a Kékszalagon közelről néztem őket, akkor sem láttam úgy, hogy az esélyesek közé tartoznának. Akkor már bizonyára nem figyeltem jól, és feltehetően csak a belém csontosodott, róluk alkotott sztereotip képemet láttam újra és újra a valóság helyett. Mint oly sok botcsinálta „szakértő”, akik közül néhány még csak nem is lát, csak hall véleményeket másoktól…
Sőt! A lelkem mélyén, tudat alatt valószínűleg kicsit drukkoltam is ellenük, csak hogy a magam igazát bizonyítsam.

Most az 52. Kékszalag előtt már tudtam, hogy ez a hajó, az RSM 2 névre keresztelt AC45-ös ezzel a mérettel, súllyal és vitorlázattal sebességileg nagyon jó lehet, illetve Robiéknak időközben már voltak olyan sikereik, amitől a csapatot az esélyesek közé kellett volna sorolnom. Mégsem tettem a fent említettek miatt, legfeljebb a rajt utáni percekben a sebességüket hiányoltam. De őszintén szólva, amikor megindultak, akkor sem hittem benne igazán, hogy végig az élen maradnak. A sebességpotenciáljukkal tisztában voltam. Én bennük nem hittem. Az ellenfeleik jó részét jobban, akár a pályáról ismertem és többre becsültem az olimpiai vagy egyéb kishajós korukban mutatott teljesítményük alapján. Vannak köztük haverok, akiknek nyilván szurkolok is.

Ezzel szemben Vándor Robiék nagyszerűen vitorlázva győztek!

Az én hasznom pedig ebből a pofon, amit az a fene nagy hozzáértésem kapott. És jól esik örülni annak, hogy sikerült nekik. Kinyílhatott a szemem arra az évtizedes kitartásra, ami a győzelmük mögött van. Márpedig én a céltudatos vitorlás elhivatottságot, a szürke hétköznapokat és izzadtságot is bőven igénylő fokozatos fejlődést, a békés harcossá alakító értékes építkezést mindennél többre becsülöm.

Vagyis köszönöm neked Rubik, Kacsa és a többiek! Segítettetek, hogy ezután talán olykor egy egész kicsit kevésbé legyek  hülye. Még sokat fogok tévedni, akár más kárára is, de most legalább észrevehettem…
Ruji

Beszélgetés Vándor Róberttel – a kezdetek

Az élő tévéközvetítésben állítólag a Kékszalag feléig a műsorban megszólalók azt sem tudták, hogy te kormányzod az RSM-et. Csak a hajó nevét mondták miközben a többieket a nevükön emlegették, hogy Litkey Farkas így, meg Kaiser Kristóf úgy, és így tovább.

Hát ez nem is baj. Mi nem vagyunk annyira ismertek és nem is szolgáltunk rá, mert a Kékszalagok eddig nem sikerültek túl jól.

Lehet, de a Kenese-Keszthely időrekord azért még mindig a tiétek, nem?

Igen, az a miénk. Meg 2018-ban győztünk az Ezüst Szalagon, meg tavaly a Fehér Szalagot is megnyertük, csak aztán mégse nyertük meg… Voltak olyan dolgok, amitől szóba kerülhettünk volna, de hát nem baj. Így szép ez. A programban, amit elkezdtünk, potenciálisan benne volt, hogy egyszer majd jó sebességünk lesz. Laikus szemmel nézve is egy 45 lábas hajó magasabb árbóccal, nagy vitorlafelülettel a 35 lábasokhoz hasonló össztömeggel, valahol esélyes hajó. Mi mindig hittünk benne, hogy ez majd jó lesz. Csak hát azt is tudtuk, hogy nem magától lesz jó, hanem rengeteg munkát, pénzt és energiát kell beletennünk.

Kanyarodjunk vissza egészen a kezdetekig! Hol kezdtél te vitorlázni?

1971-es születésű vagyok. Édesapám is vitorlázott és így én hároméves koromtól már megjelentem mindenféle hajókon, apámmal jöttem-mentem. Tizenegy éves korom óta versenyszerűen vitorláztam. Tapsinál (Kálóczy Antal, aki mellesleg ezen a Kékszalagon a 11M OD osztályt nyerte – szerk.megj) és Illy Jóska bánál Almádiban. Tizenhét éves koromig végigmentem a szokásos úton, Optimist, Cadet, aztán próbálkoztam kicsit Laserben, majd 420-asban. Igazából Cadetban voltam viszonylag sikeres. Válogatott kerettag is lettem, meg vezettem a ranglistán, de a magyar bajnokságokon nem szerepeltem jól. Sajnos, nem tudtam odaérni az elejére. Utána meg kaptam egy alagi gyártmányú 420-ast, azt a jó süllyedős fajtát. Akkor két év alatt elillant a spiritusz belőlem, mert olyanok vertek meg, akik korábban sose.

Abbahagytam a versenyzést. Szörföztem és készültem inkább a főiskolára. Szombathelyen végeztem matek-testnevelés-számítástechnika szakon. A hajókat gyerekkorom óta imádom és Brencsán Ábelnél elkezdtem építgetni egy Darling 32-es nagyhajót Mint egy jó anya, kilenc hónap alatt megszültem a hajót, ami abból állt, hogy Hebling Vilitől vettünk egy összeragasztott héjat és a többit én csináltam. Ábel rendes volt, adta Berhidán a Top Yachting műhely hátteret, meg szakértelmet, amikor elakadtam. Addig a nagyhajós vitorlázás nem vonzott, de így belekerültem ebbe a világba.

Ugyanakkor rögtön belekerültél a Balatonon ekkor cseperedő Libera hajózásba!

Igen, az volt az az időszak, amikor Ábel a már megépített Garudát „liberásította”, levett a tőkesúlyból és trapézkeretet szerelt a hajóra. Az előző évben kinn voltam vele a Garda-tavon egy Centomiglián és csorgó nyállal néztük az akkor még fénykorukat élő Liberákat és a nagy küzdelmüket. Számunkra lenyűgöző csodavilágot láttunk ott. Ezek után az ott dolgozó Fekete Andrással együtt bekerültem a Garuda versenyző csapatba.

Emlékszem akkoriban készült egy videó a Garudáról, ahogy vizisíelőt vontat a vízen!

Az konkrétan én vagyok, aki ott vízisíel. Attól fogva végig csináltam Ábel csapataival a következő hajókat, az Azzardissimót, a Pleasure-t. Viszont éppen nem voltam ott, amikor ez utóbbi a Garda-tavon elpusztult.

1998 – Vízisíelés a Garuda mögött – Vándor Róbert

 

Ezután Király Zsoltival mentünk tovább. Megvettük a Rafficát, abban is benne vagyok valamilyen szinten, majd közösen megcsináltuk a Sponsor Wanted-et. Megesett, hogy a Rafficát is kormányoztam. Olykor elkaptuk így Litkey Farkast is például Izsák Szabolcs Emlékversenyen. Az ilyenek mindig motiváltak, mert szeretem kihozni a maximumot magamból és a lehetőségekből. Ugyanakkor ez mindig hobbi volt. Sokat foglalkoztam a saját vállalkozásommal és más egyebekkel. Vagyis én nem tudtam akkoriban annyira fókuszálni a versenyvitorlázásra, mint Zsolti vagy Farki. Nem is akartam, mert ez nekem inkább csak egy időigényes, de nagyon kedves hobbi volt. Ennyi elég is volt ebből a fajta nagyhajózásból.

Hogyan indult a katamaránozásod?

Alvállalkozóként részt vettem a munkákban, amikor Kápolnásnyéken felépítettük Paulovis Dénesnek a Pauger Carbon mostani nagy csarnokát. Dini az építkezési költségek egy részét egy hajóval rendezte. Akkoriban épített egy Ventilo 35-ös katamaránt, amit a svájciak a Decision 35-ösök genfi-tavi uralmának megtörésére szántak. Én belementem ebbe a megoldásba. 2010-ben járunk, akkor a válság miatt egyéb pofonokat is kaptunk az építőipar nehéz helyzetében. A feleségemmel átbeszéltük, hogyan tovább. Ő jól ért a marketinghez és összerakott egy szponzori anyagot, én pedig ezzel kezdtem pénzt és csapatot gyűjteni a katamaránra. Elsőként mentem régi barátomhoz Kalocsai Zsolthoz, akivel együtt jártam iskolába és sokszor sportolni. Kértem tőle egy összeget, ő pedig annak a háromszorosát adta és így erősebb háttérrel vághattunk neki a katamaránozásnak. Vele azóta is együtt vagyunk a csapatban.

One d’Or

Elkezdtük a programot természetesen a Kékszalagra fókuszálva, de a hajó (a neve One d’Or lett) a tervezetthez képest csak később, éppen a rajtra készült el és sajnos konstrukciós hibák is akadtak. Konkrétan az első keresztmerevítő belógott a vízbe, ami olyan volt, mintha egy vödröt húztunk volna. A verseny előtti napon még a grószt sem tudtuk felhúzni.

Közbevetőleg egy kérdés: ennek a Ventilónak ugye formailag nincs sok köze ahhoz a későbbi fejlesztéshez, amiből a kétszeres Kékszalag-győztes Safram, a jelenlegi Nanushka született?

Nem, az már egy egészen más formájú, tovább fejlesztett hajó. De akkoriban még nem tudtuk, se mi, se Dini, (se a svájciak) hogy ez a forma nem lesz sikeres, hogy ez a Ventilonak egy sikertelen fejlesztése.

Akkor ez egyszerre volt egy rossz útkeresése a svájci tervezőnek, a katamaránépítés kezdete a Paugernél és a ti első próbálkozásotok a Kékszalagért induló utatokon?

Igen, újoncok voltunk. A történelmi hűséghez tartozik, hogy vettünk akkor egy kis F18-as katamaránt is, és Zsolttal azon kezdtük a többtestűvel való vitorlázás és versenyzés gyakorlását, tanulását. Próbálgattuk a működését és a határait, vagyis alulról is elkezdtünk építkezni, fejlődni. Sokat dolgoztunk, tanultunk. Mondhatnám, hogy ilyen-olyan jó vitorlázó voltam vagy vagyok, de ez nem lenne igaz. Ebben éltem és nevelkedtem, megvan a kishajós alapom és még sok minden más is, mert a szörftől a kite foilig sokféle vízijárművel van tapasztalatom. Többek között a Kékszalag hetében most kite foillal jöttem haza Füredről Fűzfőre. Én szeretem a vízet és a szelet és használom is őket.

GC 32

A Ventilo után beszereztetek egy akkor, 2012-ben teljesen új típusú katamaránt, amely már szárnyas, foiler konstrukció.

Nyilván Kékszalag szempontjából a GC 32-es foiler nem volt igazán alkalmas a győzelemre. A tókerülőn egyszer sem jött az a végig egyenletesen erős szél, ami annak a szárnyas hajónak kellett volna, hogy esélyes legyen. Rájöttünk, hogy kicsi a vitorlázat. Akkor egy nagyobb árbócot tettünk rá, nagyobb orrsudarat, satöbbi.

Ahhoz a hajóhoz végig erős szél kellett volna, ami nagyon ritka a Kékszalagon. 2014-ben, amikor a Fifty Fifty a most érvényes rekordot futotta, a Szigligeti-öbölben 32 csomó feletti sebességcsúcsot produkáltatok, de így sem ti tettétek meg a leggyorsabban a Siófok-Keszthely szakaszt.

Mindezzel együtt jó időszak volt, mert én szeretem ezeket a dinamikus dolgokat. Azért a GC32-essel elért Kenese-Keszthely rekordunkat nem lesz egyszerű megdönteni.

Azt ugyebár nem sokkal a Fifty Fifty rekordja után futottátok?

Abban az időszakban sok rekord született. A teljes idő 2 óra 27 perc volt a kenesei vasútállomástól a keszthelyi vasútállomásig, és mivel a futásokért összesen 30 perc levonás jár, ezért a csúcsidőnk 1 óra 57 perc.

Három éve ismét léptetek hajó ügyben. A tapasztalatok alapján tudtátok, hogy nem fogtok szárnyalós katamaránnal menni?

Igen, azt tudtuk. Ennyi év már felvértezett minket is némi ismerettel és tudtuk, hogy merre kéne menni.

AC 45-ös

Vagyis ezt a mostani hajót szárnyak nélkül vettétek?

Mi olyan hajót kerestünk és hál’Istennek meg is találtuk, amelyet elég jó árban meg tudtunk venni, mert ennek nem volt szárnya, se merevprofilos vitorlázata. Mi csak a platformot vettük, ráadásul ez -egy olyan hajó volt, aminek az ára sem volt vészes, hiszen nem volt komplett. Ráadásul az America’s Cup az egytestű foiler irányában indult, így ezek a katamaránok nagyon elértéktelenedtek. Viszont gyünyörű ez a hajó, modern forma, jó konstrukció.

Ez melyik AC hajó volt?

Ez a Team Korea hajója volt és az Oracle Teamtől vásároltuk. Kaiser Kristófék utánunk vettek egy AC45-öst, a franciáktól és kompletten. Mi eleve nem hittünk abban, hogy ez a hajó az eredeti felszerelésével jó lenne a Balatonra. Ők is akkor mentek jól (Kékszalag 2. hely 2019-ben), amikor a szárnyas uszonyukat kivették és hagyományosra cserélték.

A kitartásotokat, a meggyőződéseteket igazolja, ahová most eljutottatok. Kaiserék inkább DC35-ösre váltottak a tavalyi második helyük után.

Nekünk az volt az alap elképzelésünk, hogy hagyományos sverteket használunk és betűzzük azt a Pauger árbócot a hajóba, illetve arra készíttetünk egy kvázi konfekció vitorlázatot. Ebben partner volt Marton Balázs és a vitorlaszabó cége a 1D Sails. Lelkesen beleszállt és az akkori információk alapján nagyon jól meg is csinálta a vitorlákat. Nyilván ez egy kompromisszumos megoldás volt. Tudtuk, hogy ezeken a vitorlákon fogjuk megtanulni azt, aminek alapján majd készülhetnek extrán jó darabok. akkor még nem tudtuk, hol lesznek a súlypontok, hová kell az árbócot dönteni.

Vagyis mivel a hajó csak egy platform volt, a rá kerülő rudazat és vitorlázat miatt léníegében ez egy alapról induló új konstrukció?

Igen. meg kellett tapasztalnunk, hogy miként kell beállítani, hogyan működik hatékonyan. Erre ráment az első évünk, illetve fel is nyaltunk vele… Ugye az első versenyünk egy éjszakai rohanásos Ezüst Szalag volt brutál szélben, amit megnyertünk. Mindent kibírt a hajó és mi is azt gondoltuk, hogy lazíthatunk. Másnap kimentünk edzeni egy pöffös északi szélben. Félszél-bőszélben mentünk, amikor ránk fújt egy olyan frissülés, hogy hiába ejtettem le, az orra lefúrt és felborultunk. Eltört az árbócunk. Mindez Kékszalag előtt két vagy három héttel történt.

Mentünk fűhöz-fához. Szaladtunk Dinihez, de neki nem volt erre kapacitása, viszont segített. Az árbócunk építőszerszáma a miénk volt, Dini szakmailag támogatott egy rétegtervvel és a csapat kalákában 11 nap összerakta az árbócot. A csapatból Bali Pisti hajóépítő, van szaktudása és volt Marcaliban egy bérelt műhelye. Oda leköltöztünk és éjjel-nappal csináltuk, hogy elkészüljünk a Kékszalagra. Úgyhogy elég fáradtan, de újjászületve vágtunk neki a 2018-as Kékszalagnak.

Ehhez képest akkor már az út nagy részén elég jól mentetek!

Nem emlékszem pontosan a helyezésünkre. Az is egy elég szoros Kékszalag volt, amin már kezdtünk odaérni, még ha a célba érkezésünkön ez végül nem is igazán látszott. De ugye a DC35, amivel a fő ellenfelek mennek már, az egy csiszolt gyémánt a tavi vitorlázásban. Annak a vitorlázata, mindene annyira tökéletesített, hogy legyőzésükhez felnőni nem kis feladat, még ha egy kicsit hosszabbak meg magasabbak is vagyunk.

Épp ez utóbbiak jelentették, jelentik a potenciális lehetőséget a legyőzésükhöz!

Igen, pont ezek. 2019-ben már tovább javulva az első háromban vitorláztunk a Kékszalagon majdnem végig. A cél előtt Tihanynál rontottuk el az éjszakában a jó eredmény lehetőségét. Abban az évben az elővitorlákat North-ra cseréltük, illetve a grósznál az elsőél szabást átalakítottuk, összehangoltuk az árbócgörbülettel. Az átszabással jobb lett, de nagyon gyenge szélben még nem tudtunk igazán megindulni.

Mostanra viszont már gyönyörű lett a vitorlázatotok.

Idén jutottunk el oda, hogy fel tudtunk tenni egy olyan North Sails grószt, amely már erre az árbócra lett tervezve és szabva. A tavalyi tapasztalatok alapján csináltattunk egy még jobb Code Zérót. Ehhez tudtunk szerezni egy rövid kormányt és saját fejlesztésben még építettünk egy új bummot is. Ezt másfél méterrel hosszabbra készítettük és ennek megfelelően nagyobb lett az új grósz felülete is. A most 115 négyzetméter, vagyis nagyjából egy húszassal lett nagyobb. Nagyon jól sikerült vitorla, jól is működik, de ebben is van még tartalék. Például a C-Tech latnik, amelyek Új-Zélandról jönnek még mindig nem érkeztek meg. A régi latnikat toldottuk meg, azzal is sok dolgunk volt.

Ruji

… folytatása következik. Az idei Kékszalag győzelemről a következő, a Kékszalag kaleidoszkóp sorozatot záró cikkben lesz szó.