Eltört a kormányrúd, már csak a vészkormánnyal vitorlázik a magyar hajós

Már a Csendes-óceánon kezdődtek a bajok a Puffin kormányával, ám az egyre bizonytalanabbá váló szerkezetet Kopár István folyamatos találékony javításokkal egészen múlt hét péntekig képes volt működésre bírni. Ám ezúttal a kormányrúd végképp eltört és Istvánnak már nincs több, a javítást úgy-ahogy lehetővé tevő anyaga sem.

Kénytelen a vészkormánnyal irányítani a hajót, ami azt jelenti, hogy megbízhatóan csak kézi kormányzással vitorlázhat.

Ezen kívül más bajok is egyre jobban sújtják őt. Nemrégiben kezdődött erős fogfájása mellett a körmei alatt jelentkező, az egészségét komolyan veszélyeztető gombafertőzéssel is küszködik, amelynek előjelei már a hobarti megállóban is láthatóak voltak. Eközben a kabinban az egyre kellemetlenebb és megszüntethetetlen nyirkos és dohos körülmények is a végletekig próbára teszik a kitartását és tűrőképességét.

Bár a versenyrendezőség az érdeklődés fenntartása érdekében rendre a “harmadik helyért folyó harcnak” nevezi Raandma és Kopár egymáshoz képest 50-100 mérföldeket oda-vissza változó helyzetét, ám biztos vagyok benne, hogy Istvánt elsősorban a célba érés foglalkoztatja bármilyen “párviadallal” szemben.

A magyar hajós még a Zöldfoki-szigeteknél kapott 24 órás időbüntetést, majd a Csendes-óceánon hajózott be a tiltott zónába. Ezeket a büntetéseket a versenykiírás értelmében megállással kellett volna letöltenie, ám ezt a szabályt ő esetében is megváltoztatták, és a büntetést majd a célba futás után adják a menetidejéhez.

Újabb versenyzői (Uku Raandma) csalás kizárás nélkül

Ezúttal a harmadik helyen, az Azori-szigetek közelében 400 tengeri mérfölddel Kopár István előtt vitorlázó Uku Raandma rádióbeszélgetésében kapott konkrét és rendkívül hasznos navigációs tanácsokat az időjárás-előrejelzéseket pontosan ismerő parti segítőjétől, hogy miként, milyen irányba haladva szabadulhat az Azori magasnyomású időjárási rendszer gyengeszeles központjából. Uku Raandmaa ennek megfelelően hamar el is érte az őt most már gyorsan a cél felé hajtó jó szeleket.

A verenyrendezőség vette és pontosan közre is adta a rádióbeszélgetést, amelyből az is kiderül, hogy a tanácsot adó és Raandmaa egyaránt tudta, hogy amiről beszélgetnek a versenyből való kizárással járhat.

A versenyrendezőség azonban ezért nem diszkvalifikálta vagy nem sorolta át a Chichester osztályba sem az észt versenyzőt, hanem elfogadta annak a beszélgetés szövege alapján nyilvánvalóan hamis állítását, miszerint ő nem sejtette, hogy a kapott információk útvonaltervezésnek minősülnének, és a büntetését 72 órában szabta meg. Ezt ráadásul neki sem kell a vízen töltenie, mivel élelemhiányban szenved. Ez is kedvező, mert a jótanács segítségével ő már elérte annak az alacsonnyomású időjárási rendszernek a friss szelét, amellyel most tempósan vitorlázik Les Sables d’Olonne felé. Ha megállásra kényszerül, jó eséllyel újra a magasnyomású szélcsend fogta volna a meg a következő napokban. Ahol rövidesen Kopár István is le fog lassulni.

Vagyis akárhogy is nézzük, ez a földkerülő verseny szép kezdeményezés, hogy kis költségvetéssel és a klasszikus tradíciók alapján külső segítség nélkül tiszta versenyt fussanak az erre vállalkozó vitorlázók, mégis több sebből vérzik. Talán ha nem fogytak volna el a versenyzők ennyire, akkor a rendezőség szilárdabban betartaná az előre lefektetett és a verseny első felében még szigorúan alkalmazott szabályokat.

Ruji
Fotó: PPL Agency / Golden Globe Race