Vitorlázás
Mini Transat – Ilyen sem volt még
Tessék várakozni, négy mehet
Ez a 23. Mini Transat verseny. A korábbiakon sok minden történt, sokféleképp alakult már az időjárás. A kis, hat és félméteres hajókkal így ősszel átvitorlázni a Viszkája-öblön ritkán lehet álomszerűen békés túra és a spanyol partok mentén sem mosolygós az Atlanti-óceán. A hajózás mindig, mindenhol megfontolt viselkedést követel meg, de ez a környék – Les Sables d’Olonne-tól legalább a Finnisterre-fokig (és persze tovább) – októberben még a szokásosnál is nagyobb próbatétel.
Ezúttal pedig az időjárás, még rátett egy lapáttal és trükkösen belenyúlt a versenybe. Mint egy a feladatát túllihegő határőr, csak négy hajót engedett el elsőre a Kanári-szigetek felé, míg a többieket a kikötőkbe, fedezékbe tessékelte.
Az előrejelzések bejöttek, de…
A mezőny a rajtnál is tudta, hogy kemény időjárással néznek majd szembe. Az indulást egy ciklon hatására elhalasztották egy nappal. Ilyesmi korábban is megesett. 2019-ben például végül egy héttel a kiírt időpont után vágott csak neki a mezőny a két szakaszból álló több, mint négyezer mérföldes transzatlanti táv Kanári-szigetekre vezető első felének.
Most egy békésebb időjárási “lyukba” rajtoltatták el a mezőnyt, vagyis egy alacsonnyomású rendszer elvonulása után azonnal. Tudva, hogy érkezik a következő kemény szelet hozó atlanti ciklon, de remélve, hogy addigra a versenyzők legalább a hírhedt Viszkája-öböl vizein túlra jutnak. Ez sikerült is, ám az érkező újabb alacsonnyomású rendszer elől kénytelenek voltak a spanyol kikötőkben védelmet keresni.
A rajtnál békés szél fújt
Szeptember 27-én délután elrajtolt a szólóvitorlázók kilencvenhajós Mini 6.50-es mezőnye, majd a következő három nap alatt az elsők és az utolsók között 130-150 tengeri mérföldes távolság alakult ki. Különösen azért, mert a négy leggyorsabb megugrott a többiektől.
A Mini Transat mezőny ugyebár kétféle hajótípusból áll. A modernebb, könnyebb és persze gyorsabb protók és a lassabb, nehezebb szériahajók együtt versenyeznek. Jelen esetben 66 széria 6.50-es és 24 protó. Ezúttal a négy leggyorsabb protó extrém módon meglépett a többiektől.
Szeptember 30-án déltájt ért Spanyolország északnyugati sarkához, a Viszkája-öböl végéhez a vezető négyes. Az üldözők csak másnap hajnalban értek ugyanoda. Közben érkezett az újabb alacsonnyomású időjárási rendszer, amelynek kiterjedése viszont azt az első, dél felé gyorsan menekülő négyest már megkímélte, miközben a többi 86 hajót menekülésre késztette.
Négyen – a francia Pierre Le Roy és Tanguy Bouroullec, az olasz Fabio Muzzolini és az ukrán Irina Gracheva – nem pusztán elkerülte a viharos délnyugati szelet, de hamar elérték a délkeleti passzátszeles zónát és elszáguldottak a kanári-szigeteki Santa Cruz, az első szakasz célja felé.
Eközben október 2-án a spanyol atlanti kikötőket elárasztották a Mini 6.50-esek La Corunától Camarinason és Goyanes-en át Baionáig. Szinte mindenki megállt, kivéve a szériahajóval vitorlázó német Melwin Fink, illetve az osztrák Christian Kargl. Utóbbi délebbre jutva végül meghúzódott egy öbölben, míg Fink a vízen vészelte át a legkeményebb órákat. A szériahajók között messze az élre állt, de a passzátszeleket nem érte el olyan gyorsan, mint a négy protó éllovas és ő nem is lépett el olyan nagy távolságra a mezőny javától, mint a szerencsésebb “négyek”.
A négy éllovas protó közül hárman vívtak szoros küzdelmet a célig. Kezdetben Pierre Le Roy markáns előnnyel vezetett egy új, David Raison által tervezett hajóval, de ketten utolérték.
A spanyol partoknál Pierre Le Roy vezetett nagy előnnyel
De végül a szárnyas 6.50-essel vitorlázó Tanguy Bouroullec ért elsőként a Kanári-szigetekre
A célba október 4-én elsőként Tanguy Bouroullec érkezett meg emelőuszonyos Verdier tervezésű protóján, Mögötte az olasz Fabio Muzzolini egy hagyományosabb stílusú Marc Lombard féle hajóval. Hármuk között alig több, mint egy órányi az időkülönbség így ők nagy harcot vívnak majd az atlanti átkelés során a győzelemért.
Az első szakaszon mutatottak alapján Fabio Muzzolini a nagy esélyesek közé tartozik
Irina Gracheva 2011-es Lombart Minijével október 5-én futott be az első szakasz céljába és 8-9 órányi hátránnyal folytathatja a versenyt október 29-én a Kanári-szigetek felé.
Ötödik helyezett? Hát az még nincs, mert az üldözőknek e sorok írásakor legalább 300 mérföldjük volt a célig. Vagyis a meglépett négyes legalább négynapos időelőnnyel vághat majd neki az atlanti átkelésnek.
Irina Gacheva ért célba a 4. helyen és mögötte napokon át senki
Széria osztály
Melwin Fink rövidesen megérkezik az első szakasz céljába. 110 mérfölddel vezet Kargl és 170-nel Hugo Dallhenne előtt. Vagyis neki is jónéhány órányi előnye lesz a hosszabb szakaszra.
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
Célban a Mini Transat győztesek
Francois Jambou 12 nap, 2 óra és 27 perc alatt ért Martinique-re a Kanári-szigetektől a Mini Transat verseny 2700 mérföldes második szakaszán
Vitorlázás
