Petrányi Zoltán a Racing Django kormányosa a Kékszalag győzelemről és hátteréről

Hát ennyit a szakértelmemről!

A verseny előtt írott esélylatolgatóban a Racing Djangót, Petrányi Zoltán csapatát nem soroltam a nagy esélyesek közé, miközben a másik két hasonlóan Décision 35 típusú többtestűvel vitorlázókat, Litkey Farkasékat és Roland Gaebler csapatát igen.

Jó, hát nem értek hozzá eléggé. Ezt el tudom fogadni.

Vagy mégis inkább a vitorlázás sokoldalúságát, összetettségét, bizonyítja a győzelmük? Vagy esetleg csak gyengeszeles mázli az ő győzelmük, és én valójában fene jól láttam az esélyeket?

Vagy mint az igazi győzelmeket, az övéket is csak a felkészültség, a profi elhivatottság és alázat tette lehetővé?

Lehet pénzért olyan hajót venni, amivel bárki, aki legalább közepes versenyző nyerhetne egy Kékszalagot? Vannak csodák? Ha beteg vagyok, csak beveszek egy tablettát és enyém lesz a világ? Létezik ilyesmi?

Kiderülhet a Petrányi Zoltánnal, a győztes hajó skipperével és kormányosával folytatott beszélgetésből

Gratulálok a Kékszalag győzelemhez! Nagyon meggyőzően vitorláztatok, különösen Keszthelyről vissza Füredig, amikor az iszonyúan kiismerhetetlennek tűnő gyenge szélben megőriztétek az előnyöket. Pedig ez a Kékszalag talán minden idők eddigi legszorosabb, legtöbb szereplős küzdelmét hozta az élen. Mennyit edzettetek az új hajótokkal?

A Racing Django érkezése után március 27-e volt az első edzésnapunk és azután gyakorlatilag két kihagyással minden hétvégén mentünk.

Ott voltunk a Racing Django első edzésein, fotó © HAJOZAS.HU

Nálunk többet talán csak Roland Gaeblerék készültek a Kékszalag előtt. A katamaránozás nekem nem volt új dolog, de erre a hajóra teljesen új csapatot állítottunk össze.

Csetényi Csaba, Kaltenecker Károly, Lovas Zsolt, Farkas Bence, Pénzes Botond Kristóf voltak a társaim a Kékszalag győzelemben

A mostani csapatunkban Lovi (Lovas Zsolt) a legtapasztaltabb, aki a legjobban ismerte ezt a számunkra új hajótípust, hiszen ő sok évet versenyzett Litkey Farkas csapatában, és ebből négyet ilyen Décision 35-ösben. Az ő hajóismerete adta a kezdeti alapokat. Hálásak vagyunk Farkinak, hogy őt ebben ilyen szintre hozta fel.

Ha jól tudom Pénzes Botond vitorlázott a tavaly Kékszalag-győztes Safram-csapattal is!

Boti nemzetközi versenyeken ment a Gautier-csapatban, ha jól tudom a Garda-tavon is vitorlázott velük. Ő is egy nagyon képzett katamarános. Itthon az RSM-en vitorlázott, azt megelőzően pedig Rozsdáékkel a Black Jackkel ment.

Én 2010-ben kezdtem a katamaránozást, F18-ban indultunk. A Kékszalagra rendszeresen béreltünk nagyobb hajókat. Egyszer voltunk másodikok is. Tavaly el kellett döntenünk, hogy ha esélyes hajót nem adnak bérbe, akkor vagy beruházunk egy jóba, amivel oda lehet érni az elejébe, vagy kiszállunk a buliból. Én a köztes utat nem ismerem, az nem érdekel. Úgy döntöttem induljunk el ebbe az irányba. Most vagyok 45 éves, mentálisan és fizikálisan is bírnom kell a hosszútávú versenyt.

A rajt pillanata, fotó © HAJOZAS.HU

A versenyről

Elsősorban meséld el kérlek a Kékszalag-győzelmeteket!

A csapattal megbeszélt alapstratégiánk az volt, hogy az elején tapadni kell az élmezőnyhöz, az élbolyban maradni, nem kell feltétlenül a legelején menni, hogy mindenki bírja mentálisan és majd a nyugati medencében, Fonyódnál próbáljunk meg leválni róluk.

Mintha csak Tuss Miklóst hallanám!

Neki is ez volt a stratégiája, amikor nyerte a tókerülőket?

Igen ő a verseny első felén soha nem erőltette túl magát, kímélősen hajtott. Tőle ered az a mondás, ami rátok most persze csak mondandóját tekintve áll, miszerint „nem Keszthelyen kell megnyerni a Kékszalagot”. A lényeg utána következik, és az győz, aki a visszaútra is elég friss marad és jó döntéseket képes hozni.

Hát igen mi most már Keszthelynél az élre kerültünk, szerencsére sikerült ezt megtartanunk a végéig

Odáig nagyjából végig az első hatban vitorláztunk. Mi konzervatívan taktikáztunk. Volt aki többet kockáztatott, merészebbeket húzott. Például Váradi Szabó Jánosék a Nanushkával (a tavalyi győztes volt Safram) többször extráztak, leváltak a bolyról és próbáltak valahogy előre kerülni és meglépni. Volt, amikor ez nagyon jól sült el nekik, például a Szigligeti-öbölben vezették a mezőnyt. De ők is csak párszáz méterrel húztak el és ezek a hajók annyira gyorsak, hogy ekkora távolság pillanatok alatt elolvadhat.  Gyakorlatilag két-három kilométer előnyt behozhatsz félóra alatt. Félelemetes különbségek tudnak kialakulni, különösen ilyen gyenge, forgolódó és csíkos szélben. Mi ekkoriban sokkal konzervatívabban taktikáztunk.

Egyenletes szélben mennyire különböznek a mostani Kékszalag-élboly sokféle katamarántípusának sebessége?

Nagyon hasonló a hajók sebessége, teljesítménye. Én azt látom, hogy erősebb, egyenletesebb szélben a hosszabb vízvonalú nagyobb hajók bőszélben mélyebbre tudnak menni, hatékonyabban ejteni a hátszéltengely felé. Keszthelyről visszafelé jövet már néha extráznunk kellett, mert a nagyobbak, az AC45-ösök és a Fifty-Fifty olykor erőből ledolgozták az előnyünket. Vagyis ott már kreatívabban kellett vitorláznunk, de szerencsére jó döntéseket hoztunk.

Badacsonynál vízközépen az MKB AC45 és a Fifty-Fifty, fotó © HAJOZAS.HU

Viszafelé a Keszthelyi-öbölből kijövet a szigligeti északi oldalán nyitottunk. Láttuk, hogy az addig fújó szél kezd Fonyód felé felszívódni. Viszont bíztunk az északiban. Zivatarfelhők lefújó szelére vártunk. Badacsony közelébe vitorláztunk, ami kockázatos dolog, de hittünk abban, hogy ott találunk szelet. Igazunk lett, de aztán ez az északi parti zivatarfront csak néhány csomós szelet eredményezett. Ezért bízva az éjszakai parti szélben átvitorláztunk a déli oldalra. Ez is már extrázás volt, leváltunk a Fifty-Fiftyről, és Szemes magasságában a déli parthoz húztunk. Ezzel szereztünk aztán két-három kilométer előnyt az üldözőkkel szemben.

De ezután még jött egy nehéz időszak, amikor akár el is veszhetett volna a verseny a számotokra!

Igen, naplemente után kicsit frissült az északi, és három hajó ránk jött, vonalban talán már előttünk is lehetett az MKB, a Prevital és a New Black Jack. Mi akkor már a déli part közelében voltunk, és el kellett döntenünk, hogy feléjük húzva beállunk mögéjük és elfogadunk egy ötödik-hatodik helyet, vagy bízva az északi front gyengeségében, ugyanakkor a déli oldali parti szél érkezésében kitartunk délen. Visszaigazítottunk újra délnek, belementünk az akkori semmibe. Ez a döntés végül fizetett és parti széllel százharminc-száznegyven fokos ejtett menetben végig tudtunk vitorlázni a Tihanyi-csőig. Akik északabbra voltak, nyilván várták az erősödést, ami soha nem jött meg. A parti szél lett a domináns és ők nagyon lemaradtak tőlünk.

Nálatok miként állt fel a döntési mechanizmus. Ki volt a taktikus, ki felelt a stratégiáért, ki a sebességért?

Kimondva nem volt például taktikusi poszt. Nekem a legtöbbet a döntések meghozatalában Lovas Zsolt segített, de az egész csapaton belül volt, aki csak a vízet nézte, volt, aki az eget fürkészte, vagy a meteorológiai adatokat kereste. Mindenki folyamatosan mondta az infókat és abból gyártottuk az elméleteket, a stratégiát. Nyilván a végső döntés a kormányosé, de nálunk a jó döntéshozatalhoz erős csapat van.

Bár nektek tökéletesen alakult ez a nagyon gyengeszeles verseny, de azért ennél ti is egyenletesebb szélre számítottatok? Magunk közt szólva a körülményeket nézve nem szomorkodtam nagyon, hogy most nem voltam ott versenyzők között…

Nyilván ezek a gyors katamaránok még ilyen kis szélben is nagy sebességre képesek, és ha már valami fúj, akkor is élvezetes velük a vitorlázás, a versenyzés. De mi is nagyon sokat álltunk és nagyon kellett figyelni minden rezdülést.

51. Kékszalag győztes Racing Django csapata, fotó © HAJOZAS.HU

Baromi fárasztó volt!

Fejben ezt lejátszani, főleg sötétben, amikor nem látod, hogy hol ébred éppen a szél, az nagyon nehéz. Vakon kell menni és bízni abban, hogy a döntésed helyes volt, ott lesz szél, ahol te gondoltad.

A navigációs fények most rendben voltak? Láttatok mindenkit, hogy ki hol van?

A Szövetség kérte, hogy a kísérő motorosokon legyen még villogó is, illetve égtek mindenkinél a fények, tehát nem érzékeltem semmi ilyen problémát. Láttuk az ellenfeleket, tudtuk, hogy merre vannak és éppen milyen sebességgel haladnak. Volt olyan, hogy mi csak két csomóval mentünk, mögöttünk meg tízzel rohant ránk három-négy hajó. Úgy nézett ki, mint egy csillagok háborúja jelenet, amikor hátulról támadnak…

De aztán fordult a kocka!

Igen, fordult. Mi csapaton belül azt mondtuk, hogy ezt a versenyt háromszor nyertük meg. Háromszor kellett meglépnünk a többiektől, hogy a befutóban mi lehessünk az elsők.

Korábban, amikor hajót béreltetek a Kékszalagra, általában ott volt a hajóval legalább egy külföldi vitorlázó, ami mindig meghatározta a csapat kialakítását.

Általában a tulaj jött velünk, de most persze teljesen új csapatot állíthattunk össze. Az eredmény bizonyítja, hogy ez jól sikerült. Emellett úgy egyeztem meg a hajó előző svájci tulajdonosával, hogy két trimmere eljön egy hétvégére, és a hajóátadás keretében be is tanítják a csapatot. Hát, amit addig tanultunk azok a rendszerek nagyjából mentek a kukába és újra tanultuk a hajó állításait.

Ehhez kaptatok úgynevezett target-táblázatokat, vagyis olyan számsorokat, hogy adott szélben, adott vitorlákkal milyen szélszögön kell menni és mi az elérendő sebesség?

Igen, megvan a hajó polárdiagrammja, az elérhető sebességek, az ehhez kidolgozott táblázatok és aszerint kell ezeket a hajókat vitorlázni. De előbb meg kell tanulni a hajó kezelését! Az a legfontosabb, hogy a csapat minden szituációban, minden manővernél tudja, hogy mihez kell nyúlni és hogyan. Ha ez megy már jól, csak akkor lehet a sebesség fokozásával és a taktikával törődni.

A Décision 35-öst a sokoldalúsága miatt választottad?

Ebben a hajóban irdatlan állítási lehetőségek vannak, amit nagyon magas szinten ismernek, akik tizenéve benne vannak ebben az osztályban. Tehát, akiknek egy Alinghi, egy Spindrift-csapat ellen kell küzdeni a Genfi-tavon, azoknak nagyon pontosan kell kezelniük a hajót, hogy bármennyi esélyük legyen a győzelemre vagy egy jó helyezés elérésére.

A hajótok melyik a svájci D35-ös flottából?

Tizenkét darab Decision 35-öst gyártottak Svájcban. Ez a 8-as számú, Racing Django néven versenyzett, nem változtattuk meg a nevét. Az ottani versenysorozatban úgy tudom negyedik volt a legjobb helyezése. Ott a legtöbb csapatot fizetett profi vitorlázók alkotják, legalább is az első hatnál ez a jellemző. A Racing Djangót a tulajdonosa kormányozta, de ő is egy olimpikon vitorlázó a Farkiék generációjából, most is aktívan versenyez, amennyire tudom a legutóbbi Star VB-n is huszadik lett. Sportos fickó, de elsősorban profi, ingatlanokkal foglalkozó üzletember, aki megtehette, hogy egy ilyen hajót futtasson.

A genfi-tavi Bol d’Or rajtja, fotó © HAJOZAS.HU

A Genfi-tavon az idei Bol d’Or tókerülőt a D35 hattyúdalának tartják, mert már készülnek az új, a D35 helyére lépő katamarán típus darabjai, amire áttérnek a menő csapatok.

Igen, ő abban már nem akar részt venni. Mondta, hogy azok annyira profik lesznek, hogy évi 160 napot fognak vitorlázni a csapatok azokkal a hajókkal, és már csakis fizetett, profi legénység viszi az összeset. Azok már olyan gyors és érzékeny katamaránok lesznek, hogy egy rossz ráengedés is a hajó kettétöréséhez vezethet.

Az előzetes esélylatolgatásban nem soroltalak titeket a négy esélyesebb közé. Én azt hittem, hogy ennyi idő alatt nem ismerhettétek meg eléggé a Décision 35-öst, még sok energiátokat viheti el a hajókezelés és a sebesség megtalálása az ebben már gyakorlottakkal, például Litkey Farkas összeszokott csapatával és többéves gyakorlatával szemben.

A hajóban még nagyon sok van. Szerintem itt Magyarországon még senki nem ismeri úgy ezt a hajót, még senki nem tudja úgy vinni, ahogy a genfi-tavi menők, akik egymást hajtva bő évtizede tanulják ezt.

Hát, ott már vége a D35 érának, jön az új típus, és sajnálom is, hogy például Litkeyék egyszer legalább nem voltak ott, összemérve a tudásukat a helyiekkel, Guichard-ékkal, Bertarelliékkel!

Szerintem teljesen más, amit ők képviselnek hozzánk képest. Más szinten vannak. Az a két srác, aki eljött tanítani minket olyan rém precízek, olyan pontos infókkal bírnak minden kötélhez, minden állításhoz, és főleg olyan áhítattal beszéltek mindenről, ami ezekhez a hajókhoz kapcsolódik, hogy az elképesztő.

Ilyen alázatot a magyar vitorlázásban nagyon kevés helyen láttam

Berecz Zsombi és az olimpikonjaink ilyenek! Sokan, túlzottan azt hiszik, hogy a győzelem a felszerelés plusz mázli kérdése, és el sem tudják képzelni, milyen tudás és profizmus van a komoly eredmények mögött. Persze egy ilyen hosszú versenyen, különösen ilyen hektikus szélben kell szerencse is a győzelemhez. De összességében mégis a legjobbak végeznek elől, talán mert a tudásukkal ők adják a legnagyobb felületet a mázlinak, hogy az meg is találja őket.

Igen, ezzel teljesen egyetértek. Amit mi láttunk ezektől a svájci srácoktól, olyan összefüggéseket magyaráztak a hajókról… Például amikor Code zéróval, az extra méretű top génuával mész, minden egyes erősödésben és gyengülésben nem csak a sottal vagy a kocsival állítanak, de a felhúzót is kezeli egy ember, csörlővel folyamatosan engedi és húzza, hogy megfelelő legyen a belépőéle! Ez túraversenyen is akkora előnyt ad, pláne ha a másik nem csinálja, hogy elengedhetetlen. És ebből kívülről semmit nem látsz!  Én tudtam magamról, arra nincs időm, hogy nekiálljak egy hajót fejleszteni vagy valami újjal kezdeni. A katamarán ráadásul egy végtelenül összetett szerkezet. Mire megtalálom az optimumokat, addigra meg is vénülök. Azért döntöttem a Décision 35 mellett, mert minden adata kidolgozott és elérhető, kézbe kaphatod a polár diagrammokat, a target táblázatokat és neked azt kell tudnod kivitorlázni belőle. Nem kell éveket menned ahhoz, hogy megismerd az állításokat, mert azokat meg tudod kapni. Nincsen benne semmi csoda, ott van a műszer a hajón és neked teljesítened kell azt, amit a hajó tud. Egy feladatod van, hogy azon a szögön, azon a sebességen vigyed, ami neki az ideális. Ebben nincsenek legendák, aki nem tudja erre beállítani a hajót, az le fog maradni.

Azért ez most így kissé félreérthető lehet egyeseknek! Mintha megvehetnél egy hajót beállítási táblázatokkal, tehát garantált csúcssebességgel. Ez így egyszerűnek hangzik, és az emberek hajlamosak leegyszerűsíteni a dolgokat, megvásárolhatónak képzelni a teljesítményt, a sikert. Beveszem a tablettát és meggyógyulok, vagy ehhez hasonlóan megveszem a D35-öt és versenyt nyerek…

Csakhogy ennek megvalósításához rengeteg gyakorlat, tudás, érzék kell, egy remek vitorlázókból kialakított csapat. A sebesség csak arra elég, hogy meghozhasd a győzelmet érő döntéseket, és aztán azt meg is tudd valósítani!

Idejött a hajó régi csapatából a két profi. Olyan dolgokat tanultunk tőlük, amelyek rengeteget segítettek, amikkel sok-sok időt megtakarítottunk az előre lépéshez. Megkérdezték például, tudván, hogy a Balaton sekély vízű, miként használjuk az uszonyokat. Mondtuk, hogy mi 2.20 alá még nem mertük lenyomni (a D35-ön a max. merülés 2,6 méter), mert lehet, hogy megállt volna a hajó. Hát akkor lássuk milyen árbócállítás van! Megnézték a réket. Ha itt más a helyzet az uszonyok miatt, mint a genfi-tavon, hát gyerünk állítsuk át az árbócot! Vagyis nem lehetett csak egyszerűen szolgaian átvenni minden adatot és állítást. A tudás, a vitorlázásra fordított rengeteg idő, az edzés, a gyakorlat, a jó csapat kialakítása, és nem utolsó sorban az elhivatottság és alázat nélkül a legdrágább cucc sem ér semmit sem.

Ruji

PICK UP 4X4 LIMITLESS VOLT AZ 51. KÉKSZALAG IDEJÉN A HAJOZAS.HU AUTÓS PARTNERE

 

Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!