Tíz hajógyár is olimpiai beszállító lenne

Éljen a biznisz!

Úgy is mondhatnám, hogy tíz hajógyár is ácsingózik a 2024-es Párizsi Olimpiára az egyszemélyes nehézsúlyú versenyzők, a mostani Finn dingi osztály helyére bevezetni tervezett tőkesúlyos offshore vegyespáros kategória hajó beszállítói státuszra.

A World Sailing, amely jelenlegi döntésével kizárja az olimpiai versenyszámok közül az egyik legerősebb osztályt a Finn dingit, és ezzel a nehézsúlyú vitorlázók egyetlen valódi részvételi lehetőségét a Játékokról, decemberben felhívást intézett a hajóépítő cégekhez, hogy jelentkezzenek az új olimpiai osztály hajóinak gyártására.

Az új offshore versenyszámban is a Nacra 17-hez hasonló módon vegyespárosnak kell majd vitorlázni. A World Sailing a nemek egyenlőségét egyszerű matekpéldává silányítva már a Tokiói Olimpiára úgy osztotta el az osztályok között az indulók számát, hogy ugyanannyi férfi és női versenyző vegyen részt a Játékokon. Egyébként a női vitorlázók aránya a világon még az utánpótlás korosztályokban sem éri el az összes vitorlázók 20 százalékát. A felnőtt versenyeken a nők részvételi aránya még ennél is jelentősen alacsonyabb. De hát a World Sailingnél úgy gondolják, majd az olimpiai diktátumok segítenek gyökeresen változtatni ezeken az arányokon.

Még kevesebb a természetes gyökere a vegyespáros osztályok erőltetésének. A már létező Nacra 17 osztályban tapasztaltak sem tartják vissza a World Sailinget attól, hogy az új offshore osztályban is egy vegyespáros szereplését írja elő, illetve a sikeres 470-es osztályban sem lesz majd külön férfi és női verseny, hanem egy kategóriára szűkítve ott is egy fiú és egy lány kell majd csapatot alkosson. Hogy ezek a döntések mennyire támaszkodnak a vitorlás sport természetes fejlődésére, vagy hogy kik előtt záródnak be ezzel az olimpiai versenyzés kapui, az kevéssé befolyásolja a World Sailing döntéshozóit. Akik szerintem (immár) kevésbé vitorlázók és inkább politikusok, üzletemberek.

Már most is mindenki olimpiainak hirdeti a saját termékét!

A World Sailing egyelőre csak a kritériumokat adja meg, de még nem választ gyártót vagy típust. Azt a saját menetrendjük szerint majd 2023 december végén kell megnevezniük. Addig csak a lobbizás folyik a World Sailing – természetesen csakis és szigorúan a sportág és a vitorlázók érdekeit szem előtt tartó – döntéshozói körül.

Ennek ellenére mindegyik gyártó a saját hajóját kiadványaiban, a kiállításokon és mindenhol úgy jellemzi, mint a 2024-es olimpia offshore versenytípusát. Pont. Nem esetleg vagy erre a státuszra pályázó, hanem AZ olimpiai offshore versenyhajó. Jelentősen félrevezetve ezzel a kevésbé odafigyelő vitorlázókat, érdeklődőket. De hát ennyi csúsztatást már igazán megszokhattunk bonyolult hétköznapjainkban, ezen már kár is fennakadni…

A World Sailing olyan 8-11 méteres offshore vitorlást keres, amely 2 fős legénységgel megvitorlázható, megfelel az egyébként kétévente megújuló, változó World Sailing OSR (Offshore Special Regulations) 2-es kategória előírásainak, árfekvésben elérhető (???), logisztikailag jól kezelhető hajótípus, plusz médiabarát is. Ez utóbbi kitétel azt jelenti, hogy modern a kinézete és a felszerelése. Csak hogy egy kicsike szubjektív tényező is bekerüljön a döntéskor mérlegelendő szempontok közé.

Lássuk hát a pályázókat!

Luka 30 OD

Bár a bemutatás abc sorrendben következik, mégis előre veszem a L30 OD-t. Több okból.

Egyrészt az ukrán Rodion Luka által fejlesztett, amúgy “family cruiser” típusnak hirdetett hajót gyors fejlődésének és elterjedésének köszönhetően a World Sailing befogadta nemzetközi osztályai közé. Sőt! 2019-ben már hivatalos vegyespáros offshore Európa-bajnokságot rendeztek ilyen hajókkal, idén pedig Máltán világbajnokságuk is lesz. Tehát jelenleg a Luka 30 OD a World Sailing által offshore vegyespáros versenyzésre kiválasztott hajótípus. A fentiek alapján viszont elvileg mindez nem jelenti azt, hogy az L30 OD közelebb állna az olimpiai státuszhoz, mint a versenytársai.

Az élre kívánkozik a Luka 30-as azért is, mert egyedül ebben a típusban van jelenleg magyar történeti szál és érdekeltség. A hajók Pauger Carbon rudazattal szereltek. Egyébként is a hajóosztály Magyarországon kapott lábra, itt rendezték az első versenyt és a Balatonon vitorlázik a legtöbb L30 OD. A Kékszalagon is remek eredményekkel bizonyította jó tulajdonságait.

A hajót a szlovén Andrej Justin tervezte, aki szinte balatoninak is tekinthető a Soponyai Géza által épített és fejlesztett Nautic típusok és néhány ismert egyedi hajó, például a Macarella vagy a Remete révén. Ő készítette a Balatonon szintén sikeres Code 8-asok terveit is. Andrej Justin nevét az RC44-es is ismertté tette, amely hajóban Russell Coutts társtervezője volt.

Nekem személyesen pedig lenyűgöző az az energia és intenzitás, az élversenyzőkre jellemző elszántság, ahogy az egykor 49er világbajnok és olimpiai ezüstérmes Rodion Luka pörög, nyüzsög és lankadatlanul hajtja szívügyét, a hajótípus fejlesztését, vitorlás szemmel lehető legjobbá tételét és elterjesztését.

Ugyan az ellenfelek között sokkal nagyobb lobbierővel rendelkező hajógyárak is vannak, de ő három év alatt már eljuttatta a hajóját a fent ismertetett státuszig, és maga a típus is a World Sailing kritériumai szerint fejlesztett. Az egyik legolcsóbb az ellenfelekhez viszonyítva, különösen ha a méreteket is figyelembe vesszük. Kifejezetten könnyű (csak 2130 kg) és gyors hajó, ahogy azt, ha máshol nem, hát a Kékszalagokon biztosan láthattuk. Könnyen, utánfutón szállítható, daru nélkül sólyán vízre tehető, egy szellemes szerkezettel az árbóca is segítség nélkül felállítható. Médiabarát is, hiszen a formája modern, a külseje kellően agresszív.

Jól kialakított európai versenyrendszere van már, amely eseményekre kedvező feltételekkel bérelhetők hajók, vagyis bárki belekóstolhat általa akár egy világbajnokság hangulatába is.

Az L30 OD-t bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

Dehler 30

A Hanse Yacht Karl Dehler irányításával nagyjából Lukával egyidőben kezdte fejleszteni új típusát, szintén kifejezetten az olimpiai offshore kategória feltételeinek megfelelően kialakítva. De ők egy nagy hajógyár, annak megfelelő lomhasággal, jól megfizetett, de nem vitorlás versenyző beállítottságú menedzserekkel. Mivel az ő termékük mögött nincs egy olyan elszántan hajtó vitorlázó, mint Luka, ezért az L30-hoz képest a programjuk egy-két évvel hátrébb tart. De persze nagy a piaci erejük, jelentős a dealerhálózatuk, a marketing képességük és az elismertségük, így bizonyára rövidesen megindul a Dehler 30-asok ugrásszerű elterjedése is.

A Dehler 30 OD-t a neves Judel / Vrolijk tervezőiroda alkotta és a nagy bemutatója tavaly ősszel a genovai hajókiállításon volt. Sokat adtak a modern külsőre. Nyilván ezért olyan csapott a hajóorr kiképzése, hogy az óceáni offshore típusokra emlékeztetve vonzza a vevőket. Az ilyen orr fő célja az, hogy nagy sebességnél a versenyhajó ne billlegjen a hullámokon, hanem fúrja magát át rajta, így minimalizálja a vitorlázat előre-hátra billegését, ott ne törjön meg a hajtóerőt adó áramlás. Ez persze egy ilyen 10 és fél méteres hajónál nem annyira jelentős és kiaknázható tulajdonság, mint egy kétszer vagy többször ilyen hosszú offshore racer esetében, viszont azzal jár, hogy sokkal több víz zúdul át a fedélzeten, mint egy hagyományosabb forma esetén. Mivel ilyen hajókat családok is vesznek túrázásra, nekik a szokásosnál nedvesebb napjaik lesznek, ha erős szélben mennek vitorlázni.

A Dehler 30-ast bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

Django 8s

A Marée Haute francia hajogyár típusa, amelyet Pierre Rolland tervezett. Kisebb hajó, a hossza mindössze 8 méter. A gyártónak Mini Transat gyökerei vannak, ott jelentek meg a nemzetközi porondon és mostanában is öt versenyzőt támogatnak a kis hajók transzatlanti versenyén. Könnyű hajó, praktikus, szellemes megoldásokkal, a méreteihez képest tágas és puritán egyterű belsővel és mindössze 1950 kg a teljes súlya.

A Django 8s-t bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

Far East 28R

Kilenc méteres könnyű (1360 kg) Kínában épülő vitorlás, amelyet már korábban, még az olimpiai lehetőség felvetődése előtt kezdtek gyártani. A gyártó egykor eredetileg Optimist építéssel lépett a piacra. A Far East 28R-t a holland Simonis Vogd tervezte és 2015 óta gyártják nagy mennyiségben. Már a World Sailing által elismert one design osztály, több mint 450 darab van belőle vízen.

A belső terei a többiekhez képest meglehetősen szűkösek. Ugyanakkor a felhúzható tőkesúlyával jól szállítható utánfutón vagy bőségesen elfér egy negyvenlábas konténerben.

Megfelelő és eredményes múlttal dicsekedhetnek a négykezes (vagyis kétszemélyes) versenyeken, mint például a Seapilot 2Star vagy az Around Gotland Race.

A Far East 28R-t bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

Figaro 3

A francia Béneteau csoport 9,75 méter hosszú hajója. Szólóvitorlázásra, a híres Figaro-sorozatra tervezte a VPLP design, akik számos kiváló óceáni versenyhajót és a legtöbb modern IMOCA 60-ast alkották. A jelenlegi az 1990 óta létező Figaro típusok harmadik, legfejlettebb változata. 2016-os bevezetése óta már több, mint 90 darab vitorlázik. 2019-ben a Figarók számára öt jelentős versenyből állt a sorozat.

A pályázók közül az egyetlen szárnyas típus. Nem olyan szárnyas, nem úgy repülő hajó, mint például a Dali-bajszos IMOCA 60-asok. A Figaro 3 úgynevezett “foil assisted” típus. Az oldalából ívelő uszonyai befelé görbülő C-profilok, amelyek egyszerre szolgálnak az oldalt csúszás megakadályozására és a formájukkal emelik is a hajótestet. Nem emelik azt ki teljesen a vízből, de csökkentik a test vízbe merülését, javítják a visszaállító nyomatékot, vagyis megfelelően erős szélben gyorsítják és stabilizálják a hajót.

Minden francia cég esélyes lehet, nem csak azért mert az olimpiát majd Párizsban – a vitorlázást Marsailles-ben – rendezik, de a francia vitorlázás nagyhatalom az offshore versenyzésben, különösen a szólóvitorlázásban. Emellett a Béneteau csoport a világ legnagyobb hajógyártója, így feltehetően a lobbierejük sem piskóta.

A Figaro 3-at bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

J típusok

Az amerikai hajógyár sem épített külön típust az olimpiai státuszra pályázva és különösebben nem erőlködnek fejlesztésekkel sem emiatt. Viszont három létező és bevált típusukkal is bejelentkeztek, lesz, ami lesz.

A 8,9 méteres J88-as típusuk 2014 óta van a piacon, és már 108 darabot adtak el. Egyébként hatfős legénység vitorlázza versenyeken, de sikeresen szerepelnek négykezeseken és szóló regattákon is. A tervezője Rodney S. Johnstone.

A J99-es öt centi híján tízméteres hajó, Alan Johnston alkotása. A J105 pedig 10 és fél méteres, de ránézésre is a legnagyobb darab a pályázók közül a konkurenseket is nézve.

A J-hajókat együtt bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

JPK 1030

Lorient-ben van a Jean-Pierre Kelbert vezette gyár, ahol ezt a 10.34 méter hosszú típust készítik Jacques Valer tervei alapján. Szintén nem erre a célra fejlesztett hajó, de kifejezetten sikeres a kétszemélyes versenyeken. Például a 2013-as Rolex Fastnet Race-en apa és fia legénységgel győztek nem csak a “doublehanded” kategóriában, de az előnyszámításban a teljes versenyt is ők nyerték.

A JPK 1030-at bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

Sun Fast 3300

Szintén francia, a most már a Béneteau-csoportba tartózó Jeanneau nemrégiben bemutatott új típusa, az 1993 óta futó Sun Fast sorozat tizenhatodik darabja, a nagysikerű 3200-as továbbfejlesztett változata. Nagynevű tervezők Andrieu és Verdier alkották. A 2019-es Rolex Fastnet Race-en már bizonyított, IRC 3 kategóriában 84 induló között ért 2. helyen célba a Sun Fast 3300-as.

A Dehler 30-ashoz hasonlóan itt is visszaköszön a hullámokat a deckre terelő divatos orrforma, de a Jeanneau a nagyobb kabintetővel, annak vízelterelő hatásával védi a kokpitben ülőket..

A Sun Fast 3300-at bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

Ten2 OD

Ő is Kínában épül majd a Changmei Pleasure-Boat Manufacture gyárában. Tízméteres, 2500 kg súlyú hajó, amelyről fotó még nem lelhető fel, a pályázatukban is 3D rajzokkal illusztrálta a gyártó. 2008 óta gyártják elődjét a Ten1-et. Az új hajó terveit Kees Van de Stadt és a Satellite Yacht Design készítette.

A Ten2-t bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

Vector 6.5

Végezetül egy a kritériumoknak méretében nem megfelelő, lefelé kilógó hajó a mindössze 6 és fél méteres Vector. Ő egyszerűen egy Mini 6.50-es amely az osztályban prototípus kategóriában versenyez. Első darabja a Lilientahl nevű Protó 2017-ben jelent meg a Mini Transat versenyen és 2. lett. Legutóbb a 2019-es transzatlantin pedig a német Morten Bogacki a 3. helyre hozta a két szakaszból álló versenyen.

Etienne Bertrand tervezte és úgy nevezett scow design, vagyis az offshore versenyeken először a Minik közt megjelent, azóta már a Class 40-ban is sikeres furcsán kerek orrú hajó. Ez a formai újítás a Kápolnásnyéken épült L’Occitane révén idén megjelenik már az IMOCA 60-asok között is.

Méretével ugyan kilóg a sorból, de szakmailag minden más szempontból talán ütné az összes vetélytársát az olimpiai offshore vegyespáros versenyre való alkalmasságot tekintve. Kicsi és olcsó. Természetesen messze a legolcsóbb, jól szállítható, a mérteihez képest gyors, kezelése szólóvitorlázónak vagy kétfős csapatnak ideális és a külsejében is egyedi. Szépnek persze nehezen mondható, viszont kétségtelenül célszerű és modern.

A Vector 6.5-öt bemutató anyag pdf-ben letölthető ITT.

Ám azt gyanítom a felsorolt érdemek kevesek lesznek ahhoz, hogy a persze csakis és kizárólag sportérdekeket szem előtt tartó döntéshozók ezt az anyagilag jelentéktelenebb pénzmozgást jelentő pályázót a hossza alapján ne szórják majd ki a vetélkedésből.

Mert a kérdésben talán kicsikét szkeptikus vagyok és volt, a lelkem mélyén örök finnesként persze elfogult, sőt bizonyára ellenséges is… Amiért bocsánatot kérek, ha valakinek ez rosszul esik, de inkább nem játszanám meg az objektív szemlélőt.

Ruji

 

Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!