A rajt utáni 252. napon 25 csomós szélben, erős hullámzásban érkezett meg az észt versenyző

Március 10-én reggel felesége és nem sokkal az indulás előtt született ikrei mellett többszázan várták Les Sables d’Olonne-ban az 56 éves Uku Raandmát, aki harmadikként, 254 nap, 18 óra, 40 perces eredménnyel (beleértve 72 órás büntetését is) teljesítette a Golden Globe Race-t. A partra érve az elsők közt üdvözölte a 33 nappal ezelőtt célba ért győztes Jean-Luc Van den Heede és a második Mark Slats, de ott volt a versenyből árbócvesztés miatt kiesett Susie Goodall és Loick Lepage is.

Uku Randmaa 28461 tengeri mérföldet tett meg 4,1 csomós átlagsebességgel One and All nevű hajójával. Ahogy az első két helyezett, ő is Rustler 36-ossal vitorlázott.

A partra érve mondta: “Ez volt életem álma és nagyon, nagyon boldog vagyok, hogy teljesült. Ezt pedig a feleségemnek köszönhetem.” 

Kagylók, vízszennyezés, élmények és kényszerű fogyókúra

A Jóreménység-foknál az 5. helyen haladt és akkor jött fel a harmadikra, amikor az Indiai-óceánon a kemény viharokban kiesett előle az indiai Abilash Tomy és az ír Gregor McGuckin. Harmadik volt a hobarti megállóban, és elsősorban ott észlelhette, milyen vastagon borítják már a hajója fenekét a sebességét jelentősen fékező kagylók. Hatfokos vízben lemerülve tisztogatta ezért a hajót. Ehhez kötelet vetett a tőkesúly alá, amivel lefelé húzta magát a ruhája felhajtóerejével szemben.

A legnagyobb tengerszennyezést a Jóreménység-fok magasságában látta, ahol az áramlatok találkozási területén rengeteg műanyag és egyéb hulladékon kellett áthajóznia.

A legjobban a déli óceánokat, a magányt és a hullámzást élvezte. “A hullámok lenyűgözően szépek voltak. Órákon át tudtam csodálni őket, hiszen mindegyik más és más.”

A legrosszabb élménye a szélcsendes magatehetetlen vergődés volt a döghullámokon a Szent Ilona (St. Helen) magasnyomású övezetben. “Egy héten át megragadtam ott, és attól féltem, úgy eltörik valami a hajómon, hogy nem tudom befejezni a versenyt.”

Ráadásul egyre jobban elfogyott az élelmiszere. “Már Hobartnál tudtam, hogy kevés lesz, ezért akkor felezni kezdtem a napi fejadagomat. Később azt is megfeleztem, majd azt is. Naponta egy tál ételt ettem és egy pohár levest. Abból maradt három tasakkal… Azt hiszem legalább 20 kilót fogytam, de ez összességében jót tett az egészségemnek. Amikor kemény fizikai munkára kényszerültem, akkor fáradékony voltam, mégsem éreztem mindezt nagy problémának.”

Három napos büntetés

A cél felé közeledve, az Azori magasnyomású övezeten áthaladáskor kapta a 72 órás büntetést, amikor ő is “lebukott”. A versenyrendezőség vette a rádióamatőr kapcsolatával folytatott egyik beszélgetését, amelyben tiltott módon egyértelmű navigációs segítséget kapott ahhoz, hogy a gyengeszeles területről milyen irányba szabadulhat, hogy érheti el mielőbb a cél felé segítő alacsonnyomású időjárási rendszer nyugatias szeleit. Korábban a verseny szabályainak megfelelően ezért minimum kizárás és a Chichester Class-ba sorolás járt volna. De nem itt a földkerülés végén, amikor az elrajtolt 18 versenyzőből már csak öten maradtak versenyben.

Korábban – szintén már csak Európa közelében – az éllovas francia és a második holland versenyző hasonló, egész úton használt lehetőségeit is letiltották.

Így nyugodtan állítható, hogy a Golden Globe Race-t csak a mögöttük érkező Kopár István teljesíti szabályosan.

Neki ugyanis a rádiója szinte a rajt óta nem működik rendesen, pontosabban csak venni tud rajta, de adni, tehát kérdezni nem.

István az Atlanti-óceánon az északi féltekén már 300 tengeri mérföldnyire megközelítette a korábban a Horn-foknál még négyszer ekkora előnnyel bíró Uku Randmaát, ám az észt a külső segítséggel hamar átjutott a szélcsenden, majd a befutó utánra halasztott büntetésének köszönhetően már jó széllel vitorlázhatott a cél felé. Ha akkor meg kell állnia, őt is újra meg újra utolérte volna az észak felé mozgó Azori High szeszélyesen változó szélcsendes “lavórjaival”. Ez esetben, ahogy István, úgy ő sem szabadult volna könnyen ebből az egérfogóból. Megtartotta volna a harmadik helyét, de már valóban komoly éhezés árán. Ettől szabadította meg a rendezőség a befutó utánra halasztott, a végeredménybe beszámított büntetéssel.

Kopár István és a Puffin még 950 mérföldnyire vannak a céltól. Most éppen jó tempóban haladnak nyílegyenesen Franciaország felé, de várható, hogy balszerencsés esetben a magasnyomás központja még egyszer utolérheti és újra lefékezi a sokat küszködött hajóst.

A verseny eredménylistáján jelenleg március 21-re várják a célba érkezését. Ha viszont jól alakul az időjárás, akár két nappal korábban is befuthat.

Ruji
Fotó: Jane Zhou – GGR/PPL Agency és az alsó kép Kopár Istvánról: Christoph Favreaux – GGR/PPL Agency