Kilencedik hónapja vitorlázik Kopár István a Puffinnal földkerülő útján

Eddigre már normális körülmények között is elfogyhat az ember türelme a folyamatos küszködésben, de az elmúlt héten és még legalább egy újabb hétig az időjárás csúnyán kibabrál a magyar hajóssal.

István a Horn-fok óta a lehetőségeihez és a korábbi menetéhez képest tulajdonképpen remek tempóban vitorlázott az Atlanti-óceánon észak felé. Eközben még az előtte a harmadik helyen haladó észt Uku Raandmat is megközelítette háromszáz mérföldnyire. Ám bő egy hete a körülmények ellene fordultak.  Miközben Raandma némi szabálytalan külső navigációs segítséggel aránylag könnyen átjutott az Azor High-nak nevezett magasnyomású időjárási rendszer szélcsendes közepén, és elérve a nyugatról keletre görgő alacsonnyomás jó szelét száguldani kezdett a cél felé, aközben István megrekedt a gyenge szeles sávban.

Sőt! Az alacsonnyomás középpontja tőle északra mozogva kiszélesedett előtte, szinte áthatolhatatlan falat alkotva. Amikor fúj egy kis szele az az anticiklon viselkedésének, forgásirányának megfelelően ott, a központtól délre kedvezőtlen irányból fúj. Amikor István meglódul, az csak azért lehetséges, mert a szélcsendes sáv északra mozdul előle. Viszont ilyenkor kiterjed, így előbb-utóbb visszaér bele és újra lelassul.

Egy olimpiai kishajós pályafutamon is utálnivaló ilyen szélben vitorlázni. Hát akkor milyen lehet óceáni, áthatolhatatlan méretekben, pláne több, mint 240 napos küszködés után?

Az Azori High egyszerűen szórakozik vele

Játszik, mint macska az egérrel. Elhúzódik, vigyorog, majd felpuffadva és röhögve húzza magába a sokat szenvedett hajóst. Ezután felrobban, darabokra szakad, enged egy kis szelet rossz irányból, hogy vándorló óriás szélcsend-amőbák csapataként képezzen szélfoltos, kiismerhetetlen labirintust az északkeletre vezető úton. Különlegesen szabálytalan játékot játszik a szerencsétlen Puffinnal. Talán jobb is, hogy István nem látja az időjárási térképeket. Még inkább megütné a guta. Mert a következő héten is nehéz, idegtépő napok várnak rá.

Uku Raandma egy hét alatt ezer mérföldnyire távolodott tőle. Kopár István célba futása pedig március elejéről már egészen 21-ére csúszott. 1900 tengeri mérföldnyire van Les Sable d’Olonne-tól. Még mindig nem érte el az Azori-szigetek vonalát, ráadásul őt is egyre inkább lassítják a hajójának fenekén növekvő kagylók.

Jó  hír viszont, hogy a kormánykereke helyett eszkábált kormányrúdja erős és jól működik. Valamint jó hírt kapott az egyik szponzorától, aki a támogatását megtöbbszörözve megígérte, gondoskodni fog arról, hogy a partot érve István a legjobb kezelést kapja az úton kialakult egészségügyi problémáira.

Ruji