Fekete nap a Golden Globe Race-en

Vitorlázás

2018. szeptember 22. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

A szél csökkenése után is veszélyes a helyzetük a hullámzás miatt.

A 3. és 5. helyen vitorlázó versenyzőket érte a legdurvább vihar. Az ausztrál Cape Leeuwintől 1500 mérföldre délkeletre az ír Gregor McGuckin és az indiai Abhilash Tommy egyaránt árbóctörést szenvedtek. Tomy ráadásul hátsérülést szenvedett, jelenleg nem tudni, hogy mennyire súlyos az állapota. Szeptember 21-én UTC 12 óra 9 perckor küldött üzenete: „ROLLED, DISMASTED, SEVERE BACK INJURY CANNOT GET UP”. Vagyis a hajója a Thuriya kétárbócos Suhaili replika felborult, átfordult, elvesztette árbócait, Tomy súlyos hátsérülést szenvedett és nem tud felállni. A rendezőségnek ekkor nem voltak további információi, nem tudták, hogy milyen állapotba került a hajója, például a megszabadult-e az árbócroncsoktól vagy azok veszélyeztetik a hajóját, egyáltalán Tomy mennyire maradt cselekvőképes.

22-én reggel aztán Tommy valahogy aktiválta az EPIRB jeladót és rövid üzeneteket is küldött. Benn van a kabinban, az ágyán, jelenleg biztonságban, de nem tud a fedélzetre menni. A szatelit telefonja nem működik, napközben a kézi Yellow Brick YB3 eszközzel tudott rövid szöveges üzeneteket küldeni a rendezőségek. Nem tud felkelni. érzi a lábát, az ujjait tudja mozgatni. Megadta pozícióját is, és jelezte, hogy hordágyra is szükség lehet.

A GPS jeladója még működik, így látható a térképen, hogy hol sodródik, de a jeladónak az összeköttetése a hajó akkumulátoraival megszakadt, így megeshet, hogy ha lemerül, Tomy pozíciójelzései eltűnnek majd a nyomkövető rendszerből.

A vészhelyzeti csomagjában van egy tartalék szatelit telefon és egy másik YB3 eszköz, de ezeket nem tudja elérni. Mentőrepülő indult Ausztráliából, de 2000 mérföldnyire van a partoktól, így az még nem érhetett oda. Később Indiából is útra kelnek mentőegységek. Francia halászok és az ausztrál haditengerészet egy hajója is elindult feléje, de 3-5 napnyi távolságban vannak az indiai vitorlázótól.

Ausztráliából felszállt egy mentő repülőgép. 23-án UTC 2 óra 30 perc körül érhet Tomy hajójához. A tervek szerint mintegy 3 órányit tudnak ott maradni és igyekeznek felmérni a helyzetet. Megkeresik a szintén árbócait vesztett Gregor McGuckin hajóját is.

A mentést az is nehezíti, hogy átmeneti gyengülés után 23-án vasárnap várhatóan újra 30-40 csomós szél fúj majd ott, ahol Tomy hajója sodródik.

A 39 éves Abhilash Tommy országa legtapasztaltabb szólóvitorlázója, az indiai haditengerészet tisztje, haditengerészeti pilóta.

400 mérföldnyire tőle az észt Uku Raandma feléje tart, de neki is legalább három napba telik, amire a közelébe juthat. Előrébb, a Tomytól és McGuckintól keletebbre hajózó Mark Slats is felajánlotta, hogy visszafordul, amint tud, de a rendezőség azt javasolta, ne próbálkozzon ezzel, annál is inkább, mert előbb neki is szabadulnia kell nehéz helyzetéből, és a Tomy felé haladással csak a durva hullámzással szembe fordulva próbálkozhatna.

A szélerősségek és a vihar által sújtott versenyzők helyzete

ÚJ KIEGÉSZÍTÉS:

Don McIntyre főrendező 14 perces videója – természetesen angolul – amelyben a vihar előtt pár órával elmagyarázta az akkor aktuális időjárási helyzet különösen nagy veszélyeit. Ebből érthető miért párosult a 60-70 csomós szél még extrém hullámzással is, amelyben McGuckin, Tomy és Slats is átgördülve borultak!

A 2. helyezett holland Mark Slats vitorlák nélkül is kétszer borult.

Azt írta, hogy a 60 csomós szél percek alatt elállt és a borzasztó hullámzás borította fel mindkétszer. Nyilván a ciklon középpontja gázolt át felette, ahol nem fúj a szél, míg a hullámok akár több irányból is érkezve rendkívül magasak és rövidek.

Később újra bejelentkezett. Ekkor 40 csomós szélben 15 méteres hullámokon küzdött, de ezt már kifejezetten enyhülésnek minősítette és nyugalmasnak a korábbiakhoz képest. Felajánlotta, hogy visszafordul a tőle keletre 150 mérföldnyire lévő Tomy felé, de erről a rendezőség határozottan lebeszélte, tekintve, hogy széllel szembe kéne haladjon az iszonyatos hullámokon. Slatsnek is vannak – Tomyhoz képest könnyebb – sérülései, valamint az elektromos rendszerét érték károk.

Gregor McGuckin az első borulásakor elvesztette a hátsó árbócát, majd egy későbbi során a főárbócát is. Meg tudott szabadulni a roncsoktól, a hajója belsejébe nem került víz. A tatról vízbe lógatott köteleket viharhorgonyként használva, a hajóját hátszélbe fordítva túlélő üzemmódban tartja magát, hogy a vihar túljusson rajta. Ő 5.40-kor bővebben beszámolt a helyzetéről a rendezőségnek a két árbócvesztés közötti időszakban:

„Durva tengerjárás, a szél délnyugati. Most azért küzdöm, hogy a hajót hátszélben tartsam. Nagyon nagyot borultunk és elvesztettük a mizzen árbócot. Úgy jött, mint egy bomba, és a víz elcsapta a szélkormányt és a főárbóc beksztéget is. Meg akartam menteni (a hátsó árbócot), de muszáj volt levágnom. Most kopasz főárbóccal, vonóköteleket kieresztve is 6 csomóval megyünk. A hullámok folyamatosan keményen lesújtanak. A feltehetően 9-es erejű (Beaufort) vihar hihetetlen. A barométer mutatója néhány óra alatt zuhant 1015-ről le a skála alá. Nincs komoly mennyiségű víz a hajó belsejében, mert a nyílászárók jók, de mindenhol nagy a rendetlenség. Az AIS-em elveszett az árbóccal együtt. Ha elmúlik ez a nyomás és jó idő lesz, legalább 36 órára lesz szükségem, hogy összeszedjem magam és rendet tegyek a hajón.”

Aztán 11 órakor újra hívta a rendezőséget: „Újabb borulás, átfordultam és elvesztettem a főárbócot is. Az árbócot levágtam… a hajótest nem sérült… nincs víz belül a hajóban… nyílások biztosítva… vonókötelek kinn…”

A verseny fő szervezője Don McIntyre elmondta, hogy Gregor nem kért segítséget, és reméli, hogy estére a vihar java átrohan felette. Egyetlen spinnaker bumja maradt, mert a másik elveszett az árbócokkal együtt, így nehezen tud majd segédrudazatot építeni és vitorlát feszíteni.
Később mégis olyan üzenetet küldött, hogy segédrudazatot készített és próbál észak felé vitorlázni.

Nyugatabbra a mezőnyben, ahol Kopár István is jár a vitorlázók eddigi menetirányuktól északabbra tartanak, hogy a feléjük délnyugatról közelítő újabb alacsonnyomású ciklon legdurvább szeleit elkerüljék, de várhatóan így is újabb kemény napok várnak rájuk a héten.

Az egyetlen, akit nem sújtott (még) ez a viharos időjárás a már 900 tengeri mérfölddel nyugatabbra vitorlázó éllovas Jean-Luc Van Der Heede, aki kifejezetten kellemes, nyugodt időben vitorlázik.

A Golden Globe résztvevői sokkal veszélyesebb időszakban vitorláznak az Indiai-óceánon, mint amikor a Vendée Globe vagy más földkerülő versenyek, esetleg a földkerülő rekordokra törő vitorlások járnak erre. Ők november-decemberben a déli félteke nyarában hajóznak arrafelé, míg a Golden Globe versenyzőinek még a keményebb alacsonnyomású rendszerekkel támadó tavaszi időszak jutott. Ráadásul nincs folyamatos és pontos időjárás előrejelzésük, hiszen a versenyszabályok tiltják az elektronikus eszközök és az internet használatát. Emellett lassú hajókkal is vitorláznak, így ha pontosan tudnák a ciklonok haladási útvonalát, akkor sem tudnának olyan hatékonyan kitérni előlük, azokat számításba venni útvonaluk tervezésekor, mint ahogy az a négyszer-ötször gyorsabban haladó modern versenyhajókkal az egy héttel korábban elérhető meglehetősen pontos előrejelzések ismeretében már megtehető.

Kopár István is a fentieket igazolta a júliusi rajt előtt vele folytatott telefonbeszélgetésben, amikor az időjárási nehézségekről esett szó:

„Minél gyorsabb vagy, annál inkább bajba kerülhetsz! Ha gyorsan leérsz a déli óceánokra, még elkapod a télutóját és a kora tavaszt. Nyilván a Dél-Atlanti és az Indiai-óceán keményebb lesz a Vendée Globe-on szokottaknál. Elvileg – hangsúlyozom elvileg – a Csendes-óceánnak és a Horn-foknak majd jónak kell lenni hozzánk. De hogy az előtte lévő rész rumlisnak tűnik, az tuti!”

Márpedig a modern Golden Globe mezőny gyorsabban halad, mint 1968-ban Robin-Knox Johnston. A verseny honlapján a nyomkövető oldalon jelölik az ő egykori pozícióit is a versenyzőkhöz képest. A virtuális Suhaili még nem érte el az Indiai-óceánt.

Ruji