A többtestű vitorlások története – 2. rész – Proákkal sebességi rekordokra törve

Hajózástörténet
2022. április 3. hajozas.hu

Stabilitás

Egy vitorlás hajó egyensúlya, az oldalirányú dőlésének csökkentése alapvetően háromféle módszerrel és ezek kombinálásával érhető el. A hajó szélességével – így születtek a többtestű vitorlások, egy a gerinc vonalában mélyre nyúló súllyal, a tőkesúllyal, amely a hajó dőlésekor növekvő mértékben ad visszaállító nyomatékot, vagy a döntőerő ellen ható súlyok mozgatásával, ami lehet a legénység helyezkedésétől a hajóban mozgatható vízballaszton át a vízből kiemelhető csirkelábszerű súlyozott foilig bármi. Az élősúlyt önmagában leginkább csak dingiken használjuk, vagy bármikor kiegészítésként a másik két módszerhez.

Nathanael Herreshoff 1876-ban megteremtette a modern vitorlás katamaránt, ám egyetlen parádés versenygyőzelme után furcsa hajóját egyszerűen kitiltották a versenyekről, ami persze évtizedekre visszavetette a többtestű vitorlások fejlesztésének esélyét.

Sebességre törő proák

Így a fejlődés egyik ága nem a hagyományos értelemben vett versenyzés, hanem a vitorlás sebességi rekordok felé vezetett. Érdekes módon ezen a téren jelentek meg a modern többtestűek között a proák, vagyis az aszimmetrikus, egy normál hajótesttel és egy sokkal kisebb támasztesttel rendelkező többtestűek. Amilyeneket alapjában már évszázadok vagy évezeredek óta használtak Polinéziában és Dél-Ázsiában, tehát a Csendes- és az Indiai-óceánon.

A modern proa egyik úttörője a floridai Ralph Middleton Munroe (1851-1933) hajótervező volt. Jó barátja Nathanael Herreshoffnak, tehát bizonyosan tudott az Amaryllisről és annak versenyzői sorsáról, az 1876-os nagy new yorki győzelme után a versenyekről való kitiltásáról. Munroe-t is érdekelte a többtestű hajókban rejlő lehetőség, de nem a katamarán irányba kezdett fejleszteni. 1898 és 1908 között négy Proát épített. Egyiknek sem adott külön nevet, csak sorszámozta őket.

Munroe egy 1740-ben a Csendes-óceánon készült rajzra támaszkodott, amelyet Alston admirális készített polinéziai expedíciója során. Erre alapozottan , de eredeti ötlettel a hajóján középen elhelyezett árbócra egy latinvitorlára hasonlító háromszögletű, jól használható vitorlát készített.

Ralph Middleton Munroe és a 30 lábas Proa 1. rajza 1898-ból

A Proa 1-re úgy is tekintenek, mint az első siklótestű vitorlásra. 30 lábas (9,1 méteres) proájának fő teste elég egyszerű, laposfenekű forma volt és egy hosszú uszonyt is épített bele. Pontosan sosem mérték meg a sebességét. Munroe júniusban cikket írt a hajójáról a „The Rudder” című lapba és 18 csomósra becsülte az elért tempóját. A hajójának testsebessége 7,3 csomó volt, tehát a Proa 1 biztosan képes volt siklásra.

Amikor Munroe építette a Proa 1-et, ugyanabban az évben Robert Barnwell Roosevelt – az elnök Theodore Roosevelt nagybátyja – 50 lábas proát készített Long Islanden, amelynek a kisebbik teste 18 láb hosszú volt. Távol éltek egymástól, de Roosevelt olvasta Munroe cikkét a The Rudderben.  Hajója a „Mary and Her Little Lamb” ugyanannak a lapnak az októberi számában jelent meg. Ő is ugyanarra a következtetésre jutott, mint Munroe: „…rejtélyes számomra, hogy miért nem épült sokkal több proa itt az Egyesült Államokban!” Mert a hajója nem csak nagyon gyors volt abban a korban, de kirívóan könnyen kezelhető is.

Ugrás az időben

A többtestű vitorlázás e sikeres példák ellenére nagyon lassan kapott csak lábra. A proák nyomán a huszadik század közepén már készült nyílt tengeri használatra szánt többtestű, valamint a katamarán és a proa ébresztette gondolatok elvezettek a háromtestűek, a trimaránok építéséhez is. De sorozatunk elsősorban a versenyekre, teljesítményre szánt többtestűek történetével foglalkozik. Abban a világban pedig volt helye a proák fejlesztésének, ha nem is a hagyományos értelemben vett versenyzésben. Ahonnan ugyebár (az USÁ-ban) a katamaránokat kitiltották, tehát arra nem volt út a számukra.

Ám a sebességi rekordok felállítására az egycsapásos menetekre jól specializálható proák a legalkalmasabbak.

Egyirányba száguldók

A vitorlás sebességi rekordok mérése és rögzítése 1972-ben kezdődött. Tulajdonképpen csak azért, mert felbosszantották Bernard Haymant a Yachting World főszerkesztőjét!

A Lady Helmsman nevű C-kategóriás katamaránt egy új, különleges grafitfestékkel vonták be és a gyár azt reklámozta, hogy ezáltal a hajó 30 csomós sebességet ért el. Hayman megkérdezte, hogy ezt vajon hogyan mérték meg, mire azt a választ kapta, hogy a katamarán a part közelében száguldott és ott egy autó ment vele párhuzamosan mérve a sebességét. Ez olyan nevetséges volt, hogy Hayman azonnal meghirdetette az első sebességi versenyt. Helyszínként Portland Harbourt választották és annak sajátosságai miatt egy 500 méter hosszú pályát jelöltek ki. Haymennek igaza volt: az alaprekordot a 60 lábas Crossbow nevű proa állította fel 26,5 csomós átlaggal.

A többtestű vitorlások története – 2. rész – Proákkal sebességi rekordokra törve
1 / 7
A Crossbow 1972-ben 26,5 csomós csúccsal nyitotta a vitorlás sebességi rekordok sorát
FOTÓ: HAJOZAS.HU - Online Hajós, Vitorlás Magazin

Ötven év telt el azóta és a rekord jelenleg 65,45 csomó, ami 121 km/órás átlagsebességnek felel meg az 500 méteres távon. 2012 november 24-én futotta ezt a csúcsidőt Paul Larsen a Vestas Sailrocket nevű proával. Nevezik olykor trimaránnak is, mert a kormányost is hordó testnek csak az eleje és vége ér a vízbe. De a Sailrocket inkább  proa. A csúcssebessége pedig 68,33 csomó volt, ami 126,55 km/óra.

Videó a Vestas Sailrocket 2 csúcsdöntő menetéről

Kapcsolódó

A többtestű vitorlások története – 1. rész – Az első versenykatamarán

Az Amaryllis 1876-os new yorki sikere hetven évre visszavetette a katamaránok fejlődését
#Amaryllis#katamarán#Proa#többtestű hajók#trimarán

Kapcsolódó cikkeink

Szállások

Összes

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!

Követem
This error message is only visible to WordPress admins

Error: No feed found.

Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.