Vitorlázás
Vendée Arctique – A sorok között olvasva
Egyszer régen eltört Fekets Imre keze
Aki nem ismerné – Imre nem gyerek már –, ő az egyik legtehetségesebb magyar vitorlakészítő, volt finnes és edző, aranyszívű és rendkívül szórakoztató ember.
Szóval, eltört a keze. Begipszelték. A könyökét is, így a karját csak maga felé fordítva tudta tartani. „Minden szentnek maga felé hajlik a keze…” mondta szerényen és praktikus kis cigarettatartót eszkábált a gipsz külső részére. Hozzuk ki az adott helyzetből a legjobbat! Ez az életképes emberi megoldás.
Manapság minden csupa siker. Nem csak olyan éles konfliktusban zúdul ránk egyoldalú információ, mint az orosz-ukrán háborúban mindig csak az egyik oldal közleményeit olvasva. Információs öngól bármely pártos médiumot a saját politikai oldalának tetteiről hallgatni, esetleg a vakcina hatékonyságról a két héttel korábbi kijelentéseket elfelejtve mindig ugyanonnan tájékozódni. Bármiről legyen is szó, ma marketing-kötelezettség a siker bemutatása. Ha nincs, akkor is.
Nekem még hagyján, mert abban a korban is éltem már, amikor tudtuk, hogy itthon csakis a sorok között lehetett igazságmorzsákat csipegetni. Ma viszont ez már világjelenség. A tipikus vak (vagy megjátszott vak) vezet világtalant esete, ha nem figyelünk oda.
De mire támaszkodhatnak a fiatalok a jelent a múlthoz hasonlító személyes történelmi tapasztalat hiányában? Hát, a józan eszükre! Még szerencse, hogy rengeteg, talán egyre több tizen-huszonéves használja is az agyát.
Időjárási lutri
A Vendée Arctique versenyről a mai napon Antoine Mermod az IMOCA elnöke nyilatkozott az osztály honlapján és a szavait, véleményét közlik is világszerte. Nincs is azzal semmi baj, leszámítva, hogy az anyag egy merő öndícséret arról, hogy milyen sikeres, hasznos és szükséges ez a verseny és mennyire örültek a rendezőség döntéseinek a résztvevők.
Antoine Mermod az IMOCA elnöke
Ez van a sajtóanyagban leírva, hosszan, versenyzői nyilatkozatokkal is alátámasztottan. Azt hiszem a kisbetűs tartalom itt is láthatatlan tintával a sorok közé íródott, és jobban látszott a verseny idején az időjárás előrejelzéseket, a nyomkövetős térképet és a rendezőségi híreket olvasva.
Az Izlandot északról kerülő pálya kétségtelenül lutri, mert nagyon veszélyessé válhatnak a körülmények fenn az északi szélesség 64. fok környékén. Sokszor felhívták rá a figyelmünket, hogy ott a vitorlázók jobban megközelítik az Északi-sarkot, mint a Vendée Globe-on a Délit. (Bár az Atlantin van Golf-áramlat és nincs virtuális pályahatár, se sarkvidéki kontinens, vagyis nem igazán összevethető a kettő. De a hangzatos marketinghez megteszi.)
A baj az, hogy az Atlanti-óceán északi felén gyorsan alakul át az időjárás, a ciklonok a hirtelen változó körülményeknek köszönhetően olykor igazán gyorsan érkeznek. Vagy, ami még rosszabb, szinte helyben keletkeznek! Ugyanis az észak-atlanti alacsonnyomású rendszerek egyi fő táplálója Grönland. Amikor az óriási sziget fölött erős anticiklon forog, akkor annak délre áramló levegője az észak-atlanti ciklonok kialakulását és gyors erősödését táplálja. Ezek aztán tempósan mozognak kelet felé, gyakori bennük az 50-60 csomós szél is, ráadásul Izland északi oldalán rosszkor nyugat felé vitorlázva, jó eséllyel a szél alatti oldalon veszélyes közelségben lesznek a sziklás partok.
2022. június 17. 11 óra – Az első három hajó már a célban, a mezőny java már a ciklon viharos szelében vitorlázik. A kemény szél végig velük maradt, de később szembe is fordult
Ma már a meteorológiai előrejelzések nagy általánosságban egy héttel előre nézve elég pontosak. Legalábbis a nyílt tereken, az óceánokon ez igaz. Az Atlanti-óceán északi részének időjárása viszont, többek között a fent leírtak miatt is, nehezen jósolható meg pontosan. Ezúttal a Vendée Arctique rajtjakor, de még a második versenynapon is az volt a várakozás, hogy a résztvevők majd ideális szélben kerülhetik Izlandot. De azért a versenyrendezőségnek lehettek kétségeik, mert a rajt előtt a sziget délkeleti partja közelében kijelölték azt a virtuális kaput, ami később főszerepet kapott.
Határozott dö-dö-döntés
Június 12-én délután 5-kor elrajtolt a mezőny Les Sables d’Olonnból. A harmadik napon Írország vonalában vitorláztak, amikor gyorsan kezdtek átalakulni az előrejelzések. Június 15-én délutántól három lépésben változtatott a rendezőség.
Este fél hatkor közölték, hogy eltörlik Izland kerülését és pályarövidítéssel a virtuális kapu vonalán túljutva lehet délre fordulni az Azori-szigetek magasságába kijelölt déli pályajel felé. Eltelt egy-két óra és úgy döntöttek, hogy a virtuális kaput egyfajta rész célként használva felfüggesztik a versenyt. Izlandon mindenki húzódjon védett helyre és majd újraindítják a mezőnyt dél felé, ha javult a helyzet. Végül jött a harmadik döntés, hogy nincs tovább, az ott célvonal és véget ér a verseny.
Vendée Arctique – a 4., 5. és 6. nap – a brit Planet Sail összefoglalója
Ez az utolsó volt a jó döntés, nem vitás. Éjjel 2 óra 20-kor Charlie Dalin átvitorlázott a célvonalon. Ő és a második helyen Thomas Ruyant még békésen behajózhattak a közeli öbölbe, ahol bójára állva vészelhették át a következő órákban a helyzet eldurvulását. A többiek még észak felé vitorlázva kapták a szélerősödést. A végén cirkálni kellett a helyenként 40 csomó fölé erősödő szélben. Négyen, Manuel Cousin, Isabelle Joschke, Arnaud Boissiere és Denis Van Weynbergh kisebb-nagyobb személyi vagy hajósérülés miatt kiálltak, a többiek elvergődtek a virtuális célvonalig. Óvatosan, a hajót kímélve, mert mindenkinek a Vendée Globe a fontos, és mondjuk egy árbóctörés még két évvel a rajt előtt is meghiúsíthatja a terveiket. (A régi hajókat leszámítva az IMOCA 60-as árbóc az előírás szerint ma már csak Isomat-gyártmányú egységes darab lehet, aminek elkészültére rengeteget kell várni.)
Denis Van Weynbergh is kiállt, pedig önmagához képest egész jól ment az egykori Spirit of Hungaryvel
De miért kell a külvilág felé mindent rózsaszínűre festeni?
A kérdés persze költői, sajnos tudom a választ.
A hiba nem a rendezésben van, hanem a marketingszövegekben. A pályarövidítés és a befutó helyes döntés volt, legfeljebb lehetett volna határozottabb, mondjuk elsőre. De ez összességében nem osztott, nem szorzott.
Antoine Mermod a vele készült riportban elmondja, hogy mennyire kellenek az ilyen próbák. Hiszen, szerinte a Vendée Globe legveszélyesebb része a déli óceánokra érve várja a versenyzőket. De nem lehet „próba földkerülőt” rendezni a két verseny közötti években, ezért milyen jó egy ilyen észak-atlanti menet, ahol a déli óceáni időjáráshoz hasonló durva körülmények közé kerülnek a versenyzők.
Apró hiba, hogy ezek a körülmények nem igazán hasonlítanak a déli óceáni helyzethez. Az Atlanti-óceán északi vizei kőkeményen veszélyesek lehetnek, de a szél, annak iránya, jellemzői és a hullámok is egészen mások. Nem kevésbé veszélyesek, de mások. Az Atlantin amúgy sem reprodukálható a déli óceánok különleges terhelése, mert az nagymértékben lelki. A mindentől, ember lakta területektől való hatalmas távolság, a baj esetén gyorsan érkező segítség esélytelenségének tudata a legkeményebb (nem szerintem, a versenyzők szerint, aki ott jártak, azok szerint). Az észak-atlanti körülményeket az Indiai-, és a Csendes-óceánhoz hasonlítani, a kettő közé egyenlőséget tenni, rossz csúsztatás. Minden efféle mondat a Vendée Arctique-ot, illetve az Izland kerülést nem túl jó ötletnek találóknak szóló, a versenyt kiötlők önigazoló érve. Mert manapság nem szokás azt mondani, hogy tévedtünk, vagy át kell gondolnunk, sikerült-e, amit eddig fantasztikusan jónak mutattunk be. A marketing szabályai ezt nem engedik.
A muszáj-siker nem engedi, hogy a rendezők azt mondják, újra kell gondolni, szabad-e ilyen kockázatú versenyt tervezni. Pedig a Vendée Globe sem véletlenül rajtol novemberben. Félévvel később, mondjuk májusban senkinek se jutna eszébe a déli óceánra küldeni a mezőnyt, bele az ottani tél még durvább időjárásába. Az Izland-kerülés sem okvetlen jó ötlet attól, hogy egyszer valakik jónak ítélték.
Miként látszik ez a sorok között? Például úgy, hogy egyetlen komoly IMOCA élmenő, de még a középmezőny legjobbjai sem nyilatkoztak ehhez hasonlót sem. A sajtóanyagban egyértelműen csak Fabrice Amadeo dícséri a versenyt, aki kifejezetten a mezőny végéhez tartozik. Pozitívak a nála sokkal eredményesebb Benjamin Dutreaux szavai is, viszont ő csak a kaland szépségét emeli ki, nem a verseny értékét. Még diplomatikusabbak Vendée Arctique-on 7-ként, tehát jó helyen célba érő svájci Alan Roura mondatai: „Egy flottányi IMOCA-zombi járt Izland partjainál, zenét hallgatva és filmeket nézve a hajóikon. De a hajók egy darabban maradtak, és ez mutatja az IMOCA vitorlázók felkészültségét.”
Fabrice Amadeo
A valós értékelést a jövő mutatja meg
A verseny valódi értékét, az Izland-kerülés ötletét majd a jövő évi versenykiírás mutathatja meg. Mert a Vendée Globe-ra fókuszáló szólóvitorlázók nem lehetnek könnyen befolyásolható és aztán mellébeszélő emberek. A véleményüket, rövidesen visszaérve Les Sables d’Olonne-ba kendőzetlenül elmondják majd a rendezőknek. Aki ebben kételkedik, javaslom próbálja meggyőzni Fa Nándort valamilyen rossz hajós ötlet életképességéről…
Viszont mindenre nyitottak is, ami szakmailag hasznos. Ezért a rosszból kibontják maguknak, ami előremutató (értsd: cigitartót kreálnak a gipszre), és nem fogják bántani a külvilág felé azt, akivel nem értenek mindenben egyet, de jó szándékkal igyekszik tenni a dolgát. Nem politikusok, nem kereskedők, nem amorálisak. Szólóvitorlázók.
Vagyis az értékelésük szintén a sorok között, a Vendée Arctique 2023-as kiírásából lesz leszűrhető. A sorok között, de talán már nem marketingszempontok alapján.
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
Későnérők - 2. rész: Varga Lajos
Soha nem késő olyan célokat magunk elé tűznünk, amiről sokan azt hiszik, hogy csak a tizen-huszonévesek dolga és lehetősége. Kevesen tudják, hogy az álmok megvalósítása nem korhatáros és nem is előélethez kötött. A későnérők tudják és megmutatják.
Vitorlázás
