Vitorlázás
A spanyolok még soha ilyen jól nem mentek. Korábban részletesen beszámoltunk a szombati futamok alakulásáról, de vasárnap az aznapi első futamon Diego Botinék rátettek egy lapáttal. Igaz, ezután az ötödiken csaknem elszúrták!

A kormányt Nicole Van der Velden a spanyol csapat stratégája tartja magasra a győzelem után. Jobb szélen Diego Botin, a balon Florian Trittel, mellette jobbra pedig Joan Cardona, aki Berecz Zsombor mögött az utolsó finnes olimpiai bronzérmet szerezte Tokióban – Fotó: Adam Warner / SailGP
Nem lehet véletlen, hogy éppen most teljesítettek ilyen jól! Magánvéleményem, de a mostani kiugróan jó menetük talán annak köszönhető, hogy a csapat vezérei, Diego Botin és Florian Trittel – 49er Európa-bajnokok és VB ezüstérmesek – Marsaille-ből, az olimpiai tesztversenyről (49er osztályban 7. helyezettek lettek) Los Angelesbe érkezve, éppen hogy bezuhantak a SailGP futamokra. Egy ahhoz képest kispályás – értsd kevés taktikai variációs – regattára. A világ legerősebb 49er mezőnyéből, élesen, a versenyzésre maximálisan felpörgetett aggyal, egy – meg ne sértődjön egyetlen SailGP hívő se! – taktikailag százszor egyszerűbb feladatra.
Ez nem a SailGP lenézése vagy degradálása, csak egyszerűen az a helyzet, hogy a sok-sok SailGP nagymenő között ezúttal Diego Botin és Florian Trittel agya pöröghetett a legmagasabb fordulaton, mert egy ennél sokkal többet kívánó kihívásból érkeztek. Ehhez a csapat hozzá tudta tenni a magáét, ami legalább ekkora érték: a többnyire hibátlan hajókezelést.

A tíz hajó rajt után, még a szombati napon, kicsit frissebb szélben – Fotó: Ricardo Pinto / SailGP
Vasárnapra a szombatinál gyengébb szél jutott Los Angelesben. A verseny negyedik futama 8-10 csomós fújásban rajtolt.
A britek és kiwik túl korán értek a vonalra, így korai rajtosként nekik fékezni kellett és a mezőny végébe állni. Nagyszerűen indított a vonal szél alatti oldalán Ausztrália és Kanada, de az igazán jó pozícióban még alattuk a jó tempóban és időben érkező spanyolok voltak. Onnan gyorsabb menetre alkalmas szögön tarthattak az első bója felé. 20-22 csomós sebességgel szárnyalva csúsztak ki a mezőny alól és álltak az élre.
A hátszél végén a pálya jobb oldala felé nyitva kezdték a krajcot. Az első napon általában a pálya bal oldala fizetett a frissebb szelével, és így volt ez vasárnap is. Slingsby és Robertson balra kezdte a krajcot, ám a spanyolok jól kalkuláltak ezen a két, maximum három fordulást igénylő rövid pályán. Az addig szerzett bőséges előnyükből kevés fogyott csak, amikor egymást keresztezve oldalt váltottak. Ezután pedig fizetett nekik a frissebb szél és növelték az előnyüket. Jócskán megléptek az ellenfeleiktől, különösen miután a hátszélre ejtő és halzoló ausztrálok manőverét a harmadik helyen jobbcsapáson a bója felé tartó dánok előtt a versenybírák túl közelinek ítélték (akadnak fura döntések a SailGP bíráskodásban…).
Bár az utolsó két körben az ausztrálok egy fokk behúzó kötél hibával együtt is csökkentették a hátrányukat, a spanyol hajó magabiztosan győzött. A cél előtt még a kétszeres match race világbajnok Phil Robertson bemutatott egy szépen kivitelezett agresszív bójakerülést a dánokkal szemben, amivel Kanada visszavette a harmadik helyet. Majdnem fillérre ugyanezt bemutatta Spithill is a svájciakkal szemben az ötödik-hatodik helyen.
Az ötödik futam előtt így a spanyolok (32 pont) a második helyen álltak az ausztrálok (35) mögött és a dánok (31) előtt. A britek és az új-zélandiak már kiestek a döntőbe jutásért folytatott versengésből, az USA is messze járt a lehetőségtől. Még a 26 pontos kanadai csapatnak volt némi számtani esélye a hármas döntőbe kerülésre. Kis híján sikerült is nekik!

Ausztrália már az ötödik futamtól függetlenül biztos résztvevője lett a döntőnek – Fotó: Adam Warner / SailGPSailGP
Nagyon gyenge, elhibázott rajttal a mezőny hátsó traktusában vitorláztak, miközben a kanadaiak az első háromban kezdték a hátszeles szakaszt. A hetedik helyen a spanyolok a hátszél vége felé érthetetlen módon megpróbáltak balcsapáson, útjogtalanul elcsúszni a franciák előtt, természetesen büntetést kaptak. A mezőny hátsó felében láthatóan jó sebességgel bírtak, a rossz rajt után jöttek is előre, ám így most vissza kellett sorolniuk újra hátrébb.
Ráadásul a krajc elején teret vesztő kanadaiak jól elcsíptek egy bal oldali frissülést és újra az élmezőnybe értek az ausztrálok, dánok és amerikaiak mellé. A büntetés teljesítése után Diego Botinék ismét elkezdték a kapaszkodást előre és már a hetedik helyen vitorláztak. Kanada eközben a 3. helyért küzdött a Jimmy Spithill vezette USA ellen. Ekkor a spanyol hajó balcsapáson újfent a franciákkal „akadt össze”, és megint csak büntetést kapott.
Ráadásul a hátszél végére az utolsó helyre csúsztak vissza, a negyedik kanadaiakhoz képest kieső helyre, és nagy hátrányba a kilencediktől. Bizonyára idegesek voltak, mert az addig könnyed fordulóik eltűntek. Hátszélben egy zaklatottan billegős halzolást mutattak a részükről a kamerák. Már csak egy cirkálószakasz és a rövid befutó volt hátra.
Mire az élen Slingsbyék célba értek, krajcban a spanyolok valahogy maguk mögé gyűrték a svájciakat. Mivel Kanada 4. helyen futott be a célba, Diego Botinéknak a kilencedik hely elegendő lett a döntőbe jutáshoz.
Csakhogy van a versenyben időlimit is az első célba futása után! Ez esetben a spanyoloknak 2 percük maradt a gyengülő szélben arra, hogy elérjék a cél előtti, krajcvégi kaput. Nem a célt, hanem az utolsó bójapár vonalát. A hajók már nem szárnyaltak, csak úsztak a vízen.
A spanyoloknak az utolsó percben még kinézett egy találkozás a svájciakkal is, ám ezúttal elfértek balcsapáson az útjogos ellenfél előtt. Ezen is múlt, mert így végül 18-20 másodperccel időn belül keresztezték az utolsó kapu vonalát és az így érvényes 9. helyükkel elérték a döntőt! A SailGP történetében először.

Spain SailGP Team az Oracle Los Angeles Sail Grand Prix győztese – Fotó: Simon Bruty / SailGP
Az ötödik futamban megéltek után Diego Botin és csapat lelke láthatóan felszabadult. A döntő futam minden pillanata az övék volt.
A rajtnál úgy tűnt, hogy a vonal közepén a dánoké a pálya. Időben és jó sebességgel indultak. Az ausztrálok a takarásukban, a spanyolok pedig a szél alatti bója közelében, de kezdetben lassabban és a rajtvonalon egy-két másodperc késéssel átjutva vitorláztak.
Aztán fizetett Diego Botinék jobb szélszöge. Míg az ellenfelek úsztak, ők egyszer csak szárnyra kaptak és az egy testen küszködőkhöz képest másfél-kétszeres sebességgel foilereztek az első pályajel felé. Ezt a különbséget pedig hátszelezéskor is fenn tudták tartani és 200 méternyire eltávolodtak a Nicolai Sehested és Tom Slingsby vezette ellenfelektől.
Az első cirkálószakasz végéig a táv több, mint húsz százalékán foilereztek, míg az ellenfelek csak úsztak a pályán. Az előnyük közel ötszáz méteresre hízott.
Innentől már nem volt igazán kérdéses a döntő végső kimenetele. Bár ezután már a spanyolok foilereztek a legkevesebbet és az utolsó krajc közepére az előnyük a dánokkal szemben 50 méteresre soványodott, de az akkor már mindössze 6-7 csomós szélben higgadtak maradtak. A frissüléssel érkező ellenfél előtt szép nyugodtan sikerült a megfelelő tempóra gyorsítaniuk az F50-est, és eléjük-föléjük fordulva megtartották őket. Az egy pillanatra 35 méteresre zsugorodott előnyük ettől fogva már újra növekedett, és a célig már csak egyetlen fordulójuk volt hátra.
A SailGP történetében először, a negyedik szezon második versenyén spanyol győzelem született.
A fentiek, a második versenynap eseményei megnézhetők az élő közvetítés felvételén ITT.

Pezsgős ünneplés a partra érve a tribün előtt – Fotó: Ricardo Pinto / SailGP
Így két verseny után az első három szezonban mindig diadalmaskodó ausztrálok vezetik az összetett eredménylistát, de a spanyol csapat feljött a második helyre Dánia és Kanada elé. Az első chicagói versenyt megnyerő Új-Zéland visszacsúszott az ötödik helyre.
Ruji
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.