Vitorlázás
52. Kékszalag – kaleidoszkóp – 2. rész : Liberák párviadala
Van örök vetélkedés
A Raffica és a Principessa születésük óta küzdenek egymással, már a múlt század végén a Garda-tavon a Liberák fénykorában is ezt tették. A Balatonon pedig folytatták. Lassan csak ők vannak talpon egész Európában ezek közül a gyönyörű szárnyas madarak közül, amelyeken tizennégyfős csapat lenyügöző, professzionalista munkájának köszönhető a szemet gyönyörködtető látvány és a nagyszerű tempó.
A párviadaluk bemutatásához még ismerni illik legalább a kormányosokat és hajóik rövid történetét.
Király Zsolt
Balatonfűzfőn született és hároméves korában kezdett vitorlázni, akkor ültette az édesapja bele egy Optmistbe. Versenyezni is itt kezdett, majd némi cadetozás után tizennyolc éven át szörfözött. Nyert egy tucat magyar bajnokságot, lett német bajnok is vagy háromszor. A hajózásba a Brencsán Ábel vezette Garuda Liberán tért vissza és az itt gyűjtött tapasztalatokkal alapított saját csapatot, amihez a Garda-tóról behozták az egyik sikerhajót, a Rafficát.
Rendszeresen járják Európát, a nagy tókerülő versenyeket. 2009-ben abszolútban, a katamaránokat is megelőzve győztek Rund umon a Boden-tavon, az egytestűek között pedig mindhárom nagy nyugat-európai tókerülőn többször is! A Genfi-tavi Bol d’Vermeil – az egytestűeknek kiírt vándordíj – örökös tulajdonosai, miután háromszor (2012, 2013, 2016, és azóta tavaly negyedszer is) diadalmaskodtak. 2019-ben taroltak, a Rund umon, a Bol d’Oron és a Centomiglián is győztek az egytestű hajók között. 2014 óta a Kékszalagon ők tartják az egytestű vitorlással futott csúcsidőt, ami 9 óra, 56 perc, 46 másodperc.
Király Zsolt és a Raffica a 2016-os Centomiglia győzelemkor
Oroszlán Péter
Balatonfüredi és a BYC-ben nőtt fel. Végig járta a szokásos utat – Optimist, Cadet, 420 – majd az öccsével 470-esezett a junior válogatottságig jutva. Egy évet 49erben is szokták a még gyorsabb vitorlázást.
Tulajdonképpen azóta csapattag a Principessán, amióta a Libera a Balatonra került. Csak egy évet hagyott ki, akkor viszont olyan mágusokkal vitorlázott, mint a Detre-testvérek és Weöres Szabolcs (Asso, EB-győzelem) Fináczy György, Litkey Farkas, vagyis sokat tanult ez idő alatt.
2016 óta a Principessa kormányosa. A csapatépítés egy ilyen hajón nem könnyű, pláne mióta a szaporodó katamaránok elszippantják a tehetséges csapattagokat. Idén viszont Péter egy álma valósult meg. Nevelő klubjával a BYC-cel kötött egyezség alapján a Liberára, a csapatba kerülhet bármely olyan motivált fiatal tehetség, aki a kishajózás mellett erre időt szakítani képes. Így most például 29er vitorlázók szálltak be hozzájuk, edzőjükkel a tapasztalt versenyző Bigivel (Baráth Gábor) együtt, amit Oroszlán Péter határozott erősítésként él meg és nagyon elégedett azzal, ahogy a Principessán alakul az élet.
Raffica és Principessa
A Raffica egy Bruce Farr tervezésű Libera A típusú hajó, a Patucelli műhelyben született. A kilencvenes évek egyik legsikeresebb Garda-tavi versenygépe. Kitűnően szerepelt a Centomigliákon, majd osztrák tulajdonba, a Boden-tóra került. Ott BTV néven vitorlázott és tulajdonosai az rund um, vagyis a Boden-tavi tókerülő, a helyi Kékszalag megnyerését tűzték ki célul. Ekkor került rá magyar, Pauger Carbon árboc. A célt sikerült elérniük, így a verseny történetének első osztrák abszolút győztese lett a BTV. Később Telebox Speedy néven vitorlázott.
Az eredeti nevét a Balatonon, magyar tulajdonba kerülve kapta vissza 2006-ban. Király Zsolt csapata azóta számtalan nagy sikerre vitte, amiről már szó esett.
A Principessa szintén Bruce Farr tervezése és ugyancsak Patucelli építette. Fiatalabb a Rafficánál, a különbség alapvetően a módosított vízvonalában van. A Garda-tavon a Liberák közül a legtöbb Centomigliát nyerte meg.
2008 októberében került a Balatonra és hosszú éveken át ifj. Rauschenberger Miklós kormányozta. Örök ellenfelek a Rafficával, itthon talán a csapat nagyobb tapasztalata, a több nemzetközi nagy versenyrészvétel miatt gyakrabban győz a Raffica, de a Princsi olykor sikeresen odacsap nekik.
Oroszlán Péter és a Principessa a 2016-os Tihanykerülő győzelem felé haladva
Az idei Kékszalag párviadal – röviden, kívülről nézve
A Principessa sokkal jobban rajtolt és gyorsabb volt az első percekben. Mindkét hajó a déli part felé tendálva közeledett Keneséhez, ahol a Principessa magabiztos előnnyel fordult.
Siófokig csökkent az előnyük, sőt a Raffica egészen közel ért az ellenfeléhez. Oroszlán Péteréknek védekezve eléjük kellett állni, hogy előttük maradjanak.
A Rafficán akadt valami technikai gond, így a Principessa megint megugrott. Legközelebb Révfülöp előtt láttam a két Liberát, egészen közel az északi parthoz, méfg az addigi sorrendben, de egymáshoz közel cirkáltak.
Ezután változott nagyot a helyzet. A hátrébb lévő, az északi part közelében maradó Raffica frissebb, nyugati szelet csípett el, mint az előttük-alattuk a déli part felé vitorlázó Princsi. Kvázi váltóra léptek és nyílegyensen a jó irányba száguldva előzték a délebbre próbálkozó ellenfelet.
A Keszthelyi-öbölben is jó széllel ment be és ki a Raffica, míg a Principessa már több időt töltött ott. Ettől fogva a párviadal véget ért, eldőlt. A Rafficának egész visszaúton jött a lap és egyre előrébb kerülve, a tavalyi Kékszalag-győztes katamaránt és Litkeyéket is megelőzve futotak be az aboszolút 7. helyen. De nem volt szégyelnivalója a Principessa-csapatnak sem. A hazaúton már ők is remekül hajtottak és végül szintén a katamaránok közé érve lettek 11-ek a célban.
Még egy fontos adalék a versenyhez
A képhez tartozik még, hogy Oroszlán Péter és csapata azzal a tudattal versenyzett, hogy esetleg ki kell állniuk. A kormányos első gyermekének születése éppen a Kékszalag idejére volt kiírva, és ha azt a hírt kapta volna, hogy a szülés megkezdődött, természetesen oda siet.
De Oroszlán Péternek nagyon jó fej családja van! A felesége sem lehet egy hisztis típus, ha belement egy ilyen izgalmas megoldásba, a gyerekről, Zsomborról nem is szólva, aki pedig szépen megvárta, míg Apa végez a díjkiosztóval is és csak aztán érkezett szépen rendben, egészségben!
A párviadal a kormányosok szemszögéből
Oroszlán Péter: Nem a legjobban, de jól kaptuk el a rajtot, kicsit jobban, mint a Raffica. Ahogy elhatároztuk, a déli partot támadtuk. Mivel volt egy kis előnyünk őket is figyelve haladtunk. Ők is arra jötek és mindketten szépen fölkifliztünk Keneséig. Bár időközben megjött egy kis nyugati, de így is jó helyen tudtunk menni az élmezőny közelében.
Király Zsolt: A rajtnál A Princsi meglépett, mert későn hínaraztunk, a rajtnál pedig lecsúsztam alulra a katamaránok takarásába. Gondoltam megpróbálom ott, de nem lehetett onnan jól kijönnünk. Át kellett mennünk keresztbe, de akkor már le voltunk maradva tőlük.
A rajtról készült képen a Raffica középen, szél alatt, a Principessa fölötte a katamaránok mögött, a Fiftí Fiftytől balra, a végső győztes RSM takarásában látszik
Oroszlán Péter: Siófokig még elvitt minket a nyugatias szelecske. Ott ők ránk jöttek, de úgy emlékszem akadt valamilyen technikai gondjuk. Viszonylag összezártunk, de pont, amikor be tudtunk eléjük fordulni, akkor le kellett cserélniük a Code Zérójukat egy kisebb fokkra, és megint megléptünk.
Király Zsolt: Egyszer rájuk mentük, utolértük őket. Mi kilenc csomóval rontottunk, ők meg álltak a szélcsendben. Feljöttek elénk, befordultak elénk, nekünk pedig felrobbant egy kötelünk, ami elengedte a (Code Zéró) betekerőt. Szerelnünk kellett, ezalatt megint elhúztak.
Oroszlán Péter: Siófok után ment a fingilingi szélkeresés. Nekem az a Siófok-Tihany szakasz, hogy is mondjam… Nekünk nagyon kell figyelni a mélységre a marásnál a merülésünk miatt. Zsoltinak szerintem van egy útja, amit csak ő ismer, én pedig nem merem bevállalni. Sokkal tovább tudja a déli partot húzni, mint ahogy azt én merem. Szokott lenni ilyenkor a csőnél egy nem kötelezően kerülendő iránybója. De attól feljebb a kardinális felé van egy kis ösvény, amit ő nagyon jól ismer és meg tudja húzni. Ott most is ránk zárkóztak kicsit.
Király Zsolt: Siófoktól időnként nagyon szenvedős, széltelen volt a menet. Volt, hogy teljesen megálltunk. A Liberát billegtetve ilyenkor is fel lehet gyorsítani négy csomóra, de nem akartunk ott látványosan pumpálni.
A Principessa teljes szélcsendben
A nyugati medencében
Oroszlán Péter: A Tihanyi-szorosból jól el tudtunk jönni, miközben Zsoltiék kicsit beragadtak. Krajcolni kellett és folytatódott a párharcunk. Mi húztunk egyet Földvár felé és után beálltunk a Raffica és a bója, mármint a keszthelyi irány közé, így cirkáltunk. Kishajós módra, az ellenfél és a bója közé. Fogtuk a kezüket és felmentünk velük az északi part alá.
Király Zsolt: A nyugati medencében kezdődött az igazi menet, mert ők jó időben és jókor mentek át a Csövön, profi módon. Még nyugatiban elindultak a déli part felé, majd eljöttek velünk az északira. Révfülöpnél pár száz méterrel előttünk mentek. Krajcoltunk Keszthely felé.
Oroszlán Péter: Révfülöp, Árbrahámhegy után nagyon elfogyott a szelünk, majd kaptunk egy nyugat-délnyugati frissülést, amivel dél felé húztunk. Én az északi oldalon, a Badacsony lábánál nem nagyon láttam szelet. Nem is hittem benne, hogy ott fújni fog. Meleg a hegy, feláramlás van, nem hittem benne, hogy oda kéne menni. Tulajdonképpen itt vesztettük el a meccset. Mert, amikor Zsoltiék elértek arra a pontra, amin mi túlevickéltük magunkat, akkor ő vagy közelebb mert menni a parthoz, vagy akkor jött meg egy északiasabb áramlat. Ők azon az északi sávon egészen Györökig el tudtak menni, hogy nem kellett egyet sem fordulniuk. Mi már távolabb továbbra is úgy láttuk, hogy ott nincs szél, az nem lesz jó nekik. De tévedtünk. Eközben mi szélben vitorláztunk, de krajcolgatnunk kellett. Sokat kellet fordulnunk.
Király Zsolt: Révfülöpnél ők elmentek a déli part felé, aminek nem értettem a logikáját. Bizonyára olyan szelük volt. Amikor ők már félvízen túl jártak délre, a nyugati elkezdett északiasodni és megjött az a szokásos szelem, amivel bemehetek Keszthelyre. Felálltunk 8-9 csomóval nyílegyenesen mentünk Györök felé. Ők lecsúsztak Fonyód elé és ott forgolódtak, amiből nem jöttek ki sehogy sem. Amikor Györöknél visszanéztem távcsővel, még mindig Fonyód előtt mentek fel és le. Után fel kellett jönni a mi vonalunkba, hogy bejöhessenek Keszthely elé.
Oroszlán Péter: Utólag úgy látom, hogy időben be kellett volna nyelni a békát és mögéjük felállni ugyanabba a sávba mielőbb, de a mi szemszögünkből úgy láttuk, hogy nem fog nekik végig fújni. Délen próbálkoztunk, de végül csak úgy tudtunk bemenni a Keszthelyi Öbölbe, hogy felmentünk ugyanarra sávra.
Keszthelynél és a visszaúton
Király Zsolt: A Keszthelyi-öbölbe, mint az állat mentünk befele. Jó érzés volt, hogy amikor a katamaránok szembe jöttek, már a vízisí pályánál jártunk. Aztán amikor mi jöttünk ki a Keszthelyi-öbölből, a Princsi akkor ment be. A szélcsík szélén mentek lassan, mi meg jöttünk kifelé 8 csomóval. A Szigligeti-öbölben mi rohantunk, nekik meg felszívódott a szelük és nem tudtak gyorsan kijönni Keszthely elől. Onnantól kezdve már nem kellett velük foglalkoznom, hanem siettünk a többiek után.
Oroszlán Péter: Ők nagyon szépen mentek be is, ki is az öbölből. Szerintem mi tovább voltunk benn Keszthely előtt és ezután már nem volt esélyünk utolérni őket.
Király Zsolt: A visszaúton azt vártuk, hogy a hűvösebb levegő fog betörni a Bakony felől, de feltehetően csak félvízig. Mentünk dél felé, és amikor gyengült kétszer is időben feljebb álltunk és így elmentünk Földvárig. Ott megjött az a kis keleti bríz, az a pici, ami szokott ott fújni a part mellett. Amibe jól bele kell menni, hogy ne maradj ki belőle. Azzal mentünk be a csőbe, ahol visszajött a nyugatias szél.
A Csövön inkább csak pumpálva, a hajót billegtetve tudtunk átmenni. A másik oldalon a katamaránok ott álltak állítólag már órák óta.
Ott aztán olyan történt, amit még nem láttam. Két katamarán előttünk háromszáz méterrel keleti szelet kapott, míg mi nyugatival mentünk. Ők elrontottak a befutó felé, és azt hittük többet nem látjuk őket. Hát nem így lett! Mikor Füred elé értünk, akkor ment el előttünk ez a kettő, mert a keleti elvitte őket valahová a Koloska elé és onnan krajcoltak vissza a nyugatiban. Néztem kifele a fejemből, hogy ezek meg mit keresnek itt! A Nanushka pörgött-forgott nem tudott befutni, meg a Fifty és a Django. Amikor megkapták a brízt, ketten beértek, de a Petrányi Zoliék elé be tudtunk fordulni és bejöttünk hetedikként. Úgyhogy nagyon szép menet volt…
Oroszlán Péter: Krajcoltunk visszafelé az éjszakában. Próbáltunk figyelni a többieket a neten a nyomkövetővel, de az nem volt igazán élő, nem tudtál mindig jó infót szerezni belőle. Igyekeztünk pozitív takkon menni, nem volt extra koncepciónk. Találtunk mindig szelet, egész jól mentünk.
A végén, hajnalban még az rázta fel a csapatot, hogy még láttunk egy katamaránt, a Grandi et Grossi Extreme 40-t, Földesi Gergőéket előttünk. Befogható távolságban voltak, fordulócsatába keveredtünk, ami a kis szélben nekünk kedvezett, és őket be tudtuk fogni.
Összességében a versenyt magát élveztük, de persze el voltunk kenődve az elvesztett szép előnyeink miatt. Igazából máig nem tudjuk, hogy ott Fonyódnál mit kellett volna csinálnunk. Ha a gps tracket visszanézem, akkor fogom a fejem, verem a falba, de ott és akkor arra vitt minket a szél, arra adott utat nekünk.
Nekem tanulság, hogy alapvetően kishajós, pályaversenyző vagyok. Hálás vagyok a nagy neveknek, akikkel vitorláztam a tavon, de a beidegződései sokszor kishajósak és ehhez igazodnak a taktikai döntéseim. Jó élmény volt, sokat tanultunk belőle és várjuk a követező Kékszalagot nagyon. Remélem, hogy Zsoltiék is kitartanak abban a hajóban. Színesítjük a képet, kuriózum, hogy Liberák is mennek, nagyon szép hajók és remélem még tudjuk ezt a párviadalt folytatni egy ideig.
Ruji
Az 52. Kékszalag abszolút befutás szerinti eredménylistája, benne kiemelve a kategóriagyőztesek
A Libera osztály
Az ezredforduló körüli évtizedekben Európa nagy tavain a tókerülő versenyek sztárjai, a tévések, fotósok kedvencei voltak ezek a látványos rohanógépek.
A Libera osztályelőírás igen kevés korlátozást tartalmaz, sőt még ezek is eltérőek például az olaszoknál és a németeknél. Általában kötött a maximális hossz (Libera A-nál: 14,5 m), a legénység létszáma és a minimális felállító nyomatéka. Többféle Libera-kategória van, általában maximális hossz szerint meghatározottan Libera A, B vagy C.
Amikor egy Libera a Balatonra került, rövidebb tőkesúlyt kellett építeni rá, a sekély víz miatt. A hajók, a vitorlázás és a hajóépítő technológiák fejlődésével párhuzamosan rengeteget változtak. A Balatonon kezdetben néhány klasszikus, trapéz és keret nélküli Libera jelent meg. A kilencvenes években sok versenyt nyert az osztrák tulajdonú Liberté, valamint a Svájcból származó a Barracuda és az itthon, a Top Yachting műhelyében épült Garuda.
Az első modern, trapézkeretes könnyű Libera, a Svájcból Antal Gábor, vagyis Pata révén bekerült nyolcméteres hosszúságú (tehát C típusú) Szfinx volt. Az 1998-as Fehérszalag napján szállt először vízre, de szerepléseit balszerencse kísérte, illetve a konstrukciója sem volt igazán jó. A Kékszalagról és az akkori yacht osztályból pedig kitiltották.
Szintén 1998-ban tuningolták Brencsán Ábelék modern Libera A hajóvá a Garudát. Lecsökkentették a tőkesúlyt, helyette keretet építettek, amelyen akár tíz-tizenkét fős legénység is trapézolhatott. A különlegesen díszített hajóval aztán nyertek is, estek is, keltek is. Kipróbálták hajójukat a Libera hajók csúcsversenyén, a Garda-tavi Centomiglián is.
A Garuda átalakítva is esélytelen volt egy modern Libera A ellen, viszont a Brencsán Ábel vezette csapat megmutatta, hogyan lehet egy ilyen nagy csapatot szervezni, összefogni, és egy ilyen költséges hajó üzemeltetéséhez, versenyeztetéséhez megteremteni a fedezetet.
2000-ben két modern Libera költözött át a Balatonra. Brencsánék a B-kategóriás, kisebb Azzardissimót hozták be a Garda-tóról, Litkey Farkasék pedig a Pleasure-rel kezdtek el nyerni. 2001-ben ezzel a hajóval indult Litkey nagy Kékszalag győzelmi sorozata. Később az újabb, modernebb Liberák is a Balatonra kerültek. A Bruce Farr tervezésű Raffica és a Principessa, majd a Felci-design Gardazzurra. A Clandesteam kétszer nyert Litkeyvel Kékszalagot, de csak bérleték Olaszországból.
Napjainkban a Liberák fejlődése megállt, sebességi uralmukat letörték a többtestű hajók, újabbak már tizenöt-húsz éve nem épültek.
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
Bol d'Or tókerülőn a Raffica "19 csomónál jött egy pöff"
Mint minden évben, így idén is fontos állomása a Raffica éves versenysorozatának a Bol d’Or Mirabaud, svájci tókerülő verseny.
Vitorlázás
