Vitorlázás
Az emelőszárnyas hajózás különlegességei – MW40OF nyílt tengeri foiler versenyhajó
Pályázat a Garda-tavi Foiling Week előtt
A június 30. és július 3. között a garda-tavi Malcesinében megrendezésre kerülő 5. Foiling Week alkalmából kiírt konstrukciós pályazaton az egyetlen feltétel, hogy az új hajó a méretétől és technikai kivitelétől függetlenül emelőszárnyakon való haladásra legyen képes. A pályázat számos kategóriában zajlik. A hajókra április 14-ig lehetett szavazni. (A szavazáshoz a pályázókat az egyes díjak ikonjaira kattintva lehet elérni). Mi elsősorban a “Project Award” kategóriába benevezett darabokat mutatjuk be. A pályázat eredményhirdetése április 28-án lesz.
Sorozatunkban bemutatjuk a ETNZ Hydrogen hajtású kísérő hajóját, az Ecofoiler újrafeldolgozható anyagokból készülő vitorlását, az AC40 ETNZ CupCat hajót, a Floki 6.5 Manfray Mini Transatot és a hasonló kategóriájú Tomastison Minifoilert, a világ leggyorsabb foiler túrakatamaránját a 330 lábas / 101 méter hosszúra tervezett óriási Nemesis One-t, a szintén nem kicsi 70 lábas Persico F70-est és a Persico Fly40-et, a szintén Persico fejlesztői által tervezett Mw40OF foiler nyílt tengeri túrahajót, a Flying Nikka Mills 60-ast, a különleges Seagoma Progetto Airone kabinos trimaránt és a jövő James Bond filmjeibe illő elektromos hajtású Spirit 35 Bar foiler motorost.
5. MW40OF – kezes nyílt tengeri repülő, mindenkinek
Ezt a foilert az olasz Persico tervezői álmodták papírra, és az esetükben biztosak lehetünk abban, hogy nem álmodozók. A Persico azon kevés hajógyárak egyike a világon, amelyek képesek minőségi óceáni versenyhajókat gyártani. Náluk született 2015-ben a No Way Back, később Newrest – Art & Fénetre néven is ismert IMOCA 60-as, amellyel a legutóbbi Vebndée Globe-on Fabrice Am,adeo versenyzett, majd 2019-ben a LinkedOut, Thomas Ruyant hajója. De hogy ne kelljen hosszan sorolni a termékeiket: a legemlékezetesebb a Vestas Wind VOR 65-ös.
A Persico része volt annak a több cégből alkotott konzorciumnak, amelyek 2014-15-ben megépítették az akkor új VOR65-ös osztály hajóit a Volvo Ocean Race csapatos földkerülőre. És ők voltak azok, akik 2015-ben, miután ezek közül a Vestes Wind csapata nagyot hibázva az Indiai-óceánon a Cargados Carajos zátony szó szerint letépte a hajó alját, a visszaszállított roncsból a Persico műhelyében újjászületett a hajó és részt vehetett a verseny utolsó, európai szakaszain.
De a hajóikról hosszú listát lehetne írni a kis 69F sikerfoilertől a TP52-eseken és Mini-Maxikon át az óceáni Ultime trimaránokig és a sor végére, vagy éppen az elejére odaillene a Luna Rossa Prada Pirelli csapat két America’s Cup 75-öse.
Az alapelv
Olyan kezelhető méretű, tehát 40 lábas offshore versenyzésre alkalmas egytestű hajó megalkotása, amely az emelőszárnyas vitorlázás minden képességével bír, jól kezelhető, tehát kislétszámú legénység vitorlázhatja, és ha kikötőbe ér, normálisan beférjen egy hagyományos helyre anélkül, hogy a hajóból messze nyúló szárnyakkal kéne veszkődni.
Az uszonyok teljesen behúzhatók és ilyenkor nem növelik a hajó szélességét sem
A koncepció kialakításakor számos tényezőt kellett figyelembe venniük. A szárnyaláskori teljesítményt, az úszva hajózási képességet, a statikus stabilitás kívánalmait és nem utolsó sorban a praktikus kezelhetőség feltételeit. Nem lehet minden feltételnek egyetlen hajón belül tökéletesen megfelelni, tehát fontossági sorrendre volt szükség a kompromisszumos megoldások kidolgozásakor.
A hajó mérete és az uszony-tőkesúly viszony
Egy aránylag kisebb hajóval egyszerűbb elérni a szárnyalást, ám a rövidebb test esetén a hossz és szélesség aránya kedvezőtlenebb, tehát aránylag nehéz tőkesúly bulbára van szükség a jó stabilitás eléréséhez. Ezért választották a 40 lábas nagyságot, amely megfelelő kompromisszum a fenti nehézségek összehangolására.
A tőkesúly és az uszonyok egységes rendszert alkotnak. Úgy kell együtt dolgozniuk, hogy maximálják az uszonyok emelőképességét és ezzel a hajó víz feletti szárnyalását, ám eközben nagyon fontos a keresztirányú stabilitás. Ráadásul minél kisebb legyen az ellenállásuk, amikor a körülmények nem alkalmasak a szárnyalásra és a teljes hajótest úszik.
Vezérelv a dinamikus keresztirányú stabilitás
Mivel ezen múlik, hogy a hajó mennyire könnyedén marad fenn az emelőuszonyon, amikor változik szél vagy erős a hullámzás. Ez különösen fontos egy ilyen hajón, ahol a hosszú menetek miatt nagyobb a jelentősége a megbízhatóan jó átlagsebességnek, mint a kiugró csúcssebességnek.
A hajó szárnyaláskor a szögben álló emelőszárnyas kormányra, a szél alatti foilra és a tőkesúlyra támaszkodik
A konstrukció megalkotásakor választani kellett a fix és a billenthető tőkesúlyos megoldások között. A fix kíl könnyebb hajót eredményez, ami a statikus stabilitás feltételeinek való jobb megfelelést jelenti. Ez nagyon jól fest a tervezőasztalon, ám kedvezőtlenül hat a dinamikus stabilitásra, amikor a vízfelület nem hullámmentes. Ugyanis a fix tőkesúly normál dőlésszögön nem fejt ki emelő hatást. Ráadásul az oldalra billenthető kíl megkönnyíti az emelkedést, a nagyobb hajósúly ellenére is. Vagyis összességében több érv szól az ilyen tőkesúly választása mellett.
Az uszonyformának egyenletesen íveltnek kell lennie, hogy kikötéskor teljesen behúzva ne növelje a hajó szélességét. A teljes behúzhatóság nagy előnyt jelent gyenge szélben. Az ehhez illő uszonyforma aránylag sekély ívű, miáltal a hajó enyhe dőlésekor a leghatékonyabb. Ilyenkor pedig az előrébb lévő kibillentett tőkesúllyal együtt a hajó két ponton stabilan feltámasztva szárnyal (a kormány támasztó hatásával tovább stabilizálva a menetét). A tesztelések pedig azt is bizonyítják, hogy a kiemelhető, dupla, szögben álló kormányok természetesen működésekor a szél alatti kormány szöge azonos lehet a dőléssel és növelik a visszaállító nyomatékot.
Teljesítmény
Az előzetes sebesség becslések szerint az MW40OF bőszélben 12 csomós valós szélerőben a hajó 19 és 30 csomó között teljesít a szélszög függvényében. Éles szögben préselve, tehát cirkáláskor pedig 15 csomós szélben kap szárnyra. 10 és 15 csomó közötti széltartományban pedig 65-75 fokos szélszögön fél-foilingnak nevezhető módon az emelőuszony részben emeli a testet a víz fölé. Ez a teljesítmény a rudazat optimalizálásával és a vitorlakészlet fejlesztésével még javítható.
Kokpit és kabin
Az elrendezés a kétkerekes kormánnyal és a kabintetőre rendezett állítórendszerekkel, illetve oldalcsörlőkkel hagyományos elrendezés, ám a grósz gyors állíthatóságának érdekében egy “kávédaráló” csörlőnek is helyet kell kapni a kokpitban. Ezeken a részleteken még dolgoznak a fejlesztők.
A lékocsi a tükör vonalában fut. A kokpit hagyományos renden alapuló ésszerű elrendezésű munkatér
A hajóban a belső elrendezés a nyílt tengeri hosszú menetekre számolva szolgálja a legénység kényelmét.
Rudazat
Az MW40OF árbóca teljesen hagyományos, kétszálingos konfiguráció. Tehát nem akarták forgó árbóccal vagy outriggerrel, azaz a deckszintről induló hosszú kitámasztókkal bonyolítani a hajót. Utóbbi a kedvező kikötési lehetőséget is kilőné. Ugyanakkor a Code Zéró elővitorlák használatának optimalizálása és a behúzási pontok javításának érdekében még folyik a munka, hiszen az a cél, hogy a hajó sebessége a lehető legjobb legyen a foilra emelkedve és hagyományosan úszva egyaránt.
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
Az emelőszárnyas hajózás különlegességei – Seagoma Airone kétüléses trimarán
Sorozatunkban a garda-tavi Malcesinében június végén kezdődő 5. Foiling Week alkalmából kiírt konstrukciós pályazaton szereplő különlegességeket mutatjuk be
Külföld
