Az M3 Team Hungary árbóctörése a Rolex Sydney Hobarton

Vitorlázás

2018. december 28. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Az igazán nagy álmok elsőre ritkán teljesülnek

A hat éve Ausztráliában élő és dolgozó Ormándlaki Áron, vagyis Roni által szervezett, a Rolex Sydney Hobart történetében első magyar csapat a verseny rangjához méltó komoly erőfeszítést tett egy jó eredmény elérésére. Jó csapat állt össze, elegye a rutinnak, lelkesedésnek és főleg szaktudásnak, ám cserbenhagyta őket a szerencse.

Az M3 Team Hungary megjelenését, és a rajt után mutatott teljesítményükkel bizonyított vitorlástudást nagyra értékeli a helyi ausztrál vitorlás közösség és a sajtó is. Sokan fejezték ki sajnálkozásukat a hajót ért balszerencsés árbóctörés miatt és számos pozitív hangvételű írás jelent meg róluk.

A nemzetközi vitorlás életben nem szokás bulvármódra kitárgyalni egy-egy hajót ért baleset részleteit. Nem keresnek bűnbakot, nem verik nagydobra egy éppen eltörött, kiesést okozó alkatrész gyártójának a nevét és nem csámcsognak az éppen elbukott balszerencséjén. Ez inkább nálunk szokás…

Nálunk ráadásul információ nélkül, érzelmi alapon megy a “szakértő” hörgés. Példa? Amikor a 2017-es Kékszalagon Litkey Farkasék a horgonykötélre akadva elvonszolták a kenesei bóját, a parton, a kikötőkben és vendéglátóhelyeken fortyogtak az indulatos, az oda passzoló szabályt egyébként nem is ismerő, ám nagyon határozott negatív vélemények. Némelyek még a később előkerült, a történteket egyértelműen megmutató légifelvétel alapján sem hagyták magukat az igazságról meggyőzni…

Mondok egy markáns példát

Hogy néz ki ugyanez a nemzetközi élversenyzés világában? Mindenki emlékezhet a 2014-es Volvo Ocean Race második szakaszára, amikor a Vestas Wind teljes gázzal zátonyra futott, egy nyilvánvalóan veszélyes vízen. A hajó szinte nullára amortizálódott, óriási költséggel kellett rohammunkában csaknem újraépíteni, hogy a csapat az utolsó európai szakaszokra visszatérhessen a versenybe. Egy triviális hiba elkövetésével főszerepe volt a balesetben a navigátornak. Mégsem tolták rá nyilvánosan a felelősséget, inkább mentegették, és nem jelentek meg őt szapuló cikkek, nem meszelték el egy életre, még ha abból a csapatból ki is került. Ma alig találni meg az esettel kapcsolatban a nevét. Emlékszem rá, a holland navigátor Wouter Verbraak volt.
E konkrét eset csattanóját hagy tartsam meg a cikk végére…

Mindennek nem valamiféle elkenés, vagy üzleti érdek van a hátterében, bár az bizonyos, hogy az értelmes vitorlás újságíró tudja, ugyanazért a világért és ugyanarról a piacról él, mint a profi versenyző, a hajótervező, építő, árbóckészítő, vitorlaszabó… Botorság hazapiszkítani, oda okoskodni, ahol az ember visszakapja majd a felesleges fontoskodást, és joggal kapja vissza. Ahol nagyot árthat konkrétan valakinek, sőt, a vitorlás sport egészének a balhéra vadászó külső, általában nem hajós emberek köreiben elérhető kis személyes újságírói sikerért.

Fontosabb ok, hogy a vitorlás versenyzés – az offshore élversenyzés pláne – olyan üzem, ahol a győzelem érdekében pengeélen kell rohanni, minden pillanatban maximumra törekedni, olykor kockáztatni.

Mert az ellenfél is azt teszi! Ráadásul az éles versenyhajókon a hajó vagy alkatrészeinek méretezésekor nem alkalmaznak akkora biztonsági tartalékot, mint egy olyan akár sportos kedvtelési célú hajón is, mint amilyenekkel a hétköznapi vitorlázó találkozik. Beleértve a balatoni nagyhajósokat is!

M3 Team Hungary, fotó © MTI/EPA/AAP/STEVE CHRISTO

Egy igazi versenyhajó és felszerelése extrém sokkhatáskor könnyebben törik, szakad

Mert ha nem ilyen lenne, akkor biztosan nem érhetne el odáig, ahol érdemes akár eltörni is. Mivel hogy nehezebb lenne, ezért eleve esélytelen, versenyképtelen.

Egy profi versenyhajón – ilyen az M3 Team Hungary is – a vitorlázók nem olyan triviális hibákat követnek el, mint a kocavitorlázók, vagy amilyeneket balatoni nagyhajós versenyeken is látni akár már képzett hajósokból álló, de szinte soha nem edző, csak versenyző csapatoktól. Amikor a profik hibáznak, ritkán halmozzák a hibákat, ezért kihozzák a hajót a szorult helyzetből. Kivéve, amikor egy alkatrész megadja magát, amikor például egy kisebb biztonsági tartalékkal készített elem számára túl nagy terhelést kap. Törik egy stift, szakad a kötél vagy akár a karbon vantni is, és az árbócnak, vele az éppen nagyon fontos álmoknak vége.

Aki cselekszik, olykor hibázik is. Vitorláztam egy alkalommal a szintén offshore Rolex Giraglia Cup versenyen 30-35 csomós szélben spinnakerezve, egy az M3-hoz hasonló nagyságú vitorláson, ahol a hajót akkor éppen egy jónevű America’s Cup résztvevő olasz vitorlázó kormányozta. Bő órája száguldottunk, amikor is egy hullámon éreztem, hogy upsz, most egy kicsit elkésve reagál a kormánnyal. Fel is borultunk rendesen! Fetrengtünk, az árbóc csaknem a vizet érte, le kellett szednünk a spinnakert. Mindenki hezitálás nélkül tette a dolgát, szerencsére nem történt semmi baj, a cucc kibírta. Rövidesen gázoltunk tovább. Van ilyen.

Az M3 Team Hungary a fedélzetén egy tapasztalt csapattal – a tizenöt fős társaságban legalább kilenc nagyon jó, sok offshore versenyen bizonyított vitorlázóval – 25 csomós szélben (akkor a Balatonon már nincs mindig verseny…) spinnakerezve egy ráfújásban a csörlőn megakadt kötél miatt elesett egy hullámon. Ez előfordul, menőkkel is. Pechük volt, mert nekik a körülmények ezután rosszul alakultak. Talán csak egy kis stift adta meg magát vagy bármi, de az árbóc a terheléstől kettétört. Az esetről a mellékelt képen látható újságcikkben Bret Perry a csapat legtapasztaltabb ausztrál tagja beszél részletesen.

Sajnálom, hogy a legendás verseny teljesítésére rengeteg időt és pénzt szánt vitorlázók nem teljes, tökéletes, sikeres élményekkel jönnek haza. Mindegyiküket ismerem személyesen. Nem beszéltem senkivel, de tudom, ha tehetik, jövőre újra ott lesznek. Mert a Sydney Hobart most már jár nekik!

Miért írtam mindezt ilyen hosszan, okoskodva?

Mert az M3 Team Hungary esete kapcsán a hazai oldalakon és beszélgetésekben úgy érzem irdatlan sok (bocsánat a nagyképű értékelésért) buta és sajnos tapinthatóan rosszindulatú, kárörvendő hozzászólást lehet olvasni és hallani. Sokan hiszik azt, hogy akár információ híján is véleményük kell legyen, hiszen a környezetük hozzáértőnek tartja őket…. Elnézést kérek persze a szépszámú kivételtől!

Ja és a csattanó, amit ígértem?

Még nem hirdették ki a hivatalos végeredményt, de nagyon úgy tűnik Rolex Sydney Hobart hendikep győztese, vagyis az összetett első az Alive nevű 66 lábas hajó lett, akik egyébként az abszolút 5. helyen értek célba a 100 lábas Maxik mögött, és a korrigált idő alapján bizonyultak a legjobbnak.

A 2018-as Rolex Sydney Hobart Race összetett győztes hajó navigátora Wouter Verbaak.

Ruji
Címkép fotó: Carlo Borlenghi – Rolex

Summary