Összességében jó hangulatú négynapos esemény volt a Magyar nagyhajós bajnokság Balatonfüreden, az MVSz szervezésében

Legalább is ez derült ki számomra az augusztus 6-án vasárnap zárult verseny utáni beszélgetésekből, a résztvevők beszámolóiból. A kora augusztusi időpont, de még inkább az idei szezonra jellemző szelesebb és nedvesebb időjárás lehetővé tette, hogy a rövid négy nap alatt is bőségesen lehessenek futamok. Nem könnyítette meg, de lehetővé tette. Pályától és hajóosztálytól függően kétkörös krajc-hátszeles pályákon 7-9 futamot vitorlázhattak a résztvevők a Balatonfüred – Tihany – Alsóörs háromszögben három versenyterületre bontott bajnokságon.

Ehhez némi csendes versenyrendezői bravúrra is szükség volt

A bajnokság főrendezője Sipos Péter volt. Ha az elmúlt húsz évről létezne olyan statisztika, hogy időjárási lehetőségek per megrendezett futamok, akkor azon a versenyrendezői listán feltehetően Péter – bocsánat, ha így nem ugrik be mindenkinek kiről beszélek –, tehát Sipi állna az élen.

Sipi – Fotó: Szántó Áron

A bajnokság hetében végig nagyon változékony időjárás uralkodott Közép-Európában és különösen a Balatonon. Azokban a napokban a záporokat-zivatarokat és olykor összevissza szeleket hozó, és Európában helyenként nagy problémákat okozó felhőtömegek rendre a Balaton vonalában érkeztek dél-délnyugati irányból. Az időjárás-előrejelzések készítőit rendre lehetetlen feladat elé állította az, hogy Keszthely vonalától északkeletre mit fognak tenni ezek a fellegek. Hol elhúztak az északi parton a Balaton-felvidékre, hol a déli partokat áztatták el, a széltelenséggel gyakran cserben hagyva a villogó viharjelzést. Olykor a viharfront mégis keresztezte a tavat, de inkább valahol a nyugati medencében és csak ritkábban Tihanytól keletre. Néha pedig ráfújt a tóra rendesen!

Pontos, de legalább közelítően pontos, megbízható szél-előrejelzés hiányában maradt az egyetlen segédeszköz: a versenyzői és rendezői tapasztalat.

Szerencsére Sipi nem az a hezitálós, tanácsokat kéregető típus. Nem hallgat a dünnyögőkre. Kiviszi a mezőnyt, pályát rak, módosít, ha kell, megszakítja a futamot, ha a szél jelentősen elfordul, és kikötőbe menekíti a mezőnyt, ha láthatóan viharos lökésre készek az égi gerendák. Felvállalja a hibáit is, mert látja, ha lett volna jobb megoldás, mint, amit kitalált. De, nem veszi a lelkére, így hát, legközelebb is kész döcögő kételkedés helyett jó döntéseket hozni.

Mindebben jó partnerei voltak a Bravo-, és Charlie-pályán önállóan tevékenykedő társrendezők Farkas Péter és Makai Péter is.

A bajnoki részvétel még messze nem az igazi

Idén már a Kékszalag Port, vagyis az új „Szövi kikötő” adott otthont a bajnokságoknak, vagyis megtörtént a parti körülmények rég várt javulása. Ettől viszont még az indulószám nem akasztotta ki a mutatókat. A központi szervezésű Nagyhajós bajnokságra 10 hajóosztályban összesen 80 hajó nevezett be. 73-an vitorláztak legalább három futamot, az utolsó futamokon pedig már csak hatvan egység versenyzett.

Az X-35-ös mezőnyben kilenc futamból az utolsó négyen már csak négy hajó versenyzett – Fotó: Szántó Áron

Az indulók számában tulajdonképpen mindegyik osztály teljesítette azokat a feltételeket, amelyeket az érvényes magyar bajnokság futásához az MVSz versenyrendelkezések előírnak. Ez 10 méteres hossz felett 6 hajó, plusz ide sorolnak a most versenyzett osztályok közül még a 25-ös és a 15-ös Jollék. Az utóbbiak esetében megvolt a 10 méter alatti hajókra vonatkozó nyolcas indulószám is.

A legtisztább bajnokságot futók, vagy mondjam úgy inkább, hogy a leglelkesebbek a Regina, az Elliott 770, és a 25-ös Jolle mezőnyök voltak. Ők nem csak elegen voltak ahhoz, hogy a versenyük magyar bajnokságnak minősülhessen, de mindannyian részt is vettek a futamokon, mind a négy versenynapon.

Az Elliott 770, a Regina és a 25-ös Jolle osztály minden résztvevője végighajtotta a futamokat – Fotó: Szántó Áron

Mi ebben a különleges? – kérdezhetné egy idősebb vitorlázó, aki azt szokta meg, hogy ha bajnokság van, akkor ott vagyunk és vitorlázunk, versenyzünk, amennyit csak lehet. Hiszen ezért jöttünk! Régebben ugyan egy hétre, a mai rohanó világban már csak négy napra, mert ha egyhetes lenne a bajnokság, talán nem lennének mezőnyök…

Az, hogy a versenyző hajók létszáma egy sorozatverseny utolsó futamaira csökken, az teljesen normális dolog. Mindig akadnak, akik például műszaki hiba, vagy egyéb elháríthatatlan akadály miatt már az utolsó napok előtt feladják. Az viszont már túlzás, ha tíz hajóosztályban a mezőny átlagban a 80 százalékára zsugorodik, de ha a feljebb említett végig hajtó osztályokat nem számolom, akkor a többi hét osztályban már csak a versenyzők kétharmada vesz részt az utolsó futamon is. Pedig a bajnokság már csak négy napos!

A fiatalabbak ilyenkor a kamerának sportosak, Toronyi András meg tapasztalt – Fotó: Szántó Áron

A futamokon komolyabban versenyző feljebb említett hajóosztályokban nyilván dicséret illeti az osztálykapitányokat és az ő segítségével aktív tagokat, mert – én például a Regina levelezőcsoportot látom – meglehetősen komoly vonzerőt jelent a részvételhez, ha a versenyzők pontosan tudják, hogy ki fog részt venni. Segítik is egymást, ha valakinek szüksége van erre-arra a versenyzéshez, és noszogatják a határozatlanokat, akik kicsit nehezebben szánják rá magukat a részvételre.

Aztán akadnak osztályok, ahol úgy jön össze a bajnoksághoz minimális létszám, ha sikerül rávenni egy-egy csapatot, hogy benevezzen és álljon rajthoz csak egyetlen egy futamon, teljesítve ezzel a bajnoksági előírás feltételeit. Ezekben az osztályokban aztán ez a rögtön minimum alá csökkenő létszám is gyorsan fogyatkozik tovább… Rossz érzés lehet az egyébként kétségtelenül elszántan és még jól is vitorlázó győzteseknek úgy felhőtlenül örülni a bajnoki éremnek, hogy majdnem mindenkinek van olyan, aki végighajtotta a „maratoni” négy napot…

A bajnokságok java még hátra van

Következnek október elejéig a többiek, vagyis szépen sorban a nem központi rendezésű bajnokságok szerte a Balatonon. Remélhetően élénkebb részvétellel, hiszen ezeket már az osztályok maguk szervezik, vagy kérnek fel a versenyrendezésben járatos és eszközparkkal is bíró egyesületeket. Mivel ezekben a hajótípusokban és osztályokban a tagok aktivitása általában élénkebb, mint a legtöbb, központi szervezést igénylőek esetében, talán több egységet is sikerül megmozgatniuk.

Szántó Áron fotóiból néhány

Sudár Regatta - Fotó: Szántó Áron

A Regina mezőny a krajc végén - Fotó: Szántó Áron

A futamban élen ezúttal a sokszoros Regina-bajnok Amitié - Fotó: Szántó Áron

Az Elliott 770, a Regina és a 25-ös Jolle osztály minden résztvevője végighajtotta a futamokat - Fotó: Szántó Áron

Szoros küzdelem Reginában - Fotó: Szántó Áron

Reginák a krajcbójánál - Fotó: Szántó Áron

Legendás Regina, a Moby Dick - Fotó: Szántó Áron

Az X-35-ben kis mezőnyből a maradék rendesen hajtott - Fotó: Szántó Áron

Na, ugye látod kisfiam, ez egy Nautic 311. Tetszik? Mert nekem igen. - Fotó: Szántó Áron

50-es Cirkáló - Fotó: Szántó Áron

Elliott 770 - Fotó: Szántó Áron

Sudár - Fotó: Szántó Áron

Sipi a felújított Melipraminon. Találós kérdés fiatalabbaknak: Mi az a KH és honnan ered? - Fotó: Szántó Áron

Az X-35-ös mezőny végül négyhajósra csökkent - Fotó: Szántó Áron

Díjak - Fotó: Szántó Áron

Díjak - Fotó: Szántó Áron

A 15-ös Jolle mezőny rajtol. Az első napon, még teljes létszámban - Fotó: Szántó Áron

A 25-ös Jolle dobogóért folyik a harc - Fotó: Szántó Áron

Pas de deux - Fotó: Szántó Áron

Sipos Péter a rendezői székben - ebben a szakmában az ilyen - Fotó: Szántó Áron - Fotó: Szántó Áron

A fiatalabbak ilyenkor a kamerának sportosak, Toronyi András meg tapasztalt - Fotó: Szántó Áron

Az ég sokszor ígért balhét - Fotó: Szántó Áron- Fotó: Szántó Áron

Elliott 770 - Fotó: Szántó Áron

Elliott 770 - Fotó: Szántó Áron

Elliottok raumban - Fotó: Szántó Áron

Regina mezőny - Fotó: Szántó Áron

Ez jó eséllyel bejön már a vízre is - Fotó: Szántó Áron

Sipi: Nem beszélni kell mindenfélét, hanem ki kell menni oda! - Fotó: Szántó Áron

Ősszel majd megnézzük, hogy idén miként alakultak a bajnoki részvételek. A Covid a múlté, jó lenne, ha visszatérne és erősödne a versenyzési kedv. Mert aki kipróbálta, és beleérzett a vitorlás pályaversenyek izgalmába, élményébe és szépségébe, a futamokat követő közös parti együttlétek egyedi hangulatába, az jó eséllyel újra igyekszik eljönni jövőre is. A hétköznapok rutinja, a családok könnyen csontosodó menetrendje ragadós, nehezen levakarható fékek, de érdemes mindenkinek egy kicsit megráznia magát, akinek van rá lehetősége.

Ruji

A Magyar nagyhajós bajnokság eredményei ITT olvashatók

Bajnoksági képgaléria Szántó Áron fotóiból ITT –  590 kép!