SailGP 2023 Taranto – A Team USA majdnem csodát tett, de újra győztek a britek

Vitorlázás

2023. szeptember 25. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Saint Tropez után Tarantóban is Ben Ainslie-ék diadalmaskodtak

Amilyen remek szél fújt szombaton Tarantó előtt, olyan beteges fuvallat maradt csak a SailGP negyedik fordulójának második versenynapjára. Márpedig az F50-es foiler katamaránok szenvednek a 3-5-7 csomós szélben. Nem annyira, mint egy héttel korábban az America’s Cup bevezető versenyén az AC40-esek, de szenvednek.

Sok nagymenő szerepel mindkét versenyen, így a két verseny közti egyelőre feltűnő színvonalkülönbség feltehetően nem rajtuk múlik. De az AC40-esek borzasztó vergődéséhez képest az F50-es foiler katamaránok még üdítően jó versenyt futottak a gyenge szélben. Talán azért, mert az egytestű, csirkeláb foileres AC hajók szárnyalása és kacsamód vízre toccsant araszolása közti óriási különbség a katamaránok esetében kellemes kiegészítő átmenetet kap a szél felőli test kiemelésével való még mindig élvezhető egy testen úszással.

Mérsékelt szélben a katamarán legalább egy testre állva tudja csökkenteni az ellenállását – GBR és ESP – Fotó: Felix Diemer

A szombati három futam után úgy tűnt, hogy jó eséllyel a dán, az ausztrál és a brit csapat fogja alkotni a hármas döntő mezőnyét. Még a franciák álltak közel ahhoz, hogy valamelyiküket megszorongassák. A többiek, például az első háromtól 10-11 ponttal lemaradt, szombaton 4., 6. és utolsó helyeket futott amerikaiak esélytelennek látszottak a döntőbe jutásra. De, hát a gyengeszeles vitorlázás egészen más kávéház, különösen ezekkel a foiler katamaránokkal. A szombati két selejtezőfutamon magabiztos Nicolai Sehested vezette dánok ezen a napon borzasztóan szerepelve hátulról nézték a mezőnyt, és a franciák is lejjebb eresztettek egy fokozattal a szombati meneteikhez képest.

Ugyanakkor az ebben az évadban a szurkolóiknak már bosszantóan gyenge USA megtáltosodott

Jimmy Spithill bizonyára kapott hideget és meleget is az eddigi teljesítményéért, de ezen a vasárnapon úgymond megszolgálta a belé fektetett „centeket”. Szombaton megsérült a foilereket tuningoló repülésszabályozó embere Hans Henken. Kórházban lábadozik. Így ezen a poszton helyettessel kellett vitorlázniuk. Mondjuk ezen a napon a szárnyalás persze szóba sem kerülhetett…

Az amerikaiak a napi első futamban a Sait Tropez-i győzelem óta magabiztos britek és a gyengeszeles specialistának elkönyvelt spanyolok mögött harmadikként értek célba, noha megjárták a mezőny hátsó traktusait is.

Egyre gyengülő szélben következett az ötödik futam. Már arra sem volt alkalmas, hogy szél alá terhelve a hajók legalább az egyik testüket kiemeljék a vízből.

Az ötödik futamon már az egy testre emelkedés sem volt lehetséges – Fotó: Felix Diemer

Spithill parádésan rajtolt és az élen vitorlázva feladta a leckét az ausztráloknak, de különösen a franciáknak. A dánok ezúttal is reménytelenül hátul voltak, de a franciák a 2. helyen vitorláztak. Amikor Spithillék nagy fölénnyel célba értek, akkor még mindig másodikak voltak, már közel az utolsó kerülendő pályajelhez.

De a nyugdíjasotthon csigafuttató versenyére hasonlító száguldásban még kettőt fordulniuk kellett, és egyre jobban lassultak a négycsomós, sőt tovább gyengülő, elálló szélben. Előbb a britek, majd a spanyolok léptek el mellettük, de még tartották a döntőbe jutáshoz éppen megfelelő 4., helyet. Aztán túl korán fordultak a bója felé, ezért préselniük kellett. Az ausztrálokhoz képest belső helyen értek a jel két hajóhosszon belüli körzetébe, de olyan lassan totyogott a kék-piros hajó, hogy az ausztrálok kívülről könnyedén megkerülték őket. Az 5. hely pedig már kevés volt a döntőbe jutáshoz, Quentin Delapierre-ék hoppon maradtak.

A hármas döntőben ezután a Jimmy Spithill vezette amerikaiak kis híján elérték a csodát

A hármas döntőbe jutottak AUS, GBR és USA. Ilyen volt a frissebb szél a döntő elején – Fotó: Felix Diemer

Végig magabiztosan vezettek, de szél már csak ritkán fújt. Kész lutri volt, hogy éppen kit tol meg, ki kezd el „száguldani” 2-3 csomós sebességgel. A rendezőség rövidítést rendelt el a szél miatt amúgy is nyúlfarknyi pályán. A Team USA mégsem diadalmaskodhatott. Az utolsó alig 300 méteres krajcszakaszra még maradt 4 percük az időlimitből, de a hajók alig haladtak, és a percek lepörögtek. A döntő nem lehetett érvényes, így az öt futam alapján kialakult sorrend döntött.

Ironikus módon, amikor már látszott, hogy az amerikaiak sem érhetnek célba időn belül, akkor az utolsó percben a harmadik és lemaradt brit hajót megtolta egy kósza pöff, és mire a három F50-es kifogyott az időből, addigra már Ben Ainslie és társai jártak a legközelebb a célvonalhoz…

Hogy egyébként a SailGP-ben miért nincs egy alsó határ, amelynél gyengébb szélben már el sem rajtolnak, azt nem igazán értem. Egy távolsági vagy túraverseny akár szélcsendben is elrajtol, de a pályaversenyeken biztosan halasztanak rendezők, amíg a szél el nem ér egy a jó versenyzéshez minimálisan szükséges erőt.

Az ilyen futamot, mint amilyen a tarantói SailGP forduló döntője volt, a három fizetetten lelkes vagy erős hivatástudattal izguló szpíker mellett csak a vitorlás versenyzést soha meg nem tapasztalt nézők élvezhetik. Mert akinek vannak személyes versenyemlékei ilyen szélcsendes bója felé totyogásról és az álldogáló hajókkal szórakozó pszihopata fuvallatokról, annak jó eséllyel még a látványtól is összeszorul a gyomra.

Ruji

Végeredmény

Hely.	Orsz.	Kormányos	1. fut.	2. fut.	3. fut.	4. fut.	5. fut	Összpont
1.	GBR	Ben Ainslie	2	2	3	1	2	45
2.	AUS	Tom Slingsby	1	1	5	5	7	36
3.	USA	Jimmy Spithill	4	6	8	3	1	33
4.	FRA	Quentin Delpierre	3	4	2	7	6	33
5.	CAN	Phil Robertson	5	5	4	6	4	31
6.	ESP	Jordi Xammar	8	8	7	2	3	27
7.	DEN	Nikolai Sehested	6	3	1	9	9	27
8.	SUI	Sébastien Schneiter	7	7	6	8	8	19
9.	GER	Erik Heil	9	DNF	DNS	4	5	15
–	NZL	Peter Burling