A Bol d’Oron nem újdonság a katamarán

Sőt! Ott vették át először az uralmat a tókerülő versenyek történetében, amikor 31 évvel ezelőtt 1989-ben Dennis Conner az akkor éppen America’s Cup győztes extrém katamaránjával a Stars and Stripesszal nyerte a Genfi-tavi tókerülőt 6 óra 57 perc 33 másodperces idővel, ami akkoriban rekord volt.

Genfi-tavi katamarán történet

A kilencvenes években aztán néhány 42 lábas, tavi méretekben akkor óriásnak nevezhető trimarán uralta a Genfi-tavi távolsági versenyeket. Az Alinghi, a Happycalopse, a Free Time vagy a Ylliam lenyűgöző látványt nyújtott, ahogy a mezőnyöktől eltávolodva az élen vágtatott. Az aktuális tókerülő rekordot pedig 1994-ben a Triga IV állította fel, amikor a hivatalosan 129 kilométeres pályát 5 óra, 1 perc, 51 másodperc alatt teljesítette. Ezek rendkívül drága trimaránok voltak, tehát a flotta bővülésére nem sok esély látszott. 2000 után egyetlen újabb sem épült. Ráadásul 2003-ban egy lecsapó viharban az óriások többsége (kettő kivételével) elpusztult.

A 12 és fél méteres Gino Morelli tervezte Happycalopse trimarán háromszoros Bol d’Or Mirabau győztes (1990, 1991 és 1995)

„Egyre drágábbá vált gyors hajót építeni. – mondta Bertrand Cardis a Décision hajógyár igazgatója, ahol Ernesto Bertarelli katamaránjai és két America’s Cup hajójának a testei készültek. – Ez végül oda vezetett, hogy már senki nem volt hajlandó erre költeni a tavon. Új, gazdaságos típust kellett teremtenünk.“

Akkoriban már a hajóépítő anyagok és technológiák fejlődésével a kisebb és olcsóbb többtestűek is mind gyorsabbak lettek. A Décision gyárban az America’s Cupra felkészülés jegyében ekkor építettek egy 41 lábas katamaránt, a majdani nagy kéttestű építéséhez való tapasztalatgyűjtés érdekében. Az Alinghi „Le Black” négyszer győzött a Bol d’Oron 2000 és 2003 között.

Többen törekedtek arra, hogy létrehozzanak egy fejlődésre képes egységes osztályt, egy olyan típust, amely képes legyőzni az Alinghi 41 lábast. Ennek az egyik eredménye a ma AM2 név alá szervezett, jórészt Ventilo 28-as katamaránokból alkotott osztályszövetség.

A Natur Aqua Ventilo 28-assal Roland Gaebler csapata győzött a 2011. évi Kékszalagon. Itt 2014-ben Andreas Hagara vezeti a hajót

Egy másik társaság összefogása pedig a tó máig uralkodó típusa, az egységes Décision 35 katamarán megszületéséhez vezetett. Ez a két típus egyébként a Bol d’Oron az M2 és az M1 osztályba soroltan versenyez. A tókerülőn azóta minden alkalommal Décision 35-ös győzött és katamaránok viszik el az első 25-35 helyet!

Décision 35 – a szinte verhetetlen tavi katamarán

Jól ismerjük immár a Balatonon is, amióta Litkey Farkas 2015-ben a tóra hozta a legfiatalabb D35öst, az Artemist. 2016-ban és 2017-ben ezzel a hajóval győzött a Kékszalagon. A 2019-es versenyen már három magyar tulajdonú D35-ös versenyzett. Petrányi Zoltánék a Racing Djangóval szerzték meg az abszolút első helyet.

Az 51. Kékszalag győztese a Racing Django nevű D35-ös

A Genfi-tó királynője esetében előbb volt osztályszövetség, mint hajó. 2004-ben versenyzők egy csoportja gyűlt össze azzal a szándékkal, hogy egy új típust alkossanak, amely megverheti a Bol d’Oron 2000 óta legyőzhetetlen Alinghi katamaránt, amely természetesen Ernesto Bertarelli hajója volt. Munkájuk egységes típust teremtett, amelyhez előre megtalálták az első nyolc tulajdonost, így a gyártás azonnal sorozattal kezdődhetett.

A Décision 35 esetében az ember gondolkodóba esik, hogy két vagy háromtestű hajóról van-e szó. Mivel azonban a középső testformájú elemnek nincs úszószerepe, a vizet nem éri el, így természetesen a hajó katamarán. A típus kialakításakor sok szempontból például vett 42 lábas Alinghi bonyolult teherhordó vázszerkezetét helyettesíti ez a sokkal egyszerűbb, természetesen karbon kompozit elem. Nagyon erős és merev, így a terheléselosztásban, az optimális vitorlaforma kialakításában meghatározó a szerepe.

A típus 45 fokot forgó wingárbóca 21 méterrel magasodik a víz szintje fölé. Az első néhány darabot az alsó határra építették. Kettő el is törött, több megrepedt, így a megerősített második generációs rudazat egy bébistágot is kapott.

Az árboc vonala mögött vannak a hajó uszonyai, amelyek sínek közt mozgatva terhelés alatt is állíthatóak.
Az elővitorlákat a hosszú orrsudár hordja. Mivel a génua forstág és a reacher lekötési pontja között elég kicsi a távolság, utóbbi vitorlát minden forduláskor vagy halzoláskor csaknem teljesen be kell tekerni.

Az eddigi tizenhárom elsőségéből két Kékszalagot nyert Litkey Farkas és csapata Décision 35-tel

Egy katamaránnal versenyezve az egytestűeken megszokott versenytaktika nem alkalmazható, hiszen a többtestű a manőverekben, fordulókban szinte megáll, így ezekkel takarékoskodni kell. Ám a Décision 35 az átlagnál jobban kezelhető, aránylag fordulékony, így ebben a típusban ez hiányosság kevésbé érezhető.

Öt vagy hat fős személyzet vitorlázhatja (maximum 437,5 kg összsúlyú csapat).

A Décision 35-ös tizenöt éve veretlenül uralkodik a genfi-tavi tókerülőn a Bol d’Or Mirabaud-n. Egy-olyan Ventilo, mint a 35 lábas Balatonon is Kékszalagot nyert Safram olykor bekerült a legjobbak közé és eljutott a dobogóra is, de mindig akadt egy megelőzhetetlen D35-ös.

TF35 – az új trónkövetelő

Néhány D35-ös csapat, elsősorban a profibbak, a fizetett legénységekkel versenyző gazdagabbak tavalyelőtt új, a hajóépítésben az elmúlt tizenöt év óriási fejlődését felhasználó új többtestű hajótípus fejlesztésébe kezdtek. Természetesen egy a tavi feltételeknek megfelelő, gyenge szélben is gyors, ám víz feletti szárnyalásra képes foiler megteremtését tűzték ki célul.

A TF35 már a tervezőasztalon is jól mutatott

Ebben az esetben is előbb volt összefogás, osztályszövetség, még létező hajó nélkül. A TF35-ös a ma szokásos módon már nem lehet egyetlen tervező nevéhez kötni, hiszen az egyes részek megalkotása egymástól független irodákban történik. Az biztos, hogy a TF35 esetében együttműködő öt iroda munkáját az osztály részéről a svájci Jean-Marie Fragnière hangolja össze.

Mivel az osztály fő koordinátora Bertrand Favre, aki az Russell Coutts 44-es osztályt is régóta vezeti és ismeri azoknak a hajóknak a minőségét, ezért a TF35 építésébe a testek elkészítésével bekerülhetett volna a kápolnásnyéki Pauger Carbon műhely is. Ám többek között az akkoriban már induló IMOCA 60-as projekt miatt a magyar cég kapacitásai túlzottan le voltak kötve, így más gyártót kerestek.

Az új TF35-ös egységes, szigorú osztályelőírással szabályozott, vagyis one design hajó. Az uszonyai és a kormányai is T -szárnyakkal biztosítják a testek víz fölé emelését. Erre gyártók szerint bőszeles irányban már 6-7 csomós szélben képesek, és ezt a tesztek is igazolták. A szárnyak állíthatók, ám ezzel nincs gondja a csapatoknak, arról megfelelő szoftver gondoskodik. Ennek a beállításai nem változtathatók, a one design szabály szerint egységesek minden csapat számára.

A hajó 40 lábas konténerben szállítható. Az árbóca két darabból készül és szétszedhető, illetve a teljes hajó becsomagolható 1-2 nap alatt. Erre azért van szükség, mert a TF35-ös köré több versenyből álló versenysorozat megszervezését is tervezik, tengeri helyszíneket is bevonva. Megjegyzem annak idején a D35-ös is ugyanilyen elképzelésekkel indult, aztán az osztály versenyei mégis ott maradtak csak a Genfi-tavon.

Az első TF35-ös 2019 őszén szállt vízre. Készülnek az új darabok. Eddig nyolc csapat vásárolt hajót. Ők februárban és márciusban lehetőséget kaptak, hogy részt vegyenek a spanyolországi tréningeken és tesztelésen egy védett tengeri öbölben, Mar Menorban.

Litkey a TF35-ösön

Pár hete, még a koronavírus járvány miatt azóta életbe lépett utazási zárlatok előtt ott járt vendégként a tizenháromszoros Kékszalag győztes Litkey Farkas. Vitorlázott is TF35-össel. Az erről szóló beszélgetést rövidesen közöljük.

Ruji

TF35 Mar Menorban edzésen