Trofeo Princesa Sofia Mallorca 2024 – A második napra is jutott kiváló magyar teljesítmény

Vitorlázás

2024. április 3. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Olimpikonjaink

A verseny elsősorban az olimpiai felkészülésüket kell szolgálja, de nyilván ezen a versenyen is drukkolunk a marseille-i Játékokra készülő Érdi Márinak és Vadnai Jonatánnak. Jó, ha elől vannak, de pontosan csak ők, és az edzőik értékelhetik az egyes futamaikat, a pályán történteket. Azok hasznosságát a jövőre nézve.

Mári jelenleg, négy futam után 10., Joni pedig 43. a Palma de Mallorca vízein zajló 52. Trofeo S.A.R. Princesa Sofia Iberostar versenyen.

A verseny összetett eredménye ITT érhető el.

Teljesen más szempontok alapján érdemes figyelni a 49er mezőnyben vitorlázó magyar hajót

Szabó Roni és Pais-Hank Olivér nagyszerűen teljesített az első 49er versenynapon

A kéttrapézos szkiff osztályban négy futamot vitorláztak a számukra első versenynapon – ebben az osztályban összesen 15 futamosra tervezett a verseny – , és a magyar fiatalok kiválóan mentek. A három selejtezőcsoportra osztott 85 hajós mezőny kék csoportjában 15., 18., 6. (!), és 23. helyeken futottak be, és ezzel a 46. helyen állnak.

Miért lelkesedek egy 46. helyért, azért, hogy a magyar hajó a középmezőnyben van?

A fejlődés mértéke miatt.

Szabó Roni tavaly – akkor Csébfalvi Andrissal – úgy indult az 52. Princesa Sofia versenyen, hogy a kisebb 49er FX-ből átülve először „ugrottak mélyvízbe”, először versenyeztek az olimpiai osztály lehető legerősebb mezőnyében. Ennek megfelelően hátul is végeztek, hiszen csak belekóstoltak abba, hogy mi vár rájuk.

Eltelt egy év, és az utánpótlás korosztályos hajókban a tehetségét sokszor bizonyító Szabó Roni és Pais-Hank Olivér most már az olimpiai hajóosztály középmezőnyében vitorláznak. Lehet, hogy erősebb szélben nem tudják még ugyanezt hozni, de akárhol is végzenek ezzel az első napi menetükkel már megmutatták, hogy érdemes hajtaniuk, és főleg azt, hogy nem hiábavaló a fejlődésükbe, fejlesztésükbe energiát és pénzt fektetni.

Nehéz az út, amin járnak, de érdemes menni rajta

Óriási érték, ha akadnak olyan versenyzők, akikben a kiugró tehetség szorgalommal párosul – amúgy ez a lekopaszított világbajnoki recept –, és ami a legfontosabb, hogy ha hajlandóak teljes mellszélességgel beleállni a nagy sikerhez szükséges sokévi munkába.

Korunk magyar vitorlás nagyjai, Berecz Zsombor, Érdi Mári, a Vadnai-testvérek, és ide sorolhatók a legfelső olimpikon régiókba el nem jutott Gyapjas-testvérek vagy Virág Flóra is, ők mind lehetnek ösztönző példaképek. Mert feketén-fehéren megmutatták, hogy még magyar vitorlázóként, egy tenger nélküli országból (az egyéb hátrányokról nem is beszélve ) el lehet jutni a világ tetejére. Nem puszta álmodozás, hanem megvalósított álommá válhat a rengeteg munka.

Fotó: Sailing Energy

Ugyanakkor a példájuk azt is megmutatja, hogy ehhez milyen türelmesen, és milyen irdatlan mennyiségű időt és energiát kell befektetni. Ez a lehetőség vonzó képe mellett egyben elriasztó is lehet.

Leginkább nem elsősorban a versenyzőnek magának, hanem a környezetének. A versenyző álmai bizonyára erősek, ráadásul a szívós küzdelem során óhatatlanul bekövetkező kudarcok és fájdalmak mellett ő éli meg igazán a kívülről láthatatlan apró sikereket, örömöket is. Ezek segítenek átlendülni, átvergődni a nehéz időszakokon. Mindattól a sok különleges élménytől, amit a vitorlás versenyzés és szívós hajtás közben megélnek, tapasztalnak, ők lesznek, ők lehetnek igazán boldogok. Ezt olyankor, küzdés közben nem tudja az ember, csak reméli. Ám, kívülről, ebből nem biztos, hogy minden látszik, vagy érthető.

Miért, milyen alapon okoskodom én ezen?

Egykor – persze nem ma volt, az kétségtelen – , nyilván sokkal kevésbé intenzíven, ugyanakkor a sikerre is talán esélytelenebbül évekig ebben az álomban éltem, ezért hajtottam jómagam is. Emiatt pontosan tudom, hogy mennyi meló szükséges a célok eléréséhez, ugyanakkor milyen sok, másnak akár láthatatlan, elmagyarázhatatlan apró örömöt éltem meg, és ez hogyan alakította az életemet. Nem lettem világbajnok, Európa-bajnok, sőt, a közelébe sem kerültem ezeknek a sikereknek. De egyetlen másodpercét sem sajnálom az erre fordított napjaimnak.

Én leginkább a hetvenes-nyolcvanas években hajtottam nemzetközi versenyeken, és az eredményekért sok-sok órát külföldön és itthoni vizeken. Ami akkor elég lehetett volna egy nagy győzelemhez, ma annál sokkal-sokkal többet kell tenni. Amint bármely területén az életnek az igazi sikerhez, mert a világ egyre sűrűbb.

A külső, különösen a családi segítség a legfontosabb. Nem (csak) anyagi értelemben. Nem elsősorban. A szülők szerepe meghatározó, és nélkülözhetetlen, mert a stabilitást, a biztos hátteret jelentik a hajtáshoz. De a környezet, a többi családtag, barátok, közeli ismerősök is sokat számítanak. Mert amikor nehéz időszak következik – biztos, hogy jön az is – olyankor könnyen hangzanak el a féltve, jószándékkal más útra bíztató szavak. Hiszen különösen ma, a gyarapodó lehetőségek révén nagy a vonzereje bármely jól fizető, a közvélekedésben nagyra értékelt biztos karriernek. Közülük számos komoly anyagi előnyökkel kecsegtet, és ezért nyugodt, biztonságos életutat, és főleg közösségi megbecsültséget ígérő képet fest, a különösen kívülről nagyon bizonytalannak látszó, riasztóan sok munkával járó vitorlás karrierrel szemben.

Ezért, amikor jönnek a nehézségek, olyankor óhatatlanul felerősödik a környezet egyébként jószándékú, másfelé csábító hangja. Ha a gyerek orvos, menedzser, vagy bármilyen más – elsősorban értelmiségi – elismert szakmában lesz sikeres, azzal nem csak sokkal jobban lehet dicsekedni, mint azzal, hogy vitorlás bajnok, de a többség számára vonzóbb is. A rokonok, akik ilyenkor megragadják az alkalmat – „mikor hagyod már abba ezt a játékot, és kezdesz valami komolyabba, hiszen ennyi energiabefektetéssel már doktor lehetnél…” – persze, hogy jót akarnak. De, alapjában főleg azért, mert a gyerek, a fiatal valami olyasmivel foglalkozik komolyan, valami olyan nem-hagyományos, nem megszokott utat jár, amerre nekik egykor talán nem volt lehetőségük elindulni. Az sem kizárt, hogy esetleg lehetett volna, de nem hagyta a környezetük, és meglehet az is, hogy nem mertek elindulni.

Ilyenkor nagyon sokan, akár féltő, igaz szeretettel, de valójában a saját félelmeiket fogalmazzák meg.

Márpedig dönteni kell

Mert aki szeretne világbajnok lenni, de legalább is a vitorlás nemzetközi élmezőnybe kerülni, annak a legjobb akarat mellett sem lesz ideje és energiája más utat komolyan járni. Legalább is tinédzser és huszonéves korában.

De az, aki előtt már komolyan megcsillant nagy nemzetközi mezőnyben is a valódi siker lehetősége, aki már látja nyílni azt a kaput, amelyik a kívülállónak a maga helyzetéből láthatatlan, mert ismeretlen, az egy hatalmas lehetőség küszöbén áll. A különleges élményekkel teli, az egyedi szépségeket hordozó élet lehetőségének küszöbén.

Mert az ember a vitorlás sikerek felé vezető úton a kicsi és nagy döntések fontosságának súlyát sokkal hatékonyabban és tisztán értelmezhetőbben tapasztalja és tanulhatja meg, mint egy hétköznapi módon megvalósítható karrier során.

Fotó: Sailing Energy

A kudarcos, fájó és nehéz pillanatokban vonzónak tűnhet a sokak által megbecsült, biztos, mondhatni mindvégig szárazföldön vezető út. Ám, az sem olyan egyszerű, mert tele van csalfa, a vélt biztonság ígéretével csábító életcsapdákkal, amelyeket csak jó döntésekkel lehet elkerülni. Viszont a csapdák kivédéséhez segítő jó döntéshozatal például a vízen, versenyzés közben tanulható hatékonyan… Bizonyára máshol is, de ott biztosan.

Hát, igen, az élet nem egyszerű pálya.

Én egyet tudok biztosan. A vízen töltött minden perc segít abban, hogy a világ talán kellően alázatos, de persze soha nem megadó szemlélésének képessége kibontakozzon, és valódi biztonságot adjon az útra. Tudva, hogy abszolút biztonság nem létezik, de legalább tettem érte, ami nyugalmat viszont ad.

A rokonok, barátok, segítők rengeteg erőt, hatékony támogatást nyújthatnak annak, aki már elindult, és bizonyította érdemességét ezen a kissé kétségtelenül extrém úton. Ő pedig jó eséllyel a nem csak számszerű eredményekkel bizonyítható boldogság lehetősége felé halad.

(Huh. Egy rövid hírt akartam írni a Princesa Sofiáról. Na, már megint túlspiláztam…
Lehet. De, nem én olvastam el idáig!)

Ruji

A verseny honlapja

Kapcsolódó