Vendée Globe – A legnépszerűbb versenyző

Vitorlázás

2021. február 17. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Lám, ilyenek a tengeri medvék

Egy képzeletbeli “Ne ítélj külső alapján” filmsorozat fő attrakciója, ütős nyitó jelenetének főszereplője lehetne a 9. Vendée Globe szóló földkerülőn a célbafutás előtt pár nappal 47. születésnapját ünneplő Pip Hare.

Elől jönne ámuló tekintetek kereszttüzében egy nyilvánvalóan tengerész, a menő vitorláskabát alatt vélhetően tonnákat mozgató férfias széles vállakkal, inas karokkal, szürkésfekete szakállal, széltől és (vagy csak) rumtól cserzett arcbőrrel, átható, messzenéző tekintettel. Mögötte a derekáig is alig érve egy mosolygós szőke középkorú nő, olyan ötvenkilós nagynénis típus, kezében uzsonnás csomaggal és egy plüssállatkával, szinte észrevétlenül. Siet utána loholva a kikötőszemélyzet egy embere, száján a “mit tetszik keresni, segíthetek” kérdéssel.

A tengeri medve bekanyarodik a puccos túrahajójára, majd egész nap a kokpitben ülve harsányan telefonál néha kisétálva a marina éttermébe, hogy elüsse az időt, amíg odér a hajóját forgalmazó cég embere kicserélni egy kötelet és megnézni a botrányosan akadozó légkondit. Az uzsicsomagos hölgy pedig, miután kedvesen mosolyogva megköszöni az ideges marinéró segítőkészségét, belép a hatvanlábasára, felmászik a 28 méteres árbócra valamit megigazítani, kicsit gyakorolja a vízi kormánycserét, majd egyedül kihajózik a viharos szélbe, hogy edzzen már valamennyit, mielőtt hussanna egy jó negyvenezer kilométereset a vízen….

Pip Hare az első, a Medallia a hatodik földkerülésén van túl

Pip Hare február 12-én pénteken hajnalban 95 nap, 11 óra, 37 percccel és 30 másodperccel a november 8-i rajt után, szóló földkerülése végén a Vendée Globe 19. helyen célba ért Les Sables d’Olonne-nál.

Miért lett a legnépszerűbb versenyző?

A Vendée Globe megváltozott az évek alatt, de nem csak a résztvevő hajókat vagy a versenyzés stílusát tekintve. Az egyre fejlődő közvetítés révén az érdeklődők már szinte benn ülnek a hajókban. Nem vizesen, hanem messzi puha fotelban, de napontva informálódva a ma már ilyen értelemben nem a régiekhez hasonló magányban küzdő hajósok pillanatairól, versenyben megélt hétköznapjaikról és akár gondolataikról is.

Az ott a Horn-fok!

Pip Hare a lényével és profi kommunikációjával – lévén nem csak vitorlázó, de oktató, újságíró, szónok, gyakorlott fellépő – eloszlatja a óceáni szólóvitorlázás titokzatos mítoszát. Optimista, vidám stílusával és a cselekvéshez nélkülözhetetlen kérlelhetetlen elszántságával a “hisz erre én is képes lennék” csalfa, de nagyon jóleső illúzióját sugározza. De amit csinál, az nem kamu, hanem nagyon is valódi és ettől hiteles. Rika és egyre ritkább érték a média, a médiumok által fogyasztóbaráttá dózerolt hazudós, csúsztatós, félrevezető világban.

Nem csak a nagyközönség, de a szakértő versenyvitorlázók csodálatát is kivívta, ahogy a mezőny egyik legöregebb hajójával, a 22 éve épült Super Bigouval és minden akadályt félresöprő motivációval hajózott. Okos, hatékony útvonalválasztással és gyakran rettenthetetlen hajtással kiemelkedően versenyzett. Utóbbi úgy értendő, hogy akkor is bátran sokat hozott ki öreg hatvanlábasából, amikor a közelében vitorlázók óvatosan visszafogták sokkal modernebb hajóikat.

A jó háziasszony renben tartja a portálját

“Ő egy ragyogó fénysugár, hihetetlen, amit csinál.” – így jellemezte Jean Le Cam a verseny másik kiugróan népszerű és elismerésre méltó teljesítményt bemutató résztvevője. A hajót 22 évvel ezelőtt megépítő, majd azzal több földkerülést végrehajtó vagy megkísérlő Bernard Stamm pedig egyszerűen “én hősömnek” nevezte.

Az ismeretlenből fel az Everestre

A Dél-Angliában vitorlás családba született Pip Hare dingikkel kezdett vitorlázni, majd a családi Folkboattal és egy Moody 33-assal járta a tengereket. Szüleivel, nagyszüleivel. Vitorlázó lett, profi vitorlás oktató és újságíró.

Szólóvitorlázni csak később kezdett. Az első versenye 2009-ben egy transzatlanti OSTAR volt. Az a Lightwave 395 racer cruiser típusú hajó, amellyel ezen a versenyen vitorlázott az otthonává vált a következő 13 évre. Sokezer mérföldet tett meg vele, megjárta Uruguay és Patagónia vizeit. Végül hazatérésekor szólóban szelte át az Atlanti-óceánt. A szólózást Mini Transatokon is gyakorolta.

Az álma volt eljutni a déli óceánra

A Vendée Globe lett az álma. Eljutni a déli óceánra, végighajtani a távot, megdönteni Ellen MacArthur, a legjobb női földkerülő idejét a versenyen. Ehhez nem állt a rendelkezésére szinte semmilyen anyagi háttér, csak az őt ismerő, szerető és nagyrabecsülő ismerősei. Kezdetben egyéni gyűjtés indult Poole kikötőjében, azzal kezdte felépíteni a nagy vállalkozást. Aztán 2018 októberében megvásárolta az egykori Superbigout, Bernard Stamm legendás hajóját, amelyet leginkább saját maga szerelt, javított a földkerülésre készülve.

De még mindig nem volt elégséges háttere ahhoz, hogy benevezzen, amikor 2019 májusában névadó szponzorként beszállt egy kaliforniai cég, a Medallia. Ez egy három kontinensen is irodákkal bíró ügyfél és alkalmazotti tapasztalatokat kezelő vállalat. Nos, ha a nevüket akarták ismertté tenni, valószínűleg anyagilag a leghatékonyabban érték el ezt a céljukat az összes Vendée Globe szponzor közül.

A hajó

Pierre Roland tervei alapján Bernard Stamm maga építette három éven át a Superbigou-t, amely 1999-es vízreszállásakor kiemelkedően gyors IMOCA 60 hajónak számított. Stamm háromszor rajtolt vele a Vendée Globe-.on, de egyszer sem ért célba, illetve 2012-ben befutott, de kizárták külső segítség igénybevétele miatt. Két földkerülőt azért nyert vele, ha nem is a megállás nélküli Vendée Globe-ot. 2002-ben az Around Alone-t (Bobs Group Armor Lux néven), majd 2005-ben a Velux 5 Oceans versenyt Cheminées Poujoulat-ként.

A Cheminée Poujoulat-val Bernard Stamm egykor egytestű transzatlanti rekordot is elért

Maga a hajó emellett megtett egy földkerülést a Barcelona World Rac-en 2010-ben (9. hely, We Are Water, Jaume Mumbru és Cali Sanmarti), illetve a 8. Vendée Globe-on, mikor is La Fabrique néven Alan Rourát vitte a célba 12. helyen. Vagyis Pippel éppen a hatodik földkerülést vitorlázta a hajó!

Pip Hare bemutatja a hajóját

Együtt a gyorsabbakkal

Pip Hare-t a versenyzői múltja, földkerülő újonc mivolta és nagyon öreg hajója miatt – na meg a mit tetszik erre keresni, kikötői szemlélettel – mindenki a mezőny végébe, akár a legvégére várta. Ehhez képest mindvégig a középmezőnyben kergette a foilerekkel vitorlázó nem Vendée-újonc vitorlázókat!

A fő ellenfelei Arnaud Boissiers, Stéphane Le Diraison és Alan Roura voltak. Utóbbi vitorlázott az előző Vendée Globe-on Hare mostani hajójával. Gondolom olykor a gutaütés kerülgethette, hogy gyakran hátulról nézi egykori IMOCA 60-asát és egy modernebb foilerrel sem tudja leszakítani, ha eléje kerül.

Az árbócot többször meg kellett másznia a rendre elromló szél jeladók miatt

Pedig akadt baja Pipnek bőven! A Csendes-óceánon tönkrement a második szél jeladója is és ott a világ végén, a Némó Pont közelében ezért az autopilotja csak irányra kormányzott, a szél irányváltozásait már nem vette figyelembe. Pedig ekkorra a 15. helyre jött fel és a fent említettek előtt vitorlázott. De akadt még nagyobb baja is.

November 29-én tönkrement a hidrogenerátora, így az akkumulátorainak töltésére csak a motorja maradt. Vagyis takarékoskodnia kellett a gázolajjal, le kellett mondania arról, hogy olykor befűtson a kabinban vagy ruhát sztárítson. Így vitorlázott végig a hideg déli óceánokon a hagyományos nyílt kokpites hajójával a többnyire zárt, védett (szárazabb és melegebb) munkaterű ellenfelek gyűrűjében.

Január 7-én, még a Csendes-óceánon ezer mérföldnyire a Horn-foktól egy repedést észlelt az egyik kormányának tengelyén. Ki kellett cserélnie a hibás darabot. Az rendben van, hogy hozott magával tartalékot és hogy még az indulás előtt begyakorolta a teendőket az alapos felkészülésekor. De most ugyanezt a kormánycserét a Csendes-óceánon kellett végrehjajtania, kivárva egy nyugodtabb időjárási helyzetet. Ez a “nyugodt” helyzet 25 csomós szelet és 2-3 méteres hullámokat jelentett, de ő mégis megoldotta a problémát, amely jónéhány versenyzőtársának megoldhatatlan, kiállást előidéző baj lett volna.

Boldogság kormánycsere után

Akkor visszaelőzték az ellenfelei. De minden nehézsége ellenére is végig hajtotta őket a célig és csak minimális lemaradással (négyen értek célba előtte 19 órán belül) futott be mögöttük a sokkal esélytelenebb hajójával. Ellen MacArthur rekordjától (amelyet egyébként közben Clarisse Cremer jelentősen megjavított) ugyan elmaradt kevesebb, mint egy nappal, de például több, mint tíz nappal volt gyorsabb, mint ugyanazzal hajóval Alan Roura 2017-ben!

2024-ben is ott lesz a rajtnál?

A célba érkezve széles mosollyal mondta, hogy nincs kétsége, újra jön. Mert mit is mond egy versenyben végighajtott, kimerítő egyszemélyes földkerülésbe belefáradt 50 kilós (? max.) törékeny nő, amikor végre partot ér? Hát ezt:

“Hihetetlen volt. Ez az egyik legnagyobb kihívás a Földön. Az ember testét, lelkét, minden porcikáját igénybe veszi, kikészíti és próbára teszi. A leghihetetlenebb élmény volt, amit valaha is átéltem. Imádtam.”

A következő Vendée Globe-ra, ha valóban újra rajtolni akar, szerintem már nem lesz gondja a szponzor keresésével.

Ruji

Kapcsolódó