Wild Oats XI – A hajó győzelmei és átalakulásai

Vitorlázás

2019. január 5. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

A hajó nevéről, lelkéről és gazdájának akaratáról már esett szó. Most lássuk a győzelmeket és a műszaki átalakulásokat!

Tizennégy évvel ezelőtt a hajó építésének fő célja a Sydney Hobart megnyerése volt.

A Wild Oats XI. gazdájának ezt az óhaját sokszorosan teljesítette és túlteljesítette. Jelenleg kilencszeres abszolút győztes, kétszer első lett az előnyszámításos sorrendben is, és szintén kétszer futott érvényes pályacsúcsot. Bob Oatley 2016 januári haláláig sokat vitorlázott a hajóval, de természetesen egyik Rolex Sydney Hobart győzelmekor sem volt a fedélzeten az embert próbáló kemény regattákon. Hiszen már a hajó megépülésekor is csaknem nyolcvan éves volt!

A fedélzeten mindig profi csapat, ráadásul évente alig-alig változó összetételű társaság képviseli a tulajdonost és a névadó borászatot. Ez a változatlan mag megbízhatóan szállítja a sikereket. A Wild Oats skippere a hajó vízre bocsátása óta Mark Richards. Olyan navigátorok dolgoztak a győzelemekért, mint például e szakma talán leghíresebb női képviselője Adrianne Cahalan, vagy az utóbbi három alkalommal Juan Villa.

2005

Wild Oats XI. 2005-ben született, Reichel/Pugh tervei alapján a McConaghy hajógyárban. A teste Carbon/Nomex kompozit építésű, billenthető tőkesúlyú. Eredetileg 98 láb hosszú volt, ahogy azt a Rolex Sydney Hobart verseny előírása maximális hajónagyságként annak idején megszabta. Ma a hossza 100 láb, harminc méter. A legnagyobb szélessége 5,4 méter, a merülése 5,5 méter.

2005-ben, a Wild Oats-ot első versenyén nem tartották a legnagyobb esélyesnek. Mindössze egy hónappal a rajt előtt készült el, így csapatának szinte semennyi ideje sem volt a felkészülésre, a hajó megismerésére. Ezért a rajt előtt a legjobb oddszot az ellenfele, korábban épült ikertestvére, az Alfa Romeo kapta. Többször diadalmaskodtak Richardsék felett a versenyt megelőző kisebb futamokon, ráadásul a Wild Oats csapata kevesebb, mint ötszáz mérföldet vitorlázott az új hajóval.

A két hajó szinte ikertestvér, ám az Alfa Romeo (később Esimit Europe 2, ma Black Jack) gyorsabb volt éles menetben, míg a Wild Oats előnye velük szemben bőszelezéskor érvényesülhetett. Ezen a versenyen többet vitorlázhattak spinnakerrel, ugyanakkor az Alfa Romeo navigátora is elismerte, hogy nem csak ennek köszönhette győzelmét a Richards-csapat.

Mert a Wild Oats XI már az első Rolex Sydney Hobartot megnyerte, amin elindult. Nem is akárhogy, hanem rekordidővel! 1 nap 18 óra és 10 perc alatt tette meg a 628 tengeri mérföldes távot. A Wild Oats ehhez csaknem 15 csomós (27,8 km/óra) átlagsebességet produkált, amelyhez gyakran 30 csomó felett, vagyis közel hatvan kilométeres óránkénti sebességgel rohantak.

Ez a csúcsidő kis szerencsével még valamivel jobb is lehetett volna. Előbb az albájuk, majd a nagyvitorlájuk hagyta cserben őket, szerencsére csak az utolsó órákban. 40 mérföldnyire a céltól az alba vált el nagy durranással az árboctól. Ez nagy nehézséget már nem okozott, lévén hogy innen már jórészt cirkálni kellett, bírhatták a bumlefeszítő nélkül. Ám rövidesen a nagyvitorlával is gondok akadtak. Már a Derwent folyón Hobart felé hajózva egy fordulóban a beksztég beakadt a felső latniba kitépve a merevítőt a vitorlából. A grószt azonnal le kellett engedniük, mielőtt az kettéhasadt volna. Így a Wild Oats az utolsó órában egy szál orrvitorlával volt kénytelen vitorlázni. Persze ettől szó sem volt holmi döcögésről! A harminc méter hosszú Maxi így is 12 csomós sebességgel cirkált!

Bob Oatley a célban várta kitűnően teljesítő hajóját. Rövidesen kiderült, hogy álmai maximálisan túlteljesültek. Ugyanis a csúcsidő és az abszolút győzelem elérésén túl a hendikep-számítás, az IRC alapján is nyertek. Márpedig addig ez csak egyetlen alkalommal fordult elő a verseny történetében: 1946-ban, az első Sydney-Hobarton.

2006

Nem indult a nagy ellenfél Alfa Romeo. Wild Oats-ot az ismétlésben két harmincméteres Maxi próbálta megakadályozni. Az Új-Zélandi Maximus, valamint Grant Wharington 2003-ban győztes, azóta jelentősen átépített hajója a Skandia. Ebben az évben nem nyílt esély a csúcsidő megdöntésére, mert a versenyen javarészt déli, délnyugati szél fújt, így a hajóknak rengeteget kellett cirkálni. A Maximusnak eltört az árboca, a Skandia pedig nem tudta megszorítani Richardsékat. A Wild Oats ugyan tizennégy órával hosszabb idő alatt, de magabiztosan ért elsőnek a célba. Zsinórban a második Rolex Sydney Hobartot nyerték és ez sem sikerült másnak már negyvenkét éve!

2007

A legnagyobb ellenfélnek a Bruce Farr tervezésű brit Maxi a Leopard ígérkezett. Mike Slade százlábasa azon a tavaszon Európában éppen megjavította Rolex Fastnet Race rekordidejét. Erős szélben talán még esélyesebb is lett volna a Wild Oats-nál, ám eben az évben az ausztrál hajó számára kedvezőbb gyengébb szélben igazi taktikai versenyre került sor.

Cahalan, Richards és a csapat ezúttal is kitett magáért és a Wild Oats zsinórban harmadik győzelmét is megszerezte. A Leopard 27 és fél perccel utánuk érkezett.

2008

Sokan már a rajtnál átadták volna az abszolút első helyért járó díjat a Wild Oats-nak, hiszen egyetlen hasonló képességű hajó sem volt a százas mezőnyben. Így elsősorban a csúcsidő megdöntésének reménye sarkallta hajtásra a csapatot, amihez jó időjárás ígérkezett. Ám ez végül a szél legyengülése miatt nem sikerülhetett, miközben az esélytelenebb Skandia és a körülmények jól megizzasztották a Wild Oats csapatát.

2009

A Maxikat – természetesen a Wild Oats XI-t is ebben az évben 98-ról 100 láb hosszúra építették át, mert a verseny szabálya immár ekkora hajók indulását engedélyezte.

A győztes testvérhajó az Alfa Romeo és a csalódott harmadik Leopard – Fotó: Kurt Arrigo

Viszont megtört a sorozat. Ebben az évben újra nagyon erős konkurencia várta Bob Oatley hajóját. Ismét Ausztráliába érkezett a brit Leopard és a Rolex Fastnet Race illetve a Rolex Middle Sea Race azévi megnyerése után a harmadik nagy Rolex-klasszikus győzelmét is szerették volna bezsebelni. Rajthoz állt az Alfa Romeo valamint az Investec Loyal nevű Maxi is a Wild Oatsra fente a fogát. A rajtnál a gyenge szél és a cirkálás az Alfa Romeónak kedvezett, és ők éltek is a lehetőséggel. Összeraktak néhány mérföld előnyt a két fő ellenféllel szemben és ez később lehetővé tette, hogy az újabb dél felől érkező frissüléseket is előbb elérve tovább növeljék a távolságot. A Wild Oats ezúttal csak a második helyért küzdhetett és végül sikeresen le is gyűrték a csalódott Leopardot.

2010

Komoly ellenfél híján a Wild Oats bezsebelhette az ötödik győzelmét. Ám ez nem ment olyan egyszerűen, mint remélték. Nem csak a kemény, harcos körülmények miatt, hanem azért, mert a rendezőség csaknem kizárta az első helyen célba futó csapatot. Elmulasztottak teljesíteni egy biztonsági előírást, a rádiós bejelentkezést a Green-foknál, Ausztrália délnyugati végénél, mielőtt a hajó a Bass Straitre hajózna. A szabályt az 1998-as tragikus verseny után hozták, amikor hat versenyző vesztette életét a viharos időben. Ám a nemzetközi zsűri ezt az óvást elutasította megállapítva, hogy a Wild Oats megkísérelte a rádióadást, majd amikor a készülék hibája miatt nem jártak sikerrel, telefonon többször bejelentkeztek.

2011

A legerősebb kihívó az ötéves, egyértelműen lassabb, és eddig kifejezetten balszerencsés Maximus volt, új tulajdonosokkal Investec Loyal néven. A versenytáv elsõ felén, amiben egy nagyon kemény szeles és durva hullámzásban folyó éjszakai cirkálás is volt a Wild Oats egyértelmû elõnyre tett szert, ám az Investec Loyal csapata 10-12 mérföldnél jobban nem maradt le. Amikor a második napon a szél legyengült és iránya bõszelesre váltott, akkor a kicsit szélesebb és laposabb testformájú Investec Loyalnak raumban és hátszélben már kisebb volt a sebességhátránya, mint cirkálva.

A Wild Oats vezetett, ám Tazmánia partjainál kétszer is hibáztak. Vagy inkább a Stan Honey és Michael Coxon által vezényelt egyéni húzások jöttek be az esélytelenebb csapatnak?

Az Investec Loyal keletebbre húzódott, amit a Wild Oats nem követett. Tazmánia közelében a Mark Richards vezette ötszörös gyõztes egy felhõ alatt szélcsendes „lavórba“ került és a sebessége a felére csökkent. A tõlük távolabb, a nyílt óceánon száguldó Investec Loyal viszont nem lassult és átvette a vezetést.

Az Investec Loyal megtréfálta a gyorsabb Wild Oats-t – Fotó: Daniel Foster

A következõ órákban a gyorsabb Wild Oats visszaszerezte vezetõ helyét, ám az utolsó Hobartba vezetõ szakasz elõtt megismétlõdött a korábbi eset. A Tazmán-félsziget déli csücskéhez közeledõ Wild Oats sebessége a partközelben gyengülõ szélben 7 csomóra csökkent, miközben az Investec Loyal tõlük keletre 14-gyel rohant.

A Raoul-fokhoz hétperces, kevesebb, mint egymérföldes elõnnyel az Investec Loyal érkezett elsõként. A hátralévõ három órában a Derwent-folyó torkolatában Hobartig a Wild Oats lankadatlanul üldözte ellenfelét és a távolság egyre fogyott is közöttük. Ám Coxonék remekül helyezkedtek, jól vitték a hajót és 3 perc 8 másodperccel elõbb futottak be a célba. Ez a 66 éve élõ verseny történetének addigi negyedik legszorosabb befutója volt.

2012

Ezúttal nem akadt méltó ellenfél és a Wild Oats XI triplázott. Ugyanis az előnyszámításban és abszolútban is elért első helye mellé ezúttal saját korábbi pályarekordján is képes volt javítani.

Ezzel Bob Oatley hajója és Mark Richards irányította legénysége újabb okot adott arra, hogy a verseny történetét idézve felemlegessék a hajót. A Wild Oats XI. az első, amelyiknek ez a triplázás már másodszor is sikerült.

2013

Újabb győzelem, szinte vetélytárs nélkül. De ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Rengeteget tettek és tesznek ezért. 2005-ben – csak napokkal a hajó első vízre szállása után – győztek először, majd azóta még hatszor. Minden alkalommal Mark Richards volt a skipper, és körülötte sem változtak a fontosabb nevek. Az idei legénységnek csaknem a fele ott volt a fedélzeten már kilenc évvel ezelőtt is. A csapategység és összeszokottság pedig kulcsfontosságú eleme a produkciójuknak.

Emellett a hajót is állandóan fejlesztették, alakítgatták az évek során. Ezúttal egy behúzható DSS foil (Dynamic Stability System szárny) került a hajóra, amely elsősorban a hajó orrát emeli bőszeles menetben, jobb tempót és biztonságosabb száguldást biztosítva az olykor négy-hat méteres hullámokon. (Ilyen DSS készült 2018-ra a távoli rokon és előd, a hatvanlábas magyar Wild Joe-ra is) Az újítást versenykörülmények között is tesztelték augusztusban, és az jónak, a hajó teljesítményét növelőnek bizonyult. Győztek a nagy versenyen is, simán.

2014

Ezúttal egy fenyegető újdonsággal, egy félelmetes harcosnak látszó őrült indiánnal, a Guillaume Verdier és a VPLP által a modern hajótervezés minden eszközét felvonultató Comanche-val kellett megvívniuk. A hajókat összehasonlítva a többség nem rájuk fogadott. Mindemellett kettejük versenye a modern hajótervezés és hajóépítés próbája is volt, ám egy olyan pályán, ahol a változatosság, a sokféleség esélyt adott a hagyományosabb formának és a nagyobb tapasztalatnak is, hogy megvédje pozícióit.

A Comanche – a kép a 2017-es versenyen készült

A két méterrel szélesebb, laposabb, siklásra termett új amerikai Maxi a rajt után bőszélben félelmetes tempót diktálva elszáguldott ellenfeleitől. Mark Richardsék húsz mérföldes hátrányból kezdték a felkapaszkodást, amikor gyengült és fordult a szél. Cirkálásban már a keskenyebb, hagyományosabb formájú Wild Oats XI volt a gyorsabb, és valahol a táv felénél egy sikeres taktikai húzással, egy lassan terjedő frissülést és enyhe szélfordulót előbb elérve sikerült az élre kerülniük.

Később a szél ismét bőszelesre váltott, de addigra a Bob Oatley hajója elegendő előnyt gyűjtött ahhoz, hogy az már kitartson a hobarti célig. Ez volt a Wild Oats XI nyolcadik abszolútban elért Rolex Sydney Hobart elsősége.

2015

Az új kihívó, a modern tervezési elvek alapján megalkotott Comanche sorra állította fel a rekordokat és nyerte a versenyeket. Bob Oatley ezért úgy gondolta hogy a nyolcszoros győztes Wild Oats XI csak alapos átalakítás után maradhat versenyképes.

Ugyan a mára már klasszikusan hosszú és keskeny, ívelt formáján csak új testtel változtathattak volna, azért még lehetett javítani a hajón. Az elképzelés az volt, hogy kerüljön hátrébb – úgy 2 méterrel – a tőkesúly és az árbóc!

Természetesen ez a terület a hajó strukturálisan legfontosabb és legerősebb része. Arrébb helyezése mindent megbolygatna, ha egyáltalán lehetséges. Ezért a McConoghy műhelyben más megoldást választottak. A hajó hátsó részéből lenyestek két méternyit, majd levágták a teljes árboc előtti részt, és annak helyére egy hosszabbat, 14 méternyi új részt, új orrot építettek. A mű néhány hónap alatt elkészült, a Wild Oatsnak pedig elegendő ideje jutott arra, hogy a legénysége bevitorlázza nagy versenyre.

Aztán a „déli romboló” áthúzta számításaikat. A helyenként 35-40 csomósra erősödő szélben Bob Oatley csapatának a nagyvitorlája szakadt szét, így a verseny feladására kényszerültek. A Comanche simán győzhetett.

2016

Újabb technikai hiba, ezúttal a tőkesúlyt billentő hidraulika elromlása késztette kiállásra Mark Richardsékat, akik pedig a januárban elhunyt Bob Oatley emlékének tisztelegve szerettek volna újra győzni. Ezúttal a Perpetual Loyal – az egykori Rambler 100 – ért elsőként Hobartba, és a pályarekordot is megjavította 4 és fél órával.

2017

Ezúttal minden jól működödtt, úgy tűnt megtörik a már kétéves átok. Mark Richards csapata szoros küzdelemben legyőzte a Comanche-t, sőt új pályarekorddal érkeztek a hobarti célba. Ám történt egy malőr.

A rajt után a nyílt tenger felé cirkáláskor máris keményen harcolt a két hajó, mintha csak egy rövid pályaverseny befutójában lennének. A Wild Oats balcsapáson elvitorlázott ellenfele előtt, ám azonnal fordult, elé-fölé, hogy a szelét zavarja. Eközben a jó lendülettel érkező Comanche-nak le kellett ejteni, vagyis kissé módosítania kellett az irányán. A nemzetközi zsűri úgy ítélte meg, hogy a Wild Oats túl közel fordult, és ezzel késztette kitérésre az útjogos Comanche-t. Egy órányi büntetést szabtak ki rájuk, így pedig a győzelem és az érvényes pályarekord is az ellenfélé lett.

Ha a Wild Oats nem kap büntetést, akkor ma a Sydney Hobart rekord 1 nap, 8 óra, 48 perc és 50 másodperc lenne. Így viszont a csúcs az időközben Új-Zélandi tulajdonba került Comanche-é, és az ideje csaknem 27 perccel gyengébb annál, mint amit a Wild Oats XI teljestett.

2018

Véget ért a három éves ínséges korszak. A Wild Oats XI három Maxival vetélkedve és a tazmán partoknál legyűrve az odáig éllovas Comanche-t megszerezte kilencedik abszolút győzelmét a Rolex Sydney Hobart versenyen.