Az offshore versenyeken sem mások a taktikai döntések alapjai, mint egy kishajós olimpiai pályaversenyen vagy egy balatoni nagyhajós távolsági versenyen.

A léptékek mások, beleértve az információkat is. Az offshore versenycsapatokba azért illeszkednek bele gyorsan és lesznek vezérek, meghatározó emberek az egykor olimpiai osztályokban nevelkedett legeredményesebb kishajósok, mert annak idején mindenkinél intenzívebben gyakorolták kicsiben azt, amit itt nagyban kell megoldani. De az esszencia ugyanaz.

Offshore menetben nagyok a távolságok, amelyken jó meteotaktikai döntésekkel lehet hatékonyan előre jutni. Az időjárás-előrejelzések az óceánokon már egy hétre előre is meglehetősen pontosak. Ám ahogy egy pályaversenyen a hajók közti szituációkban a helyezkedés dönti el sikerül-e kihasználni egy-egy érkező változás, szélforduló, szélcsik, frissülés-gyengülés stb. hatását, pontosan ugyanez történik az óceáni menetekben is csak sokkal nagyobb léptékben. A taktikus és a navigátor nem (csak) a vizet, a látható környezetet és az ellenfelek mozgását figyelve látja meg az érkező változások jeleit, de a meteorológiai előrejelzésekre is nagymértékben támaszkodik.

Időjárási alaphelyzet a 74. Rolex Sydney Hobarton

December 26-án és 27-én Ausztrália és Tazmánia környékén két nagy időjárási rendszer határozta meg a szelek alakulását. A Sydney Hobart pálya tengelyétől párszáz mérföldnyire északkeleten egy magasnyomású rendszer központja mozgott, míg Tazmániától délnyugatra egy alacsonnyomású ciklon. Ezek ugyebár a déli féltekén ellentétes irányban forognak, mint nálunk a Föld északi felén, vagyis az anticiklon az óramutató járásával ellentétes irányba, a ciklon pedig fordítva.

A versenyzők szempontjából 26-án a magasnyomású anticiklon volt a meghatározó. A rajtnál és utána annak a peremén az északkeleti majd északi szelével vitorláztak, jó sebességgel bőszeleztek déli irányba, Tazmánia felé. Ausztrália keleti partjai mentén ez olykor 25-30 csomós (45-55 km/óra, Beaufort 6-7) löketeket is hozott. Egy ilyennek lett áldozata egy boruláskor az addig nagyszerűen haladó M3 Team Hungary TP52-esének az árbóca.

A délnyugaton mozgó alacsonnyomású rendszer először akkor hatott a mezőnyre, amikor az éllovasok 27-én, a második napon a Bass Straitre, az Ausztrália és Tazmánia közötti vízekre értek. Az északi szél markánsan gyengült és foltosodott, az időjárás sokkal változékonyabb lett. Ekkor dőlt el az is, hogy ezen a Rolex Sydney Hobarton nem születhet új pályarekord.

Egyszer úgy tűnt a magasnyomású rendszer lassú keletebbre mozgása, gyengülő hatása miatt a pálya nyugati felén elhalhat a szél. A bőszelezve halzolgató négy éllovas közül a Wild Oats ekkor is már megindult keletebbre az ellenfeleihez képest, hogy tovább szélben maradva támadja a Comanche-t. De aztán mégis az északias szelek erősödtek újra és ők is időben visszahúztak délnyugat felé a többiek közé.

Az élen a négy versenyben lévő 100 lábas Maxi (a hongkongi Scallywag a verseny elején kiesett) egymáshoz képest 4-5 mérföldön belül vitorlázott. Elől folyamatosan a Comanche haladt. Bőszeles menetben a leggyorsabb négyük közül, de a szél nem volt elég erős ahhoz, hogy igazán markáns sebességfölénye legyen, így nem tudott meglépni. Mögöttük a Wild Oats XI, a Black Jack (az egykori Alfa Romeo) és az InfoTrack (a két éve rekordot is elérve győztes Perpetual Loyal) egymást előzgette. Látótávolságon belül vitorlázott a négy hajó.

Éjszakai változás

Bő másfél napja versenyeztek. A négy éllovas Tazmánia keleti partjai mentén már a Raoul-fokhoz közeledett, oda ahol majd a Derwent folyó tokolata felé fordulhatnak az utolsó célig tartó szakaszra. A százlábas Maxik még mindig a magasnyomású anticiklonnak köszönhető északi széllel hátszeleztek.

Ám az időjárás átalakulóban volt. A déli alacsonnyomású ciklon közelebb mozdult Tazmániához és a hatása erősödött. Hajnali három óra tájt a sziget déli oldalán már kelet-délkeleti szél fújt. A szél tulajdonképpen körbefújta Tazmániát és a szélváltó éppen a délkeleti csücsöknél, a Raoul-fok környékén, annak ötven-százmérföldes körzetében készült elérni a mezőnyt.

A Comanche, a Back Jack és az InfoTrack egyenesen a Raoul-fok, a különleges szépségű orgonasíp sziklák felé raumoltak. A Wild Oats viszont keletebbre vette az irányt. 1 nap és 14 óra telt el a rajt óta.

A következő másfél órában dőlt el a verseny. Mark Richards-éknak minden összejött. Amíg azonos szélben voltak a többiekkel, akkor is egy idő után nekik még frissebb maradt, és teret nyertek délkelet felé. Amikor pedig elsőnek elérték a szélfordulót, balcsapásra fordulva egyenesen húzhattak a Raoul-fok felé. A másik három később kapta meg az új szelet, és cirkálva, két fordulóval juthattak el addig a pontig, ahonnan már fokozatosan ejthettek és futtathattak a Derwent-torkolat felé.

A Wild Oats már régen győztes pozícióban volt, amikor a verseny eredménylistája még mindig a Comanche-t mutatta elsőnek. Ezt az okozta, hogy közelebb jártak a „rhumb line”-hoz, az ideális pálya vonalához. De valójában addigra már vesztettek.

Balatoni analógia

Könnyű elképzelni a helyzetet, ha kisebb léptékben a Csendes-óceán helyett a Balatonra, Tazmánia helyett a Tihanyi-félszigetre gondolunk. Északnyugati szélben Füred felől jövet négy hajó hátszelezik, vagy inkább jobbcsapáson bő raumban halad a Tihanyi-cső felé. Ám egyikük öreg Tihanyt elhagyva mélységre vitorlázik, Zamárdi irányába ejt.

Közben a nyugati medencében már uralkodó délnyugati kezd átfújni a csövön. Valahol a THE kikötő vonalához közeledve a tihanyi partokhoz közelebb vitorlázó háromnak rohamosan gyengül a szele, míg a negyedik kijjebb a nyíltabb vízen a még megmaradt, elmenő fújásban halad és egyre több mélységet szerez.

Nagyjából a pislogó vonalában eléri a tempósan érkező új szelet, az szembevág neki, megtorpanás nélkül fordul és balcsapáson élesen rohan be a Tihanyi-csőbe. A másik három a part alatt még bőszélben vánszorog, majd amikor megkapják az új szelet, az ott fele annyira sem fúj, mint a már élen haladó győztesnek. Ráadásul a szöge sem jó, fordulniuk kell hogy elvergődjenek a hajózási útvonalig.

Hát így látszott a Thanyi Hajós Egylet mólójáról a büféből a Wild Oats XI százlábas Maxi Rolex Sydney Hobartot nyerő taktikai húzása!

Ruji
Fotó: Carlo Borlenghi / Rolex

Összes cikk a hajozas.hu-n a 74. Rolex Sydney Hobart versenyről