Vitorlázás
A legmodernebb IMOCA 60-sok, olyanok, mint amilyenek most az Ocean Race-en versenyeznek veszettül gyorsak – sokat mennek 20 csomós tempóval vagy még gyorsabban -, szárazak – a versenyzők teljesen zárt kokpitben vannak, csak vitorlacserekor kell a fedélzetre menniük – viszont őrjítően zajosak.
Amikor egy ilyen hajó lábra kap, vagyis az emelőszárnyain, a „Dali-bajszaira” támaszkodva a víz feletti repülésbe kezd, attól fogva iszonyatosan zajos. A hagyományos egyenes uszonyos IMOCA 60-asok is hangosak nagy tempónál, hiszen a kemény karbonszálerősítésű kompozit műanyag testekben a maximális súlymegtakarítás miatt nincs semmilyen szigetelés. Így a hajótest alatt áramló víz és a hullámok döngése folyamatosan nagy zajt kelt. Ám a foilerek még sokkal zajosabbak, ráadásul többet mennek húszcsomós tempóval vagy gyorsabban a szárnyaikra emelkedve. A foilok, az emelőszárnyak és a kormánylapok pedig még erősebb, visító hangot adnak, mint a hagyományos módon úszó-sikló hajótestek.
Az Ocean Race második szakaszának 14. napján az akkor éppen éllovas Team Malizián Boris Hermann távollétében skipperré előlépett brit Will Harris mondja (a lenti videóban): „Én élvezem. Imádom a zajt. Zene füleimnek, mert azt jelenti, hogy a hajónk gyorsan halad. Amúgy, 20 perc alatt tökéletesen megőrjít….”

A Team Malizián Antoine Auriol, Nico Lunwen és Yann Eliés – fotó: Team Malizia
Az IMOCA 60-asok sokkal hangosabbak, mint például az óceáni foiler többtestűek. Azok ugyanis teljes szárnyalással haladnak, a testek teljesen kiemelkednek a vízből az erre a célra szolgáló uszonyokra és a kormányaikon lévő emelőszárnyakra támaszkodva. Ezzel szemben az IMOCA 60-asok nem szárnyalnak teljesen a víz felett. Ugyanis a kormányaikon nem lehetnek emelőszárnyak!
Az osztályelőírás megköti, hogy a kormánylapoknak egy bizonyos erőhatás, ütés felett fel kell csapódniuk. Azért, hogy ha egy vízben úszó tárgynak vagy élőlénynek ütköznek, akkor ne törjenek el, hanem a hajó legyen újra kormányképessé tehető. Vagyis a kormánylap nem lehet olyan erősen rögzített, hogy emelőszárnyként is működjön. Ha egy az előírásoknak megfelelő IMOCA 60-as kormánylapra emelőszárny kerülne, akkor az egy bizonyos ponton felcsapódna…

Az IMOCA 60-as nem tökéletesen repülő hajó, a kormányokon nincsenek emelőszárnyak – Fotó: Antoine Auriol / Team Malizia
Tehát a nem tökéletesen repülő egytestűben a zaj csakis füldugókkal és zajfogó fülvédővel elviselhető. Ráadásul a teljesen repülő állapotban hajózó óriás trimaránok (Ultim), de a MOD70-esek menete is sokkal símább, tekintve, hogy egész testükkel a hullámok fölé emelkednek. A félig szárnyaló, részben úszó IMOCA 60-asok viszont folyamatosan rázkódnak, ütődnek, csapódnak.
A versenyzők nem zárhatják ki teljesen a zajokat, hiszen – amint ezt a videóban Rosalin Kuiper mondja – ők ebből tudják, ha valami változik, ha történik valami a hajóban, vagy akár egy-egy nagyobb hullám érkezését is meghallják, akkor pedig kapaszkodni kell. Vagyis az őrjítő zajokat teljes kizárása kockázatos lenne.
Rosalin Kuiper, Will Harris, majd Yann Eliés. (a videó angol nyelvű, angol felirat bekapcsolható a jobb alsó részen előhívható CC gombbal)
Mit tehetnek ez ellen? Ez a szakasz még hagyján, hiszen rövidesen megérkeznek Fokvárosba, illetve akadt sok lassabb, kevésbé visítós menet. De ezután a leghosszabb és sokat süvítő szakasz következik végig a déli óceánokon a Horn-fokig, majd tovább északra a brazil Itajai kikötőjéig. Az pedig 36-40 nap lesz!
A fő zajforrások a foilok és a kormányok. A kormányok olykor még rosszabbak, mint az emelőszárnyakon keletkező süvöltés. Nyilván majd Cape Townban, ezeknek az elemeknek a csiszolásával, alakításával talán lehet javítani a helyzeten.
Hihető ez?
Lehet benne valami. Mondok egy példát: Emlékszem anno ifjú finnes koromban Vadnai Péternek (Benji és Joni apjának) az új Vanguard hajóján siklatáskor a kormány elkezdett zúgni, visítani. Egy magas frekvenciájú sípoló, zavaró hangot adott, egyértelműen a kormánylap. Csakis egy bizonyos sebesség felett. Néztük, mértük a szimmetriáját, az együttállását az uszonnyal, vizslattuk a hajótestet, hogy abban lehet-e valamilyen aszimmetria, de ha Péter változtatott is valamit, a siklatáskori sivítás csak megmaradt.
Egészen addig, amíg egy verseny előtt 600-as vizes polírpapírral át nem csiszolta a kormányt. Ennyi. Ettől elhalgatott. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy mennyivel lassabb a Finn dingi siklásban, mint egy foiler, és mégis ennyit számított a felület, illetve az ilyen zajt keltett, akkor az IMOCA 60-asokon is nagy változást okozhat akár egy kicsi, ám jól eltalált változtatás.
Na, de hogy lehet pont a megfelelő, szükséges változtatást megtalálni? Csinálnak valamit, és majd rajt után derül ki, hogy a helyzet javult-e vagy romlott. Az eredménnyel pedig együtt kell élniük egy hónapig… Persze, ők akarnak csúcstechnológiát! Öt Gagrin egy IMOCÁban. Ez van.
Ruji
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.