SailGP Sydney 2025 – Brit győzelem, és miért lehetett lassú a bíráskodás a döntőben

Vitorlázás

2025. február 12. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Immár tizenketten lehettek volna

A SailGP futamokat kedvelők jól szórakozhattak a hétvégi Sydneyben rendezett versenyen – az évad harmadik eseményén – mert látványos, változatos futamokat láthattak. Ideális, nem túl erős, nem túl gyenge szélben, amelyben az új T-foilokon stabilabban szárnyaló F50-es katamaránok a stadionvitorlázás legszórakoztatóbb elemeit sorolták a hajókon és a tribünön ülő, valamint a világszerte képernyőkre tapadó nézőknek.

A futamok teljes közvetítése visszanézhető a korábbi cikkeinkben lévő linkeken – lásd alul.

Ez a szezon első olyan versenye lehetett volna, amelyen részt vesz mind a tizenkét csapat. Eddig, Dubai és Auckland vizeiről hiányoztak a franciák, akik az új hajójuk elkészültére vártak. Most már itt voltak Quentin Delapierre-ék is, és szombaton kifejezetten jól is mentek.

Az új francia F50-es a Sydney opera előtt – Fotó: Ricardo Pinto for SailGP

Mégsem lettek tizenketten, mert a Taylor Canfield vezette USA csapat pénteken kiütötte önmagát. Az edzőfutamokhoz történő pályára vontatás közben felborultak, és használhatatlanra sérült a szárnyprofil rudazat felső része. Ráadásul a versenyen érvényes büntetőpontok mellett a szezonértékelésben visszahúzó 8 pontnyi mínuszt is kaptak az 57-es szabálypont alapján, amely azt bünteti, ha egy csapat elkerülhető kárt szenved, vagyis önnön hibájából okoz sérülést a saját hajójában…

Ugyan versenyzett, de még jobban arcon ütötte önmagát Erik Heil csapata. A németek ütköztek a brazilokkal, majd később ők is sikeresen kárt tettek a saját hajójukban, így 12 feleslegesen begyűjtött, a szezonra vonatkozó mínusz pont mellett az adott KPMG Australia Sail Grand Prix-re is összeszorgoskodtak 32 büntetőpontot, ami nem kevés, hiszen három futamgyőzelemmel nullázható, amitől ők amúgy általában messze járnak…

De a maradék tíz jót hajtott

Tom Slingsby és az ausztrál csapat dominált a hazai vízen. A hét futamban , mindannyiszor az első háromban végeztek, kétszer nyertek is, így vitathatatlan fölénnyel elsőként jutottak a hármas döntőbe.

Mellettük még a britek produkáltak egyenletesen jó teljesítményt. Négyszer ők is a dobogós helyen értek célba, kétszer győztek, és a maradék futamokon is a középmezőnyben vitorláztak.

Nagy diadal volt a kanadai hajó és Giles Scott számára a döntőbe jutás. Legutóbb Aucklandben az első napon megsérült a csapatból a szárnyalásért felelős „flight controller”, és a folytatásban nem is versenyeztek. Most viszont visszatérve, egyenletesen jó, a 2. és 7. helyek között szóró teljesítményüknek köszönhetően harmadikként a döntőbe is bejutottak. A Finn dingiben többszörös olimpiai és világbajnok Giles Scott idén került a kanadai hajó kormányához, és nagy siker számára is a döntőbe jutás.

A háromhajós döntőben az előzmények biztos ausztrál sikert ígértek, ám messze nem ez történt. Tom Slingsby-ék egy hibával már a rajt előtt kiütötték magukat az esélyes pozícióból, és a harmadik helyre csúszva mindezt még egy komoly taktikai hibával megfejelve elestek az elsőségért való küzdelem lehetőségétől.

A brit kormányzású kanadai hajó vezetett, de aztán a brit vezetésű brit csapat megelőzte őket, így abszolút brit győzelem született. Dylan Fletcher pályája meredeken ível felfelé. Az America’s Cupon jól szolgált Ben Ainslie társkormányosaként, ráadásul Ainslie-t a főszponzor most kitúrta csapatból, így hát ott is tovább nyílik a kapu Fletcher előtt, aki itt a SailGP-ben is egyre magabiztosabb.

Az ausztrálok büntetése a döntőben

Slingsby csapata nagyot ment a hétvégén, de egy hiba, és mondhatni egy „VAR által megítélt tizenegyes lett a végzetük” – Fotó: Felix Diemer

Némi vitát keltett az a rajt előtti eset, amelynek következtében Tom Slingsby-éket büntette a versenybíróság, akiknek ezért sz első bójánál be kellett sorolni a britek mögé. A vitát elsősorban nem a büntetés ténye keltette – persze az is –, hanem a bírói döntés lassúsága. A rajt előtt történt eset elbírálása után a „penalty”-t csak hosszú idő múlva érvényesítette az online dolgozó zsűri, amikor a hajók már az első sprintszakasz végén jártak, és 150 méternyire voltak a pályajeltől.

Az ausztrál hajó ettől a harmadik helyre került, és ha előbb tudnak a büntetésről, másképp helyezkedve kevesebbet vesztettek volna az ügyön. De, mvel később még hibáztak a széltaktikában is, ezért Tom Slingsby azt egyértelműen elismerte, hogy nem ezen múlott a vereségük, hanem általában sokat hibáztak. Megemlítette, hogy az ítélet gyorsabban is megszülethetett volna, hiszen akkor másképp vitorláztak volna a sprintszakaszon, de elfogadta a késést.

De, vajon miért tartott ilyen sokáig az ítélethozatal?

Elsőre magamban morogtam a lassú versenybírókra. Sőt! Hagyományos úszó-siklóhajós agyammal azt sem ismertem volna el, hogy jogos a büntetés. Aztán átgondoltam a dolgot, és azt hiszem értem a helyzetet.

GBR a rajt előtt 35 másodperccel fordult a már vonal felé vitorlázó AUS mögé, majd ejtett annak szélalatti oldalára. A kellő pillanatban Scott luvolni kezdett, amire Slingsby nem reagált azonnal, csak már némi késéssel. Emiatt kapta a büntetést.

A következő képsorban látható az a grafikus ábrázolás is, amit a versenybírók figyelnek

A luvolva felgyorsuló kanadaiak mozgására nem reagál az ausztrál hajó. Ugyan a grafikus ábra alapján úgy tűnik, hogy a Scotték talán nem érték volna el az ellenfél hajójának hátulját, és a kanadai hajó orrára húzott merőleges vonal jócskán az ausztrálok mögé mutat.

Lassú hajók esetén ekkor a szélfelőli hajó kormányosa arra gondolhat, hogy „hát, gyere nekem! Úgysem tudsz…” Ami valószínűleg a helyzet pontos megítélése.

Ám az ausztrál hajó tükrének vonalába húzott vonal szerint a luvolás kezdetének pillanatában fedés van a két hajó között. Márpedig ennek megítélésében ez a vonal számít! Ha Slingsby azonnal luvol, és akár keveset jobbra elfordul az ausztrál hajó, akkor a fedés megszűnik, ráadásul ők is gyorsulnak. Ám ezt a kormánymozdulatot nem tette meg azonnal, csak pár másodperc késéssel.

Feltehetően a bírók is azon vacilláltak, hogy nem történt volna ütközés, ha mindkét hajó tartja az irányát, illetve nyilván azt is figyelték, hogy milyen gyorsan reagált az ausztrál kormányos.

Ám ebben az esetben nem az számít, hogy lehetett volna ütközés vagy sem, hanem az, hogy Slingsby kellő gyorsasággal reagált-e az ellenfele mozgására, és meddig volt fedés a két hajó között. Ilyen tempónál nyilván nincs szerepe valamiféle felszólításnak, vagy effélének. Gondolom nem is írja elő a SailGP szabálykönyve. Így hiába nem volt igazán éles az ütközés veszélye, a lassú reagálással az ausztrálok hibáztak.

Vagyis, ami egy hagyományos tempójú vitorlás versenyen esetleg nem számít szabálytalannak, az ebben az esetben az.

Ilyen tempójú és törékeny hajók esetén a versenybírók nyilván csakis a grafikából leszűrhető információkra hagyatkozhatnak, és aszerint túl sokáig állt fenn a fedés. Kétségtelenül határértékes eset volt, ezért ennek alapos elemzése, elbírálása tarthatott ennyi ideig. A felvételen jól látszik, hogy az ausztrál hajó mellett csak akkor villant fel a piros P betű, amikor 150 méterre voltak a bójától.

Mi ebből a tanulság? Talán az, hogy itt ez jó döntés volt. Kicsit lassú, de jó. Ám, ha ugyanilyen állásban mondjuk két Sudár esetén a szél alatti luvolással próbálkozik, és én kormányzom a megtámadott szél felőli hajót, akkor kiröhögöm a jóembert, és ott nem is lesz helye az óvásnak… A SailGP más tészta.

Ruji

Kapcsolódó