Vitorlázás
A százéves Rolex Fastnet Race-en, mint minden jelentős offshore regattán nagy érdeklődés és tisztelet övezi az előnyszámítás alapján kihirdetett győztes csapatot. Természetesen minden előnyszámítás pontatlan, hiszen semmilyen számítás nem egyenlíthető ki tökéletesen a hajók közötti teljesítménykülönbségek.
A Balatonon, például a Kékszalagon nincs ilyen becsülete a számított győztesnek, hiszen a nálunk használatos speciális yardstick-számítás az alapelvei miatt nem szolgálhatja megfelelően a hajók különbségeinek kiegyenlítését. A yardstick számokat rendre módosítják az egyes hajók – csapatok – által elért versenyeredmények, vagyis a vitorlázóik teljesítménye alapján. Így az egyes előnyszámokban benne foglaltatik a versenyző csapatok tudása is, miáltal a balatoni yardstick-számításunk irreális. A nyílt tengeri versenyeken használatos IRC, vagy az ORC különféle vállfajai ennél sokkal jobbak, mert kizárólag a hajók műszaki tulajdonságain alapulnak. Így az előnyszámításos győztes méltó, nagyra becsült cím.
Egy ilyen hosszú versenyen sokat számít a végeredmény alakulásában, hogy az elsők, a leggyorsabb hajók célba érése után miként alakul az időjárás, a szélerő. Mivel a mostani 51. Rolex Fastnet Race-en a szél a leggyorsabbak érkezése után erősödött, ez most esélyt adott a lassabb hajóknak arra, hogy valamelyikük megszerezze a végső győzelmet.

A több csoportban elrajtoltatott mezőny a Solenten – Fotó: Carlo Borlenghi
A versenyen összesen rekord létszámú 441 hajó rajtolt, ám nem mindegyik számított bele az előnyszámításos versenybe. Nem tartozhattak ide a többtestűek, vagyis az Ultim, az Open Fifty és a Mocra osztály hajói, valamint az IMOCA 60-asok, és a Class 40 résztvevők sem.
A verseny negyedik napján úgy tűnt, hogy a győztes a profi csapattal vitorlázó monacói Jolt 6 lehet, vagy a hasonlóan erős felállású új-zélandi Callisto, netán a Hong Kongból érkezett Beau Ideal. Eközben senki nem figyelte a négykezes kategóriában, azaz kétfős legénységgel versenyzőket, hiszen hogy is versenyezhettek volna ők a teljes csapattal vitorlázók ellen. Ám a 81 négykezes közül az első, a cherbourgi céllal hazai kikötőbe érkező francia Léon mindannyiukat legyőzte

Az abszolút sorrendben 93. helyen befutó Léon egy mindössze 34 láb hosszú, vagyis 10,43 méteres, Jacques Valer által tervezett, kifejezetten szólóvitorlázásra vagy kislétszámú személyzetre tervezett JPK 1050-es lett, a fedélzetén Alexis Loisonnal és Jean-Pierre Kelbert-rel.

A győztes páros. Balra Jean-Pierre Kleber, jobbra Alexis Loison – Fotó: Carlo Borlenghi
Loison elismert profi, aki nyert már Fastnet Race-t 2013-ban, akkor az édesapjával Pascal Loisonnal párban. Jean-Pierre Kelbert nevének kezdőbetűi pedig nem véletlenül azonosak a hajójának típusával. Ő ugyanis a JPJK hajógyártó cég alapítója. Érthetően lelkesen nyilatkozott a célba érkezésük után: „Szuper versenyünk volt. Alexis rendkívül intenzív ritmust diktált, ezért nagyon keményen kellett dolgoznom, hogy lépést tartsak vele. A célunk a négykezes kategória megnyerése volt, a teljes győzelemre igazán nem számítottunk.

JPK 1050-es
„A Fastnet Race bűvöletében telt a gyerekkorom. Apám miatt kezdtem vitorlázni, és ő állandóan erről a versenyről mesélt. Nekünk ez a Szent Grál. Különös érzés volt apámat látni, ahogy a kikötőben várt ránk. Ő a legjobb tanárom, mindent megtanított a helyi vizekről, az itteni árapályról és a szélről, és ez most különösen hasznosnak bizonyult. A befutó előtti gyenge szélben pontosan tudtam, hogy mit kell tennem, mi a legjobb stratégia.”
„Nagyon sokszor hoztunk jó döntést. Az egyik kulcsfontosságú pillanat talán az volt, amikor a Szikla után a nagy spinnakert húztuk fel a 25-27 csomós szélben. Nagyon keményen nyomtunk, és a Scilly-szigeteknél már tudtuk, hogy ez milyen jó döntés volt, mert rengeteg nagy hajó között találtuk magunkat.”
Miközben mindenki másra figyelt, a Léon nem kicsit győzött. A korrigált ideje pár perc híján 2 órával lett jobb, mint a másodiké, míg ezután a hajókat általában csak pár perces különbségek sorolták be.

Az órával Alexis Loison, a kupával Jean Pierre Klebert – fotó: Carlo Borlenghi
„Győztesnek lenni ennek a versenynek a századik évfordulóján egészen különleges érzés. – mondta Alexis Loison – Igazán még fel sem fogtuk. Amikor 2013-ban apámmal győztünk, ő megtartotta az első helyért járó Rolex órát magának, mondván én fiatal vagyok, majd úgyis nyerek egy másikat. Hát, most itt van!”
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.