Vitorlázás
Charlie Dalin – Mindent kihozni a megadatott időből
42 év jutott neki
Franciaországban csütörtökön jelentették be a legutóbbi Vendée Globe győztesének halálát. Charlie Dalin 42 éves korában, ritka gyomor-bélrendszeri rákbetegség következtében hunyt el.
Amikor valaki meghal, akit szerettünk vagy tiszteltünk, olyankor valahol önmagunkat is sajnáljuk. Azt, hogy emberöltőnyi világunk maradék része szürkébb, sivárabb, szegényebb lett. Hiányoznak, és hiányozni fognak az el nem mondott gondolatai, poénjai, kisugárzott érzelmei, és persze a fizikai jelenléte, mivolta. Ilyesmiken, a távozásán búsulunk, és sokkal ritkábban gondolkodunk el azon, hogy az ő élete milyen példát mutat.
Nehéz az érzelmeken felülemelkedve hasznosítható tanulságokat levonni. Mindenesetre könnyebb, ha az elhunyt nem volt személyes ismerős, viszont valami módon katartikus, figyelemre méltó személyiség. Mint Charlie Dalin.
Hallottam olyan véleményt is, hogy hibázott, felelőtlen volt, mert amikor megtudta, hogy súlyos rákbeteg, akkor nem állt le az álma, a célja megvalósításával, hanem végig hajtva az évet 2024 novemberében elrajtolt a mezőnnyel együtt a világ talán fizikailag és lelkileg is legkeményebb sportversenyén, és mindenkit fölényesen maga mögé utasítva elverte az ellenfeleit. 64 nap, 19 óra, 22 perces idejével több, mint 9 napot javított az addig érvényes egytestű vitorlással elért szóló földkerülő rekordon. Élete egyik legszebb napját élte meg, amikor Les Sables d’Olonne-ban partra szállt.
Charlie biztos, hogy pontosan tisztában volt a kockázattal
A betegségét egy évvel a rajt előtt diagnosztizálták. Ő pedig a pályatársai szerint egész életében céltudatos, minden lehetséges részletet kiszámoló, a legapróbb dolgokra is alaposan felkészülő ember volt. Korai versenyző korszakában például öt év alatt ötször végzett dobogón a szólóvitorlás Figaro-sorozaton, de mindig csak második-harmadik helyeket ért el. Paul Meilhat szerint „…talán azért, mert eltökéltségében, hogy ne hagyjon ki egyetlen részletet sem, nagyon kevés kockázatot vállalt a vízen”. Akkoriban még…
Hogyan győzött a 10. Vendée Globe-on?
A Csendes-óceánon ő volt az egyik, aki a legnagyobbat kockáztatta, amikor a virtuális jéghatár közelében hajózva – vagyis a legrövidebb útvonalat választva, feladva a kitérési lehetőségeit – közel maradt egy alacsonnyomású időjárási rendszer legkeményebb szeles részéhez. Akkor, amikor a többi versenyző, északabbra tartva, hosszabb útvonalat vállalva kitért a potenciálisan túl erős vihar elől, akkor csak ő és Sebastien Simon vállalták a nagy kockázatot.
Fotó – Maxime Horlaville / disobey / Macif
„Végül azért győzhetett a földkerülőn, mert sikerült a kirakós minden darabját a helyére tennie, pontosan úgy, ahogy szerette volna”
– véli Paul Meilhat, amihez Yoann Richomme hozzátette: „Bennem a Les Sables-d’Olonne-ban átélt örömének képe marad meg, az a varázslatos pillanat, karrierjének megkoronázása. Amikor később megtudtuk, hogy ezt rákkal küzdve tette meg, a csodálatunk csak nőtt.”
Yann Eliès szerint „Charlie küldetésben volt. Talán rágódott azon, hogy ez lehet az utolsó próbálkozása, de azt tudta, hogy nem engedheti meg magának, hogy ezt kihagyja. A betegsége kétségtelenül extra erőt adott neki.”
A versenyzőtársak visszaemlékezésiből, és a Vendée Globe-on bemutatott kérlelhetetlen vitorlázásából egy határozott ív rajzolódik ki , Charlie Dalin versenyzői fejlődésének íve, ami az ő alaposságának és tudatosságának a végeredménye volt.
Olyan sikerben volt része, ami nagyon keveseknek adatik meg
Itt álljunk meg egy pillanatra, hiszen most leírtam egy jól bevált üres frázist! Ne tessék csendes elégedettséggel szó nélkül átugrani egy ilyen mondaton!
Valóban? Keveseknek adatik meg?
Dehogy is. Bárkinek, aki akarja, és tesz érte! Éppen csak a cél legyen a lehetőségeket felmérve személyes, testreszabott, nehezen, de teljesíthető. A nehezen ebben nagyon fontos szó! Kelljen hozzá kitartás, elkötelezettség és akarat! Lényegtelen, hogy ez mekkora cél, egy életre szóló vagy egy hét alatt letudható. De leginkább az nem számít, hogy mennyire jelentős mások szemében! Tojni rá! Saját cél legyen, akár teljesen hétköznapi, csak önállóan tenni kelljen érte! Megtanulok japánul, én fogom termelni a legfinomabb paradicsomot, lerajzolom, amit érzek, a legkülönlegesebb virágaim lesznek, érteni akarom a Higgs-bozont, zenélni fogok másokkal együtt, bármilyen bútort megszerkesztek összecsukhatóra, ha baj van, engem éjjel is hívhattok… mindegy, hogy mi, csak lelkesedéssel szeretett cél legyen, és főleg, ne a lehetséges jutalomért, vagy díjért! Ha a lényeg a feladat teljesítése, nem az elismerés, csak akkor lehet élvezni az út legjobb pillanatait, és akkor lehet valódi a katarzis!
Ez az, amit Charlie Dalin példájából bárki megtanulhat és alkalmazhat. És erre építve egy még ennél is fontosabb dolgot. Talán még fontosabbat! Azt, hogy eközben, a saját dolgába borultan is hogyan maradjon ember, szerethető, másoknak is hasznos társ, és társaság.
Könnyű lenne legyinteni, mondván, ugyan, mikor lesznek nekem olyan lehetőségeim, mint neki. De Charlie Dalin is lent kezdte
Már fiatal korában is szenvedélyesen érdekelte a vitorlás versenyzés. Akkoriban Angliában hajóépítőnek tanult. „Emlékszem rá a southamptoni tanulmányainkból – meséli Yoann Richomme – Figyeltem ezt a francia srácot, aki mindenki másnál jobban keveredett az angolokkal, és olyannyira versenyzőtípusnak látszott, hogy meghívtuk, vitorlázzon velünk néhány szakaszon a Tour de France à la Voile-on”.
Mini Transat 2. hely 2010-ben
Anglia után külföldi hajóépítő cégeknél és hajógyárakban vállalt gyakornoki munkát, de végül a versenyek világa magába szippantotta. Először a Mini osztályban hajtott, ahol már a második versenyévében második lett a Mini Transat Széria kategóriájában, mielőtt 2011-ben bemutatkozott volna a Figaro-ban.
„Közvetlenül utánam érkezett.” – emlékszik vissza Paul Meilhat. „Sok vitorlázóhoz hasonlóan ő is alulról indult, olyan projektekkel, amelyekben nem volt pénz, és ahol magadnak kellett megvalósítanod minden részletet. Fontos emlékezni ezekre az időkre is, mert az emberek csak olyan nagyobb programokban látták igazán, mint a Macif, de nem, neki is fel kellett kapaszkodni, harcolnia és küzdenie a Figaro-ban.”
Charlie ifjú Figaro versenyzőként – fotó: Alexis Courcoux
Charlie Dalin a céljaira hajtva soha nem vált elviselhetetlenül zárkózottá, bogarasan ellenszenves mániákussá. Ezt bizonyítják a pályatársak, ellenfelek és barátok – az ő esetében ez teljesen természetes kombináció volt – a világ legjobb szólóvitorlázóinak emlékei:
Paul Meilhathoz hasonlóan a 2010-es években a Figaroban Yoann Richomme is Charlie Dalinnal küzdött. „Mi ketten hasonló utakat követtünk és hasonló megközelítéseket alkalmaztunk, bár a személyiségünk meglehetősen eltérő volt, ami azt eredményezte, hogy mindketten tanultunk egymástól. Ő arra ösztönzött, hogy fejlődjek, mert rendkívül komoly, szorgalmas, koncentrált és pontos volt, míg én lazább, és kicsit nyugodtabb tudtam lenni. Tudtuk, hogy valahányszor találkozunk a vízen, a versenyünk kiélezett lesz.”
Később ismét találkoztak az IMOCA osztályban, és Richomme volt az, aki Charlie-t a 2024-25-ös rekord Vendée Globe győzelme során a legkeményebben szorongatta a célig.
Az IMOCA világában 2015-ben debütált
amikor Yann Eliès oldalán 3. lett a Transat Jacques Vabre versenyen. „A tengeri partnerségünk nagyon jól működött” – mondja Eliès. „A két Transat Jacques Vabre kampányunk során (a második 2019-ben volt, amelyet az Apivia fedélzetén meg is nyertek) volt egy-két pillanat, amikor egymásra néztünk, és úgy éreztük, hogy együtt erősek, szinte verhetetlenek vagyunk. Analitikus típusként szüksége volt a számok és a szoftverek megnyugtatására, míg én szinte az ellenkezőjét tettem, nagymértékben az ösztöneimre támaszkodtam. Azt hiszem, ezt felismerve a 2020–2021-es Vendée Globe után ezen dolgozott, Hagyta, hogy az érzelmek és az intuíció nagyobb szerepet játsszanak a gondolkodásában. A legutóbbi Vendée Globe kezdete előtt megközelíthetőbbnek és nyitottabbnak tűnt.”
Mindeközben nem lett kevésbé megszállott. Guillaume Verdier-t a lehető legképtelenebb időpontokban is képes volt felhívni egy-egy ötletével, ha pedig a mestertervező vetett fel egy gondolatsort, akkor addig nem lehetett szabadulni Charlie-tól, amíg pontosan meg nem értette az ötlet alapjait és legapróbb részleteit is. Mindegy volt, hogy eközben mennyire telt az idő, vagy hova kellett volna mennie.
Charlie maga is tudatában volt a megszállottságának. Hiszen ésszel volt megszállott!
2025 januárjában a Vendée Globe-győzelme után megvallotta, hogy négy évig emésztette és hajtotta az, hogy 2021-ben Yannick Bestaven mögött második helyezést ért el, annak ellenére, hogy elsőként ért célba – Bestaven időkompenzációt kapott Kevin Escoffier keresésében való segítségnyújtásért.
A betegségét a 2023-as Transat Jacques Vabre rajtja előtt fedezte fel Dr. Laure Jacolot, aki sportorvosként tizenöt éve követte Dalint. Charlie egy térdfájdalmat kivizsgáltatni ment el hozzá, ám az orvosnak feltűnt, hogy lefogyott, ezért alapos vizsgálatokat végzett el, majd nem engedte részt venni a transzatlanti versenyen. A világ, és a versenyzőtársak, csak azt tudták, hogy Dalin elrajtol, de egy meg nem nevezett betegség miatt vissza fog fordulni a rajt után. (A Vendée Globe kvalifikáció bizonyos feltételei miatt kellett legalább rajtolnia.)
A betegségéről se a Vendée Globe idején, de még a célba futása után 2025 őszéig senki sem tudott az orvosán és a családján kívül, még a csapatának tagjai sem. Csak amikor a Gallimard kiadó felkérte egy könyv írására a földkerülő győzelméről, akkor „A sors ereje” („La force du destin”) című könyvében mondta el.
A következőek egy riportban megjelent saját szavai:
„A váróteremben ültem, és az időjárás-előrejelzésen dolgoztam, mintha mi sem történt volna. Abban a pillanatban, amikor ezt a szörnyű hírt közölték velem, főleg a fiamra és a feleségemre gondoltam, és nem a földkerülő versenyre. Újra el kellett kezdenem a Vendée Globe-bal foglalkozni azután, hogy megtudtam, milyen típusú rákról van szó. Ehhez biopsziát kellett csinálnunk, egy csomó vizsgálatot. Annak ellenére, hogy éppen a felkészülés közepén voltunk, beleértve a kvalifikációs futamokat is. A jó hír az volt, hogy létezik kezelés a daganattípusra. 20 évvel ezelőtt még nem volt megoldás erre. Az is jó volt, hogy néhány nap múlva a fájdalom alábbhagyott, így elég gyorsan abbahagyhattam a fájdalomcsillapítók szedését. Kis kihagyással visszatérhettem újra vitorlázni. Hamar visszahíztam azt a 4-5 kg-ot, amit a diagnózis előtt, a kezelés kezdetéig leadtam. És ami a legfontosabb, Le Cesne professzor a Gustave Roussy Intézetben elmondta, hogy vannak más magas szinten sportoló betegei, akik ugyanezzel a kezeléssel folytathatják a karrierjüket. Megnyugtatott, esélyt adott a Vendée Globe-on való indulásra.
Ez január közepén hangzott el, és nagyszerű hír volt. A fellegekben járva tértem vissza Bretagne-ba, és már indultam a két transzatlanti versenyen a Globe előtt. Az elsőn, a nyugatra vezetőn negyedik helyen végeztem, ami számomra kiábrándító teljesítmény volt. Amióta 2019-ben csatlakoztam az IMOCA éves versenysorozathoz, még soha nem volt ilyen rossz eredményem, szóval akkoriban kétségek támadtak bennem. Majd eljött az a pillanat, amikor azt mondtam magamnak: „Fel kell adnom.” Én voltam az egyik esélyes a következő földkerülőn, nagyszerű hajóm és remek szponzorom volt. Ráadásul az előző Vendée Globe-on elsőként értem célba, de a Kevin Escoffier mentésben résztvevők időkompenzációkat kaptak, és így Yannick Bestaven megelőzött a végső sorrendben. Ezek mind nagyon erős motivációk a győzelemre törő versenyzéshez, mégis ott tartottam, hogy „a francba, fel kell adnom”.
Aztán sokat beszéltem az alvásterapeutámmal Dr. Dufourral, illetve a mentális edzőmmel, és megoldásokat találtunk. Ennek megfelelően alakítottam át a vitorlázási stílusomat. A visszaút, a New York és Les Sables d’Olonne közötti verseny már nagyon jól ment. Sikerült messze megelőznöm a többieket. Bár ez egy kevésbé ismert futam, de nekem majdnem annyit jelentett, mint a Vendée Globe megnyerése, mert akkor győződtem meg arról, hogy képes lehetek a földkerülőre, ráadásul továbbra is a győzelemre hajthatok.
Ritkán voltam olyan boldog és nyugodt, mint 2024. november 10-én a rajt napján. Paradox módon nemcsak aznap, hanem a versenyen végig, minden nap. Pedig Isten a tanúm rá, hogy milyen intenzív menet volt, állandó fej-fej melletti csatában a győzelemért! Ám éppen hogy a betegség segített abban, hogy ez a második Vendée Globe-om boldog verseny legyen!
Az állapotom számos dolgot megfelelő perspektívába helyezett. Például a sport kihívásait. Korábban nagy nyomást alatt éltem a saját elvárásaim miatt. Most viszont úgy rajtoltam a Vendée Globe-on, hogy ha nem én győzök majd, az nem számít. Vannak sokkal rosszabb dolgok az életben, mint egy verseny elvesztése. Mire elindultam, addigra emberként és skipperként is megváltoztam. Sikerült távolságtartóan, mégis elszántabban vitorláznom, mint valaha, nem törődve az elvárásokkal, megszabadulva a rám nehezedő nyomástól.
A betegségről rendre szinte teljesen megfeledkeztem
Szinte mindig valami másra koncentráltam, valami másra gondoltam. Volt egy készülékem, amely figyelmeztetett, ha be kellett venni a gyógyszereket. Emellett fontos volt, hogy a lehető leggyakrabban kellett aludnom. Amint akár egy perc nyugalmam volt, máris lefeküdtem és aludtam. Feljegyeztem az alvási időimet, feljegyeztem a szunyókálásaimat, és ezek alapján tudom, hogy átlagosan 6,5 órát aludtam 24 óra alatt. Ez jóval több, mint a versenyzők átlaga. (Az kb. 4,5 óra – szerk.) A sokkal több pihenés tette lehetővé számomra, hogy kibírjam a távot.
2025 január 14-e kivételes nap volt, életem egyik legboldogabb napja, kettős győzelem. Megnyertem a versenyt, amiről gyerekkorom óta álmodtam. A négy évvel korábbi csalódás után elindultam a második Vendée Globe-omon ezzel a rákkal, és mégis sikerült megnyernem.
A betegségem természetéről nem tudott semmit a világ, még a csapatom sem
A megérkezésem utáni sajtótájékoztatón sem beszéltem róla. Nem akartam elrontani azt a gyönyörű napot. De, nyilvánosságra akartam hozni, csak nem tudtam kitalálni, hogy mi lenne erre a legalkalmasabb mód. Aztán a Gallimard kiadó felkért, hogy írjak könyvet az utamról. Vagyis felkínálták a jó megoldást, anélkül, hogy tudtak volna az egészségügyi problémáimról. Én pedig azt mondtam magamnak, hogy igen, ez a helyes formátum. Itt az ideje elmagyarázni, itt az ideje visszatérni, és szavakba önteni ezt a betegséget.”
Sajnos a célba futása után hat héttel végrehajtott műtét nem sikerült elég jól, és a betegsége még súlyosabban visszatért. A versenyzést kényszerűen abbahagyta, és igyekezett minél több időt a családjával, a feleségével és a fiával tölteni. Sajnos nem jutott elég.
Fotó – Ronan Gladu / Disobey / Macif
Milyen örökséget hagy maga után Charlie Dalin, akit 2025-ben az év legjobb francia vitorlázójának választottak, és ő kapta a World Sailing 2025 legjobb nemzetközi vitorlázója címet is?
„Egy nagyszerű vitorlázóra és barátra fogok emlékezni, aki évről évre következetesen eredményeket ért el” – mondja Yoann Richomme. „Kivételesen ritka, hogy valaki ilyen sokáig a csúcson maradjon. Már csak ezért is mély nyomot hagyott a generációmon és az egész offshore versenyzésen.” Paul Meilhat egyetért: „Az emberek valószínűleg emlékezni fognak a betegséggel vívott küzdelmére, de én az egyik legjobbra emlékszem, akivel együtt lehettem versenyző. Jelenleg Élodie Bonafous-szal dolgozom. Amikor felléptem a hajójára, a Macif testvérhajójára, azonnal felismertem Charlie összes ötletét, és megértettem, miért került minden oda, ahová került. Az általa fejlesztett hajókon még láthatjuk a nyomait egy kivételesen precíz vitorlázó egyedi stílusának.”
Végül Yann Eliès összegzése: „Lehet, hogy Charlie Dalin hajóinak nincs olyan szimbolikus súlya, mint Eric Tabarly Pen Duick-jainak, de az a két Imoca, amelyet ő Apivia és Macif neveken tett ismerté a képzeletének és kemény munkájának az eredménye. És mi lehetne jobb szimbólum abban a pillanatban, amikor elhagy minket, mint azt látni, hogy a hajója vezet a Vendée Arctique versenyen.”
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
IMOCA 60 – Clarisse Cremer esete – vajon diszkrimináció-e?
Clarisse támogatója a Banque Populaire kiszált a versenyzőnő mögül kockázatosnak ítélve a 2024-es Vendée Globe rajtjog megszerzését
Vitorlázás
