Elkerülhető tragédiák voltak

Nagy-Britanniában az elsüllyedt hajók vizsgálatával a Tengeri Balesetek Kivizsgálási Osztálya foglalkozik, hogy a balesetek okait felderítse és a hasznosítható tanulságokat összegezze. 2020 novemberében és 2021 tavaszán két brit halászhajó is elsüllyedt az egyébként békés tengeren. Öt halász veszett a tengerbe. Mindkét halászhajón korábban átépítéseket végeztek és így váltak veszélyessé.

“A nem megfelelően megtervezett átalakítások jelentősen csökkenthetik egy hajó stabilitási határait” – mondja Andrew Moll, a tengeri balesetek főfelügyelője. „Alapvetően fontos lenne, hogy a kapitányok ismerjék hajóik korlátait, és hogy a hajón végrehajtott bármilyen módosítást vagy a halászati ​​módszereik megváltoztatását megfelelően értékeljék a halászat megkezdése előtt.”

Hasonló ok miatt történt a balatoni hajózás történetének fekete napján, 1954 május 30-án a Pajtás gőzhajó tragédiája. A kis utasszállítónak is egy átépítés, a felépítményének megemelése miatt romlott a stabilitása olyan mértékben, hogy utasokkal túlterhelten egy forduló közben eldőlt és elsüllyedt. A pontos számot nem tudni, de feltehetően 23 emberéletet követelt az eset.

A Pajtás az átépítése után közel két évig hajózott leromlott stabilitással, de addig csak szűk kikötői vizeken végzett éles fordulókat, nagyon kis sebességgel. A balesetkor viszont a füredi móló közelében nyílt vízen az évadnyitó vitorlás eseményt megtekintő utasokkal túlterhelten kezdett aránylag éles, folyamatos fordulóba és eközben lépte túl azt a stabilitási határt, ameddig korábban nem jutott el.

A Joanne C  esete

A Joanna C-t 2019-ben alaposan átépítették

Az első vizsgált eset a 45 láb hosszú Joanna C kagylóhalász hajóé, amely 2020 novemberében Newhaventől délre, a partól 3 mérföldnyire borult fel. Háromfős legénységéből csak egy maradt életben.

Joanna C éppen a fenékről kagylókat kotró berendezést vontatta, amikor a jobb oldali kotrórúd beakadt. Ettől a hajó jobbra dőlt, a hátsó sarka víz alá került. Ebből a helyzetből nem tudott szabadulni és felborult. A borulás nagyon gyorsan történt.

A vizsgálat szerint Joanna C felborulása közben az egyik halász beesett a vízbe, a másik a süllyedő hajón rekedt és csak a kapitánynak sikerült a felszínre úszni, amikor a hajó elsüllyedt. A hajó mentőtutaja nem fújódott fel a baleset során, mert nem volt elegendő felhajtóereje a felfújó mechanizmus elindításához. A kapitányt órákkal később egy bójára kapaszkodva találták meg, a többiek örökre eltűntek.

A Joanna C és a tengerfeneket kotró kagylóhalász eszköz

A vizsgálat megállapította, hogy a hajó 2019-ben kilenc hónapon át tartó szinte teljes újjá- és átépítése következtében a Joanna C korábban jó stabilitása leromlott, pozitív stabilitás tartaléka vészesen lecsökkent, és megnőtt a felborulás veszélye. A módosítások hatása a legénység és a felügyelet előtt sem volt ismert, mert bár a stabilitás felmérése az átépítés után megkezdődött, az elemzés soha nem fejeződött be, miközben a hajó szabadon folytathatta a halászást.

A Joanna C egyébként korábban is sokszor került vészhelyzetbe. Egy alkalommal a vonóhálójával második világháborús aknát robbantott fel, máskor egy tengeralattjáróra akadt a hálója, amely aztán hátrafelé húzta, amíg nem sikerült levágniuk a halászeszközt. 2018 novemberében a Joanna C volt az egyik hajó, amelyet francia halászok füstbombákkal és egyéb eszközökkel megtámadtak a La Manche csatornán, amikor a kagylóhalászok között szinte háború folyt.

Nicola Faith

Ez a hajó szintén háromfős legénységgel 2021 januárjában, 2,9 mérföldre északra az észak-walesi Rhos-on-Sea-től süllyedt el. Mindhárman odavesztek.

A víz alól kiemelt Nicola Faith és a borulását okozó háló

A hajót élete során többször is módosították, ami jelentősen csökkentette a pozitív stabilitási rátát – állapítja meg a vizsgálat.  A baleset napján Nicola Faith gazdag fogással megrakottan hajózott és a halászeszközök begyűjtésekor terhelték az  instabilitásig, aminek következtében  felborult, majd elsüllyedt. A Nicola Faith nem volt felszerelve kötelező vészjelzővel, hogy figyelmeztessen a borulásra, és csak másnap délelőtt kezdték őket keresni, miután nem érkeztek meg a várt időben a kikötőbe.

„Minden hajó instabillá válhat, ha túlterhelik. – mondja Andrew Moll. – A Nicola Faith-et átépítették, és a módosítást nem hagyták jóvá. Ennek ellenére a hajót óvatosan lehetett volna biztonságosan üzemeltetni. A baleset napján a legénység új területre helyezte át a berendezéseit, és egy egész napos gazdag fogást is vitt. A fedélzeten felhalmozott fogás és horgászfelszerelés együttes súlya sokkal nagyobb volt, mint amennyinek a szállítására a hajót tervezték; felborult, és a fedélzetről mindhárman elvesztek a balesetben.

A halászoknak mindig nagy a kísértés, hogy halasszák a fogás kirakodását és előbb beszedjék a felszerelést is, miközben ezek együttes mozgatása már túlzottan megterhelő lehet. Mivel az üzemanyagárak egyre magasabbak igyekeznek minél kevesebb utat tenni, túlterhelik a hajóikat, ami gazdaságilag ésszerű, de ami a stabilitást illeti, az eredménye katasztrofális lehet”

Ráadásul mindkét hajón rosszak és hiányosak voltak a mentőfelszerelések.

Andrew Moll és a vizsgálóbizottság figyelmeztetése, miszerint egy kapitánynak meg kell ismernie és tisztában kell lennie a hajójának stabilitásával és az ebből fakadó veszélyekkel, természetesen nem csak a halászhajókra vonatkoztatva igaz.