Új kutatási eredmény – Az orkák nem „támadnak”, hanem játékos interakciókat folytatnak

Külföld

2024. június 5. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Három év alatt 673 játékos „kölcsönhatás”

Az Ibériai-félsziget atlanti partjai közelében orkák, vagyis a tengerek csúcsragadozói a kardszárnyú delfinek immár négy éve lökdösnek és süllyesztenek el hajókat. 2020 óta az Atlantic Orca Working Group (GTOA) jelentése szerint 673 „kölcsönhatás” (a vizsgálócsoport szóhasználatának magyarázatát lásd majd a cikk végén) történt kardszárnyú delfinek és vízi járművek között, és legalább négy hajó elsüllyedt.

Utoljára idén májusban ismeretlen számú orka a 15 méter hoszú Alboran Cognac nevű Jeanneau Sun Odyssey 519 típusú spanyol chartervitorlást szemelte ki a Gibraltári-szorosban. A hajón utazókat egy olajszállító tartályhajó kimentette, így már messziről figyelték, ahogy a jacht elmerül.

Az Alboran Cognac az orkatámadás következtében elsüllyedt

Az orkák viselkedését elemző szakemberek sokat foglalkoznak annak kiderítésével, hogy ezeknek az okos, társas állatoknak miért vált szokásává a hajók lökdösése. Arra jutottak, hogy ez nem valamiféle területvédelem, vagy agresszió a részükről. Sokkal inkább gyerekes játék.

Évekig tartó kutatást követően a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság keretein belül egy biológusokból, kormányzati tisztviselőkből és hajóiparosok képviselőiből álló, a spanyol és a portugál kormány által finanszírozott csapat tette közzé megállapításait arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos Orcinus orca csoport miért hajt végre hajók elleni támadásokat. Arra a megállapításra jutottak, hogy az orkák – különösen a fiatal állatok, a gyerekek és tizenévesek – csak szórakoznak. Úgy vélik, hogy a szabadidő, a kíváncsiság és a természetes játékosság kombinációja magyarázza a hajótámadásaikat. Valamint, hogy ez egyáltalán nem meglepő egy olyan faj esetében, amelyről régóta ismert, hogy hajlamosak furcsán viselkedni.

A kardszárnyú delfin kizárólag nagy halakkal táplálkozik. Az elmúlt években a kékúszójú tonhal népesség ugrásszerűen szaporodott a régióban, ami a táplálékszerzésben nagy könnyebbség a veszélyeztetett ibériai kardszárnyú delfinek számára. A tonhal bőség azt eredményezi, hogy kevesebb időt kell táplálékkereséssel tölteniük, így idejük marad a „játékra”.

A játékos orka

Az angol nyelvterületen pontatlanul „gyilkos bálnának” is nevezett kardszárnyú delfinről ismert, hogy gyakran és szívesen játszanak a környezetükben lévő tárgyakkal vagy állatokkal. Nem véletlenül főszereplői a mutatványos delfináriumoknak. Az orkák életével fogalkozók azt is megfigyelték, hogy az emberekhez hasonlóan egyedi viselkedésformákat vesznek át egymástól, amelyek aztán elterjednek, mint egy divat, majd feledésbe merülnek. A leghíresebb eset talán az volt, amikor 1987-ben egy nőstény orkát figyeltek meg a Csendes-óceánon, Puget Sound közelében, amely egy döglött lazacot hordott a fején; két hónapon belül a családjába tartozó kardszárnyú delfinek és két másik, a családon kívüli orka szintén „halkalapot” viselt.

Ez persze amolyan hóbort volt a részükről, és végül elhalt – bár egy 2019-es fotó arra utal, hogy legalább egy orka tudja, hogy mit jelent az, hogy retró…

Orka halkalappal – 2019-ben készült kép

Részletek a vizsgálat megállapításaiból:

„A különböző populációk gyakran eltérő táplálkozási specializációkkal rendelkeznek, amelyeket a kulturális átörökítés tartja fenn, és ezeknek az „ökotípusoknak” jellemzően változatos, állandó viselkedési hagyományai vannak, amelyek az eltérő táplálékszerzésükhöz kapcsolódnak” – írták a szerzők. „Egyes populációk szokatlan és átmeneti viselkedési „hóbortokat” és más sajátosságokat is kialakíthatnak, amelyek úgy tűnik, nem szolgálnak semmilyen nyilvánvaló alkalmazkodási célt. Az ibériai kardszárnyú bálnák közelmúltbeli hajókkal való interakcióinak megértése hasznos lehet, ha megvizsgáljuk az ilyen mulandó hagyományokat a különféle területeken élő gyilkos bálna populációknál.”

Sajnos, ami az orkának játék, az egy embernek ijesztő találkozás, amint azt ez a következő 2023-as The Ocean Race videó is mutatja

A konkrét ibériai orkacsalád

Az egyes orkák megfigyelése, valamint a begyűjtött adatok elemzése alapján a vizsgálatot végző csapat tagjai arra a következtetésre jutottak, hogy a spanyol partok mentén a hajókat érő „interakciók”-at egy 15 fős csoport, egyetlen család tagjai végzik.

A 15 fő többsége hím, fiatal és tinédzser. Ők az orkapopuláció „legkíváncsibb és legérdekesebb” korosztálya. Ugyanakkor a kardszárnyú delfinek játéka egyre nagyobb károkat okoz. A hajók kormányával való játék, a kormánylapok lefejelése egyre erőteljesebbé vált az állatok növekedésével. Az első ilyen akciókat 2017-ben figyelték meg, de akkor még jóval ritkábban sérültek a kormányok. Most, hogy az orkák már nagyobbak és erősebbek lettek, a játékuk is sokkal veszélyesebb lett.

Egyetlen 25 év feletti, vagyis már felnőtt, teljesen kifejlődött orkát sem láttak részt venni a hajókat károsító akciókban. A tudósok azt gyanítják, hogy a fiatalabb állatok látták idősebb testvéreiket „játszani” a kormánylapátokkal, majd utánozták őket. Olykor nőstényeket is észlelnek, ám nagy valószínűséggel csak azért vannak ott, hogy vigyázzanak a gyerekekre.

A hím orka átlagos hossza 6–8 méter, és 6 tonnát nyom, a nőstény 5–7 méter hosszú, a tömege 3–4 tonna

A legutóbbi elsüllyedés során a spanyol SASEMAR tengeri mentőügynökség közleményt adott ki, amely figyelmeztette a hajótulajdonosokat, hogy ne merészkedjenek túl messzire a parttól, és bármit is tegyenek, ne tartózkodjanak hosszan a fokozottan veszélyeztetett övezetben.

„Egy ideális világban a hajósok egyszerű stratégiát követnének, amikor a gyilkos bálnák interakcióba lépnek, amivel elkerülhetnék a hajók és a bálnák károsodását. Sajnos úgy tűnik, nincs ilyen csodaszer” – írják a tanulmány szerzői. (Így mondják tudósul, hogy ötletünk sincs, hogy mit tegyen a hajós, ha találkozik azzal a „játékos” orkacsaláddal…)

A hatóságok és a hajósok jelenleg nem tehetnek mást, mint reménykednek abban, hogy a „játékos” ibériai orkacsalád majd ráun erre az időtöltésre, és a kormánytörő lökdösődés kimegy náluk a divatból.

Szóhasználat

„A műhely szakértői egyetértenek abban, hogy az ibériai kardszárnyú delfinek nem agresszívek. Amit tesznek, az lehet egyrészt a köreikben divatos viselkedés, és számukra sokkal inkább játék, mint agresszió. Ezért szerintünk a „támadás” szó ezen interakciók leírására nem megfelelő, félrevezető, és meg kell szüntetni.”

Ezt olyannyira komolyan gondolják, hogy a 47 oldalas tanulmány szövegében a támadás, az „attack” szó kizárólag ebben az egy mondatban szerepel!

Persze a tanulmány ilyen megjegyzéseit olvasva fontos tudni, hogy egy olyan világban és környezetben született, ahol az emberek kezdik elveszteni a józan szövegértésüket, ahol különféle szavakban, megszólításokban, egyesek még a humoristák által előadott viccekben is folyton bántást, sértést, lelki megtámadottságot éreznek, sőt, keresnek.

Szigorúan magánvéleményem

Amikor a tengerek csúcsragadozói a maguk módján játékból döngetik meg a hajókat, tesznek kárt bennük, és eközben olykor letörik a kormányt süllyedésveszélyt is okozva, akkor a hajón lévőknek ez igenis támadás.

Nagyszerű dolog az állatszeretet, meg a sértő szóhasználat elkerülésére való törekvés – a minap is sorba álltak a delfinek a sarki psztihiáternél –, de azért én megnézném magamnak azt a tapintatos, lélekkímélő állatbarátot, aki alól a nyílt tengeren éppen kiüti a hajót néhány 5-8 méteres 4-6 tonna súlyú „játékos” állat, az ezt ne érezné veszélynek, vagy támadásnak, és a mentőtutajból kihajolva szívesen megsimogatná a buksiját valamelyik Willynek. A partra érve, fehérnemű csere után, vagy kívülállónak a kávéházban persze lehet aztán hippokrita módon igazítani a szóhasználaton, csak éppen értelme nincs.

Ruji