2020 szeptemberében kezdődtek a támadások

Két éve már egyre gyakrabban lehet arról olvasni, hogy a Gibraltári-szoros és a galíciai partok, vagyis az atlanti spanyol és portugál partok mentén orkák, vagyis kardszárnyú delfinek támadnak meg arra hajózó vitorlásokat. A különféle sajtóorgánumokban megjelenő cikkek szerint leginkább fiatal állatok úsznak neki az arra hajózó vitorlásoknak. Több esetben okoztak a hajóknak súlyos sérüléseket – leginkább a kormánylapokat támadják -, de mindezidáig a hajósokat sosem érte bántódás.

A Marine Industry News szerint az elmúlt hónapokban a helyzet veszélyesebbé vált, mert ezúttal két hajó már el is süllyedt.

Itt meg kell állnom egy pillanatra. A cikkben hivatkozott források és általában tévesen a “bálnatámadások” (a kardszárnyú delfinek nem bálnák, csak az angol nevük “killer whale –  gyilkos bálna” megtévesztő) hírei gyakran pontatlanok és ellenőrizhetetlenek. Nem kitaláltak, hanem a ma egyre inkább minden témában eluralkodó újságírói stílus példázatai. A megtámadott hajókról olykor semmit nem tesznek közé. Például a most elsüllyesztett hajók és hajósok neveit. Nyilván ezek közlése valamilyen személyes érdeket  sértene vagy efféle oka lehet a híradások általános megfogalmazásának. Egy-egy fotó fellelhető partra tett, sérült kormányú hajókról, és amatőr telefonos videók illusztrálják a cikkeket a hajók körül úszkáló és olykor a hajókat lökdöső orkákról. A címképünkön látható süllyedő hajó is egy a támadásokról szóló cikket illusztrált, de nem szerepel benne sehol egyértelműen, hogy az biztosan az esetben leírt hajó lenne.

Orkatámadások a spanyol partoknál 2022-ben – forrás: orcaiberica.org

Orkák támadásai 2022. február-májusban

Orkák támadásai 2022. június – júliusban

Orkák támadásai 2022. augusztusban

Orkák támadásai 2022. szeptemberben

A támadó delfinek korábban csak sérüléseket okoztak a hajóknak, de a Portugal Resident szerint egy júliusi éjszakán majd november 1-én már két hajót is elsüllyesztettek az orkák. Az előbbiről annyit tudni, hogy egy öttagú család hajóját támadták meg éjszaka a kardszárnyú delfinek 6 mérföldnyire Sines-től és a Festas André nevű halászhajó érkezett a segítségükre. Az utóbbi eset pedig egy francia vitorlással történt Viana do Castelótól 25 kilométerre, de pontos adatok egyik hajóról sem szerepelnek a Portugal Resident cikkeiben. Az utóbbi esteben a vitorláson utazó négy fő a hajó bocijával motorozott el a süllyedő hajótól.

Az orkák nyilván nem lyukat ütöttek a hajótesten, hanem mivel a kormánylapokat támadják, a süllyedéshez vezető vízbetörés nyilván (ez persze személyes feltételezés) a kormánycsapágy sérülése után kezdődhetett.

Sokszínű reakciók a megtámadottaktól

Miközben az orkatámadások átélése természetesen sokkoló annak, aki ilyen helyzetbe kerül, ám a beszámolókból gyakran az állatokkal való találkozás különleges élménye is kitűnik.

Az egyik megtámadott hajó szkippere nem érezte agresszívnek az orkák viselkedését. “Egy ilyen méretű állat képes lenne elsüllyeszteni egy hajót, ha akarná.”

Igaza lehet, hiszen a delfináriumokból is jól ismert orka hímek átlagos hossza 6–8 méter, tömege 6 tonna, a nőstény átlagos hossza 5–7 méter, tömege 3–4 tonna. A kardszárnyú delfin teste vaskos, de áramvonalas, és kitűnő úszó. A hátuszonya és „szárnya” hosszú – ezért nevezik kardszárnyúnak –, a hímek hátúszója háromszögletű, a nőstényeké kisebb, hátrafelé hajló. A hátuszony magassága 1,8 méter is lehet. A fogságban tartott állatok hátuszonya – eddig ismeretlen ok miatt – egy idő után lehajlik. A háta sötét, a hasi része pedig világos, így felülről és alulról is nehéz észrevenni. Testén jellegzetes nagy fehér foltok is találhatók: a tengerbiológusok az egyes állatokat ezek révén és az egyedenként változó hátúszó alakja és mérete alapján azonosítani tudják. A leggyorsabban úszó tengeri emlősök közé tartoznak, 50 km/h-s sebességre is képesek. Mint minden cet, farkukkal hajtják előre magukat, a melluszonyok csak kormányzásra valók. Teljes tömegükkel képesek a víz fölé ugrani. Általában 1-4 percet töltenek a víz alatt, majd 3-5 alkalommal, 10-35 másodperces időközökben a felszínre jönnek levegőért. Amikor kiszuszogták magukat, jöhet az újabb merülés.

A hím orka 6 tonna súlyú, a nőstény 3-4 tonna –  Fotó: Wikimedia Commons

A Portugal Resident 2021 szeptemberében közölte az egyik orkatámadást átélt hajó utasának Rita Mexiának a beszámolóját. Rita a közösségi oldalán írta le, hogy az orkák „amint meglátták a hajót, szervezett rendben perceken át erősen ütögették, lökdösték a hajótestet és a kormányt. Ez akkor óráknak tűnt. Nagyon aggasztó pillanatok voltak, pánikoltam. Féltettem az életünket.” A kapitány rádión hívott segítséget, amely gyorsan meg is érkezett. „Kimentettek minket egy igazi rémálomból” – írja Rita Mexia „az egész olyan volt, mint egy horrorfilm…” A kormány tönkrement, és a parti őrség végül Sagres kikötőjébe vontatta a hajót.

De amint a pánik alábbhagyott, Ritában előtört az élmény csodája is. “Kapcsolatba kerülni ezekkel a csodálatos lényekkel tiszteletet ébreszt az ilyen gyönyörű emlősök és általában a természet iránt.„ – írta Rita Mexia a közösségi oldalán. „Ez az elsöprő, váratlan élmény sokkal többre tanított minket, mint a tenger és lakói iránti tiszteletet. „Szembesített minket azzal, hogy mi emberi lények milyen aprók vagyunk,  kiváltotta az alázat érzését, amivel a bolygó minden élőlényére tekintenünk kellene. Olyan jó volt sértetlenül eljutni a szárazföldre. De az is nagy megtiszteltetés volt, hogy találkozhattam ezekkel a gyilkos bálnákkal…”

Az orkák nem támadták az embereket a gumicsónakban és nem támadják a halászhajókat sem. A híradásokból annyi kiszűrhető, hogy kizárólag motorral haladó tőkesúlyos vitorlásokat támadnak.

Olyan vitorlást sem támadtak még komolyan meg, amelyik motorhasználat nélkül, csak vitorlákkal haladt!

A szakemberek meglehetősen tanácstalanok, nem tudnak magyarázatot adni az orkatámadások okairól. Úgy vélik, hogy a motorozó vitorlásokat támadó viselkedés az orkák veszélyeztetett alpopulációjára jellemző, amely nagymértékben függ egy hasonlóan veszélyeztetett zsákmányfajtól: az atlanti kékúszójú tonhaltól. Utóbbiak egyedmérete jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben feltehetően az ipari méretű halászat következtében.

Ez a fajta támadó viselkedés csakis itt, ezeken a vizeken jellemző az orkákra. A megtámadottak beszámolóiból kitűnik, hogy ez egy nagyrészt fiatal egyedekből álló csoport, akiket egy-egy felnőtt nőstény kísér. Az sem világos, hogy a támadás oka nem valamiféle játék-e, vagy valamilyen kiképzés.

Még 2011-ben a spanyol környezetvédelmi minisztérium sérülékenynek minősítette a kardszárnyú delfineket. 2017-ben természetvédelmi tervet készítettek a megóvásukra, 2019-ben pedig az IUCN (Nemzetközi Természetvédelmi Unió) Vörös Listáján kritikusan veszélyeztetettnek minősítették őket. A Gibraltári-szoros környékén az orkák először 2020 szeptemberében támadtak meg hajót.

Kutatók által az orkák védelmében létrehozott Iberian Orca nevű honlap 2020 júlusa és novembere között 47 esetet regisztrált, majd a támadások megritkultak és ez a tendencia jellemző minden évben.

A kardszárnyú delfineket kritikusan veszélyeztetettnekl minősíti a Nemzetközi Természetvédelmi Unió  –  Fotó: Wikimedia Commons

Alfredo López biológus (az Estudo dos Mamíferos Mariños nevű szervezet koordinátora)szerint az orkák minden ősszel tonhalakra vadászva portyáznak a Cádizi-öböltől indulva a Viszkája-öbölig.  A Guardianben megjelent cikkben olvasható, hogy Ruth Esteban – a Madeirai Bálnamúzeum munkatársa, a tengertudományok PhD fokozatával foglalkozó kutató – szerint a legtöbb, amit a szakemberek jelenleg tehetnek, az az, hogy tanácsot adnak a tengerészeknek, miként reagáljanak, ha ilyen helyzetbe kerülnek, hogyan „minimalizálják az embereket és a hajókat érő károkat”.

Mit tegyen a megtámadott? – a szakemberek tanácsai

■ Állítsák meg a hajót (húzzák le a vitorlákat is), kapcsolják ki az autopilotot (automata kormányt) hagyják a kormányt szabadon mozogni (ha ezt a z időjárási körülmények megengedik).
■ Értesítsék a hatóságokat!  (vagy a 112 telefonon hívásával vagy a VHF 16-os csatornán)
■ Senki ne tartsa kézzel se a kormányt és biztonságos helyen tartózkodjanak, távol minden olyan elemétől a hajónak, amely veszélyes lehet erős lökéskor!
■ Ne kiabáljanak az orkákra; ne mutassák magukat túlzottan nekik; ne dobálják meg vagy ne próbálják semmivel sem megérinteni a kardszárnyú delfineket!
■ Ha van kéznél kamera vagy okostelfon készítsenek felvételeket, különösen a hátuszonyukról, mivel az segíti a későbbi azonosítást.
■ Ellenőrizzék a kormánylapát működését, forgását, de csak AZUTÁN, hogy a „nyomások vagy lökések” megszűntek!
■ Ha a hajó vagy a kormánya meghibásodott kérjenek vontatást!

Más “jótanácsok” között olyan is szerepel, hogy állítsák a motort lassú, 2-3 csomós hátramenetbe, vagy hogy öntsenek egy liter gázolajat a vízbe a hajó mögé. De persze mindezek a tanácsok csak találgatások. Egyes esetekben beváltak, de nem biztos, hogy általában hasznos ötletek.

A cikkeket, értékeléseket olvasva azért feltűnő, hogy a spanyol partoknál portyázó kardszárnyú delfinek nem támadnak meg halászhajókat, kisebbeket sem. Kizárólag kedvtelési célú vitorlásokat, mégpedig olyanokat, amelyek motorral haladnak. És a kormányokat támadják, a modernebb vitorlásokon jellemző, a tőkesúlytól távol önállóan függesztett kormánylapokat.

Így nem-szakemberi jótanácsom: Vitorlással a gibraltári orkák vadászmezején vitorlával kell közlekedni, nem motorral. A vitorlázó hajókat nem támadják.

Ruji

A Chasing Currents videója az orkatámadásokról a You Tube-on