America’s Cup jövő – 5. rész – Előre menekülő Új-Zéland és annak mellékhatásai

Vitorlázás

2022. április 4. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Leegyszerűsített világképek

Március 30-án eldőlt. Grant Dalton a Team New Zealand vezetője hivatalosan bejelentette, hogy a 37. America’s Cup versenyt nem Új-Zélandon, hanem Európában, Barcelonában rendezik meg 2024 szeptemberében és októberében. Ezzel a világ legrégebbi aktív sporttrófeájának történetében harmadik alkalommal kerül sor olyan versenyre, ahol a címvédőt nem segíti a hazai környezet. (Mellesleg: eddig ilyenkor, a neki is idegen pályán nem győzött a címvédő…)

A katalán kormány minisztere, Grant Dalton és a barcelonai kikötő igazgatója

Új-Zélandon természetesen óriási a csalódottság. Ahogy az manapság szokás, leginkább szélsőséges, de mindenképp egyoldalú véleménnyel hozzászól fű-fa-virág, és a nagy többségük leszedi a keresztvizet a csapatról. Akik most megkapják a „hát így háláljátok meg, amit eddig kaptatok…” hozzászólástól az „én aztán többet nem szurkolok nektek” beírásoktól a „hazaáruló mocskok vagytok”-ig a negatív vélemények teljes skáláját.

Manapság úgyis az a divat, a közösségi elvárás, hogy mindenkinek legyen egy darab határozott, lehetőleg egy nagy csoporthoz tartozó véleménye. Mégpedig egy mondatban (ne túl hosszúban!) összefoglalható, amit viszont tessék mindenféle ellenérvtől elzárkózva, gondolkodás nélkül szajkózni! Gyakorolja ezt a világ járvánnyal, háborúval, nemi és faji kérdésekkel, környezettel és bármivel, amit a fősodratú média éppen hangsúlyossá tesz. Ha kell, megy ez America’s Cup helyszín kapcsán kicsiben is!

A versenyzők persze tudják, hogy ez a választás mivel jár. Volt már rosszabb is! Annak idején, amikor a kupát elnyerő kiwi csapatból Ernesto Bertarelli svájci milliárdos kivásárolta a magot, a legjobbakat, majd ők idegen hajóval, az Alinghin visszatérve az új-zélandiaknak ma is fájón elvitték a kupát… Hát akkoriban, ugye Russell Coutts, Brad Butterworth, Murray Jones, Simon Daubney, Warwick Fleury és Dean Phipps az isteni magaslatokról hamar a legutáltabb páriák közé került a nép szemében. Talán most nem vár ennyire nagy csapás Burlingékre. A balhé javát Grant Daltonnak, a csapat vezetőjének kell elvinni, aki ezt szaporodó ráncokkal, de meg is teszi majd becsülettel.

2003: A Team New Zealand megalázóan nagy vereséget szenvedett az Alinghitől, amelyen javarészt új-zélandi profik vitorláztak

Egy kérdést azért érdemes lenne feltennie magának minden az ügy kapcsán a szája szélén erős habképződést mutató hozzászólónak:

Megfelelne nekik, ha a csapatuk lemaradva körözne a kihívó mögött, aki söpréssel vinné el a kupát Aucklandből?

Mivel annyi pénzből, ami otthonról látszott a Team New Zealandnek, ez a boritékolható végeredmény.

Igen ám, de – mondhatná hazafias hevülettel egy vehemens aucklandi szurkoló – az America’s Cup a nemzetek büszke csatája, és a tradíció megköveteli a hazai címvédést! Hiszen ezt érdemlik a szurkolók és a támogatók, beleértve a kormányt is, akik eddig támogatták a csapatot. Akikkel eljutottak idáig.

Mondjuk az America’s Cup a valóságban mindig is a felszínen volt a nemzetek büszke csatája, amúgy a költségek nagysága miatt a nagyon gazdagok harcijátéka, amit viszont nyilvánosság előtt vívnak, tehát nemzeti felhangokat kapott és kap. Manapság azért is, hogy nézettsége legyen és magas bevétele. A 36. America’s Cupot 21 nap alatt 68,2 millió néző figyelte – televíziós csatornákon, a közösségi médiában, élőben a You Tube-on és utólag az összefoglalókat – összesen. A döntő futamok élő közvetítéseit pedig naponta átlagban 7,9 millió néző követte, akik a felmérések szerint fejenként közel egy órát töltöttek az adások figyelésével!

36. America’s Cup döntő: győz az ETNZ az olasz csapat ellen

A 36. America’s Cup előtt a kormány számára készített tanulmány 763 millió dollárnyi GDP növekedést prognosztizált at America’s Cupnak köszönhetően. A tanulmány minden befektetett 1 dollárra 1,25 és 1,89 dollár közötti haszonra számított általában az új-zélandi gazdaságban. A modell alapján hosszútávra (2055) számolva a hatásokat, például az infrastruktúrába befektetett minden 1 dollár 7,5 dollár gazdaságélénkítést jelenthet.

De minderről sokkal részletesebben írtam a sorozat 2. (Sok-e 100 milió dollár?) és 3. (A nagy üzletek kora) részében.

A Team New Zealand a kupavédéshez összesen 200 millió új-zélandi dollárra (140 millió USA dollár) számított a kormánytól és Auckland városától. Ennek a felét kínálták nekik. Nem hangzott el az, hogy a fenti számok nagyon tévesek lettek volna, hogy az esemény megrendezésével anyagilag rosszul járt volna Új-Zéland és Auckland. Persze mindenhol ki lehet mutatni veszteséget, például szelektáltan és kizárólagosan figyelembe vett közvetlen bevételek számolásával.

A kormány és a város 100 milliós támogatást kínált a kupavédéshez és az összeg nagyságában hajthatatlannak mutatkoztak. Grant Daltonék ekkor fordultak a külső helyszínek keresése felé.

Kivel néz szembe a Team New Zealand?

Hát nem egyszerűen kormányok által támogatott nemzeti csapatokkal! A Prada nem Olaszország csapata, hanem Patrizio Bertellié. Az INEOS Team UK nem a briteké, hanem Jim Ratcliffe-é. Gazdagok, sok pénzt költhetnek a kupa elhódítására, amit olyan apróságok is jelezhetnek, mint hogy nemrégiben megállapodtak a Ferrari illetve a Mercedes Forma 1-es csapatokkal, hogy azok beszálljanak a fejlesztésbe.

Vegyük például Jim Ratcliffe-t. Az ő értéke 18 milliárd USA dollár. Olajban és a kemikáliákban érintett iparágakban érdekelt. Van neki Tour de France csapata, támogatja a Mercedes Forma 1 csapatot, valamint francia és svájci labdarúgó egyesületeket, illetve az All Blacks rögbi klubot. A jóember, amikor megtudta, hogy a Land Rover többé nem gyártja a Defender típust, elkészíttette és gyártatja annak hasonmását INEO’s Grenadier néven.

Sir Jim Ratcliffe a kihívó INEOS Team UK tulajdonosa

Arról bővebben is olvashatott a sorozatunk 4. részében, hogy az új-zélandiak zsákutcába vitték magukat, amikor kitalálták és elindították a versenyt a nagyon drága és látványos AC75-ösök felé. Azzal lépéselőnyt szerztek, amit meg is tudtak tartani a 36. America’s Cup megnyeréséig. De most új téteket kell betenni, immár időbeli és technikai lépéselőny nélkül. Vagyis nem lehet az egyik csapat, ez esetben a védőké sokkal olcsóbb vagy takarékosabb, mint az ellenfeleké, ha sikerre hajt.

Kupavédés félpénzen?

Időközben otthon , Új-Zélandon a kormány a maga keltette populáris hullámon szörfözve – na, akkor majd a szegényekre költjük a pénzt! – nem feljebb vitte a téteket, hanem lényegében harmadolta a támogatási ígéretét. Mondván szálljanak be gazdagok, ez az ő játékuk! Egy aucklandi üzletember Mark Dunphy pedig létrehozta a Kiwi Home Defence nevű szervezetet, majd a maga által ígért összeg felét kínálta, miközben olyan hullámokat kavart, – igaz Grant Dalton szerint – amellyel végképp ellehetetlenítette azt, hogy kupavédéshez elegendő pénz jusson a csapatnak.

Persze ez ügyben részletekről messze nem vagyok alaposan tájékozott, ebbe nem merülnék bele, mert őszintén, nem is érdekel, hogy kinek van igaza. Az ügyről megjelent cikkhalmot pedig értelmetlen lenne végigböngészni, tudva, hogy a manapság a majdnem mindig egyoldalúan helyzetet tálaló cikkek többségében megjelenő információk mennyire pontosak… Mindenesetre az árulkodó, hogy a hírek szerint Dunphy a támogatáshoz feltételül szabta Grant Dalton eltávolítását a csapat éléről. Márpedig Dalton volt az, aki a 2003-as katasztrofális America’s Cup kupavesztő vereség után talpra állította a csapatot, megnyerték a kihívók versenyeit, Bermudán visszaszerezték és legutóbb Aucklandben meg is védték a kupát.

Dunphy a vádakra több fórumon is kijelentette – arról persze hallgatva, hogy megpróbálta-e leváltatni Daltont –, hogy szeptemberben ő 20 millió dollárt (új-zélandi dollárt, ami az USA dollár 70%-a), majd októberben 40 milliót ígért. Ehhez jött volna a kormány 99 milliós ígérete, amiből 31-et adtak volna pénz formájában, a többit természetben, vagyis létesítményekben, szolgáltatásban). Dunphy erre azt mondja, hogy ez összességében 200 millió…

Diákkoromban nem én voltam a matektanárok álma, de ha Dunphy számait összeadom, akkor olyan, mintha egy politikus kalkulációját látnám, mert ez még a kormány természetbeni ígéretét is belevéve, valójában csak 139 millió új-zélandi dollár, ami jelenleg körülbelül 96 millió USA dollárt ér. Vagyis a szükséges összeg fele. A lényeg tehát az, hogy Új-Zélandon nem került elegendő pénz a kupavédésre való esélyes felkészülésre.

El kell dönteni, hogy komolyan hajtanak-e a kupavédésre vagy csak kiállnak a versenyre

Ebben a helyzetben kellett döntenie a kupa megvédéséért versenyző csapatnak. Barcelona a hírek szerint 128 millió USA dollárt fizet a rendezésért. Ezzel a pénzzel és az egyéb szponzoraival már versenyképes lehet a Team New Zealand.

Lehet őket ezért utálni. De egyszerűbb és tisztességesebb lenne csak úgy szimplán szurkolni nekik. Mert, amint az oly sok konfliktusra jellemző a világban, ez esetben sem ők egyedül a kialakult helyzet okozói. Akármilyen sokan is mondogassák azt.

Ruji

Kapcsolódó