Röpködnek a százmilliók (…és bizony nem forintban)

America’s Cup jövő – folytatás (1. rész: Az új-zélandi csapat eladta a lelkét?  – , 2. rész: Sok-e 100 millió dollár?)

Miként és mikor alakult az America’s Cup kereskedelmi üzletté és hová lettek a simán sportbolond, a kedvtelésükre csak pénzt szóró gazdagok?

Az America’s Cup soha nem volt egy spórolós rendezvény. Mindig a hajós csúcstechnológia versenye, még ha a most élő generációk idősebbjei elsősorban az ésszerűsített, takarékosabb 12 R korszakra emlékeznek, ahhoz hasonlítják a mai szélsőségeket.

Napjainkban pedig, ahogy a nemrég zárult 36. America’s Cup után elkezdődött a következő párviadal rendezéshez szükséges pénzmennyiség körüli mizéria, a nemzetközi hajós sajtóban megjelenő cikkekben többnyire felelőst keresnek, amiért a verseny sorsa így alakult. Amikor pedig felelőst keresünk, akkor találunk is!

Mondjuk, ilyen világot élünk! Ne keress történelmi összefüggéseket, viszont végy egy olyan okot, amire rá lehet fogni, hogy az egyetlen, mutass rá a kipécézett „bűnösre”, kelts hangulatot és lovagolj el diadalmasan a naplementébe… Így a gondolatmenet egyszerű lesz és célzott, a nagy többségnek üdítő könnyen felfogható, és a stílusos, gördülékenyen diktált eszme mentén máris lehet érzelmi alapon felsorakozva ítélkezni! Ja, és az teljesen lényegtelen, hogy a következtetés igaz-e!

De térjünk vissza az America’s Cuphoz!

Például Craig Lewick a versenyzői véleményformálásban meghatározó amerikai Scuttlebutt magazinban az America’s Cup elüzletiesedését, nyereségorientált vállalkozássá válását egyszerűen a svájci Ernesto Bertarelli (Alinghi) nyakába varrja. Mondván a kupagyőztes svájci milliomos vitte először el a védő országból a versenyt – naná, hiszen Svájcban nincs tenger – Valenciába, ahol aztán központi kérdéssé vált a nyereség. Támogatta ezt a profivá lett versenyzők törekvése, amellyel mind magasabbra igyekeznek srófolni a jövedelmeiket.

Szerinte ezt az egészet aztán a pénzéhes amerikai Larry Ellison (Oracle) kapcsolta még magasabb fokozatba, elsöpörve a színről az ideális stílusú versengést. A cikket egy olyan képpel illusztrálták, ahogy a szenvtelenül elsétáló Farkas – Hugh Jackman – mögött éppen felrobban a világ.

Hollywoodi befejezés – Goodby America’s Cup – It’s been a fun – Scuttlebutt News 2021. július 17.

És tényleg! Hiszen a tizekilencedik században, majd a huszadik javában is az America’s Cup versenyeket, a hajókat, csapatokat finanszírozó milliomosokat a dicsőségvágy hajtotta. Számolatlanul ölték a milliókat az ambíciójukba, a Feneketlen Kanna elnyerésének vágya által hajtva. A huszadik század elején Sir Thomas Lipton nem azért tett öt kísérletet is a kupa megszerzésére, hogy ezzel a teájára irányítsa a figyelmet. Pedig éppen, hogy ráirányította, viszont ő mindezt többszörösen odaadta volna egyetlen kicsike kis győzelemért.

Sir Thomas Lipton bármit megadott volna azért ha például 1903-ban legyőzi a Reliance-t

Persze az America’s Cup első néhány évtizedében – néhány üdítő kivételtől eltekintve – többnyire az akkori csapatokat fejlesztő milliomosok sem voltak arisztokraták és különösen nem hattyúlelkű sportemberek. Inkább a vadkapitalizmusban hirtelen meggazdagodott polgárok. Ők nem pénzügyi nyereségre hajtottak, hanem a társadalmi felemelkedésre, elismertségre. De az tény, hogy anyagilag veszteséges ügy volt a kihívás és a kupavédés is.

De hová lettek az Oliver Iselinek, a William Vanderbiltek? Akik, miközben a pénzpiacokon gátlástalanul töltötték a zsebeiket, addig az America’s Cup dicsőség elérése érdekében éveken, évtizedeken át két kézzel szórták a pénzüket.

Miért alakult át a verseny ilyen nagyon és miért mások az emberek is, akik művelik az America’s Cup vetélkedés különleges műfaját? Miért nem veszik elő a gazdagok a pénzüket a saját szórakozásukra, ahogy azt az új-zélandi csapat támogatására a maori vezető Rawiri Waititi, vagy éppen Jacinda Ardern új-zélandi miniszterelnök asszony elvárná?

A magyarázat szerintem pofonegyszerű

Semmi, a vitorlás sport, annak legfényesebb (vagy legkifényezettebb?) eseménye sem szakadhat ki a világból, az általános trendekből.

Nem Bertarelli vagy Ellison tette tönkre az America’s Cupot, nem a kupa körül tevékenykedő milliomosok lettek számító gazemberek, és nem a versenyzők váltak pénzéhessé a régiekhez képest. Ilyen lett az egész világ.

2010 Valencia_Larry Ellison (Oracle, USA) elnyeri a kupát Ernesto Bertarellitől (Alinghi, SUI)

A nagy sportesemények a televíziózás majd az internet révén a tömegszórkoztatás legfontosabb elemei közé kerültek. Magyarul óriási a nézettségük, tehát a reklámértékük. A világszerte népszerű és látványos, jól közvetíthető sportágakon ez a folyamat világosan látható évtizedek óta. Legfeljebb az lehet a meglepő, hogy a vitorlázás is ezek közé került. Sőt!

A nemzetközi porondon, a vitorlázás reklám és marketingértéke meglepően dinamikusan növekedett az elmúlt két évtizedben.

Látjuk, hogy hova jutott az egykor abszolút amatőrökkel indult földkerülő a Whitbread Round the World Race – Volvo Ocean Race – Ocean Race! Milyen világszerte hatalmas érdeklődéssel kísért profi verseny lett a Vendée Globe szóló földkerülőből! A folyamatból nem maradhatott ki az erre a látványos szerepre legalkalmasabb, az America’s Cup sem.

A 36. America’s Cup eseményeit 21 nap alatt 68,2 millió néző figyelte – televíziós csatornákon, a közösségi médiában, élőben a You Tube-on és utólag az összefoglalókat – összesen. A 2017-es bermudai 35.  AC-hez képest a nézőszám a háromszorosára emelkedett!

Az America’s Cup YouTube csatornája minden futamot és minden sajtótájékoztatót közvetített a megnyitótól a díjkiosztóig.  Az élő adásokat átlagban 7,9 millió néző követte, akik a felmérések szerint fejenként közel egy órát töltöttek az adások figyelésével!

De nem csak a jól közvetíthető America’s Cup nézettsége növekszik ilyen dinamikusan. Az óceáni offshore versenyek televíziós és internetes tálalása is egyre élvezhetőbb. Sőt! A versenyekhez már százezreket megmozgató online regatták csatlakoznak. 2020 novemberében a Vendée Globe szóló földkerülővel egyidőben rajtoló virtuális versenyen több, mint egymillóan vettek részt.

Vendée Globe Virtual Regatta – több, mint egymillió résztvevő

A nagy vitorlás versenyek környezetében pedig egyre ötletesebb kezdeményezések indultak el. Például Franciaországban az iskolákban a Vendée Globe-hoz már komplex és nagyon sikeres oktatási programok kötődnek.

A vitorlás versenyeket ugyan nehéz közérthetően bemutatni, ám összetettségük miatt a kapcsolódó – és szintén nagy marketingértékkel bíró – egyéb programok lehetséges skálája sokkal szélesebb, mint a világszerte népszerű látványsportágak esetében. A dinamikus növekedés ennek is köszönhető és ilyen téren hatalmas a potenciál a vitorlás sportban.

Látvány, sebesség és a csúcstechnológia misztikuma

Az America’s Cup nézettségét sokaknak érdeke növelni, ezért kellenek a látványos hajók, a száguldó katamaránok, vagy a mostani futurisztikus – és mi tagadás szép – látványt nyújtó egy lábon süvítő AC75-ösök. Kell a csúcstechnológia és a tudat, hogy mindez sokba kerül! Ettől van sok nézője, ezért érdekli azokat is, akik amúgy a víz közelébe sem mennének és egy hagyományos vitorlás versenyt egyáltalán nem is értenének.

Persze régi vitorlás versenyző szemmel figyelve egy a maiakhoz képest lassú egytestűvel, 12R yachttal vagy IACC hajókkal teljesített párviadalt nézve sokkal több apró finomság, taktikai húzás, hajókezelési megoldás látszott, mint a mostani száguldó AC75-ösök vagy pláne a katamaránok vetélkedésein.

2003 IAAC hajók taktikus párviadala – sok érdekes, élvezetes szakmai és aktikai részlettel

De azoknak az apróságoknak az értékelő élvezetéhez már kellő vitorlás versenyzői felkészültség szükséges. Vagyis azok a futamok csak egy szűkebb szakmai réteget szórakoztattak igazán. A nem vitorlázóknak (sőt a legtöbb vitorlázónak is) viszont unalmasak, lassúak voltak.

Én imádnám, ha visszatérne az a fajta America’s Cup! Gondolom mások is vélekednek hozzám hasonlóan. Csak hát, ezerből lehetünk is vagy tízen…

Ma látványos, szórakoztató, gyors és főleg egyszerűen érthető és közvetíthető versenyek kellenek a fokozott érdeklődés fenntartásához. A költséges hajókhoz és az ezen a szinten már méltán sokat kereső csapattagok, sőt nézőcsalogató sztárok mellé (nem csak konkrétan a vitorlázókról, hanem az óriásira nőtt csapatok tagjai is ide értve) pedig már szükségesek az erős támogatók, szponzorok.

Ez már üzlet. Talán már elsősorban az.

Furcsa, gyors, kecses és elegáns – különleges és vonzza a nézőket – fotó: Studio Borlenghi

A támogatás gyakran már a rajt előtt megtérül

Bár a csapatoknak általában van bevételük is, például a közvetítési jogokból – egyedileg vagy a verseny szervezőitől visszaosztva –, ám a nagy érdeklődéssel övezett nagy regatták, a földkerülők, a jelentős offshore futamok, speciális sorozat bajnokságok és persze az America’s Cup nagy költségeit természetesen szponzorok illetve állami és helyi támogatók befektetései fedezik. Akiktől ez, mondjanak bármit is, nem adomány, hanem üzleti célú befektetés.

A nagy cégeknek, a csapatok névadóinak gyakran már a rajtra megtérül a sok beletett pénzük, ha azt az egész világunkra, de legalább is egy nagyobb területre szóló reklámkampány költségeihez mérjük. Ilyen lokális piac például Franciaország. A legutóübbi földkerülő idején készült felmérések szerint a Vendée Globe-ot a franciák közül már többen kísérik figyelemmel, mint a Tour de France kerékpáros versenyt! Ott már biztosan érdemes a vitorlázásba fektetni.

Jól megítélhető, hogy a szponzoroknak megéri-e az efféle befektetés. Ha egy verseny körül feltűnő cégek hosszú éveken át rendre visszatérnek, akkor ennél biztosabb bizonyíték nem kell a megtérülésre. Márpedig visszatérnek!

A támogatóknak gyakran már a rajt idejére megtérül a befektetésük

És mindegy, mivel foglalkoznak, megéri. Vendée Globe csapat névadó szponzorok: Hugo Boss – ruházat, Banque Populaire – pénzvilág, Maitre COQ – állateledel, PRB – építőanyag…stb.

Az állami vagy városi befektetések megtérülése pedig jórészt hosszabb távú, közvetettebb. Egy egészen kezdeti America’s Cupos példa: amikor a Team New Zealand 1995-ben először elhódította a Feneketlen Kannát, az utolsó futam napján az egekbe szökött az aucklandi kikötő részvényeinek értéke.

De mondok egy számunkra sokkal láthatóbb példát. A mi kisebb piacunkról valót. Balatonfüreden, ahol nagyon régóta stabil a városvezetés, hosszú évek óta pártolják többek között a jelentősebb vitorlás versenyek rendezését. Amelyek aztán látogatókat, idegenforgalmat, ezzel bevételeket, de főleg messzire eljutó jó hírnevet generálnak. Mindehhez illeszkedik a város sokoldalú fejlesztése is. Mára Füred az a hely a Balatonnál, amelyre más helyiségek vezetői és lakói is sokan példaként tekintenek. A város, amely egészéves életet teremtett magának a szokásos szezonális vergődés helyett. Ebben pedig helye és szerepe volt és van a vitorláséletnek, a versenyeknek.

A Groupama-OTP Laser Worlds 2013 – Kéthetes nagysikerű, a városnak is hasznot hozó világbajnokság volt Balatonfüreden

Professzionista vitorlázás

A kedvtelési célú hajózásban mindig is voltak profik. A tizenkilencedik századi és a huszadik első felében hivatásos hajósokat szerződtettek a versenyző yachtokra. De ők kvázi mellesleg vezettek és kezeltek versenyeken is vitorlás hajókat, ám elsősorban kereskedelmi hajókon gyakorlatot szerzett tengerészek voltak.

Nem sorolom ide a napjainkban oly elterjedt és szükséges charterhajó vezetést, a „szkipperkedést” sem.

Professzionális vitorlázás alatt a versenyző csapatokban való, kifejezetten az eredményességet célzó hajóstevékenységeket értem, alkalmi vagy tartós megbízással, mindegy. A lényege a nagy gyakorlattal megszerzett különleges szaktudás, amely már a magas színvonal eléréséhez is, majd a szint fenntartásához szükséges rengeteg időráfordítás miatt sem mehet pusztán kedvtelésből. Amely mellett már nem marad idő más munkára a megélhetéshez. Ide sorolandók a csapatok működtetéshez szükséges jórészt parti tevékenységek is a tervezőktől a hajóépítőkig, a riggertől a meteorológusig.

Az olyan nagy sztárok, mint Russell Coutts, Sir Ben Ainslie, Jimmy Spithill vagy Bouwe Bekking persze irdatlan összegeket keresnek. Sajnáljuk tőlük? A fociszurkolók vajon sokallják Messi vagy Ronaldo keresetét? Ahhoz, hogy az éllovasok, de akár mögöttük a kiszolgálók is méltó módon megéljenek az egyébként hosszú évek alatt rendkívül magas szintre fejlesztett tudásukból, sok pénz szükséges.

Profi vitorlázókra pedig nagy szükség van

Nem csak a nagy versenyekre felálló csapatokban. A profi vitorlázásnak rengeteg rétege van. Például, amivel itthon is egyre gyakrabban találkozhatunk, amikor gyakorlott versenyzőkből alkot csapatot magának egy hajótulajdonos, aki egyszerre igyekszik biztosítani magának az eredményességet és tanulni is akarja a versenyzés és a sebességi hajóvezetés fortélyait (ami mellesleg a biztonságos vízenlétet is a legjobban oktatja, mert a magas szintű szaktudásnál és a fegyelmezett hozzáértésnél jobb védelem nincs.).

RC44 – tulajdonosi osztály – a hajót csak a tulaj vezetheti a versenyen. körülötte a csapatot jórészt profik alkotják

Ezért alakultak ki a világban az elmúlt évtizedekben az úgynevezett „owner’s class”-ok, olyan verseny hajóosztályok, ahol kötelező a tulajdonosnak kormányozni. Ilyen az RC44 vagy nálunk a Balatonon az X35 és a NAU 370 osztály. Így, ha valaki felnőtt fejjel és megfelelő anyagi háttérrel belevág a vitorlás versenyzésbe és ehhez profikat vesz maga mellé a hajójára, az akkor sem szorul a feladat nélküli fizetőnéző szerepébe, hanem éppen a talán legélvezetesebb és a tanulásra is legalkamasabb pozícióban, a kormánynál kaphatja el a versenyláz.

A profi vitorlázás legkülönfélébb rétegei már az olyan kis vitorlás piacokon, mint a magyar is lehetőséget ad a tehetséges fiataloknak vagy éppen sikeres olimpiai kishajós vitorláskarrierrel érkezőknek, hogy megéljenek a tudásukból vagy legalább némi pénzt keressenek. Ami tulajdonképpen megérdemelt! Mert ehhez a szinthez egy átlagos szakma megtanulásához szükséges idő többszörösét töltötte a vízen az a vitorlázó, aki eljutott a profi tudásszintre.

Aki elvégez egy nagyon nehéz egyetemet, a szakmájában a tudásszintje még fényévekre lesz annak a vitorlázónak a szaktudásától, aki egy-két évtizedet a vízen hajtott olimpiai kishajós kategóriákban elhivatottan, sikerre törve.

A profi vitorlázás erősödése táplálhatja az olimpiai kishajós hajtást is. Azt, hogy többen vágjanak bele abba a nem hétköznapi, rengeteg szépséggel, ám lemondásokkal is járó életbe, amely az olimpiai vagy nagy nemzetközi kishajós sikerekhez vezethet. Mert lehet átlagos, „hétköznapi” szakmákat tanulni, társadalmilag általánosan elfogadott karriert építeni, és lehet a tehetséges vitorlázóból Berecz Zsombor, Érdi Mári vagy éppen Ian Ainslie, Czégai Péter és folytathatnám a sort.

A most kezdődő Tokiói Olimpián induló magyarok eddigi szép eredményei nem csak kedvet teremthetnek a most vitorlázni kezdő gyerekeknek és kamaszoknak a hajtáshoz, de a példájuk azt is világosan megmutatja, hogy milyen sok idő, hány év kikerülhetetlenül könyörtelen hajtás, meló kell a sikerek eléréséhez. Ez, ilyen tisztán, nyersen bemutatva, mint ahogy az ő példájuk egyértelművé teszi, még akár elriasztó is lehet! Kamasz és tinédzser korban vonzó élet, de magas szinten művelve a tanulóévek idejét és energiáit emészti.De talán nem elriasztó, ha látszik a folytatás is, a professzionista vitorlázás lehetősége, útja.

Tehetség és kitartás – Berecz Zsombor 2018, világbajnoki cím – az eléréséhez sok-sok évnyi-órányi céltudatos edzés, teljes elhivatottság kell.

Ahhoz, hogy megélhessenek a vitorlázásból, akik tehetségesek és beletették azt az irdatlan mennyiségű időt és energiát, ami ennek a szintnek az eléréséhez elengedhetetlenül szükséges, ahhoz kell az America’s Cup, a Vendée Globe, az Ocean Race és a sok-sok sikeres és egyre nagyobb érdeklődéssel övezett nagy vitorlás esemény is.

És kell az is, hogy a legjobb profik sokba kerüljenek. Akik esetleg nem elégszenek meg a kívülről óriási pénznek látszó felkínált támogatással. mert tudják, hogy többet érnek és nagy hasznot generálnak.

Ez van

Nem mondom azt, hogy amit az átalakulásról, az eltűnő értékekről gondolok és itt most elmondtam, az jó irány vagy szeretem. Nem mondom, hogy az a fejlődési irány, amire egyébként az új-zélandi America’s Cup csapat ügye rámutat, az egy minden szempontból jó folyamat. Rengeteg rossz mellékhatása is van, illetve, ha igaz, hogy ez az emberi világ jelen alakulásának terméke, akkor végképp órákig lehetne lamentálni azon, hogy jó irányba megyünk-e. Nem csak a vitorlázók, hanem mi, emberek mindannyian…

Csak azt mondom, hogy ez van, és ezért a helyzetért, például az America’s Cup aktuális jelenségeiért vagy a várható jövőjéért nem lehet egyetlen tényezőt vagy megnevezhető embereket kizárólagosan okolni, azzal mindenki mást feloldva a felelősség alól.

Ruji

Kapcsolódó

America’s Cup jövő – 2. rész – Sok-e 100 millió dollár?

Az America’s Cup megvédése után az új-zélandi csapat nem tudott megállapodni a kormánnyal és Auckland városával a következő verseny megrendezéséhez adandó támogatásról és most külföldi ajánlatokról tárgyalhat.

Kapcsolódó

America’s Cup jövő – 1. rész – Az új-zélandi csapat eladta a lelkét?

Dúlnak az indulatok a kupagyőztes Team New Zealand háza táján. A Grant Dalton vezette csapat nem tudott megállapodni a következő verseny rendezésének támogatási összegéről az új-zélandi kormánnyal és Auckland városával

Kapcsolódó

Az Emirates Team New Zealand nyerte a 36. America’s Cupot

Az America's Cup tizedik futamán az Emirates megszerezte a hetedik győzelmét és így 7–3-as összesítéssel megtarthatja a világ legöregebb sporttrófeáját.