Azok a csodálatos nők

Vitorlázás

2021. február 4. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

87 nap, 2 óra és 24 perc

Hat nő a Vendée Globe mezőnyében. Soha ennyien nők nem álltak rajthoz a világ legkeményebb vitorlás versenyén – négy évvel ezelőtt például egy sem -, mint most a 9. Vendée Globe-on. Sőt! Korábban a nyolc versenyen összesen heten vitorlázták körül a Földet: Isabelle Autissier, Catherine Chabaud (kétszer), Ellen MacArthur, Anne Liardet, Karen Leibovici, Samantha Davies (a mostani menetével együtt már háromszor) és Dee Caffari.

Közülük a legismertebb természetesen Ellen MacArthur, aki 24 évesen a 2001-ben elért 2. helyével vívta ki a világ csodálatát. Az ő földkerülő idejét javította most meg egy héttel és másfél órával Clarisse Cremer.

Nem ítélj külső alapján!

A 2000-2001-es Vendée Globe előtt bizonyára sokan féltették a 157 centis Ellen MacArtur a kikötőben, ha látták egyedül hajóra szállni, de akinek a jó hajósokról tradicionális szakállas tengeri medve képük van, a most elrajtolt hat hölgyet sem szívesen engedték volna a tengerre.

De hát, ideje ezt a képet elfelejteni, mert annál tengeri medvésebb teljesítmény nincs a világon, mint egy irdatlanul száguldó IMOCA 60-assal körülvitorlázni a Földet, és közben – ha csak a fizikális oldalát nézzük – megküzdeni a hatalmas és még a modern anyagokból sem könnyű vitorlákkal, olykor felmászni a 28 méteres árbócra, ott vagy benn a hajóban karbantartani és ha kell megjavítani a felszerelés bármely részét, és eközben egyedül szembenézni a veszélyekkel, a természet erejével, minden nap megtalálni az ideális útvonalat… Nem sok minden létezik, ami távolabb lenne attól, amit hagyományosan a nők világának szokás tartani.

Samantha Davies, Isabelle Joschke, Clarisse Cremer, Miranda Merron, Alexia Barrier és Pip Hare,

Sam és Isabelle

A hat nő közül a harmadik Vendée Globe-ján vitorlázó Samantha Davies volt a leginkább esélyes egy jó helyezés elérésére és ő ott is vitorlázott az élmezőnyben, amíg a Jóreménység-fok közelében a hajója, a foiler Initiatives Coeur meg nem adta magát. (Versenyen kívül jön ő is, most a brazil partok közelében vitorlázik.)

Aztán a szintén emelőuszonyos hajóval (MACSF) száguldó Isabelle Yoschkét csodálhattuk, ahogy a déli óceánon egyre előrébb tör szintén az élcsoportban. Nem rajta múlt, hogy fel kellett adnia a versenyt. Egyszerűen az Atlanti-óceánra visszaérve fokozatosan széthullott a hajója és lényegében ide-oda lengő tőkesúllyal és még számos létfontosságú felszerelésének meghibásodásával is megküzdve jutott el a brazil Salvador de Bahiáig.

A mostani Vendée Globe-on Isabelle Joschke volt hatuk közül talán a legbalszerencsésebb

Clarisse Cremer egy hagyományos uszonyos, nem emelőszárnyas hajóval egyenletesen jól vitorlázva ért női csúcsidővel Les Sables d’Olonne-ba. A hajója persze az egyik legjobb, leggyorsabb ilyen darab. Ezzel az IMOCA 60-assal győzött 2013-ban Francois Gabart, és négy évvel ezelőtt Paul Meilhat (SMA) is a leggyorsabb volt a mezőnyben a hagyományos uszonyosok között, amíg a Csendes-óceánon a tőkesúlya meg nem hibásodott.

Clarisse a verseny második felében tartósan küzdött a lényegesen nagyobb sebességpotenciállal bíró L’Occitane en Provence-t vitorlázó Armel Triponnal, aki még így is jó pár ezer mérföldes párharc után tudta csak megelőzni őt…

A boldog kalandorok

De a többiek, a még versenyben lévő lányok, asszonyok is túlteljesítenek minden elvárást. A 46 éves és nekifutásból talán még a 160 centis magasságot is elérő Pip Hare-nek – az ő esetében aztán pláne ne ítélj a külső, a fizikum alapján! – már a lábai előtt hever a világ. Mindenki a mezőny végére várta vagy nem csodálkoztunk volna, ha kiáll. Ehhez képest egy őskövület hajóval a középmezőny elejébe is eljutott a déli óceánon, remekül kommunikál és persze küzdi át magát minden nehézségen. Valószínűleg ő vezeti a versenyen a népszerűségi listát és méltán.

Pip Hare boldogan, miután kormányt cserélt (!) a Csendes-óceánon

A mezőny hátsó traktusában vitorlázik Miranda Merron és Alexia Barrier. Pip Hare-hez hasonlóan minimális költségvetéssel, hatalmas személyes anyagi kockázatot is vállalva, az ellenfelek többségéhez képest matuzsálemi korban lévő hajókkal (Miranda Merron Campagne de France nevű IMOCA 60-asa ötödször kerüli versenyben a Földet) és például Alexia Barrier esetében mindenkinél kevesebb szólóvitorlázó tapasztalattal. De boldogan, életük álmát megvalósítva és nem utolsó sorban kőkeményen.

Érdemes megnézni azt a videót, amely még a déli óceánon karácsonykor készült felvételeket mutat róluk

Alexia Barrier – jelképesen mondva – miközben mosolyogva megmássza az Everestet, nem felejti el plüssállatkákkal díszíteni az utat. Ez valahogy kimarad a mai trendi harcos, legyőzhetetlen, bőrszerkós kegyetlen hősnős, harcos filmekből. Pedig a valóságban így festenek az igazán kemény emberek, ha nők és gondolom így tudnak igazán boldogok lenni. Persze, aki szólóvitorlás földkerülő, az ritkán foglalkozik azzal, hogy mi a trendi.

Clarisse nem született tengerész

Távolról sem. Ellen MacArthur például gyermekkora óta arra vágyott, hogy az óceánokat járja. Mindent megtett ezért és meg is valósította álmait. A 31 éves Clarisse Cremer teljesen más utat járva tartozik ma már a legjobb szóló földkerülő vitorlázók közé.

Az elitbe tartozó párizsi HEC üzleti iskolát végezte, majd posztgraduális képzésben diplomázott Indianában a Kelley College-en. Szép karrier várt rá az üzleti életben. Olyan, amilyenre milliók vágynak. Ám ő, egyszer csak hátat fordított ennek és óceáni vitorlás karrierbe kezdett. Hát, nem bizonyult tehetségtelennek!

Barátjával, a később férjévé lett szintén ismert, jó vitorlázó Tanguy Le Turquais-vel Párizsból az Atlanti-óceán partjára költözött. A Mini Transatban kezdte versenyzői karrierjét és hihetetlen gyorsan fejlődött. 2017-ben második lett a transzatlanti versenyen a szériahajók között, amitől csak fokozódott az elszántsága. Átlépett a következő fokozatra a Figaro sorozatba. Itt már felfigyeltek rá a nagy szponzorok is és a Banque Populaire villámgyorsan az IMOCA 60-as osztályba segítette. Ráadásul általuk a Vendée Globe győztes Armel Le Cléac’h-tól tanulhatott, vele versenyezhetett.

Clarisse Cremer és a Banque Populaire X.

Tavaly hajózott át először egyedül az Atlanti-óceánon. Az első szólóvitorlás versenye pedig a hatvanlábas hajóval tavaly ősszel a Vendée Arctique volt, amelyen 12. helyen végzett. Ennyi! Ennyi előzménnyel rajtolt a Vendée Globe-on! Soha nem látta a déli óceánt, semmilyen tapasztalata nem volt számtalan olyan jelenségről, amely sokkolóan hat arra, aki először találkozik velük. Márpedig egy Vendée Globe-on ilyen élmény akad bőven!

Villámgyorsan lett óceáni szólóvitorlázó sztár!

Mennyire viselte meg az első kemény földkerülése?

„Ha azonnal indulhatnék újra a föld körül, megtenném” – mondta Les Sable d’Olonne-ban partra szállásakor miután éppen 27 697 mérföldet, vagyis 51 294 kilométert vitorlázott 13.25 csomós átlagsebességgel. Az nagyjából 342 darab Kékszalag táv, egyben és nem kicsit tempósan.

Látjuk még a versenyeken!

Ruji