Bol d’Or 2024 – A hajó, amit Svájcban a Raffica ellen építettek

A Raffica Svájcban etalon

A Libera A osztály előírásainak megfelelően 1992-ben Bruce Farr tervei alapján az olaszországi Patucelli műhelyben épült Raffica először 1996 és 1998 között vert el minden egytestű vitorlást a genfi-tavi tókerülén. Még olasz csapattal, Roberto Benamati kormányzásával. Aztán 2012-ben már magyar színekben Király Zsolt és barátai kezdtek hasonló sorozatba. Kétszer már végleg is hazahozhatták a Bol de Vermeilt, a leggyorsabb egytestűnek járó vándordíjat. 2023-ban pedig egy újabb hármas sorozat kezdődött a hetedik győzelmükkel.

A helyi vitorlázóknak persze, hogy csípte, csípi a szemét, hogy egy már harminc év feletti hajó magyar csapattal a fedélzetén az esetek nagy többségében elveri őket. Zsoltékat mindig barátságosan fogadják, de emellett azért rendre akad olyan csapat, amely ezért-azért óvással próbálja megakadályozni a győzelmüket, amely óvásokat a helyi versenybíróság olykor már fáradt egykedvűséggel utasít el.

Ugyanakkor születnek, épülnek új és modern egytestűek, de mindezidáig a legreménytkeltőbb darabok is végül lemaradtak a jó öreg Rafficától, és nem kicsit összeszokott csapatától.

Vagyis a Raffica már régóta etalon a Genfi-tavon, de csak idén szállt vízre olyan új, modern, egyedi tervezésű hajó, amely legyőzte. Úgy, hogy a magyar csapat elkövetett taktikai hibákat is, és végül egy felhúzó szakadás hiúsította meg a felzárkózás és a győzelem esélyét.

K2 – a világos cél érdekében tervezett prototípus

Az új svájci hajó nem Libera típusú vitorlás, nem felelne meg az osztály előírásainak. Annál például hosszabb, és a visszaállító nyomatékra vonatkozó minimum-előírásokat sem érdemes méregetni, a billenthető tőkesúlyáról és az ehhez tartozó két uszonyáról nem is szólva. A vízvonalhossza 14,2 méter, a Bol d’Orra elfogadható legtöbb, míg a Rafficáé 12,7 méter. Külsejében hasonlít egy Liberára, de sokkal inkább célzottan a genfi-tóra és a Bol d’Or tókerülő egytestű kategóriájának megnyerésére tervezett.

A megbízó Philippe de Weck hívására a környékbeli legjobbak fogtak össze. A CT Mer Forte tervezőcsoportot Michel Desjoyeaux alapította, és ezen belül egy tehetséges fiatal tervező Olivier Mousselon álmodta meg a K2-t. A Luthi cég pedig a tó egyik legelismertebb versenyhajókat is készítő műhelye, számos Bol d’Or kategóriagyőztes darab bölcsője.

Részletes műszaki leírást persze (még) nehéz találni a hajóról. De akad bőven fotó a Bol d’Orról, és Király Zsolt véleménye a velük végigküzdött verseny után. Mert a Raffica és a K2 kettős közelébe sem jutott más egytestű hajó, még a magyar hajó felhúzó-szakadása után a szerelés közben elvesztett jelentős távolság után sem került közel hozzájuk a harmadik helyen érkező egytestű ellenfél.

Galéria

Király Zsolt a K2-ről

„Tavaly ez a csapat óvott minket és akkor morcosak voltak, de most, hogy az új hajóval megelőztek minket, nagyon normálisak és barátságosak lettek.

A cuccot erre a tóra, és az itt inkább gyengébb szelekre optimalizálták. Minden vitorlájuk topra fut. Nem olcsó hajót építettek. Mindent kikönnyítettek, amit csak lehetett. Például elég különleges a rudazata is. Nem csak a karbon állókötélzetére gondolok, de olyan keskeny karbon profil az árbóca is, amilyennel még nem találkoztam sehol. Nem tudom ki készítette nekik. Erre pedig olyan vitorlákat húztak, amilyet nem is láttunk még. Majdnem átlátszó North karbon vitorlák, nem igazán filléres darabok.

Ezzel szemben nálunk nem csak a hajó 32 éves, de a grószunk például tíz. Pontosabban 2012-ben készült, és 2014 óta használjuk.

Rajt utáni kép, elől a Raffica

Mindezzel együtt nem pusztán sebességgel kaptunk ki tőlük. Kétszer is vétettünk taktikai hibát. Először, amikor vezettünk előttük még Bouveret felé menetben, és „elengedtük a kezüket”, nem mentük velük, és ők jobb szelet találtak. Aztán a visszaúton is, amikor már vezettek előttünk, sajnos különváltunk tőlük. Ők a déli oldalon a part alatt sima vízen nagyon gyorsak voltak, mi pedig a sokkal hullámosabb nyílt részen próbálkoztunk. Ráadásul jött nekik egy szélváltó . Az nem volt jó érzés. Bosszankodtam, mert korábban mindig-mindig délen mentem visszafelé, Genf felé. Sosem az északi oldalhoz közelebb. Most mégis valamiért, egy hibával kicsúsztunk onnan és kényszerpályára kerültünk.

Ezután jött a grószunk leszakadása. Ott végképp lemaradtunk. Eltört a felezőcsiga, és elvágta a kötelet. De beszorult és nem lehetett lehúznia vitorlát. Fel kellett mászni az árbócra. Elszórakoztunk vele egy darabig…

Nem hiszem, hogy sokkal gyorsabb hajó lenne, mint a miénk. Erős szélben nem rettenetesen gyors, hanem inkább erős. Folyamatosan tudja hozni a tempóját, amiért nekünk nagyon meg kell küzdeni a Rafficával. Ők kibillentik a kílt luvba, és pláne a sima vízen nem kellett küzdeniük. Kinn álltak a trapézon, és nagyon nyugodt tempóban húztak. A mi trapézosaink rengeteget dolgoztak.

Raffica és K2 a 85. Bol d’Oron

Egyébként általánosságban ők krajcban voltak gyorsabbak, mi pedig bőszélben. A rajt után 19 csomó felett is mentünk, akkor, bliszterrel nagyon jók voltunk hozzájuk képest. Krajcban meg fordult a kocka.

Egyéb egytestű ellenfelek a Bol d’Oron, akik viszont a közelébe se értek a Rafficának és a K2-nek

Azt nem tudom megmondani, hogy ha nincs a vitorlánk leszakadása és szerelése, akkor még utolérhettük volna, vagy sem. Azt hiszem bármi megtörténhetett volna, mert később még ők álldogáltak vagy húsz percet egy szélcsendes lavórban, amit benéztek. Az abszolút győztes TF35-ös is ötödik volt a cél előtt, aztán csípett egy szelet, amitől csak ők foilra pattantak, és beszáguldottak a célba.”

 











 

Szállások

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!

This error message is only visible to WordPress admins

Error: No feed found.

Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.