Ismét egy figyelemre méltó Code hajó

Simon Tamás vezetésével dolgozik a Code Yachts hajóépítő műhely. Pár éve létesült a kisüzem, de már méltán elismerő figyelmet keltett például az Andrej Justin tervezésű Code 10 típusú hajójuk, amelyet két éve mi is kipróbáltunk és bemutattunk. Most pedig szép csöndben egy újabb karbon csoda került ki tőlük.

A Mark Mills tervezésű Cayman 28 a tervezővel és amerikai csapattal részt vett a Kékszalagon is, de még egy hónapig itt van a hajó Balatonfüreden, és azóta felbukkant a Szüreti Regattán, ahol Varga Lajos kormányozta. A kenusból felnőtt fejjel vitorlamániássá, majd finnesből mindenféle versenyvitorlázásra nyitott többszörös szóló tókerülő verseny győztesévé váló ismert vitorlázó – amúgy most a BYC elnöke is – vitte ezen a versenyen ezt a különlegesen könnyű, kihúzható keretekkel szélesíthető hajót. Valaki szólt nekem, hogy hívjam fel, mert Lajos a Szüreti Regattán egészen kicsit belehabarodott a cuccba…

„Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!”

Miért is jutott eszembe most Pepin a Bohumil Hrabal – Jiri Menzel-féle Sörgyári Capriccióból? Na vajon, miért?

– Szia Lajos! Azt hallottam, hogy neked meglehetősen tetszik az a Mark Mills tervezésű Cayman 28-as, amellyel a Szüreti Regattán volt szerencséd hajózni! Meg azt, hogy azóta is erről a hajóról beszélsz.

– Reggeltől estig. Nem kérdés! Néha dolgozom is, de olyankor csak kitöltöm a levegővételt munkával, és utána folytatom a hajóról való beszélgetést.

– Vagyis ez esetben a riportkészítés technikája leegyszerűsödik: tegyek fel egyetlen kérdést, majd dőljek hátra?

– Sőt! Inkább ne kérdezz, hanem gyere és próbáld ki! Most még ott áll a BYC-ben Füreden, de aztán elviszik egy kiállításra, majd a Kajmán-szigetekre a tulajdonosának. De ezzel menni kell, amíg lehet! Tetszeni fog! Dingis, könnyed… hogy is mondjam. Ez a hajó annyira ki van találva! Nincs ahtered, beksztéged. Nincs rajta csörlő, de a fokkot behúzod akármilyen szélben, mert egy felezővel kezeled a dupla sottot és nyolcadolva, vagy tizenkettedelve a finomállítót. Nincs lékocsi-sín, a rúdalba dolgozik helyette.

Cayman 28 a BYC-ben. Betolt kerettel, így 2,53 méter széles, közúton útvonalengedély nélkül szállítható

– A forstág úgy van megoldva, hogy az viszi a fele erőt, a másik felét pedig a Doyle-nak a vitorlája, amelyik az elejében, az első húsz centiben egy erősített, spéci szálerősített anyag, tehát nem keletkezik ott az a meghúzáskor gyakran jelentkező ránc, tudod az a függönyránc, ahogy megfeszíted, hanem szögegyenes marad, mert az úgy van tervezve, hogy a forstág erejéből átvesz ötven százalékot. A forstág együttesen áll elő a két kötélből. És penge.
Az árbóc hátul van a kílen, tehát a J-mérete (a forstág – árbóc távolsága) jó nagy. Ha oldalról megnézel egy modern Mark Mills tervezésű hajót, azok mind ilyenek. De ettől függetlenül tudtunk vele… Hát, mit mondjak? Egy hatórás krajc végén a (Szüreti Regatta) mezőnyben megjöttünk tizenkilencediknek. Úgy, hogy előttünk csak percekkel ment be négy karbon Nautic (370Run). Akik (a jóval hosszabb vízvonalukkal) nyilván egészen más krajcoló képességgel bírnak. Mégis simán végig tudtuk velük cirkálni a Balatont, jó élességeket menve, jó tempóban, félsiklásban, tehát a tükör mögött nem bugyborékolós, hanem rendesen leváló vízzel lehetett vele krajcolni.

Kalapban a kormánynál Varga Lajos – Fotó: Barlay Kristóf és Speil Ármin

– És a…?

– Tényleg nagyon érdekes darab, ez az „ülő-szkiff” igazán úrias szerkezet. Nem csimpaszkodik senki az oldalán, nem vágod el a hasaddal a gurtnit, kitolod az ülőkeretet, és a nyomatékod rendelkezésre áll. Pedig a rövid kíllel mentünk, ami azt jelenti, hogy az 1.90-es rendes tőkesúlyával még könnyebben és jobban tudtunk volna krajcolni, vagy akár a nyomatékot adni… Ja, és visszafele meg csaptunk egy 21 és fél csomósat vele! Amikor megjött a kasza… Én nem voltam arra kíváncsi, hogy mennyire vergődünk félszélben, hanem még mielőtt megjött volna, felkapaszkodtam az északi part felé, hogy tudjak majd ejteni. Ez nem az a reffelős fajta hajó, nulla reff van rajta. Mind a két vitorla „lock-kolva” van, rögzítve a felhúzott állapotában. Ez ugye azért jó, mert például a fokknál a lokkolt vitorlának az alját meghúzod és ezzel gyakorlatilag a forstág két darabból „össze van rakva”.
Könnyebbség, hogy nem csak nincs a grószon reff, de nincsenek cserélendő vitorlák sem. Ugye csak kettő elővitorlát tudsz cserélni, feltehetsz egy A3-at vagy gennakert. Tehát egy A3-as laposabbat, kisebbet vagy egy nagyobb, hasasabb, mélyebb A2-t. Aztán viszontlátásra!
Szóval a versenyen mielőtt jött a kasza, felkapaszkodtunk magasra, mert északról lehetett várni. Aztán megjött ez a huszonvalahány csomós fújás, amelyik odaböffentett néhány harminc felettit is. Ettől aztán 16-tal mentünk, aztán 17 csomóval. Jött a nagyobb nyomás, akkor gondolkodott kicsit, hogy lefúrjon-e vagy sem, majd úgy döntött, hogy nem fúr le. Kiköpte a Balaton az orrát, mert van ott elől benne volumen rendesen, és utána mentünk huszonegy-féllel!
Nincs dönthető tőkesúlya, nem kell „svertet buzerálni” (értsd: kibillentett kíl esetén az oldalcsúszás ellen ható uszonyt leengedni, állítani), nincs DSS (dinamikus támaszuszony). Azért ez a Mark Mills nem egy hülyegyerek!
A Code-os srácok meg nagyon szépen megépítették. Ahogy Keller Andris mondja „fel van húzva 900 kilóra”, tehát az árbócán a V1 (az alsó, a száling alá futó vantni) meg van húzva rendesen, lehet húzni, mert a szerkezet bírja. Ez egy kifejezetten jó játékszer!

– És egyébként mondd Lajos a…

– Nagyon jó volt vele a vitorlázás! A fiúk is lelkesek voltak. A szükséges állítgatások teljesen egyértelműek rajta. Ha túlhúztad a fokkot, akkor azonnal kezdett látszani rajta… olyankor kezd bizonytalanná válni a forstág, elkezd „lötyögni”, akkor vissza kellett engedni, megtalálni azt a húzási pontot, hogy a vitorla se lötyögjön, meg a forstág se.
A forduló ritmusát kellett elkapnunk a hajóval. Az ötödik után már nem büntetett a forduló, hanem már nyertünk vele, mert iszonyat gyorsan sarkon lehet fordulni vele. Gondold meg! Se beksztég, se semmi, csak a fokkot kell áthúzni. Egy pillanat alatt képes ez a hajó visszavenni az eredeti sebességét. Harminc méteren belül újra 6,8–7-tel mentünk. A fokkot behúztuk a durvával és mire finommal beállítottuk, már az eredeti tempójával hasított. Nagyon szépen lépett előre.

Tesztvitorlázás még a Kékszalag előtt – Fotó: Code Yachts

– Mi van a…

– Én két dologtól tartottam, mert ugye láttunk már ilyet, hogy nagy sebességnél előjön a kavitáció. Attól tartottam, hogy mi lesz, ha majd megjön a „kasza”, és akkor a kavitációval esünk egy fene nagyot. De, ehelyett nem estünk, mivel nem kavitált le a kormány, hanem tökéletesen működött huszonegy csomónál is. Jó, persze nem félszélben, nem az igazán kavitációs irányban mentünk, hanem (a szélirányhoz képest) 120–130 fokon mentünk lefele, már, mint a vadmalac. Az ott kevésbé érzékeny, inkább a 90–100 között szokott előfordulni, de a lényeg, hogy nem kavitált.
A másik meg ez a „nose diving”, a lefúrás. Úgy gondoltam, ha megjön ez a nagy harminc feletti fújás, akkor mit fogunk csinálni a teljes szettel reffelés nélkül. De, erre meg az volt a válasz, hogy ugyan nyomódott egyet lefele az orra, amikor megjött a nyomás, de aztán, mondom, egyszerűen annyi volumen van az orrában, hogy a víz visszaköpte a hajót, és abban a pillanatban máris gyorsult még négy csomót.

– Érdekelne, hogy…

– Jó a látvány is, kívülről nézve. Böngészgettem az interneten a balatoni tesztképeit, meg a tesztvideóját. Meglepő, ha azt mondom, hogy nekem tetszik?

– Hát, miután…

– A hosszirányú trimmre ugyanúgy érzékeny, mint minden tisztességes hajó. Figyelni kellett erre. Például, amikor gyengült a szél. Hét csomónál már egy embert a hajó orrában kellett tartani, hat és félnél már két embert lébe (a szél alatti oldalra) kellett ültetni, a vantni elé a léoldalon, tudod! Szóval a hosszirányú trimmre érzékeny, kellett figyelni, ahogy gyengült a szél, de semmiféle… hogyismondjam, tehát hat és fél csomóban, úgy hogy nekünk nem volt Code Zérónk, tartottuk a többi hajót.
Ha a Balatonon akarna az ember sokat menni ezzel a hajóval, akkor a gyenge szélre kellene csináltatni rá egy nem föltekerhető Code Zérót. Azért nem kellene rá bepödrő, mivel nagyon nagy a J mérete, ezért át lehetne fújatni ott (mint egy génuát). Ha erősített anyagból lenne, akkor a 2-6 csomó közötti szélre lehetne csinálni egy olyan vitorlát, ami kibírná az áthúzást. Ez esetben könnyen dolgozik a legénység, nincs a fordulóban egy plusz művelet, a bepödrés – kipödrés, amibe bele lehet keveredni.
Az egyszerűség, a könnyedség csodálatos ezzel a hajóval. Úgy nevezik, hogy „Gentleman’s Skiff”, de annyira igaz is ez, hogy akár zakóban is meg lehetne vitorlázni ezt a hajót. Ha ezt tudtam volna, akkor viszek a Szüreti Regattára négy zakót a legénységnek, és letoljuk zakóban!

– Ja, igen, mert…

– De, tényleg ilyen. Ülsz a kereten, urasan, nem lógsz, vagy nem vágod a hasadat, nem trapézolsz, és mégis van egy olyan nagyon kis kellemes extra nyomatékod, ami egyébként egészen jól felépíthető, hiszen négy ember tud kivetődni (a keretre), vagy lemenni (a lé oldalra). Nagyon markáns. Ugye 3 méter 90 centi a hajó szélessége a két kitolható kerettel. Tehát nem extrém széles, mert 2,53 az alap szélessége – közúton engedély nélkül trélerezhető –, ám ha a keret kihúzásával 3.90-re bővítve oda felül 400 kiló, az jelentős erő a hajó vízvonalától szél felé. Ha mondjuk, 10 fokra megdől, és ezáltal a vízvonal is elmegy valamelyest szél alá, akkor legalább két és fél méterre vagy a vízvonaltól a kereten ülve! A kereten nincs semmi. Fogod az aktuális sottot, amivel éppen dolgozol és az a kapaszkodód is.

Ez itt speciel most nem tízfokos dőlés uraim…, viszont indokolt – Fotó: Barlay Kristóf és Speil Ármin

Nagyon komoly élmény volt. Arra pedig számítottam, hogy visszafelé fogunk vele jönni egy kis sistergőset, de meg is jöttünk vele bizony az abszolút 3. helyre. Ha pedig oda teszik a befutót, ahová mondták, vagyis Földvár előtt félvízre, akkor meg pontosan háromszáz méter előnnyel nyertünk volna. De, hát így is parádés volt!

A Szüreti Regattán – Fotó: Barlay Kristóf és Speil Ármin

– És amikor…

– Hatalmas mákom volt, hogy olyan komoly versenyhajókban edződött srácok is voltak velem, mint Héjja Marci és Váradi Miki, mert, ahogy rohant le a csík, ők nem sokat gondolkodtak, amikor le kellett venni az A3-at. Én vacilláltam, hogy meg kéne próbálni gennakerrel, és amikor azt mondtam, hogy le vele, akkor maradt vagy 20 másodpercük, de azalatt le is vették! Majd egy másodperccel később a fokkal már mentünk is lefelé 16 csomós sebességgel. Egy vacilláló brigád mire levette volna, hát végünk! Persze gentleman érzés az van, de kell legalább két nagytudású mancsaft, aki ezt az érzést kiszolgálja, és lehetővé is teszi!
Ha van energiád rá, akkor ne hagyd ki, mert ez egy Mark Mills hajó! Eddig nem ismertem, da amikor megnéztem, hogy miket tervezett már ez az ír ember… (például: az offshore foiler Flying Nikka, a 100 lábas Wallycento, vagy a Maxi 72 világbanok Alegre) Már csak az apró ötletei is elkápráztatóak. Nincsenek (kötél) indítópontok fúrva a hajóra, hanem a struktúra van úgy kialakítva, hogy például a kitolható csőkeret aljára vannak lashingelve (kötélhurkokkal rögzítve) az indítópontok. Nincs megfúrva, meg ilyen átmenőcsavar, meg mögé nyúlok, és effélék. Minden kötélből van. Meg egyáltalán ez az egész gondolatrendszer, hogy négy ember erre felül, és tényleg a 6 csomótól a 30 csomós szélig ugyanazzal a fokkal és grósszal megy. És halad, de nem is kicsit! És egy 120 kilós beépített dízelmotorral, meg 360 kilós kíl-bulbával egy tonna az egész. Ugyanakkor az árbóca legalább egy méterrel alacsonyabb a mi nyolcasainknál (a szólóversenyekre alkotott 8M Open hajókénál), de még így is tud teljesíteni krajcban! Még külön öröm, hogy a Szüreti Regattáról a végén egyben hazahoztuk, amikor „az anyagi kár jelentős” jeligére vitorlázott a mezőny.
Szóval, nagy élmény volt, ezért tudok róla ennyit beszélni…

– Hiába na, jók voltak a kérdéseim, ugye? Lajos viszont lebuktál! Nálad leállt a meló.

– Amennyiben?

– Azt mondtad, hogy az erről a hajóról való állandósult mesélésed közben a levegővétel idejét kitöltöd munkával. Lajos! Te egyáltalán nem vettél levegőt!
De, most őszintén! Tulajdonképpen tetszik neked ez a hajó?

Ruji

Kapcsolódó

Hajóbemutató – CODE 10 vitorlás ínyenceknek

A sportos napi vitorlázástól a Balatontól a nyílt tengeri versenyzésig mindenre alkalmas új, modern hajó a Code Yachts-tól.

Kapcsolódó

Balatoni tesztkaland vízimentéssel

Kedden erős szélben olyan hatékonyan meghajtottunk egy teszthajót, hogy a végén a vízimentők segítségére szorultunk