Célban az Arkea Ultim Challenge győztese – Beszélgetés a hajó tervezőjével

Vitorlázás

2024. március 2. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Nem a rekord volt a cél, hanem a győzelem

Január 7-én rajtolt el Brestből az Arkea Ultime Challenge földkerülő verseny, amelyen a világ leggyorsabb óceáni vitorlásaival a hatalmas Ultim trimaránokkal hat szólóvitorlázó vágott neki a földkerülésnek.

Február 27-én regel fél 8 után pár perccel ért célba a Maxi Edmond de Rothschild Ultim trimarán, az Arkea Ultim Challenge szólóvitorlás földkerülő verseny győztese. 50 nap, 19 óra, 7 perc, és 42 másodperc alatt ért vissza a célvonalra. 28 938 tengeri mérföldet (53 593 km) hajózott 23,74 csomós (43,97 km/ó) átlagsebességgel.

A Maxi Edmond de Rothschild, másik nevén GItana 17 fölényes biztonsággal nyerte a versenyt. Bő két nappal előbb érkezett, mint a második helyezett Sodebo, annak ellenére, hogy a cél előtti szakaszon Caudrelier három napra megállt az Azori-szigeteken, hogy ezzel a kivárással a kedvezőtlenül viharos időjárást elkerülve biztonságosan érhessen célba.

Az Ultim osztályba tartozó 32 méter hosszú és 23 méter széles háromtestűt Guillame Verdier tervezte

A nyílt tengeri – offshore – vitorlás versenyhajók világában korunkban talán a legismertebb, és legsikeresebb hajótervező. Többet is ő tervezett a legeredményesebb IMOCA 60-asok közül, és az ő konstrukciói a leggyorsabbak a többtestű óceáni versenyhajók között.

Most is az Arkea Ultim Challenge szóló földkerülőn Charles Caudrelier az általa tervezett és fejlesztett hajóval győzött. Főleg az Ultim hajókról, de érintőlegesen az IMOCA 60-asokról is szó esik a következő Guillaume Verdier-vel készült riportban. (Forrás: Scuttlebutt News)

A beszélgetés a verseny közben zajlott, amikor még a győztes Maxi Edmond de Rothschild is úton volt

Guillaume Verdier és a Gitana 17

Olyan ez a verseny, mint amilyennek elképzelted? Ezt vártad?

Nem szeretek előre jósolni, így nem gondolkoztam azon, hogy milyen lesz maga a verseny. Sebesség tekintetében viszont igen, erre gondoltam, noha nem volt elképzelésem arról, hogy valami így vagy úgy fog történni. Elég sokat tapasztaltam már ahhoz, hogy ne várjak semmit, és ne jósoljak semmit. Csak keresztbe teszem az ujjaimat, és figyelek.

De az biztos, hogy gyorsan mennek, Charles gyors és jól megy. Nem szabad őrült tempóban, a hajót maximumra hajtva haladnia, nem akarjuk, hogy azzal megrongálja. Az viszont nagyon figyelemre méltó, hogy ezek a hajók mennyivel kényelmesebbek, mint az IMOCA 60-asok. Sokkal gyorsabban mennek és sokkal kíméletesebbek a hajósaikkal.

Nagyon szeretném, ha az IMOCA osztály megértené, hogy mivel nekünk megengedett, hogy emelőszárnyak legyenek a kormányokon is, (miáltal a hajó teljes szárnyalásra képes, míg az IMOCA foilerek esetlében a hajó hátulja a vízben úszik) ezzel megoldódnak a hajók és a versenyzők hullámokba csapódásával és az ebből fakadó sérüléseikkel kapcsolatos problémák. Ez a verseny világosan bizonyítja ezt. Bár az Ultim osztályban nincs sok hajó és nincs elég verseny, ám a hajóépítés és tervezés szempontjából még egy ilyen hathajós flottával is nagyon hasznos ez a földkerülő menet.

Milyen szorosan figyeled Maxi Edmond de Rothschildot (más néven Gitana)?

Folyamatosan figyelem a Gitana teljesítményét, mert éppen más hajók tervezése is folyamatban van, és nagyon érdekes nézni a visszafogott menetet, vagyis azt, hogy a hajókat nem hajtják az elméletileg elérhető optimális szintre.

Lenyűgöznek a 840 mérföldes napok, amire ezek a hajók képesek. Itt az Arkea Ultime Challenge-en is elértek ilyen teljesítményt egy-egy napon, és ez figyelemre méltó, mivel Charles nem akarja megdönteni a földkerülő rekordot, hanem normális versenysebességgel megy, és nem nyomja őrült módon a hajót.

Caudrelier nem hajtott a szóló földkerülő csúcsidő nmegdöntésére, ám több szakaszon is rekordot futott. Például az Indiai-óceánt 8 nap, 8 óra és 20 perc alatt tudta le

Mennyit fejlődött Maxi Edmond de Rothschild ebben a szezonban?

Kicsit biztonságosabb lett a hajó és a kavitáció miatt a foilok kevésbé károsodnak, mint korábban. Évről –évre fejlődünk ebben, csökkentjük a kavitációt, hogy ne veszítsünk el kompozit darabokat pusztán emiatt.

A kavitáció ezeken a hajókon, amikor 40 csomó felett vitorláznak, olyan, mintha golyókat lőnénk a foilokra. A kavitáció tépi a karbonrétegeket, mi pedig igyekszünk folyamatosan javítani a helyzeten, tenni ez ellen. Nem könnyű, Állandóan dolgozunk azon, hogy „szélesítsük a kavitációs vödröt”, és hasonlókon. Ez egy nagyon kényes fejlesztés, mert állandóan, mindig kompromisszumot kell kötni. Mindenesetre most a Gitana megbízhatónak tűnik.

Race winner Maxi Edmond de Rothschild – Gitana 17 / skippered by Charles Caudrelier (FRA) crosses the finish line of the Arkéa Ultim Challenge Brest on the 27th February 2024.
Photo Vincent Curutchet / Gitana Team

A Gitana azért megbízható, mert már hosszú a fejlesztési és optimalizálási életciklusa?

Sok problémán jutottunk túl, sokat javítottunk ki, kezdve a foilok kavitáció miatt sérült kifutó élétől, letört darabokon át, a nem szerkezeti elemekről leszakadt rétegekig. Ehhez sok idő kell, és sok tapasztalat.

Mit tanulsz ezekből a következő hajók tervezéséhez?

Azt, hogy a harc a megrendelővel, a versenyzőkkel folyamatos és soha véget nem érő. Ők azt akarják, hogy a hajó a lehető legkönnyebb legyen, miközben számomra megbízhatónak kell lennie. Számomra a fő cél a megbízhatóság a hosszú-hosszú útra. Ha nem így gondolkodsz, akkor olyan hajót tervezel, ami csak a hajógyár előtt versenyezzen!

Mi a legfontosabb különbség a Gitana és a többi új generációs Ultim között?

A Gitanának nagy, magas támasztestei vannak, ami mellett a kezdetektől kiálltam, hogy a torziót, a csavaróerőt jobban eloszthassam. Ha kis testek vannak a nagy fő hajótesten, akkor a hullámokon hajózva a testek és az összekötő elemek nagyon mozognak, míg a fő test egy nagyon merev elem ebben a rendszerben. A torziót egyenlőbben akartam elosztani a három között, pontosabban kontrollálhassam a a foilokat. Pontosságot akartam a foiloknál. Ezért a támasztesteink keskenyek és magasak – a miénk nagyon keskeny a Gitanán, hogy jól menjen át a hullámokon, és torziós hatások csökkentése érdekében iyen magasak.

A nagy ellenfél SVR Lazartigue VPLP tervezésű, és a támasztesteinek formájábó jól láthatóan más koncepciót képvisel

Súlyban ez kedvezőtlen, viszont a rendszer kezelhetőbb. Bár úgy fest az SVR-Lazartigue is jól teljesít, noha a hajótestek és az összekötő karok is kisebbek. Ám ott meg a szűkebb profilú részeken sok anyag kell, hogy kellően merevek legyenek. Az én filozófiám az, hogy legyenek inkább keskenyek és magasak, ami megkönnyíti a hullámokon való áthaladást.

Ez igaz az új hajóra is, aminek most folyik a tervezése?

Nem beszélhetek az új hajóról. Még azt sem árulhatom el, hogy katamarán lesz, trimarán, netán kétárbocos négytestűről van szó! (nevet)

És milyen egyéb észrevételeid vannak a versennyel kapcsolatban? Nevezetesen, hol tartunk most az óceáni versenyeken?

Állandóan aggódom a verseny idején. Ilyenkor csak drukkolhatok, mert nagy szerencse kell ahoz, hogy ne legyen ütközés. Tervezéskor is fő szempont, hogy biztonságosabbak legyenek az ütközések ellen, hogy minél inkább elkerüljük az ijesztő lehetőséget, amikor a hajó nagy sebességgel eltalál egy vízben úszó tárgyat.

Amúgy pedig véleményem szerint a vitorlázás az ökológia gyönyörű példája, remek kísérleti projekt annak bemutatására, hogyan lehet szélenergiát és más forrásból származó energiát felhasználni az akkumulátorok öltésére. Nagyon támogatnék olyan versenyeket, amelyek példát mutatnak az embereknek arra hogy miképp tehetünk azért, hogy ne legyen szükségünk üzemanyagra..

Mit tehetünk még, van-e több megoldás az ütközésekből eredő károk elkerülésére?

Azt hiszem, az energiagyűjtéshez hasonlóan; különböző és sokoldalú megközelítésekre van szükség, hogy a legjobb érvényesülhessen. Korábban részt vettem a Quebec Saint Malo versenyen, ahol a halászok sok bálna között dolgoznak. Azt mondják, bekapcsolva kell hagyni a zenét, vagy zajt kell kelteni; ez volt a halászok tapasztalata a Saint Lawrence környékén. Nekünk is nyitottan, ötletesen kell a kérdéshez állnunk.

Természetesen mindenféle technikai segédeszközöket is vizsgálunk. Hőkamerákkal, árboc-kamerákkal kísérletezünk. Az árboc-kamera nem mindig hatékony, mert az árboc teteje sokat mozog, és nehéz egy pontra fókuszálni. Néha hőmérsékletkülönbséget észlel, de az árbóc végén a hullámos vízen nagyon mozog, ezért nehéz azonosítani, hogy mit lát. Már 2011-ben ezt tapasztaltuk Safran-nal (IMOCA 60), mikor elkezdtük ezeket a kísérleteket, és nagyon nehéz előre lépni a fejlesztésben.

Úgy gondolom, hogy tovább kell dolgoznunk ennek a problémának a megoldásán. Ám bizonyos frekvenciák a vízben megzavarják az emlősöket. Nem hozhatjuk nehéz helyzetbe, nem bánthatjuk az állatokat. A halászok és a teherhajók nem próbálják megoldani ezt a problémát, és próbálkoznak efféle károkat okozó módszerekkel. Nem beszélnek róla, de nekünk és nekik is megoldást kell találnunk erre, mivel mindannyian használjuk az óceánokat.

Az Arkea Ultim Challenge vagy egy a Vendée Globe alatt alszik jobban?

Nekem a Vendée Globe sokkal stresszesebb. Nem pontosan tudom, hogy miért. Talán mert tovább tart, és most a hajók ostobán brutálisak a Vendée Globe-on, olyan, mintha folyamatosan kalapáccsal verné őket a tenger. De, azért folyamatosan javulunk a nyílt tengeri versenyzésben.