Vitorlázás
Négykezes kétkezesek a Rolex Sydney Hobarton
Akkor mennyi az annyi?
Az angolból ered a szólóvitorlázókra olykor nálunk is használt „egykezes” (singlehander) kifejezés. Holott kevés kétkezesebb dolog van a világon, mint egyedül vitorlázni. Ugyanígy született a kétkezes elnevezés is a double handed kategória névből. Pedig olykor négy kéz is kevés és különösen az lehetett a 2021-es Rolex Sydney Hobarton. A verseny történetében először rajtolhattak kétszemélyes csapatok.
Egy kéz itt kevés lenne
A Rolex Sydney Hobart kissé lemaradt a trendtől, mert egyre több nyílt tengeri távolsági versenyen válik megszokottá a kétszemélyes kategória. Nem a politika és a marxista osztályharc jegyében túllihegett kötelezően vegyespáros változatban, hanem csak úgy, a vitorlázás öröméért. Amitől persze akadnak ezeken a versenyeken vegyespárosok is pusztán az egészséges, természetes fejlődésnek megfelelően egyre többen.
A legismertebb négykezes verseny természetesen a nemrég lezajlott Transat Jacques Vabre, amelyről beszámoltunk. A Rolex Sydney Hobarton a kétszemélyes kategória talán azért lehet többeknek érdekes, mert itt a hajók nem kifinomult, szólóvitorlázásra vagy négykezezésre tervezett spéci versenyosztályok egyre modernebb darabjai, hanem egyszerű, hétköznapi, sorozatban gyártott túrahajók, esetleg célirányosan felspécizve. Olyanok, mint amilyennel mi magunk is vitorlázunk, találkozunk a Balatonon vagy az Adrián.
Milyen hajókkal versenyeztek a négykezesek a 76. Rolex Sydney Hobarton?
Tizenheten vágtak neki a 628 tengeri mérföldes távnak. Az első két nap brutálisan kemény lehetett nekik, nem sokat pihenhettek a kemény hullámos krajcolásban, 30 csomós szelekben. Javarészt ekkor szűkült a mezőnyük. Heten feladták, tízen jutottak el Hobartba.
Az IRC számításban a győztes a Disco Trooper lett, amelyről lejjebb részletes bemutató látható és olvasható
Lássuk ezt a tíz hajót!
Akadt köztük egyedi építésű is, mégpedig az elsőként célba érkező Sidewinder, amely egy 2011-ben épült Marc Lombard tervezésű, a korabeli IMOCA 60-asokra és kezdeti Class 40 hajókra emlékeztető, persze nem ezekbe a kategóriákba tartozó Akilaria RC 2-es típusú 42 lábas vitorlás. Európában élt 2020-ig, tehát új tulajdonosai mostanában hozták a déli féltekére. Az IRC előnyszámításos listán a Sidewinder nem is szerepel, amint a tízből még két másik hajó sem, bár azok egyszerű, sorozat túrahajók.
Három hajó a mezőnyből: Salt Shaker (Elliott 1250, 4. hely, 2006), Speedwell (Béneteau 34.7, 3. hely, 2006), Rum Rebellion (J99, 5. hely, épült 2021.)
A tíz célba ért négykezes a legkülönfélébb vitorlások, a 9,9 méterestől 13 méteres hosszig. Akadt köztük ét darab J99-es, néhány népszerű ausztrál típus, úgy mint Sydney 36, Elliott 1250 Tourer, BH36 cagy Redford 12.2-es. A Crux egy klasszikus formájú Sparkman & Stephens 34-es, olyan, mint a teljes csapatok versenyében Tattersall’s Cupot kis híján elhódító Azzurro. A befutók közt volt egy Béneteau 34.7-es , valamint a mezőny legöregebbje az 1982-ben épült Euphoria II., amely egy Béneteu First 42-es. A tulajdonosa 2009-ben Mexikóban vette, addig teljesen szimpla túrahajónak használták, talán charterezett is. A kiállt hét hajó sem lóg ki a sorból. Egyikük egy modern Class 40-es, ám a többiek hétköznapi túrahajók 32–46 láb között. Népszerű helyi típusok (Azurée 46, Northshore 38, Sigma 36) és három különböző korú és méretű Jeanneau Sun Fast.
A rajtnál két a versenyt később feladó négykezes csapat. Jeanneau Sun Fast 3600 és 3300 típusú hajóikkal
A befutott tíz hajó közül a leggyorsabb 4 nap és 7 óra alatt ért Hobartba, a leglassabbnak erre 5 napra és 19 órára volt szüksége.
A távot teljesített hajók átlag életkora közel 15 év. A legfiatalabb a két J99-es volt. Ha őket kiveszem a sorból, a maradék nyolc átlagos életkora 20 év fölé ugrik! Ennek persze oka lehet az is, hogy milyen irányba halad napjainkban a sorozatban gyártott túrahajók divatja. Az egyre nagyobbra és tágasabbra épített modern cruiserek tulajdonképpen jól vitorláznak, de egy olyan vízen, mint amilyenen a Sydney Hobart résztvevőknek kell végig jutni, a tágasságuk és számos a külcsínt az ésszerűség elé helyező részmegoldásuk komoly tengerállósági hiányt mutat vagy veszélyeket rejt.
A hajókat persze a tulajdonosaik igyekeznek a kétszemélyes kezeléshez optimalizálni, ami valójában azt jelenti, hogy szólóvitorlázásra alkalmassá tenni, hiszen a négykezeseknél az idő jó részében egy vitorlázó viszi a hajót, akinek egyedül is képesnek kell lennie egy-egy manőver végrehajtására.
A következő videón az előnyszámításos versenyben győztes J99-es a Disco Trooper vitorlázója mutatja be a hajóját, elmagyarázva a kis legénységre optimalizálás részleteit, de érdekességeket mutat a belső elrendezésről is. Érdemes megnézni.
A videó angol nyelvű. Alatta a filmben elhangzottakhoz igazodva leírtam a bemutató során elhangzó legfontosabb információkat, amelyeket a videón a hajó tulajdonosa Jules Hall magyaráz. Ő mellesleg bár már egy bő évtizede indul offshore nagyhajós versenyeken is, alapvetően kishajós, Laser Standard versenyző.
Hajó forma – Jól teljesít krajcban és bőszélben egyaránt, nem az egyikre optimalizált forma, hiszen ezen a versenyen mindenféle szélirány és erő várható.
Szólóvitorlázásra kialakított elrendezés a kokpitban és a fedélzeten – A kormányos pozíciójából jól elérhetőek a fő kezelőegységek – sott, ahter (beksztég), csörlő például a spinnaker kezeléshez. Egy darab alapműszer kéznél, jól kezelhetően elhelyezve.
A versenyen legtöbbet kézzel kormányoznak (prsze autopilot is van).
Mentőtutaj a kokpitban a kormány alatt.
Csúszásgátló (felragasztott) bevonat a dekken és a kokpitben mindenhol. Nagy segítség nyílt tengeri, vizes menetek során.
Állítókötelek a kabintetőn a lejáró két oldalán jó elrendezésben. Nagyon praktikus kötéltároló zsákokkal a kapaszkodón kinn a dekken, hogy a kabinlejárót becsukhassák.
A hajón nem kellett semmit az alap konfiguráción változtatni. Minden az eredeti alap típus felszereltség.
A hajó 33 lábas 9.9 méter hosszú, 3,9 méter széles.
Vitorlázat – Az orrvitorla a forstágra kampókkal felcsatolt verzió, nem profilos, nem betekerős, könnyen cserélhető. A vitorlakészlet J2, J4, J5 és viharfokk.
3 reffes grósz (egyköteles reffel).
Minden bőszeles vitorla aszimmetrikus, az orrsudárra húzva és van feltekerős Code Zéró is.
4.44-től a hajóbelső:
Az asztal a fő kabintérben csak kedvtelési túrázáskor használatos, ilyenkor ponyva takarja és fogja össze. A szalonágyakon alszanak, ott a legkevesebb a mozgás.
Fagyasztott ételeket fogyasztanak. Nagyon fontos egy ilyen versenyen a jó energiabevitel és hidratálás!
Navigációs asztal – a legfontosabb hely (modern tömeggyártású hajókból gyakran kihagyják…) műszerekkel, de nem eltúlzottan. GPS, Chartplotter, VHF rádió és a leghasználatosabb eszköz egy vízálló tablet. A hajón van internet kapcsolat, 4G, vagyis friss időjárás előrejelzési adatokat tudnak letölteni és azzal útvonalat tervezni.
Hátsó kabinok – csak a kikötőben használják, jól is jön a verseny után, mert szárazon marad.
Személyes biztonsági csomag övtáskában: egy személyes GPS jeladó, amely vízbe esés esetén a mentőket riasztja és egy AIS jeladó, amely automatikusan sugározza a pozíciójeleket a hajó chartplotterének.
Az orrkabinban vitorlákat tárolnak és ott van a vécé is. Egyszerű kézipumpás toilet fekáliatankkal, vagyis nem a tengerbe pumpálják ki a tartalmat.
A lényeg az egyszerűség: Mivel egy ilyen versenyen, ahol lényegében egymást váltva szólóvitorláznak, nagyon könnyű hibázni. Ezért mindenben az egyszerű megoldások a jók. Ha a hajó és a felszerelése egyszerű, könnyen kezelhető, akkor csökken a hibalehetőség. És persze a sok edzés, a két versenyző összeszokása, a tevékenységeik összehangolása elengedhetetlen a sikerhez és a biztonságos hajózáshoz.
Ruji
Kapcsolódó cikkeink
Vitorlázás
