SailGP 2026 New York – Mindent felejtető eseménydús második nap, a profik villanásával a döntőben

Vitorlázás

2026. június 2. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Slingsby, a nap Pavarottija

A new yorki SailGP verseny vasárnapi eseményei tökéletesen elmosták a szombati szerencsétlenkedés emlékét, lévén jó szélben, izgalmas futamokat láthattunk, és két jelentős tényező – egy újabb sokütközéses baleset, illetve egy változatos és szoros végjátékot hozó döntő futam – végül nem csak élvezetessé, de emlékezetessé is tették a 2026-os szezon hatodik fordulóját. Ugyan, ki emlékszik már a szombati blamára…

Bár eredetileg vasárnapra is osztott flottás futamokat terveztek, de talán a szombati kudarc hatására inkább teljes mezőnyös három menet mellett döntött a rendezőség. Kockáztattak, és szerencsésen bevált a számításuk.

A hajók a 27,5 méteres, vagyis nem a legnagyobb, de sorban a második legmagasabb rudazattal szálltak vízre, ami az adott szélben igencsak tempós meneteket eredményezett.

Libertas istennő nem a rendezőség tagja, így ez nem a rajtvonal volt, bár praktikusan talán használható lett volna… Fotó: Jason Ludlow for SailGP

Ha valaki a vasárnapi első futamból próbált következtetni a nap várható végeredményére, akkor az komoly meglepetésekben részesült a továbbiakban. Ezen az első meneten például vergődtek a szombaton boruló ausztrálok, miközben az élen szárnyalt az utóbbi időben egyre jobban szereplő házigazda, a Taylor Canfield vezette USA. Mellettük a a tavalyi szezon győztesei, a britek teljesítménye is jelezte, hogy visszatértek az élmezőnybe.

A harmadik futam rajtjáig úgy festett a Team USA sínen van – Fotó: Jason Ludlow for SailGP

A második futamon a házigazdák rátettek még egy lapáttal, és feltámadtak Slingsby-ék is, bár még ezzel a jó eredménnyel is távolinak tűnt számukra a hármas döntő elérése. Aztán a harmadik futam rajtjánál „besegítettek” az olaszok.

Jött a hármas ütközés!

A SailGP-ben – első a látványosság – a futamok félszeles száguldással kezdődnek. Az lesz a sprintszakaszon az első, aki a legjobb pozícióból a lehető leggyorsabb tempót vitorlázva rajtol. Tehát az utolsó fél perc helyezkedéseinek a végén, még távol a vonaltól mindenki ráejt, szárnyra kap és igyekszik gyorsulni a rajt felé, hogy épp időben teljes gázzal keresztezze a vonalat.

A mezőny szélalatti harmadában az olaszok – sőt, alattuk a dán hajó – is ezzel próbálkoztak, ám elmérték a dolgot, és egy nyilvánvaló korai rajt felé száguldottak. Ezért a vonal közelében szinte derékszögben a szél felé fordulva, luvolva lassítottak és tettek bele plusz métereket. Ám felettük senki sem luvolt, így ütköztek előbb a brazilokkal, majd a hármasból szél felől legfölül lévő amerikaiakkal. A három hajó összeakadt, és kiesett a versenyből.

A mezőny szélalatti oldalán a fekete dán hajó és a világos testű olasz keresztbe a mezőny elé luvol. Nincs kitérés – Fotó: Ricardo Pinto for SailGP

A hiba ott van a dologban, hogy az olaszok a vitorlázás SailGP-ben is érvényes versenyszabályai alapján megtehették ezt, sőt útjogosak voltak a szél felőli hajókhoz képest. A hiába ilyen tempónál ott van valahol, hogy nincs idő a szél felőlieknek a kitérésre való felszólítására, nekik pedig se helyük, se idejük nincs is kitérni.

Nos, a normális vitorlás versenyeken ezért rajtolnak a mezőnyök széllel szemben, a szélirányra merőlegesen kitűzött rajtvonalakon. A szabályok ehhez igazodva alkotottak, és ott, éles menetben működnek is.

Ám a SailGP-ben az elsődleges szempont a nézők öröme, a jól érthető látvány – száguldás, fröcsög a víz, aztamindenit! –, és ezzel a szponzorok kiszolgálása. Minden más, olyasmi, mint hogy élvezetes vitorlás versenyzés, a szabályokhoz való igazodás lehetősége, magyarul a vitorlázók szórakozását lehetővé tévő versenyzés abszolút mellékes kérdés. Ez kérem stadionvitorlázás! A hajókban, a tényleg csodás F50-es foilerekben a világ legjobbjai ülnek, tehát ők megoldják a problémákat. Ha tudják. Hát, ez esetben nem volt megoldás!

A brazilok nem térhettek ki az amerikaiak miatt, tehát a szabályok értelmében Canfieldék voltak a hunyók. Amúgy nekik sem volt helyük, se idejük arra, hogy elkerüljék az ütközést.

A brazil hajó elcsípte az olaszt, amitől az még jobban keresztbe fordult, az addig a pillanatig magabiztosan a döntő felé menetelő amerikaiak elé, és a három hajó, mint egy flegmán a tányérba dobott spagetti egymásba gabalyodott.

Találós kérdés: a képen melyik hajó melyik? –Fotó: Ricardo Pinto for SailGP

Szerencsére nem sérült meg senki, de persze mindhárman kiestek. Az olaszok a durván végrehajtott manőverért 4 büntetőpontot kaptak, az ártatlan brazilok „csak” kiestek. Canfieldéket viszont 7 pont levonásával sújtották, amitől a házigazda csapat éppen egy ponttal lemaradt a hármas döntőről!

Lemaradtak, mert a Bonds Flying Roos csapat ismét remekelt, és minden rossz előjel dacára bejutott a hármas döntőbe az újra magabiztos britek, és az ilyen sikerre nagyon régóta váró, Giles Scott vezette kanadaiak mellé.

A döntő

Rég nem volt ilyen látványos és ilyen sok helycserével tarkított döntő futam. Bár Scotték becsülettel hajtottak, de nem szólhattak bele a nagyok, a Dylan Fletcher vezette britek és Tom Slingsby csapatának dolgába. Ám így is ez a döntő menet egy odafigyelő vitorlás versenyzőnek felért azzal a műélvezettel, amit egykor a három tenor legendás koncertje adott. Szpoiler: Már megint Slingsby énekelte Pavarottit…

Döntő. Az első sprint végén elől AUS, mögöttük GBR, és hátrébb CAN – Fotó: Dakota Moyer for SailGP

Az ausztrálok rajtoltak a legjobban és vezettek is, de Fletcherék nem hagyták magukat. A nagy tempóban mindkét csapat manővertakarékos taktikával operált, amit az ellenfél rendre ki tudott használni, így állandóan cserélődött az éllovas.

A teljes döntő

Az utolsó sprint előtti bőszeles hatodik szakasz felénél a britek vezettek sovány előnnyel. Az utolsó bójakerülésnél következett a versenyt végképp emlékezetessé tévő varázslat: két nagyon profi kormányos és csapat villanása, amihez ezúttal felnőtt a versenybíróság is azzal, hogy nem avatkoztak be feleslegesen, ahogy amúgy nem egyszer szoktak.

A két hajó hosszan húzott keresztül a pályán jobbcsapáson. (A videóban 7.50-től látható) 12-14 csomós szélben mindketten mélységre vitorlázva bőszeleztek. Elől, szél felett az Emirates GBR kevesebb, mint egy hajóhossznyi előnnyel. Slingsby kőkeményen tartva a szélalatti pozícióját lassan-lassan becsúszott alájuk fedésbe, mire elérték a bójavonalat.

Ekkor viszont Dylan Fletcher kockáztatott egy határozott halzolással. Ebben a pillanatban Slingsby hiába volt útjogos, azonnal belátta, hogy a győzelemhez követnie kell ezt a manővert. Arról nem is szólva, hogy ha kitart jobbcsapáson, akkor az ütközés elkerülhetetlen. A versenybírók eddig ritkán döntöttek az ő javára hasonlóan szoros, bár az ilyen képességű vitorlázók számára megoldható helyzetekben. Tehát ők is halzoltak, követve a britek manőverét, így ők váltak a bójánál a belső helyre esélyessé. Valójában ez volt legfontosabb ok, amiért ők is gyorsan halzoltak! Egy pillanatra ekkor a britek lettek szélalattiként útjogosak, de nem luvolhattak, mert beértek az utolsó pályajel három hajóhossznyi közelségébe, ahol belső helyen már az zöld-fekete ausztrálok lettek a védettek.

A Bonds Flying Roos SailGP Team a cél előtt megtöri a fedést az Emirates Great Britain SailGP Team felett, és győz a Mubadala New York Sail Grand Prix versenyen is. Slingsby zöld-sárga sisakban éppen centiz – Fotó: Katelyn Mulcahy for SailGP

Mire pedig a bójánál szél felé élesedve kiértek a védett területről pár centi előnnyel megtörték a fedést is, és a britek már nem luvolhattak. Az utolsó métereken a célvonal előtt Slingsby felgyorsulva még be is ejthetett ellenfele elé. Győztek egy hajóhossznyival.

Gyönyörű volt a két csodaprofi centizős párviadala, az emberi gondolkodás gyorsaságának lenyűgözően látványos igazolása! Ugye nem csak én hallottam közben a zenét?

A Bonds Flying Roos ezzel zsinórban a harmadik versenyt nyerte meg ebben a szezonban, és tovább növelte az előnyét az összetett eredménylistán.

Ruji

Tom Slingsby – Fotó: Katelyn Mulcahy for SailGP

A következő verseny a kanadai Halifax vízein lesz június 20-21-én

SailGP 2026 fő alapadatok és jellemzők

• Tizenhárom csapat versenyez azonos F50-es katamaránokkal.
• Minden verseny kétnapos.
• Minden csapat legfeljebb hét, körülbelül 15 perces selejtező flottafutamon vesz részt.
• A selejtezők legjobb három csapata jut be a döntőbe, és vetélkedij egy futamon a verseny győztese címért.
• A szezon a nagydöntővel zárul, amely magában foglalja a bajnokság döntő futamát az idény legjobb három csapata számára.
• Minden csapat magántulajdonban van, kivéve Új-Zélandot, amely a liga tulajdona

A 6.szezon nyereményalapja:

2026-ban összesen 12,8 millió USD a díjalap. A 13 verseny mindegyikének győztese 400 000 dollárt, a második és a harmadik helyezett 260 000 dollárt vihet haza. A szezon végén a legtöbb pontot szerző csapat 400 000 dollárt nyer, míg a bajnokság döntő futamát megnyerő csapat 2 millió USD-t.

F50 konfigurációk:

Minden csapat kötelezően ugyanazt a konfigurációt használja az időjárás-előrejelzés alapján. Négyféle szárnyvitorla-méret (18 m, 24 m, 27,5 m és 29 m), hatféle orrvitorla nagyság, kétféle T-foil (nagy sebességre és kis sebességre), valamint egy pár kormánylapát nagy és kis sebességű beállításokkal alkotja a lehetőségeket.

A 2018-ban alapított SailGP olyan éves, globális sportliga kíván lenni, amely a világ ikonikus kikötőiben nemzeti csapatokkal sok néző előtt partközeli versenyeket szervez. (stadionvitorlázás)

2026-os SailGP versenynaptár:

• Jan 17-18 Perth, Ausztrália
• Feb 14-15                 Auckland, Új-Zéland
• Feb 28-Márc 1 Sydney, Ausztrália
• Ápr 11-12                   Rio de Janeiro, Brazília
• Máj 9-10 Hamilton, Bermuda
• Máj 30-31 New York, USA
• Jún 20-21 Halifax, Kanada
• Júl 25-26 Portsmouth, Nagy-Britannia
• Aug 22-23                  Sassnitz, Németország
• Szept 5-6 Valencia, Spanyolország
• Szept 19-20 Genf, Svájc
• Nov 21-22                  Dubai, Egyesült Arab Emirátusok
• Nov 28-29 Abu Dhabi, Egyesült Arab Emirátusok

Megjegyzés: A 11. esemény áthelyezve Saint-Tropez (FR) helyett Genfbe (SUI)