Vadnai Jonatán – Hyeres után, világbajnokság előtt

Vitorlázás

2025. május 3. Ruják István hajozas.hu

Megosztás:

Már nyakig az új olimpiai ciklusban

Vadnai Jonatán, miután a Párizsi olimpiát a negyedik helyével mondhatni „kimaxolta”, töretlen lendülettel, sőt, megerősödött motivációval hajt Los Angelesre, a 2028-as Játékokra. Idei első versenyén Palma de Mallorcán 44 országból érkezett 176 férfi laseres között lett hetedik – remek újrakezdés – majd egyetlen magyarként Franciaországban a Hyeres-i Olimpiai Hét világkupa versenyre utazott. Itt is volt 112 ILCA 7-es, bár már néhányan ide már nem jöttek el, tekintve, hogy közel a Kínában sorra kerülő világbajnokság. Joni kicsit lassú kezdés után, amikor a szél megemberelte magát, akkor odacsapott a mezőnynek, és előre ugorva indulhatott a legjobb tíz versenyző között a Medal Race-en. Az sem sikerült, bár ott az addig szerzett pontok miatt nagyon kis esélye volt, inkább már csak matematikai esélye a dobogóra, vagy az első ötbe kerülésre. Végül itt is a hetedik helyen végzett. A világbajnokságra utazása előtt beszélgettünk.

– Mennyire lettél zaklatott ettől a hyeres-i versenytől? Nem ment túl simán!

– Hát, kicsit sok volt. Sok tud lenni, ezt te is tudod.

– Azt tudom, hogy bátor dolog egy hyeres-i versennyel készülni a világbajnokságra. Ott könnyű elveszni, mert a szél is fura olykor, valamint – ha olyanok ma is mint régebben – a rendezőség bele tud bonyolódni a feladatába…

– Nálunk most elkezdtek egy új formátumot próbálgatni. Rövidítik a futamokat. Korábban úgy rakták a pályát, hogy egy futam 45-50 perc legyen. Eddig sem volt hosszú. De most azt akarják – ez amolyan pletyka, de itt most úgy is volt – hogy legyen még rövidebb, mert az Olimpián az a terv, hogy a vitorlás versenyek három-négy nap alatt lebonyolíthatóak legyenek, Félórás futamokkal, napi három menettel. Így meglesz a kilenc futam, és a negyedik napon mehet a Medal Race. Vagy még aznap. Az indok az, hogy nagyok a költségek, ha sokáig tart a verseny, és a médiának sem kedvez. Olcsóbbá kell tenni!.

– Akkor ez is olyasmi lesz, mint az öttusában a lovaglás kigolyózása, és a versenyszámok időbeli összetolása?

– Nem tudom, de ezt tesztelgették most a Hyeres-i Vitorláshéten. 30-34 perc volt egy futam! Ami elég rosszul néz ki, ha ilyen 57 hajós csoportok rajtolnak, mint ahogy nálunk volt. Hosszú a rajtvonal, közel a krajcbója. Ha rajt után van egy „shifty”, szélforduló, akkor valószínűleg nem leng vissza a krajcbójáig.

– Ebben az a szomorú, hogy aztán ez átszűrődik más osztályokba is, és fokozatosan a nemzeti szintekre is. Régebben minden nagy verseny minimum egy hétig tartott. A futamok legalább egy-másfél órásak voltak, ha nem több, és gyakori volt egy-egy pihenőnap. Aztán minden lerövidült. Ez a tendencia folytatódik?

– Ha legalább öt-hat napos az Olimpia, vagy bármely fontos, nagy verseny az azért is jó, mert szinte biztos, hogy sokfélék lesznek a körülmények. De három napba belefér az is, hogy folyamatosan ugyanaz a szél, ugyanaz a gyenge, vagy ugyanaz az erős fúj. Így nehezen tudod meg, hogy ki az igazán jó vitorlázó!

Mesélted, és írtunk is a sebességi rekordkísérletedről

– Ugyebár arról van szó, hogy aki két világbajnokság között a leggyorsabb menetet produkálja Laserrel, az ingyen kap hajót a vébére! Ez tulajdonképpen egy nagyjából 2000 dolláros díj. Mit tudsz erről? Sokan próbálkoztak?

– Azt nem tudom, hogy hányan tettek próbát, szerintem nem sokan, mert nehéz volt megcsinálni. Ki kell menni 40 csomós szélben, rá kell szánni egy napot, és kellenek hozzá segítők is. Szükséges az adatok rögzítése, esetemben ez Vakaros műszerrel történt, amihez még videófelvétel csatolását is előírt. Vakaros vagy Sailmon műszereket használhattál. Például egy Garminnal végrehajtott mérést nem fogadnak el. Összességében elég macerás. Én leadtam az anyagomat. 17,4 csomót mentem, de az szerintem nem elég.

– Azért nem lesz jó az eredményed, mert kedvezőtlen a Balaton hullámzása, valamint jobb a sós vízen tenni a sebességi csúcskísérletet?

– Igen. A legjobb az, ha a víz teljesen lapos, hullámmentes, és negyven csomó felett fúj. Leejtesz majdnem hátszélbe, hátszeles raumba, hogy ne borulj fel, és akkor megengeded neki fullba. Szerintem így lehet nagyon menni Laserrel. Talán el lehet csípni a húsz csomót. Ott lehet valahol a határ.

Május 10-én kezdődik az ILCA világbajnokság Kínában az olimpiai kategóriákban

– Hogy viszonyulsz a vébéhez? Ugyebár elkezdődött az olimpiai ciklus, de ez még nem kvalifikációs verseny…

– De attól még vébé! Egy világbajnokság mindig fontos. Olimpia, VB, EB, a többi meg csak hab a tortán.

– Még mindig olyan kemény vagy, mint a Párizsi Olimpia előtt voltál? Nem mész buliba, időben fekszel és tolod ezerrel az edzésmunkát?

– Igen. Próbálok élsportolóként élni. Még sok jó eredményt kell elérnem.

– De, az Olimpia után remélem volt egy kis kikapcsolás!

– Hogyne, kellett is, persze, hogy volt egy laza időszak!

– Mikor kezdted el újra a hajtást?

– Azt találtuk ki a csapattal, hogy novemberben kezdjük az edzést. Ez nálam úgy nézett ki, hogy októberben már elkezdtem itthon a Balatonon. A vízen csak lazán, élvezetből, viszont belehúztam a fizikai felkészülésbe. Ezután Splitben edzettünk. Ott a téli hónapokban nem egyenletes a szél, most is olyan volt, hogy két napig nagyon fújt, aztán két-három napig meg semmi. Ugyanakkor ott visszacsöppenni a hajóba jó volt. Mert nem az történik, hogy azonnal öt napon át lógsz a semmiből, és a derekad tönkremegy…

Joni az áprilisi Princesa Sofia versenyen – Fotó: Sailing Energy

Az esetedben most mit jelent pontosan a „csapat”?

– Ugyebár hozzád színvonalban közel álló társak kellenek, hogy segítsétek egymást. Ezen a szinten egyoldalú kapcsolat nem létezik…

– Semmi sem változott, folytatódik, ami eddig mindannyiunknak bevált. A ciprusi Pavlosz Kontidesz, a horvát Jurisic és Jozo Jakelic az edzőnk.

– Róla mit érdemes tudni?

– Optimist edzőként kezdte. Nagyon sikeres volt, akkoriban a horvátok vébéken dobogósok voltak. Emiatt hívogatták OP edzőnek Szingapúrba, és sok helyre, de Jozo inkább elindult az olimpiai osztályok felé vezető úton. Eközben főleg Tonci Stipanovicot vitte előre, aki Finnben vitte sokra (pl. háromszoros Európa-bajnok…), de már időközben is az emberei hozták a korosztályos sikereket, miközben ő már edzett olimpikonokat is. Nagyszerű edző.

Még beszéljünk pár szót a hyeres-i Éremfutamról!

– Utolsó lettél a Medal Race-en. Mi történt?

– Jó szelünk volt, szép nagy hullámokkal. Keleti szél fújt, ott, ahol erősen be szokott jönni a bal oldal, főleg a krajc végén. Lében jól rajtoltam a bójánál, megnyertem a lérajtot, és föl is szúrtam a felettem lévő két hajót, kiforgattam őket, de akik feljebb voltak, már kicsit elemelkedtek. Annak jött ki jól a baloldal, aki egy igazítással ment arra. 7-8. helyen értem csak fel. Nem volt extrém jó a hátszelezésem. hibáztam is benne párat. Aztán a második krajcban azt néztem, hogy előttem mindenki tendál balra. Az összetettben való előrelépéshez a pontkülönbségek miatt nekem ,ár nyernem kellett volna, az éppen ebben a futamban elől lévőknek pedig nagyon lemaradni. Így aztán láttam, hogy nem marad számomra más, mint meghúznia a szinte biztosan kedvezőtlen jobb oldalt, hátha történik valami. Megnéztem mi van ott, meghúztam a layline-t (bójavonalat). Hát, nem volt ott semmi. Tudatos kockáztatás, ami nem jött be.

– Jól van, akkor ezek szerint semmi olyasmi, ami rossz nyomot hagyna benned a világbajnokság előtt!

– Semmi olyasmi. Ez benne van a sportban.

Ruji

Kapcsolódó