Wild Joe: Kategóriában 2., abszolút sorrendben 3. helyezés

Vitorlázás

2020. október 21. Ruják István Carlo Borlenghi / Rolex

Megosztás:

A Kékszalagon is átélhető fajta balszerencse

Aki már részt vett néhány Kékszalagon, az bizonyára átélt hasonló helyzetet, mint amilyenbe Józsa Márton csapata került a 41. Rolex Middle Sea Race utolsó szakaszán. Lampedusa szigetének kerülése után remek vitorlázással az élre álltak, megelőzve a csaknem végig vezető I Love Poland nevű VOR 70-est is. A két éllovasnak egyre gyengülő majd teljesen elálló szélben az előrejelzések világosan mutatták, hogy rövidesen friss délkeleti szél érkezése várható.

Ám addig az éllovasokra órákon át tartó szélcsendes “lavór”, magatehetetlen veszteglés várt, miközben mögöttük a korábban már jelentősen lemaradt üldözők nagy tempóval közelítettek. És az érkező délkeleti sem az elől lévőkhöz jutott el először, nem őket lódította meg és húzta el a korábbi előnyüknek megfelelő távolságra, hanem időben a hátrébb járók kapták meg előbb.

A Wild Joe a 41. Rolex Middle Sea Race-en – fotók: Carlo Borlenghi

Mintha a Kékszalagon este, sötétedés táján az ember az ellenfeleihez képest nagy előnnyel érkezik Őszöd-Földvár közelébe, majd kényszerűen megáll a szélcsendben. Eközben a sötétben azt látja, hogy egyre több nyugatról érkező navigációs fény látszik. A sok kilométerrel lemaradt üldözők jönnek. Sebaj, majd megérkezik elölről a friss szél és elfúj minket! Hát, nem ez történik. A frissülést azonnal megkapják a hátulról lendülettel érkezők, sőt, a túlpart felé látszó fények is jobban meglóduló hajókról árulkodnak. Feljön a nap, a nyakunkon a már egyszer messze lemaradottak és közülük a mienknél gyorsabb hajók magabiztosan előznek is, és csak tehetetlenül nézhetjük, ahogy előttünk bevitorláznak a Tihanyi-csőbe…!

Valami ilyesmi élhetett át a magyar hatvanlábas versenyhajó csapata is a 41. Rolex Middle Sea Race utolsó szakaszán.

VOR 70-esek szerencséje

A verseny grafikus GPS nyomkövetőjének tanúsága szerint kora hajnalban az I Love Poland és a már bőven előtte járó (álló) Wild Joe szinte egyszerre kapta meg a délkeleti szelet. Ez a mérsékelt szél 8-10 csomós tempóra tette képessé a hajókat, ami a VOR 70-es számára a lehető legjobb megoldás. Ilyenkor a Wild Joe- még nem használhatja hatékonyan a DSS-szárnyat, viszont a jóval hosszabb vízvonalú, modernebb testformájú VOR 70-es sebességfölénye éppen ebben a szélerőben a legegyértelműbb. Az I Love Poland a hátralévő mérföldeken egyszerűen elgyalogolt a kisebb magyar versenyhajó mellett.

Az I Love Poland a Wild Joe vitorlái közül nézve

A másik VOR 70-es, az E1 még szerencsésebb volt. Miközben a két éllovas tehetetlenül várakozott a szélcsendben, ők hatalmas, sok tízmérföldes hátrányt dolgozhattak le, majd a GPS nyomkövetőt is figyelve, az ellenfelek pozíciójának tudatában, a két éllovast fogva tartó nagy szélcsendes területet megkerülve húzhattak délebbre. Ott előbb elérve a szelet még az abszolút első hely elérésére is esélyük nyílt. Végül attól csak alig több, mint 3 perccel maradtak el.

A harmadik szerencsés ellenfél a még jobban lemaradt 72 lábas(Marten 72) Aragon volt, amely ugyan a célba is Wild Joe mögött érkezett, de a fent említett körülmények révén a korábban sokórás hátrányuk ötven percesre zsugorodott, így a kedvezőbb előnyszámukkal az előnyszámításos értékelésben a Class 1 kategória győztesei ők lettek a Wild Joe előtt.

Vagyis se az abszolút, se a kategória győzelem nem jött össze az egytestű hajók között harmadikként célba érkező Józsa Márton csapatának,

Pedig nagyszerűen vitorláztak

Végig szoros párviadalt vívtak az éllovas VOR 70-essel úgy, hogy az ellenfélnek kedvező erejű szél fújt, a DSS-szárnyukat az első napon pár órányi menetet leszámítva egyszer sem használhatták hatékonyan. Vagyis a végül eléjük került két hetvenlábas offshore racer sebességfölénye az adott szelekben az előnyszámban kifejezett különbségnél lényegesen nagyobb volt. A Wild Joe csak úgy lehetett négy napon át a közelükben, hogy Kelóék (Kelemen Tamás taktikus) egyszerűen jobban vitorláztak, mint a győztes Gregorz Baranowski csapata az I Love Polanden vagy Zbigniew Gutkowskiék az E1-gyel.

Mondhatnánk, hogy ez fordítva is igaz az Aragonra, de akkora három nap alatt gyűjtött hátrányt, mint amennyivel ők hátrébb vitorláztak csak ilyen mázlisan alakuló körülmények segítségével lehet pár óra alatt ennyire lecsökkenteni.

Lehet, hogy csak valamilyen régi saját vereségemet nem akarom ma se elismerni, de meggyőződésem, hogy a hosszú távú versenyek győztese nem mindig azonos azzal, aki a legjobb vitorlásteljesítményt nyújtotta a pályán.
A 4 napot, 24 percet és 41 másodpercet vitorlázó, Józsa Márton vezette Wild Joe csapata megérdemelte volna akár az abszolút győzelmet is, de a kategória elsőséget mindenképpen.

Ruji

A verseny figyelhető és a hajók mozgása visszanézhető a verseny grafikus nyomkövetője segítségével.

Kapcsolódó