Vitorlázás
Amilyen remek szél fújt szombaton Tarantó előtt, olyan beteges fuvallat maradt csak a SailGP negyedik fordulójának második versenynapjára. Márpedig az F50-es foiler katamaránok szenvednek a 3-5-7 csomós szélben. Nem annyira, mint egy héttel korábban az America’s Cup bevezető versenyén az AC40-esek, de szenvednek.
Sok nagymenő szerepel mindkét versenyen, így a két verseny közti egyelőre feltűnő színvonalkülönbség feltehetően nem rajtuk múlik. De az AC40-esek borzasztó vergődéséhez képest az F50-es foiler katamaránok még üdítően jó versenyt futottak a gyenge szélben. Talán azért, mert az egytestű, csirkeláb foileres AC hajók szárnyalása és kacsamód vízre toccsant araszolása közti óriási különbség a katamaránok esetében kellemes kiegészítő átmenetet kap a szél felőli test kiemelésével való még mindig élvezhető egy testen úszással.

Mérsékelt szélben a katamarán legalább egy testre állva tudja csökkenteni az ellenállását – GBR és ESP – Fotó: Felix Diemer
A szombati három futam után úgy tűnt, hogy jó eséllyel a dán, az ausztrál és a brit csapat fogja alkotni a hármas döntő mezőnyét. Még a franciák álltak közel ahhoz, hogy valamelyiküket megszorongassák. A többiek, például az első háromtól 10-11 ponttal lemaradt, szombaton 4., 6. és utolsó helyeket futott amerikaiak esélytelennek látszottak a döntőbe jutásra. De, hát a gyengeszeles vitorlázás egészen más kávéház, különösen ezekkel a foiler katamaránokkal. A szombati két selejtezőfutamon magabiztos Nicolai Sehested vezette dánok ezen a napon borzasztóan szerepelve hátulról nézték a mezőnyt, és a franciák is lejjebb eresztettek egy fokozattal a szombati meneteikhez képest.
Jimmy Spithill bizonyára kapott hideget és meleget is az eddigi teljesítményéért, de ezen a vasárnapon úgymond megszolgálta a belé fektetett „centeket”. Szombaton megsérült a foilereket tuningoló repülésszabályozó embere Hans Henken. Kórházban lábadozik. Így ezen a poszton helyettessel kellett vitorlázniuk. Mondjuk ezen a napon a szárnyalás persze szóba sem kerülhetett…
Az amerikaiak a napi első futamban a Sait Tropez-i győzelem óta magabiztos britek és a gyengeszeles specialistának elkönyvelt spanyolok mögött harmadikként értek célba, noha megjárták a mezőny hátsó traktusait is.
Egyre gyengülő szélben következett az ötödik futam. Már arra sem volt alkalmas, hogy szél alá terhelve a hajók legalább az egyik testüket kiemeljék a vízből.

Az ötödik futamon már az egy testre emelkedés sem volt lehetséges – Fotó: Felix Diemer
Spithill parádésan rajtolt és az élen vitorlázva feladta a leckét az ausztráloknak, de különösen a franciáknak. A dánok ezúttal is reménytelenül hátul voltak, de a franciák a 2. helyen vitorláztak. Amikor Spithillék nagy fölénnyel célba értek, akkor még mindig másodikak voltak, már közel az utolsó kerülendő pályajelhez.
De a nyugdíjasotthon csigafuttató versenyére hasonlító száguldásban még kettőt fordulniuk kellett, és egyre jobban lassultak a négycsomós, sőt tovább gyengülő, elálló szélben. Előbb a britek, majd a spanyolok léptek el mellettük, de még tartották a döntőbe jutáshoz éppen megfelelő 4., helyet. Aztán túl korán fordultak a bója felé, ezért préselniük kellett. Az ausztrálokhoz képest belső helyen értek a jel két hajóhosszon belüli körzetébe, de olyan lassan totyogott a kék-piros hajó, hogy az ausztrálok kívülről könnyedén megkerülték őket. Az 5. hely pedig már kevés volt a döntőbe jutáshoz, Quentin Delapierre-ék hoppon maradtak.

A hármas döntőbe jutottak AUS, GBR és USA. Ilyen volt a frissebb szél a döntő elején – Fotó: Felix Diemer
Végig magabiztosan vezettek, de szél már csak ritkán fújt. Kész lutri volt, hogy éppen kit tol meg, ki kezd el „száguldani” 2-3 csomós sebességgel. A rendezőség rövidítést rendelt el a szél miatt amúgy is nyúlfarknyi pályán. A Team USA mégsem diadalmaskodhatott. Az utolsó alig 300 méteres krajcszakaszra még maradt 4 percük az időlimitből, de a hajók alig haladtak, és a percek lepörögtek. A döntő nem lehetett érvényes, így az öt futam alapján kialakult sorrend döntött.
Ironikus módon, amikor már látszott, hogy az amerikaiak sem érhetnek célba időn belül, akkor az utolsó percben a harmadik és lemaradt brit hajót megtolta egy kósza pöff, és mire a három F50-es kifogyott az időből, addigra már Ben Ainslie és társai jártak a legközelebb a célvonalhoz…
Hogy egyébként a SailGP-ben miért nincs egy alsó határ, amelynél gyengébb szélben már el sem rajtolnak, azt nem igazán értem. Egy távolsági vagy túraverseny akár szélcsendben is elrajtol, de a pályaversenyeken biztosan halasztanak rendezők, amíg a szél el nem ér egy a jó versenyzéshez minimálisan szükséges erőt.
Az ilyen futamot, mint amilyen a tarantói SailGP forduló döntője volt, a három fizetetten lelkes vagy erős hivatástudattal izguló szpíker mellett csak a vitorlás versenyzést soha meg nem tapasztalt nézők élvezhetik. Mert akinek vannak személyes versenyemlékei ilyen szélcsendes bója felé totyogásról és az álldogáló hajókkal szórakozó pszihopata fuvallatokról, annak jó eséllyel még a látványtól is összeszorul a gyomra.
Ruji
| Hely. | Orsz. | Kormányos | 1. fut. | 2. fut. | 3. fut. | 4. fut. | 5. fut | Összpont |
| 1. | GBR | Ben Ainslie | 2 | 2 | 3 | 1 | 2 | 45 |
| 2. | AUS | Tom Slingsby | 1 | 1 | 5 | 5 | 7 | 36 |
| 3. | USA | Jimmy Spithill | 4 | 6 | 8 | 3 | 1 | 33 |
| 4. | FRA | Quentin Delpierre | 3 | 4 | 2 | 7 | 6 | 33 |
| 5. | CAN | Phil Robertson | 5 | 5 | 4 | 6 | 4 | 31 |
| 6. | ESP | Jordi Xammar | 8 | 8 | 7 | 2 | 3 | 27 |
| 7. | DEN | Nikolai Sehested | 6 | 3 | 1 | 9 | 9 | 27 |
| 8. | SUI | Sébastien Schneiter | 7 | 7 | 6 | 8 | 8 | 19 |
| 9. | GER | Erik Heil | 9 | DNF | DNS | 4 | 5 | 15 |
| – | NZL | Peter Burling |
Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!
Error: No feed found.
Please go to the Instagram Feed settings page to create a feed.