Hajózástörténet
84 éve pusztult el a Normandie – Sokak szerint a legszebb atlanti utasszállító hajó volt
Gondatlanság és fontoskodó oktalanság vezetett a gyönyörű Kék Szalag győztes tragédiájához
1942 február 9-én a New Yorkban a csapatszállítóvá alakítás munkálatai közben tűz ütött ki az addigra az amerikai haditengerészet által lefoglalt és Lafayette névre keresztelt hajón. A helyzet katasztrofálisan rossz kezelése miatt aznap lényegében elpusztult a francia utasszállító, amely sokak szerint az elegancia egyik csúcsa volt a hajóépítés történetében.
Az egy ideig a Kék Szalagot is birtokló, és a „Queen Elizabeth” vízre szállásáig a világ legnagyobb hajójának számító SS Normandie-t 1939. szeptemberében a második világháború kitörése New Yorkban érte, és tulajdonosa a Companie Général Transatlantique (CGT) rendelkezése alapján ott is maradt biztonságos helyen. A mannhattani 88-as mólónál, ahol a legnagyobb vonaljárati utasszállítók kötöttek ki New Yorkba érkezésükkor. A hajót a francia legénység tartotta karban, Hervé Lehuédé kapitány vezetésével.
1940. New York. Egymás mellett a három legnagyobb : Normandie – Queen Mary – Queen Elisabeth
1940 május 15-én az Egyesült Államok parti őrségének 150 embere is a fedélzetére telepedett, hogy a hajót megvédjék egy esetleges szabotázsakció esetén. Ekkor a háború Európában már francia földön dúlt. A parti őrség egy évvel később beolvadt a haditengerészet kötelékébe, de ekkor még mindig Lehuédé kapitány legénysége ügyelt a kazánokra, a gépekre, és nem utolsó sorban a hajó egyedi és fejlett tűzfigyelő rendszerére. Ez utóbbinak nagy fontosságot tulajdonítottak a hajósok, különösen azután, hogy a legendás Mauretania 1921-es átalakítása során kis híján a tűz áldozata lett. Az akkor szerzett tapasztalatokat is felhasználták a Normandie tűzjelzőinek és tűzoltórendszerének fejlesztésekor.
1940 decemberében a Pearl Harbor elleni támadás utáni héten a hajót a hadijogra hivatkozva az amerikai kormány lefoglalta, és USS Lafayette néven besorozták az amerikai haditengerészethez. A parti őrség emberei pedig eltávolították a hajóról a francia legénységet és kapitányt.
A francia legénység leváltása után a parti őrség emberei továbbra is gőz alatt tartották a kazánokat, és végezték a szokásos kikötői üzemeltetési és karbantartási feladatokat. A tűzfigyelő rendszert azonban lekapcsolták!
Átalakítás – a végzetes nap
Az első tervek arról szóltak, hogy repülőgép-hordozóvá alakítják, ám a sürgősebb csapatszállítási igények ezt az elképzelést felülírták.
A parancsnoki tisztséget Robert G. Coman százados látta el. 458 fős legénységnek parancsolt, ám rövidesen növelni kellett a létszámot, mert a sok szempontból különleges hajót nem sikerült megfelelően kiismerniük. Ezért növelték a személyzet létszámát.
A Lafayette csapatszállítóvá alakítása erősen csúszott. Az eredetileg eltervezett 1942.február 14-i első útja megvalósíthatatlannak tűnt, ezért Coman százados kéthetes halasztást kért a haditengerészeti műveletek helyettes főnökétől. Ezt a tervek időközben történt módosítása is indokolta, így a halasztást elrendelték. Ám február 7-én Washigtonból utasítás érkezett az eredeti határidő betartására. Az átalakítási munkákat fel kellett gyorsítani, ami komoly kapkodásokat eredményezett.
Február 9-én délután fél négykor tűz keletkezett a fedélzeten. Egy Clement Derrick nevű munkás hegesztőpisztolya okozta. Az első osztályú társalgóban dolgozott, és az ott hagyott nagy mennyiségű, különösen gyúlékony anyagot is tartalmazó mentőmellények kupacába pattant be a szikra. A közelben volt még rengeteg faanyag is, kiszerelt burkolatok, amelyeket még nem vittek ki a helységből.
Mivel a hajó tűzet felügyelő és oltó rendszerét korábban teljesen kikapcsolták, és belső vízszivattyúk is ki voltak kapcsolva, így a közelben dolgozó munkások a tűzoltók érkezése előtt csak kevés vizet önthettek a tűzre. Ám az gyorsan terjedt és nem tudták eloltani. A New Yorki tűzoltók 15 perc alatt megérkeztek, de a tömlőik nem voltak csatlakoztathatók a francia vezeték rendszerre, így az oltás még ekkor is nagyon alacsony hatékonysággal, vödrözve folyt.
Eközben erős északnyugati szél fújt, ami nagyban segítette a lángok elharapózását. A tűzoltók nagy mennyiségű vizet locsoltak a mind jobban terjedő tűzre. A hajó a nagymennyiségű víz hatására elkezdett megdőlni.
Megérkezett Vlagyimir Jurkevics a hajó tervezője, ám a kikötői rendőrség nem engedte oda a helyszínre. Ő kívülről próbálta javasolni, hogy nyissák meg a fenékszelepeket, és akkor a hajó majd leül a dokk fenekére, és nem borul fel, ám ezt a javaslatot Adolphus Andrews ellentengernagy, a 3. haditengerészeti körzet parancsnoka „mély szakértelemmel” nem engedélyezte. Úgy ítélte meg, hogy uralják már a tüzet, és nem volt hajlandó elismerni, hogy máshol van már a probléma. Ugyan hogy is érthetett volna őnála jobban a dologhoz egy civil!
A sok bepumpált víztől a hajó egyre mélyebbre merült és megdőlt, és a víz alá került ablakok és ajtók eresztékein át még több áramlott a hajó belsejébe. Andrews ellentengernagy röviddel éjfél után elrendelte a hajó elhagyását. A tűzoltók ekkor már azért küzdöttek, hogy a tűz ne terjedjen át a szomszédos épületekre. A Normandie, illetve ekkor már Lafayette nem sokkal később felborult, kis híján maga alá temetve egy tűzoltóhajót.
Adolphus Andrews ekkorra már felismerte, hogy a hajó felborulása az ő hozzá nem értésének is köszönhető, ezért addigra minden újságírót és kamerát eltávolíttatott a dokk közeléből.
A tűzben egy ember meghalt, Frank Trentacosta 36 éves brooklyni tűzoltó. 35 kollégája és további 153 civil szenvedett további sérüléseket és füstmérgezést.
A Lafayette roncsa másfél évig feküdt a 88-as dokkban. Tervezték a helyreállítását, és még a háború idején hozzá is kezdtek. Becslések szerint 5 millió dollárt költöttek a helyreállításra (mai árfolyamon ez kb. 85 millió), mielőtt lemondtak volna róla.
1943. augusztus 7-ére levágták a felépítményeit, és így talpra tudták állítani a testét. Elvontatták és szárazdokkba állították. Ám a közel másfél évig oldalára dőlt hajótest sérülései és a gépezet állapotának leromlása nem tette lehetővé az átalakítási program újra indítását. A helyreállítás költsége túl magas volt. 1945. október 11-én törölték az USA haditengerészetének hajólajstromából, majd selejtként eladták egy New Yorki mentési vállalatnak.
A francia cég, a tengerentúlon csak French Line-nak nevezett CGT sem tett javaslatot a felújításra, ahogy a haditengerészet is lemondott a terveiről. Egyedül a hajó tervezője Jurkevics javasolt egy a test lerövidítésével járó megoldást, amit senki sem támogatott. Így aztán 1elejtezésre küldték a New Jersey állambeli Port Newarkba, és 1948. december 31-ig teljesen feldarabolták.
Utólag színezett filmfelvételek a Normandie-ról (a színek nem okvetlenül hitelesek), és a tűzről, amely a végét okozta
A hajó rövid élettörténete
A Normandie-t a bolsevikok elől Franciaországba menekült orosz Vlagyimir Jurkevics tervezte. A hajó különös, kecses formájával nagyon kilógott kortársai közül. Amint megjelent a vízen, a legmodernebb ellenfelei is régies, öreg hajónak tűntek mellette, annyira újszerű formákat hozott.
Akkoriban gyorsan változott a Kék Szalag birtokosának kiléte. Ez különösen azután volt feltűnő, hogy a Cunard Line Mauretaniája közel 20 éven át hordhatta a leggyorsabb Atlanti-átkelésre képes utasszállítónak járó kék szalagot. Ám 1928-ban a német Bremen, majd testvére az Europa, 1933-ban pedig az olasz Rex hódította el a leggyorsabbnak járó díjat.
Utólag színezett kép a Normandie-ról
A Kék Szalagot bármely hajó a keletről nyugat felé való Atlanti átkelésekor elért, az egész útra vonatkozó átlagsebesség alapján nyerhette el. Az Európába tartó úttal nem lehetett Kék Szalagot nyerni (ez az irány a gyorsabb, a nyugatról kelet felé haladó időjárási frontok és szeleknek köszönhetően), de érdekességként ezt is jegyezték. Azért volt az átlagsebesség és nem a tényleges hajózóidő a díj alapja, mert a hajók természetesen nem ugyanazon a kikötőből indultak.
1935-ben a Normandie 29,98 csomós átlaggal elhódította a Kék Szalagot, ám 1936-ban a brit Queen Mary 30,14 tengeri mérföld/órás menettel új rekordot produkált. 1937 júliusában a Normandie visszavette az elsőségét 30,58 csomós menetével. Újabb év múlva ismét a Queen Mary következett egy rekorddal. Akkoriban a leggyorsabb atlanti-átkelést 30,99 csomóval. 3 nap, 21 óra, 48 perces menettel érte el. A Normandie csúcssebessége 32 csomó feletti volt.
Méretei, jellemzői
Vlagyimir Jurkevics a Normandie makettjével és a hajó rajza
A 71 ezer tonna súlyú, 79 280 bruttóregiszter tonnás (GT=a hajó bruttó belső térfogata) Normandie 313,75 méter hosszú és 36,4 méter széles volt. 11,2 méter nyit merült a vízbe. 1975 utast szállíthatott, több mint 1300 fős személyzettel.
Különleges volt a meghajtása, ugyanis a hajót 160 ezer összlóerőt produkáló dízel-elektromos motorok hajtották négy hajócsavarral. De a legkülönlegesebb a hajótestének formája volt. Jurkevics a hajóorron a vízvonal alatt már bulbás orrkiképzést és kis ellenállású testformát alkotott. Így érhette el rekordjait a negyvenezerrel több lóerővel rendelkező Queen Maryvel szemben! Korabeli felvételeken megfigyelhető, hogy a Normandie orra mennyivel kisebb hullámot keltve hasítja a vízet, mint például a Queen Mary-é.
A külső forma és a fedélzetek arányos elrendezettsége vonzotta a tekinteteket. Különleges Art Deco stílusú belső berendezése is rengeteg vitát szült. Az kértségtelen, hogy a Queen Mary, illetve a Queen Elisabeth népszerűbb volt. A Normandie-n különösen extra körülmények és kiszolgálás várta az elsőosztályú utasokat, ám a másod- és harmadosztályon utazók gyakran joggal érezhették magukat mellékesnek, a sokkal kisebbre méretezett tereiken. A brit királynők fedélzetén viszont az alacsonyabb osztályok utasai kényelmesebben utazhattak, mint a Normandie-n. A túlzottan modern hajóbelső is inkább az extravagánsakat vonzotta.
Emellett a francia óriásnak a hajótest hátsó felén lévő kabinokban rontotta az életminőséget a huszonötcsomós tempónál beinduló kellemetlen rezgés. Így összességében a brit hajók jobb kihasználtsági mutatókkal rendelkeztek a transzatlanti vonalon járva.
Ám a legszebb… az lehet, hogy tényleg a Normandie volt.
Kapcsolódó cikkeink
Hajózástörténet
A Titanic elsüllyedésének évfordulójára
1912 április 15-én a hajó helyi ideje szerint hajnali 2 óra 20 perckor süllyedt el a legendás Titanic, több mint 1500 embert magával ragadva.
Hajózástörténet
