Tulajdonképpen nem konkrét hajóscikk, de…

Az itt következő írásnak csak távolról van köze a hajózáshoz. Vagy, talán csak látszólag távolról?

A következő, egy elsüllyedt hajón talált régészeti leletből lassan feltáruló és immár újraépített szerkezet olyan többezer éves korai csillagászati tudás cáfolhatatlan bizonyítéka, amely teljesen más megvilágításba helyezi akár az ókori hajósok navigációs képességeiről és lehetséges eszközeiről szóló megrögzött elképzeléseket is.

Egy cipősdoboz méretű bronzcsomó fakeretnek látszó burkolatba zártan

1900-ban Dimitriosz Kontosz kapitány és csapata Antiküthera partjainál (görög sziget félúton Kréta és a Peloponézosz–félsziget között.) az akkoriban újdonság mélyvízi búvárfelszerelésben tengeri szivacsért merültek. Így találtak rá egy nagy hajóroncsra, amely tele volt ősi, embereket és lovakat ábrázoló szobrokkal. Kontosz kapitány egy életnagyságú bronzkarral tért vissza a partra, és a leletet bejelentette a hatóságnak, akik ezután felbérelték őt és csapatát a régészeti kincsek felszínre hozatalára.

Megállapították, hogy a hajó valamikor időszámítás előtt 70 körül süllyedhetett el.

A mélyben különleges szépségű szobrok, például a híressé vált antiküthérai ifjú szobra mellett a 15087-es számmal nyilvántartásba vett lelet tette próbára a legjobban a régészek fantáziáját. Mára a legjelentősebbé vált a hajó felhozott kincsei közül, mert alapjaiban kérdőjelezi meg az emberiség múltjáról, civilizációnk eredetéről és különösen őseink tudásáról, például csillagászati ismereteiről kialakult elképzeléseinket. Az antikütherai szerkezetként ismertté vált darab elképesztő titkát csak az elmúlt években sikerült teljesen feltárni, és az eredmény elődeink hihetetlen tudását és ügyességét bizonyítja.

Vajon elég jól ismerjük-e őseink tudásszintjét?

Egy előző, június 20-án közölt cikkünkben írtunk arról, hogy a világ eddig fellelt legősibb mélytengeri hajólelete talán bizonyítja, miszerint a korábbi feltételezéskkel ellentétben a mediterrán vizek hajósai már a bronzkorban, időszámítás előtt 1200-1300 évvel valamilyen nyílttengeri navigációra voltak képesek. (Magánvéleményem, hogy nem bizonyíték, mert a partoktól 90 kilométernyire a nyílt tengeren elsüllyedt hajó odakerülhetett úgy is, hogy mondjuk egy erős sirokkóban baj érte, és kezelhetetlenné válva messzire sodródott, ki a nyílt vízre, mire elmerült.)

Az antikhütérai szerkezet ugyan 1000-1100 évvel fiatalabb az említett bronzkori hajóroncsnál, ám ha az elkészítésekor már olyan csillagászati ismeret birtokában voltak őseink, mint, amit a szerkezet megmutat, akkor talán annál akár ezer évvel korábban sem teljesen vakon hajóztak ki a nyílt tengerre, partoktól távoli vizekre. Még ha nem is sejtjük, hogy milyen eszközökkel és hogyan navigáltak.

Az antikütherai 15087-es számú lelettel eleinte egyik régész sem tudta, hogy mit kezdjen. Végül is a rendkívüli szépségű bronz- és márványszobrok mellett nem tűnt különösen izgalmasnak. Egy cipősdoboz méretű bronzcsomó, valami fakeretnek látszó burkolatba zártan.

Ám, ahogy a fakeret lassan megszáradt a szabadban, szétvált. Szpiridon Sztaïsz görög régész 1902-ben vette észre az így keletkezett nyílást, és belenézett. Ott olyan bronz részeket talált, amelyeken apró feliratok voltak. Tovább kutatva feltárták, hogy úgy néz ki, mint egy mechanikus óra precíziós fogaskerekei. De, persze ezt nem tartották lehetségesnek. Az 1902-ben értelmezett technikatörténet szerint a precíziós hajtómű a 14. század előtt nem létezett. Ha elfogadták volna, hogy a szerkezet majd kétezer évvel korábban óraszerkezetű fogaskerekeket tartalmaz, az teljesen felborította volna a régészek világképét.

Ezért a korabeli kutatók úgy döntöttek, hogy az eszköznek egy asztrolábiumnak kell lennie, egy ősi csillagászati ​​eszköznek, amelyet az idő meghatározására használtak. Ezzel megelégedtek, és a mechanizmus évtizedekre feledésbe merült.

Az Antikütheriai szerkezet darabjai az Athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban kiállítva. A szerkezet a doboza nélkül mindössze 11,5 cm átmérőjű

Az Antiküthérai szerkezet újra előkerül, de az UFO-k világába süllyed

Az 1950-es évek végén egy Derek de Solla Price nevű kutatót lenyűgözte az egyébként a doboza nélkül mindössze 11,5 cm átmérőjű szerkezet. Évekig tartó rögeszmés kutatások győzték meg arról, hogy az eszköz valójában egy archaikus számítógép lehet, amelyet csillagászati ​​események előrejelzésére fejlesztettek ki. Egy Dr. Karkalosz nevű radiográfussal elkészítette az első röntgenfelvételeket a mechanizmusról, és 1974-ben „Görögök fogaskerekei” címmel publikálta eredményeit.

Azt hitte, hogy a dolgozata tudományos bomba lesz, de nem így történt. Kiderült, hogy a helyükre tokosodott akadémikusok vonakodtak teljesen átírni a technika történetét. És különben is, ha az ókori világról volt szó, a legtöbb kutató irodalomtudós volt, jobban érdekelte őket az epikus költészet, mint a korrodált fogaskerekek. Price élete végéig tanulmányozta a szerkezetet, de a szavait soha nem vették komolyan.

Price balszerencséjére a vizsgálatok háttérbe szorulását okozta az is, hogy az Antikütherai szerkezetet beszennyezte Erich von Däniken valóban kifejezetten tudománytalan, ám rendkívül népszerű könyve. Däniken 1968-as „Az istenek szekerei” című írása szerint az idegenek technológiát hoztak a Földre. Szerinte az Antikütherai szerkezet az egyik ajándékuk volt. Ezek után komoly tudós nem mert vele  foglalkozni. A karrierjét kockáztatta volna.

Sok évbe telt, mire az Antikütherai szerkezetet kimentették az UFO bizonyítékok kukájából. Ez azután sikerült, amikor a technika fejlődése már lehetővé tette, hogy mintegy „kifordítsák”, vagyis az egymásba korrodálódott elemeit fizikai szétválasztás nélkül külön-külön megvizsgálhassák. Ez különösen fontos lépés volt azért is, mert a szerkezet régészeti leletként töredékek sorából állt.

A komoly vizsgálatok újrakezdése 2005-ben történt meg. Ekkor már egy kis terepjáró autó méretének megfelelő szerkezetbe sűríthetővé vált az a készülék, amellyel az Athéni Nemzeti Régészeti Múzeumban elvégezhettek néhány élvonalbeli számítógépes tomográfiai (CT) vizsgálatot. Az eredmények elképesztő eredményeket hoztak. A CT-vizsgálatok segítségével brit kutatók képesek voltak belülről kifelé extrapolálni a mechanizmus felépítését.

Használati útmutató a szerkezetbe írva

A kutatóknak a képi rétegekre bontással sikerült kivenniük a fémszerkezetre írt, eddig nem látott szövegeket is

A feliratok egyfajta használati útmutatót jelentenek a mechanizmushoz. Olyan csillagászati ​​ismereteket tartalmaznak, amelyekről egyes kutatók ugyan már korábban is feltételezték, hogy a görögök tudták, de nem sikerült megerősíteni. Egy forrás például az i.e. első századból arra utalt, hogy a régieknek volt olyan naptáruk, amelyben kizártak bizonyos napokat, hogy beállítsák a hónapok hosszát. A kortárs történészek elutasították ezt a lehetőséget, mivel túl kifinomult ahhoz, hogy valószínű legyen. Az Antikütherai szerkezet bizonyítja ennek a feltételezésnek az igazát. És még mennyi mindent!

Egy korai számítógépes rekonstrukció  – Mogi Vincentini és Michael Wright modellje

Rájöttek, hogy a szerkezet, amely mintegy 300 alkatrészből áll – miniatűr fogaskerekekkel, tengelyekkel és finoman fogazott alkatrészekkel – akkor is működne, ha helyreállítanák. 2011-ben brit, görög és lengyel kutatók közös tanulmányban publikálták az eredményeiket. A töredékekből leszűrtek alapján megtervezték a szerkezet működését és sikerült részleges működő modellt alkotniuk. Wright, majd Freeth és Jones után Carman, Thorndike, és Evans szerkezetei egyre jobban kiteljesedtek. Ezen a ponton a vizsgálatokba aktívan beszállt és újabb részletekre derítettek fényt a híres svájci óragyártó cég a Hublot szakemberei.

Azt a csattanót előrehozom, hogy végül a Hublot a korábbiakhoz képest a legmagasabb színvonalon mérethelyesen is megépítette a szerkezetet és az működik! Vagyis több rekonstruált és működő Antikütherai szerkezet létezik.

Olyan csillagászati tudásról árulkodik, amelyet régészek és történészek nehezen ismernek el, mert borítja a jól felépített világképüket. Sebaj, mostanában úgyis fokozatos támadás éri a kőagyakat, hiszen a James Webb űrteleszkóp a képeivel úgyanígy, vagy még alaposabban dönti be a világmindenség keletkezéséről és felépítéséről szóló bevett elképzeléseket, borítja a térről és időről alkotott elméleteket, és még az einsteini fizika egyes tételeit is megkérdőjelezi. Így talán előbb-utóbb más tudományágakban is elfogadhatóbb lesz a nyitott gondolkodás, a megdönthetetlennek tartott dogmák újragondolása?

Összetett, mondhatni modern szerkezet!

Figyelembe véve, hogy ezt a mechanizmust bő két évezreddel ezelőtt készítették, meglepő a kialakításának modernsége. Lehetővé teszi az égbolt bármely időpontban történő ábrázolását, vagy egy dátum meghatározását az égbolt egy adott konfigurációja alapján. Szabályozza a látható bolygók, a benne megjelenített Nap és a Hold összes mozgását, és egyetlen mozdulattal, a hajtókar forgatásával az egész eget forgatja a minket érdeklő pillanatig.

Jannisz Bitszakisz görög fizikus, tudomány- és technológiatörténész, az Antiküthera Machine Research Project tagja szerint ez „a kozmosz miniatűr és mechanikus ábrázolása. Vagyis az, amit ma Naprendszernek nevezünk.”

A antikütheriai lelet, a Hublot első rekonstrukciója, és a modernizált külalakú változat

Az oldalán lévő gomb előre és hátra tekeri a mechanizmust. Az idő megjelölése helyett az ég mozgását írja le. A gomb tekerése egy sor sebességfokozatot kapcsol be, amelyek viszont legalább hét különböző kart pörgetnek. Mindegyik külön ütemben mozog. Egy kar a Napnak, egy másik a Holdnak, egy harmadik a Merkúrnak, a negyedik a Vénusznak, az ötödik a Marsnak, a hatodik a Jupiternek és a hetedik a Szaturnusznak. Ezek természetesen mind a szabad szemmel látható égitestek.

A CT-felvételek által feltárt feliratok szerint mindegyik számlapon egy-egy színkódolt miniatűr golyó egy adott égitestet jelképez.

A tok hátulján még két tárcsázó rendszer is található. Az egyik a hold- és napfogyatkozások naptárját, a másik pedig a fontos atlétikai események, például az olimpia időpontjait mutatta. A számlapok a metonikus cikluson alapultak, egy olyan kifinomult, 19 éves, 12 hónapos naptáron, amely összeegyeztette a hold- és a nap mozgását.

A gép tervezői pontosan ismerték az egyes bolygók ciklusait, valamint a hold- és a napnaptár közötti eltérés problémáját, amelyet Meton görög tudós azonosított (Kr. e. 5. század), ami bonyolulttá teszi e két ciklus egymásra épülését. A csillagászati számítások alapjait még a babilóniaiak hozták létre, de ezt a görögök finomították, és a nap- és a holdidő szuperpontos összefonódását érték el. Míg a babilóniaiak lenyűgöző csillagászok voltak, a görögök a geometriát használták, hogy megértsék az egészet. Ez tette lehetővé számukra, hogy az égitestek mozgását fogaskerekekkel irányítotthoz hasonlónak képzeljék el.

Apropó fogaskerék! A szerkezet műszaki csodaszámba is megy

A Hublot kutatási és fejlesztési igazgatója, Mathias Buttet a mechanikus szerkezetek megszállottja. Egy riportban elképedve mesél az Antiküthérai szerkezetben lévő fogaskerekekről.

„Az apró bronz fogaskerekek olyan pontosan simulnak egymáshoz, mintha a mai eszközeinkkel mi csináltuk volna. A vizsgálatuk emellett is számos csodát tár fel. A finom mechanizmusban ott van a Hold változó sebességéből fakadó probléma egyedülálló megoldása. Vegyük például a fő fogaskereket, amelynek 223 foga van! Hogyan lehet egy kört egyszerűen 223 egyenlő részre bontani, hogy azonos fogakat hozzon létre? Nyilvánvalóan lehetséges, de bizonyos felszerelést és fejlett technikák elsajátítását igényli, amelyekkel egy bronzlemezt nagyon pontosan fogazott fogaskerékké alakíthattak.”

„Lélegző” fogaskerekek

Megdöbbentő, hogy az Antiküthérai szerkezet fogaskerekei az egyes karokat milyen összetett módon mozgatják.

Például a Hold a Föld körül nem kör, hanem elliptikus pályán kering, ezért a sebessége változó. Normál fogaskerekek egyenletes mozgást produkálnának. Ám az Antiküthérai szerkezet készítői megoldották, hogy a Hold mozgását ábrázoló karokat hajtó fogaskerekek eltávolodnak, majd közelednek egymáshoz. Ezzel elérik, hogy a fogaskerekek változó sebességű mozgással hajtsák a Hold útját ábrázoló kart. A Hold változó sebességi problémájának egyedülálló mechanikai megoldása a finom mechanizmusban „lélegezni” képes bolygókerekek révén a fogaskerék-tudomány kivételes elsajátítását bizonyítja. Ez nem pusztán pontos mechanikai kivitelezést igényel, de hihetetlen matematikai tudást is. Anélkül egy megfelelő szerkezetet csak sokezer empirikus kísérlettel, prototípusok gyártásával lehetett volna kialakítani, ami, figyelembe véve a rendkívüli pontosságot is, valószínűtlen.

A matematikai és geometria tudás és a technikai mesterség teljes birtoklásának ilyen konkrét megnyilvánulása  lélegzetelállító. Ezek magas színvonala alapján ésszerű feltételezés az is, hogy a szerkezet nem egyedi tárgy volt, és akár több tucatnyi is létezhetett belőle.

Szerencse, hogy ez a tenger mélyére merült, így, ha alig felismerhető állapotban is, de fennmaradt. A szárazföldön lévő efféle fém szerkezetek természetes sorsa az újrahasznosítás. Feltehetően ezért is, soha nem fog előkerülni az antikütherai szerkezethez hasonló lelet szárazföldi kutatás révén.

Persze, hogy van, aki ma is vitatja, és csalásnak tartja

Például Frédéric Lequèvre tanár, a fizika doktora, aki „Arkhimédész számítógépe” és „Antiküthera vagy egy mítosz hajótörése” című kis könyveiben leírta, hogy szerinte ez a mechanizmus a 16. századból származik, és semmi köze az Antiküthera közelében talált hajóroncshoz. Megkérdőjelezi 20., sőt a 21. század eleji görög régészet komolyságát, felidézi a felfedezést körülvevő „homályos körülményeket”, a búvárok beszámolóinak hiányát, sőt lehetséges nacionalista motivációkat is feltételez (a görögök akkoriban valóban háborút vesztettek a törökökkel szemben, és a kormánynak érdeke lehetett a nemzeti büszkeség felpörgetése), miközben kétségbe vonja, hogy a szerkezetet a hajóroncson találták volna. Szerinte inkább a 16. századi európai óragyártás színvonalának felelne meg, és a felhasznált fém korróziója azt sugallja, hogy nem készülhet bronzból, hanem olyan sárgaréz ötvözetből, amely a 16. századra jellemző. A könyv végén burkoltan a Hublot céget azzal vádolja, hogy üzleti tevékenységének előmozdítása érdekében eltorzította az eredményeket.

Az alapanyagra, a fémre vonatkozó állítása könnyen cáfolható. Ugyanakkor ennek a tárgynak elméletben a 16. századba költöztetése csak annyi tesz, hogy időben mozgatjuk azt az abnormális csendet, amely a szerkezet létrehozásának és létének furcsa mivoltát övezi. De nem ad választ a kérdésekre. Ebből a jól dokumentált közelmúltból, amilyen az európai tizenhatodik század, nincs információnk a szerkezet tervezőjéről? Ki készítette? Hogyan? Hová lettek a rajzok, prototípusok és archívumok?

Vajon ki lett volna az, aki teljesen egyedül kifejlesztette volna a „fogaskerék-légzés” összetett rendszerét, amely a szakemberek csodálatát válthatja ki? Anélkül, hogy bárkivel beszélt volna, vagy megmutatta volna a kész mechanizmusát? Az Hublot-nál dolgozó szakember Mathias Buttet, aki tökéletesen tisztában van az óragyártási technikák fejlődésével, ne azonosította volna a középkori lehetséges tervező(ke)t? És mindössze 4 évszázad alatt róluk minden nyom elveszett volna?

De, végül is abból is lehet élni, ha valaki mindenfélét gyenge érvekkel vitat. Azt a könyvet is megveszik sokan!

Praktikum és társadalmi összefüggés

Mivel az Antiküthérai szerkezet az égi jelenségeket összekapcsolta az ókori Görögország társadalmi életével – lásd a már említett olimpiai versenyek dátumainak feltűntetése – , a mechanizmus egyúttal e civilizáció teljes világképének rendkívül kifinomult ábrázolása is volt. Készítői talán arra gondoltak, hogy ha meg tudják építeni az ismert világuk mechanikus ábrázolását, akkor ennek az univerzumnak mechanikus természetűnek kell lennie.

Az Antiküthérai szerkezet nagyságáról beszél a következő videóban Mitchio Kaku híres amerikai fizikus is

Megint csak visszatérve az első mondatra: ez nem hajós cikk.

Ám, az a gondolkodásmód, amely a szerkezetet létrehozta, annyira egy húron pendül az igazi hajós, a navigátori gondolkodással, hogy az Antiküthérai szerkezetről beszélni mégis csak ide illik.

Milyen az igazi hajós gondolkodás?

Célszerű és logikus, semmilyen vallással vagy teremtőerő elképzelésével nem vitatkozva vagy szembe szállva olyan összetett gondolkodással élni, amely az univerzum működését, szabályszerűségeit célszerű rendszerként igyekszik megérteni. Ez az a  gondolkodás, amelyet a természet erőivel komolyan és sokat bírkózó hajós a maga világában mozogva általában leszűr, elsajátít, és a hasznára szolgál.

Az Antiküthérai szerkezet ezt mechanikus formában bizonyítja.

Ruji

Kapcsolódó

A világ legrégebbi, mélytengeri vizeken haladó hajó maradványaira bukkantak Izraelnél

A 3300 éves lelet az ókori tengerészek szaktudását dicséri, akik a látható partok nyújtotta tájékozódási lehetőségek nélkül is képesek voltak navigálni.